Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-04-28 / 33. szám

2 VÁCI H I H L A P Tassonyi Ernő bányaesküdt a következő fel­világosítást adta: — Az őrszentmiklósi gáztelepen kavicsos ré­tegből árad a gáz. Valószínű, hogy Budapest mellett nagyobb gázfészek van, mert tudtom­mal Rákoson is észleltek földgázt kisebb mennyiségben. A Viczián-telepi földgáz, úgy látszik, ugyanolyan, mint a kissármási. Hogy milyen arányú a Viczián-telepen a földgáz­produkció, azt addig, a inig rendszeres fúrá­sokat nem eszközölnek, nem lehet megmon­dani. Ki rabolta ki a rétsági postakocsit! (.Riport a fegyházból.) Nyolc esztendeje. Ezerkilencszáznégy január 5-én az esti órákban kirabolták a rétsági országúton a postakocsit. Kocsist, meg Szun- ter Jánost - egy szegény paraszti embert — vérükben találták a postakocsit kereső csen­dőrök. A nyomozat során letartóztatták Oláh Sirnkó István büntetett előéletű kósdi baromfi­árust ; alibit igazolt, szabadlábra helyezték. Aztán 19ü5. áprilisáig — tizenöt hónapon át — semmi nyom. Április végén egy a zentai csendőrőrs által ügyesen fölvetett kérdésre a más ügyben fogvalevő szabadkai kovácsmester, Barna Lukács beismerte, hogy a vác-rétsági rablógyilkosságnak ő a tettese. Társa volt a gyilkosságban egy kőbányai gyümölcsárus, Boné Ferenc, a terv kieszelője, a felbujtó, Oláh Sirnkó István kósdi lakos. Kihallgatták Boné Ferencet. Tagadott. Ö a vác—rétsági rablógyilkosságnak nem tettese, nem is tudója, Barna Lukács csak azért keverte gyanúba, azért vallott rá, mert haragosa a zentai eset óta, mikor meghiúsította a zentai tollas zsidó kirablására irányuló tervét. Barna Lukács hol visszavonta vallomását, hol újra megvádolta Bonét, ez meg csak meg­maradt amellett, hogy ő a vác—rétsági rabló- gyilkosság elkövetésében részt nem vett, a tett elkövetésének idejében ö otthon tartózkodott s ennek igazolására kérte Koltai Lidi és Kolíai Lina tanúként kihallgatását. A nyomozat során nem találták őket, a fő­tárgyalásra előkerültek. Vallották, hogy 1904. január 5-éu este, Vizkereszt előestéjén, kigyul­ladt náluk a lámpa és a velük egy házban lakó Boné Ferenc oltotta el. Fontos körülmény, a lámpa nem mindennap gyulád ki; Vizkereszt is csak egyszer esik egy esztendőben s igy a teljesen érdektelen két Koltai leánynak volt miért emlékezni, hol töltötte Boné Ferenc kilencszáznégyben a Vizkeresztet megelőző estét. A főtárgyaláson kihallgattak egy csomó Balassagyarmatról Vác felé igyekvő vásárost: Kis Lajost, Szabó Bálintot meg Molnár Lajost. Január 5-én este hazafelé igyekeztek Gyarmatról Vácra. Két alakot láttak Vác felé haladni: az egyik magas, a másik alacsony. Hogy milyen feltűnő lehetett ez a termetbeli különb­ség, az kitűnik abból, hogy egyetlen tanú sem mulasztja elmondani, mikor a két ember mikénti kinézéséről van szó : — Az egyik magas, a másik alacsony. Ahhoz, hogy e ténymegállapítás jelentőségét fel tudjuk fogni, ismerni kell, illetve kellett e szereplőket. Barna Lukács és Boné Ferenc egy magasságú emberek. * Mindenkinek, a ki az Ítélethirdetésnél jelen volt, ott van elrejtve agyának valamely zugá­ban a Bóné Ferenc képe, mikor kihirdették neki az Ítéletet: — Életfogytiglani fegyház. Bóné elsápadt, testében szinte megroppant, I két fegyor kellett, hogy tartsa, különben össze­rogyott volna. — Istenem, miért Ítéltek el engem ? . . . hisz én nem tettem semmit. Elsápadni, megtáníorodni, szinte reflexsze- rüén feljajdulni egy minden ellene esküvő kö­rülménynek hatása a lati keletkezett marasztaló Ítélet hallatára : ezt nem lehet eljátszani, el- szinészkedni, a marasztaló Ítélet találta várat­lanul Bonét, nem a büntetés nagysága. Az ítélethozatal után a csautavéri rablogyii- kosságban bűnösnek mondott Kadvány Dávid jelentkezett a kőbányai gyüjtöfogház igazgató­jánál, hogy őt bántja a lelkiismeret. Bóné a rétsági rablógyilkosságban ártatlan, azt ő meg Barna együttesen követték el. Kezdtük érteni a vásárosokat : — Az egyik magas, a másik alacsony. Kadvány Dávidnál nem láttam hatalmasabb embert. Óriás az óriások közt. Ő meg Barna, feltűnő különbség a két ember termete között. Ha valaki őket együtt látta, nem jellemezheti őket máskép, mint a gyarmati vásárosok. II. Hosszú évek teltek el. Egy embert nem ha­gyott nyugodni az ö ártatlansága, egy másikat meg az ő lelkiismerete. Az egyik szívósan, az Istenben bizó ember nagy türelmével várta sorsának fordulását, a másik nem szűnt meg magát vádolni még akkor sem, mikor az illá­val fegyintézetben fegyelmi büntetésekkel bün­tették az ö makaccságát. A fegyházigazgatónak folytonos fölterjeszté­sei után nyugtalankodni kezdtek a miniszté­riumban. Rickl és Megyery tanácsosok kisér­ték figyelemmel az ügy minden fázisát s dr. Weisz Ödön, a volt védő, mikor már kezében voltak a bizonyítékok, beadta az ujrafelvételi kérvényt. Engedélyt kértem és kaptam a mi­nisztériumtól arra, hogy az ügyben érdekelt fegyencekkel az illavai fegyházban beszélhessek. A fegyház egyik emeleti termében folyt le a beszélgetés, ide vezették a* fegyőrök az álta­lam meghatározott sorrendben a vác —rétsági s a vele kapcsolatos csantavéri rablogyilkos- ság tetteseit. Bóné Ferenc. Középmagasságú, egyenes né­zésű ember. Lassan, keveset beszél, mint a ki már nem sokat remél, de még mindig bízik, hogy felszínre jut az igazság. Zavarba akarom hozni, keresztkérdés alá veszem, mintha olyan ember volnék, a kinek erős meggyőződése, hogy a rétsági postakocsis, meg a szegény Szunter János vére a Bóné kezén tapad. A bíróság előtt erősen maga ellen volt az a körülmény,- hogy előzőleg már büntetve volt. A fegyházviselt emberek könnyebben kö­vetnek el bűncselekményt. — Az urak bizony azt hiszik, hogy a ki egvszer bűnt követ el, a kit egyszer bűnbe vitt a szegénység, vagy keserűség, az már sohasem javul meg. A ki egyszer megjárta Sopront, nem vágyik az többé vissza. Kérdezősködtem a rétsági rablásról. — Egész életem oda van kötve ehhez a szerencsétleif históriához. Barna Lukács hol visszavonta a vallomást, hol meg újra megvá­dolt. Aztán elitéltek. Kadványt a gyűjtőben bántani kezdte a lelkiismeret : magára vallott. Azóta Kadvány folyton hangoztatja, hogy ár­tatlanul szenvedek. Öt esztendeje, én meg még mindig itt penészedek. — Nyugodjék meg. Az igazság ki kell, hogy derüljön. Könnyes szemekkel néz rám, mikor kifelé megy az ajtón. Én voltam neki a szabadság egy csillogó reménysugára. I (Befejezése szerdai szánuinkban.) Hírek. 1,550,000, vagy 1.140.000 korona Vác város csatornázására! Zarka Elemér műszaki tanácsos, vízvezetéki művünknek tervezője, tegnap benyújtotta a vá­ros tanácsának a város csatornázására vonat­kozó terveit. A csatornázásra vonatkozó tervek nagyob­bak még a vízvezetékénél is,-a minek oka az, hogy a műszaki tanácsos két alternativ tervet dolgozott ki, a melyek alapján Vác csatorná­zásának megoldását véleményezi. Az egyik terv az úsztató rendszerű csator­názásra vonatkozik, a hol a csatornahálózat 1.210.000 koronába, az átemelőszivattyútelep 340.000 koronába, az összes csatornázás 1.550.000 koronába kerülne. A második terv szerint csatornázásunk olcsóbb lenne. Ez pe­dig az elkülönítő rendszerű csatornázás, mely­nél Zarka tervei szerint a szennyvizek leveze­tése 760,000, a csapadékvizek elvezetése 380.000 koronába s igy Vác ez ily rendszerű csatornázásáért 1,140,000 koronát fizetne. A másfél milliós első tervnél még az a hát­rány is van, hogy a városra évente külön 116.000 korona hárulna csatornafentartás cí­mén, inig az utóbbi, egy milliónál százezer­koronával többe kerülő tervnél a fentartási költségek 81.000 kotonára rúgnak. Igazan még az a szerencsénk, hogy a szakértő ez utóbbi, olcsóbb terv mellett foglal állást, mondván, hogy az elkülönítő rendszerű csatornázás Vá­con igen jól, a modern csatornázás összes feltételeinek megfelelően oldható meg, igy valószínű, hogy ezt a rendszert fogja a kép­viselőtestület elfogadni. A város vízvezetéke, melyet tiirelmetlenü, sürget a közvélemény, közel két millióba fog kerülni, vízvezeték pedig csatornázás nélkül szinte elképzelhetetlen, igy, tetszik, vagy nem tetszik a képviselőtestületnek, erre is meg kell szavazni másfélmilliót. Ehhez jön a közkórház, majd a vágóhíd sürgős és kötelező építése, most már sejthetjük, hogy a téli közgyűlésen miért nem nyilatkozott a polgármester a fel­veendő kölcsön nagyságáról. Mert ez a köl­csön aligha marad alul a négy millió koronán! Két évtized előtt az egész város jövedelme, adminisztrációja nem tette ki azt az összeget, mely majd ehhez a nagy kölcsönhöz törlesz­tésre cs kamatra kell, de megfogja szavazni a képviselőtestü.et, melynek nagy többségében izzó tűzzel él Vác város haladásának gon­dolata ! A földbe építendő millióról lesz még szó lapunkban. Zarka Elemér műszaki tanácsos két hatalmas csatornázási tervét legközelebb rész­leteiben is megismertetjük a város közönsé­gével.- Királyi Kitüntetések váci tűz­oltóknak. A király felhatalmazása alapján a belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenység ju­talmazására alapított diszérmet a váci önkén­tes tűzoltó testület tagjai közül a következők­nek adományozta : Bunyata Vince alparancs- noknak, Mischler Kornél szakaszparancsnoknak, Paczolt Ferenc és Müller Ignác segédtisztek­nek, Oszatzky Pál őrparancsnoknak. — Beszámoló Veresegyházán. Preszly Elemér dr. országgyűlési képviselőnk ma délután Veresegyházán tart beszámolót. Váci hívei közül többen elkísérik őt, jelen lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom