Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-04-21 / 31. szám
Huszonhatodik évfolyam 31. szám. Vác, 1912 április 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kofáktól a rendőrökig. (.Közgyűlés a városházán.) Vác, ápr. 20. Sok városatya, a ki a csütörtöki közgyűlés egész oldalas tárgysorozatát átnézte, a mellény- gombján olvasta- ki, hogy fellátogasson-e a fehér terembe. ígért is az, meg nem is az érdekességet, hát a mellénygomb döntötte el az érdeklődést. Eleinte úgy volt, mikor a polgár- mester megnyitotta a közgyűlést, hogy üres széksorok tatongottak és egész nyárig gyülekezésre volt kilátás, de később mind népesebb lett a közgyűlés s a legtöbb városatya, ha dörmögve is (mert tudvalevő, hogy sokan csak az utcán mernek véleményt cserélni és nyilvánítani) konstatálta, hogy érdemes volt csütörtökön egyéb szórakozás híján a városi közgyűlést felkeresni. Érdemes volt, mert a praktikus, egész várost érdeklő kérdések soráról volt szó, aztán meg egy kis pikáns, parázs vitával is kedveskedtek, a mi ha a mélyen tisztelt városatyák ereiben egy percre meg is dermesztette a vért, az utcán (megint az utcán!) mégis volt tovább miről tárgyalni, mit tovább adni azoknak a szegény, szegény szánandó embertársainknak, kiket a választásokon a t. polgártársak nem küldtek fel a képviselőtestületbe — hallgatni. Mi lesz a vásártérrel ? A mint a polgármester megnyitója elhangzott, kezdtek népesedni a padsorok, de tiszti ügyész nem volt. Szabadságon van, hat erre a gyűlésre dr. Majer Józsefet kérte az elnök s azután beszámolt a vásártér megváltásának újabb fázisaival. Valamikor, régen a polgármester beígérte a türelmetlenkedőknek, hogy minden rendes közgyűlésnek beszámol, mi történt a vásártér megváltása ügyében a múlt közgyűlés óta. Mert négy ilyen összejövetel van, pontosan meg is tartják az ígéretet s megjön a beszámoló. De ettől ugyan okosabbak nem lesznek a városatyák. Például most megtudtak, hogy az elkészített egyezségi ajánlana a püspök és a káptalan megadta az Írásos válaszai, a viszonválasz pont a közgyűlés napján ment vissza a püspökhöz és a káptalanhoz. Többet elárulni nem lehet, ez az alkudozás érdekében van. Ha valaki a helyi lapokat nem olvassa, bizony nem is ismeri, mi a város egyezségi ajánlata. És ha valaki a helyi lapokat nem olvassa, bizony nem fogja a képviselőtestületből megtudni, mert nem árulják el, mi volt a viszonválaszban . . . Vége a KofauralomnaK! A miről most szó esett, az agazdasszonyokat érdekli fökép. Évek óta panasz, nagy panasz, hogy a kofák korán reggel összevásárolják a piacot s ha bárki bármit akar venni, akár öt-hat órakor is mehet a piacra, már csak drága kofakézböl vásárolhat. Szó sincs róla, igaz, a váci piacot a kofák tették először drágává, azután hírhedtté. Hát tudták ezt a városházán és még 1909-ben megalkották a piaci vásárlásról szóló szabályrendeletet, melyet a gyorsan dolgozó belügyminisztérium éppen 1912-re hagyott jóvá. Ebben a szabály- rendeletben, mely alig öt szakaszban intézkedik, a lényeg az, hogy a kofák ezentúl nyáron nyolc, télen kilenc óra előtt nem csaphatnak vásárt. De hogy lássék, dolgoznak is a minisztériumban, úgy javították ki ezt a szabályrendeletet, hogy kedden és pénteken a hetivásár kezdetétől számított két órán belül nem vásárolhatnak a kofák. Most meg már a városatyák kezdtek kíváncsiskodni, hogy mikor is van hát a hetivásár „kezdete“? Már majd kimondták, hogy télen kilenc, nyáron nyolc órakor már a kofáké, ha nem is a világ, de a váci piac, ebből meg az derült volna ki, hogy télen hét óra,' nyáron hat óra előtt a kofák vásárolhatnak. így az egész szabályrendelet illuzóriussá vált volna. A polgármester gyorsan leintette a meggondolatlan nagy buzgalmat, a melyért már néhány nap múlva, mikor a praxis megmutatta volna, hogy a kofák tovább grasszálhatnak, otthon a képviselőurak alaposan ki is kaptak volna. — Bízzák csak ránk, majd mi megmondjuk a város érdekében, mikor kezdődik a hetivásár i — mondotta a polgármester és megnyugodtak. A postát elutasítják. Az esküdtképes polgárokat ebben az évben Tragor Károly, Récsey Gyula Írják össze a polgármester elnöklete alatt. A városok kongresszusán, mely a jövő hónap közepén lesz Budapesten, a polgármester és dr. Galcsek György fogják Vác városát képviselni. Most jött a postapalota sorsa. Hát ez egyhamar nem épül meg. A mi lapunkból is ismeretes, a postaigazgatóság a Kissörház telkén akart modern postapalotát építtetni. Már az alku perfekt volt, a közgyűlés is határozott az eladásról, mikor eszébe jutott a postaigazgatóságnak, hogy a kissörház nem kell neki, de kér a Koronával szemközt levő vásártéri telekből jó fél holdat. A képviselőtestület ebben a közgyűlésében magyarázta meg alaposan a postaigazgatóságnak, hogy ezt a területet, mely még nem is a tulajdona, nem is adhatja, de ha adhatná sem adja, mert a telek ára a püspökséggel és a káptalannal folytatott alkudozásokra, magyarul szólva : a vásártér árára nézve erős kihatással lenne. Ezért nem lesz egyhamar váci uj postapalota, ezért lesz még hosszú ideig a magyar postaintézmény szégyene a váci Kossuth-utcai postahivatal. Tessék helyet foglalni! mondta ki a képviselőtestület, mert — koszt nix! Egy budapesti özvegy bánatában elhatározta, hogy a város sétányain és közterein padokat állít. Igaz, hogy erre az állításra még hirdetéseket állít, de legalább harminc (!) év múlva a padok a városé lesznek. No hát volt egy kis egészséges nevetés. A pénzügyi bizottság még azt is mondotta, hogy csak tessék legalább 50 padot állítani, de azok húsz év múlva a városé lesznek és köteles a vállalkozó azokat jó karban is tartani. Aztán a méregfogát is kihúzta a jó üzletnek : az özvegy elfelejtette megmondani, hogy a nyilvános ülőhelyeken szed-e dijat. A pénzügyi bizottság indítványára azt is kimondották, hogy tessék helyet foglalni, mert az ülés nem kerülhet pénzbe. Ily körülmények után alighanem megint csak a földre lehet majd leülni, mert a vállalkozó özvegy nem lesz a pénzének ellensége és nem állít padokat, a melyeket, ha kiraknának is a „közterekre“, másnap úgy is ellopnák. Gál és Tyrauer vállalkozók a vác—gödöllői törvényhatósági útra követ szállítanak. Tetszik nekik a csörögi kőbánya, pedig ezt a város sem bányássza, mert a fuvar miatt olcsóbban kapja a követ Visegrádról, vagy tán messzibbről is. Gálék köbméterenkint 50 fillért kínálnak. A közgyűlés mondja, hogy legyen dupla, vagy semmi: fizessenek egy koronát és boldoguljanak a vállalkozók a hogy tudnak. Most pihenőül átrohantak egy csomó telekügyön, Bárdos tanácsos gondoskodott arról, hogy a gyűlölt illetőségi ügyek egy percnél is kevesebb időre foglaljak le a városatyák, drága idejét, aztán egy jó és egy rossz vásárról i lett szó. A város olcsón vásárol. A kosdi útra, melyet most építenek, nagyobb területet kellett kisajátítani Schmidt Ferenc szőlőjéből. A polgármester meg is állapodott a tulajdonossal, hogy négyszögölenkint adnak neki két koronát. Az alku után úgy gondolta megint a polgármester, hogy hátha lehet itt jobb üzletet is csinálni, felszólította Schmidtet, hajlandó-e az egész területet eladni, a mi 8040 négyszögöl. Schmidt kijelentette, hogyha az egészet megveszi a város, két korona helyett egy koronáét adja négyszögölét. A képviselő- testület kapott a vásáron, mert igy az előbbi alkuval szemben 67 fillér egy négyszögöl s a terület holdja 1050 korona, a mi nem nagy pénz, ha tudjuk, hogy ugyanezen a vidéken 1800—2000 K a szölőföld ára. A rosszabb üzlet Mayer Adolfé és nejéé. A hétkápolna alatt homoktéglagyárat építettek a város földjén, de se kauciót nem tettek, se bért nem fizettek, pedig szerződés kötelezi őket. Háromszor kértek fizetési halasztást, most negyedszer. A városatyák csak mosolyogtak. No hát legyen és a legeslegvégsö terminust kitolták junius elsejére mondván, hogy ettől a naptól kezdve nem lesz irgalom-kegyelem. Hát csak várjuk be — junius elsejét. Egy akta 1891=ből. A Füzesben néhány telekhez területet adott el a város. Az összes lakók kérelmezték ezt, csak a volt Dobó-ház tulajdonosa nem. Kutatni kezdték a városházán, hogy mi van ennek a háznak a dunai frontba hozásával. Kiderült, hogy néhai Dobó István ezt a kilencvenes évek elején kérelmezte, akkor a közgyűlés meg is szavazta, de az akták néhai Csányi János tiszti ügyésznél maradtak. Dobó Istvánné a házat kibővítette, el is adta dr. Czieleszky Vilmosnak s most Dobóné jelentkezik, mint-
