Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-04-24 / 32. szám
HuszonhatodiK évfolyam 32. szám. Vác, 1912 április 24. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A V. S. E. egy éve. (.Közgyűlés a sportegyletben.) Vác, ápr. 23. Vasárnap délután öt órakor tartotta meg sportegyesületünk ezidei évi rendes közgyűlését mérsékelt számú hallgatóság előtt. A közgyűlést Hübschl Kálmán ügyv. alelnök nyitotta meg elégikus és panaszos hangú beszédével, melyek végén kitért az egyesületet ért nagy csapásra, a csónakház elsüllyedésére, mely még inkább lehangolta a megjelenteket. A megnyitó után a közgyűlés elnökéül dr. Göndör Sándor tb. elnököt kérték fel, a ki aztán végig vezette a tárgyalást. Jegyzőkönyv hitelesitőkül — hölgytagok hiányában — Bárdos Ernő és Hufnägel Sándor küldettek ki. Következett Borbély István titkári jelentése, melyből az idén a szokástól eltérőleg — tekintettel az egyesület súlyos csapására — elhagyta a titkár a humoros bevezető rész felolvasását s egyenesen az események pontos és száraz elmondására szorítkozott. A titkári jelentésből tudtuk meg, hogy ezidőszerint van a V. S. E.-nek 1 védnöke, 1 diszelnöke, 1 tb. elnöke, 7 tb. tagja, 15 alapitó tagja, 134 rendes és 45 pártoló tagja. A tb. tagok száma eggyel, az alapítóké szintén eggyel növekedett, a rendeseké néggyel csökkent, a pártolóké hárommal növekedett az elmúlt évben. Meghalt 3 rendes és 1 tb. tag, elköltözött 15 rendes és 4 pártoló tag, kilépett 6 rendes tag, egyszerűen töröltetett 2 rendes és 1 pártoló tag. Uj tag lett 1 tb., 1 alapitó, 22 rendes és 7 pártoló tag. Evezős tag van 7 növekedéssel 47, diákevezős 1. Jelentést tett a titkár az egyesületi tisztikarban történt változásokról, az adományokról, a sportéletről, a társas életről, az egyesület keretében történt sajnálatos súrlódásokról, a versenyekről, kirándulásokról és végül az egyesületben történt nevezetesebb eseményekről. A titkári jelentés elhangzása és tudomásul vétele után dr. Göndör Sándor tb. elnök indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a V. S. E. tb. tagjává választotta dr. Szűcs István kultuszminiszteri titkárt, Vác város szülöttét, a ki már annyiszor mutatta ki jóindulatát az egyesület irányában, a mikor a kultuszminisztérium anyagi segélyben részesítette az egyesületet éppen dr. Szűcs közbenjárására. Ezután következtek az evezős, atlétika, korcsolyázás és vívás osztályokról az igazgatók jelentései. Nevezetesebb adatok a következők: Az elmúlt évben legtöbbet eveztek: 1. Népi Ferenc 270 indulással 2541 kilométert, 2. Tóth Sándor 265 indulással 2289 kilométert, 3. Szalay 240 indulással 1964 kilométert, összesen 51 indult tavaly és 1396 indulással 27,988 kilométert eveztek. Legtöbb evezős győzelme van eddig Tóth Sándornak (17), Nagy Sándornak (14), Bárdos Ernőnek (13), Hufnägel Sándornak (12) stb. Az egyesületnek van 26 győzelme a regattában. A korcsolyázási osztálynál jan. 12-től febr. 9-ig/olt 1003 napijegyes korcsolyázó és 53 bérletes, a napi forgalom átlaga 90 személy. A számadások és leltár előterjesztésénél tudtuk meg, hogy az egyesület évi forgalma volt 7361 korona, vagyona készpénzben 433 K, hátrálékban 800 K, leltári vagyon 23,501 K, adóssága 12,221 K. A jövő évi költségvetése 8,000 koronáról szól. A felmentvények megadattak. Indítvány nem volt. A közgyűlés utolsó pontja a tisztújitás volt, a melynél, mivel szavazást senki sem kívánt, közfelkiáltással történt a választás. Az elnöki tisztség ezidén is betöltetlen maradt, a többi tisztségekre pedig javarészt a régieket választották meg s csupán csak a lemondottak helyeit töltötték be új tisztviselőkkel. Újak lettek : Éder Ernő pénztáros, Népi Mariska s. pénztáros, Nagy Sándor ellenőr, dr. Holló Béla háznagy, Hollóssy Jenő vívó oszt. igazgató, Horváth Kálmán ev. oszt. művezető, Bán Márton atlétikai | oszt. igazgató, Douovitz Vilmos számvizsgáló elnök. Uj választmányi tagok lettek : Lukács István, Matzenauer Ferenc, Szentgyörgyi Gusztáv és Torday Jenő. A tisztújitás után dr. Göndör Sándor és Hübschl Kálmán elnökök zárószavaival s az ő éltetésükkel végett ért a közgyűlés. Megemlítjük, hogy a V. S. E. 1911. évéről a vezetőség rövid idő alatt az eseményeket kimerítően tárgyaló évkönyvet fog kiadni, melyet meg fog küldeni minden egyes sporttagnak és sportbarátnak. Markovics Lázár.*) Irta: SUDÁR. Körünkben élt a liberális gondolkozású, tótos kiejtéssel az utcán sétaközben is hangosan társalgó Markovics kanonok, ki „Ássz!“ köszöntéséről ismeretes volt. T. i. az „á’sszol- gája“ és „alászolgája“, illetőleg az „alázatos szolgájáét rövidítette meg igy. A gondolat- kiegészítő s folytonosan használt „kérem alá- san“-ról s nyakig érő fürtös hajáról is minden gyermek ismerte. A szegény osztály jó szivét dicsérte. Mindenkinek szívesen nyújtott segélyt — valláss külömbség nélkül — ki kezét nyújtotta feléje. Ha valaki kenyérre, vagy bármire kérte a segélyt, hangosan felelte: „Nem kérdeztem én, hogy mire kell! Ha kell, hát kell!“ —és adott bőkezűen. Voltak heti díjasai is s ha valaki elmaradt, kérdőre vonta. Az úri világ pedig, azaz a vele érintkezők meg nagy tudását, bámulatos emlékező tehetségét csodálták benne. Az összes latin klasszikusokat, különösen Tacitust, Cornelius Nepost, Julius Caesart tudta kívülről, hibátlanul. A magyarok történelméből, a szabadságharcról napokig is elbeszélt s mindig helyesen citálta a kronologikus időpontot. Róla maradt fenn e jó adoma még kosdi káplán korából: Peitler püspök is hírét vette Markovics nagy emlékező tehetségének. Egy Ízben az egyházmegye sok papja gyűlt egybe az aulában, hol a püspök nem tudott eléggé bámulni azon, midőn Markovics minden kérdésre pontosan *) A „Váci Quodlibet“-ből. felelni tudott, mert bizonyos jelentéktelenebb események felemlítésénél is még az időt, mikor ezek történtek, helyesen mondotta. — Miért nem teszi le a doktorátust? — kérdi a jószivü Peitler — ennyi tudás mellett ez valóban könnyűség volna s könyelműség, ha meg nem teszi. — Úgy gondolkoztam, kegyelmes uram — ha Peitler váci püspök lehetett doktorátus nélkül, miért ne lehetnék én e nélkül Kosdon káplán. Jókai látogatta meg egyidőben Vác városát, mily alkalommal, már nem tudom. Úgy rémlik, politikai missióban járt itt. De azért is lehetett, hogy Laborfalvi Róza, Jókai első neje vendégeskedett itt valamely színtársulatnál. A 80-as években volt — és ekkor Jókait is ünnepelte Vác városa. A gyülekezés a „Szarvas“ (most Pannónia) vendéglő színházi termében volt egyik délelőtt. A színpadon a város vezéremberei gyülekeztek. Ott állott Jókai, az ünnepelt költő is. Markovics üdvözölte őt. Jókai a beszéd után össze-vissza csókolta Markovicsot a színpadon a közönség tetszést nyilvánító tapsa és éljenzése között. Liberális gondolkozásról tesz tanúságot a köve.kező eset is. Midőn az antiszemitiszmus és a néppárti alakulás in floribus volt, egy ünnepély alkalmával itt jártak a néppárt vezérei: Molnár apát, a már elhunyt Major Gyula és a lutheránus, de katolikus néppárti, szintén az élők sorából elköltözött Kaas Izor báró. Nagy ünnepélyt rendeztek az illusztris vendégek tiszteletére. A vacsoránál megindult a toasztok áradata. És ilyen légben és hangulat közben Markovics nagy beszédet tart és élteti, de ki is mondja, hogy ez országban becsületesebb, őszintébb politikust ez időben nem ismer mást, mint — Tisza Kálmánt. Borzasztó konsternációt szült a pohárköszöntő. Markovicsot be is panaszolták e beszéde miatt Schuszter püspöknél. Ez pedig ezt felelte — maga is liberális lévén: — Hiszen, kérem, minden embernek van egy eszményképe! Meg kell itt még jegyeznünk, hogy Markovics nem „felfelé kínálkozott“, midőn e beszédét elmondotta, mert Tisza Kálmán akkor már régen „közkatona“ volt. De Markovics sem lépett fel többé képviselőjelöltnek. Midőn jó barátja, az öreg Majthényi Péter egy elszólása miatt az összes kanonok kiléptek a kaszinóból, (úgy mondják, ennek köszönhető a Kath. Kör megalapítása) csupán Markovics maradt meg tagnak, bár a Kath. Körbe is belépett. Halálakor mindkét egyesületi házon lengett a gyászzászló. Jellemzéséül még azt is idejegyzem, hogy midőn néhány évvel ezelőtt a káptalan tulajdonát képező deficencia épületéből egy zsidó vallású kereskedőt „kistájgerolt“ egy keresztény katolikus kereskedő és ennek adták át a helyiséget anélkül, hogy megkérdezték volna, vájjon ő is fizetne-e annyit; Markovics volt a szószólója, pedig erre meg sem kérték. „Talán hibá-
