Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-22 / 6. szám
2 v A C í HÍRLAP í estvidéki Nyomda végezte. A meghívó a kábáiénak műsorát nem adja, mert azt az utolsó pillanatig a legnagyobb titokban kell tartani. Annyit elárulhatunk, hogy a helybeliek számát váci, a pestiek számát pesti fogja konferálni. A mű sói másfél órát fog tartani, hogy legyen elég idő a táncra, — éppen azért, hogy az előadást a legpontosabban meg lehessen kezdeni: a rendezőség ez úton ismételten a legpontosabb megjelenésre kéri a közönséget. Különben is ajánlatos lesz az ülőhelyek kérdését már az előadás megkezdése előtt eldönteni. A kabaré nyolc órakor kezdődik. A függöny nyolc óra egy perckor felrepül. — A hatodik, iiceum-eiőadas. Az idén — talán a gyenge időjárás teszi — nem olyan nagy az érdeklődés a iiceum-esték iránt, mint más években. Máskor minden ülőhelyet elfoglaltak, ha pedig hölgy felolvasó került a pódiumra, a Kúria nagy termében mozogni nem lehetett: zsúfolva volt. Az idén már második eset, hogy szép, nagy közönség kerül a Kúriára, de többet vártunk. A felolvasók megérdemlik az érdeklődést. Szerdán elsőnek Né- metlj Ilona ült a felolvasó asztalhoz és az igazságérzet szerepéről a nevelésben értekezett. Elvont szép témáját minden oldalról megvilágította s általános figyelem fordult a fiatal szerző felé, kinek meleg taps és elismerés bőségesen jutott felolvasása végén — Lukácsi György ny. tanár a lélek hallhatatlanságáról szabad előadást tartott. FölüIfixeíéseR a tűzoltók mulat= ságán. A Váci Önkéntes Tűzoltó-Testület január 14-iki táncmulatságán a temetkezési alap javára felülfizettek: Lobi Ármin 20 K, dr. Forgó Kálmán, Miltényi Aurél, Szaxlehner András, dr. Zádor János 10—10 K, dr. Preszly Elemér 6 K, Bunyata Vince, Hainisch Richard, Korpás Lajos, Légrádi Ernő, Lőwinger Mór, Hübsch! Kálmán, Szényey Ferenc, Rostetter János, Täuber Ferenc, Korpás József 5—5 K. Borbély István, Ivanovics János, Csányi István 4—4 K, Balás Gyula, Bóday Aurél, Szigvárt János, Spolvind János, Mischler Kornél, Csuka János,-Kvell József, özv. Velzer Jánosné, Kovács József, Schworcz Pál, Szoldán János, Való Ignác 3—3 K, H. P., Ivánka Pál, Der- csényi Dezső, dr. Franyó István. Bernát András, Tabacska Mihály, S. Kurdy Béla, özv. Kvell Ferencné, Leopold Sándor, Mészáros János, Köbl János, Mayer H,, Konrád János, Menyhárt István, Solymosy László, Vog! Józsefné, Tóth Ferenc, Kopune.cz József, dr. Meiszner János, Hochmayer Antal, Kovács József, ifj. Csuka János 2—2 K, Zemann Károly 1 K 80 f, Kálmán István 1 K 40 f, Bak Domonkos, Nell István, Párkánszky Kálmán, Lissa Lajosné, Huj Mátyás, Groma Pál, Steidl Lajos, Kiss András, Dunay János, özv. Minich Jánosné, Rozinán János, Kleiner Ferenc, Kutnik István, ifj. Prohászka Ágoston, N. N., Ribár György, N. N., Olajkár István, Kleiner Pálné, Somogyi Ferenc, Vurst Ferenc, Pajor János, Rosziák József, Walla László, Kákonyi István, Raffa György, Simon János, Flatala István, Megyery Imre, Stekmayer Ferenc, Nagy Mihály, Szinay István, Tóth Lajos, Máté Félix 1-1 K, Fazekas Sándor 40 f, Kronberger Ferenc, Preisz j Tódor és Urbán Kálmán 20 f. A szives felül- fizetéseket a tűzoltótestület parancsnoksága a jótékony célra hálás köszönettel nyugtázza. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Fajcsik Lajos számtisztet számellenőrré nevezte ki. A türelmetlen Otthon. Emlékezhetnek olvasóink, a nyár folyamán megírtuk e helyen, hogy a budapesti Otthon házépítő- szövetkezet, melynek nagyobbára állami tisztviselők a tagjai, azzal a kérelemmel fordultak a városhoz, hogyha a vásárteret parcellázni fogják, a város egy nagyobb területet méltányos áron engedjen át neki s az Otthon számos fővárosi családot fog Vácra kitelepíteni. A város biztató ígéretei tett s az otthonbeliek mostanáig vártak. Most újra Írtak a polgár- mesternek, hogy mi van a parcellázással, mert ők már a tavaszon építkezni- szeretnének a vásártéren. Szépen visszaírtak a városházáról: türelem . . , türelem . . . — Kitüntetett méhész. A múlt évben tartott magyar—német—osztrák 55. méhészeti vándorgyűlés körül kifejtett érdemei elismeréséül Molnár Máté váci méhészt, a gyűlés német bizottsága ezüst éremmel és dekrétummal tüntette ki, melyet a földmivelésügyi minisztérium útján adott át a kiváló méhésznek. A kitüntetés kétszeres értékű, különösen német részről nehezen ismerik el a magyar érdemeket. — Községi számadások vizsgálata. A vármegye legutóbbi közgyűlésén tárgyalta a községi számadások vizsgálatához az elnökök kiküldését. Kiküldötték: Aszódra Kálmán István túrái, Gálgahévizre Fleischman Béla bagi, Gödöllőre dr. Lakatos Kálmán rákos- csabai, Ikladra Micsinay Ernü aszódi, Kartalra Micsinay Ernő aszódi, Nagytarcsára dr. Lakatos Kálmán rákoscsabai, Rákosligetre dr. Be- zsilia István gödöllői, Szadára Bárdy Pál gödöllői, Zsámbokra dr. Gall oly ich Győző, Alagra Richter Béla dunakeszii, Ácsára Melczer Deizső galgagyörki, Csornádra Kovácsy Kálmán rákoscsabai, Csővárra Frankó József püspökhatvani, Dunakeszire Molnár Albert fóti, Pótra Richter Béla dunakeszii, Gaigagyörkre Sáfár Béla őr- szentmiklósi, Galgamácsára dr. Preszly Elemér váci, Kisnémedire Gosztonyi Tibor váchar- tyáni, Örszentmiklósra Nagy Ferenc veresegyházi, Pestújhelyre Kovácsy Kálmán rákospalotai, Püspökhatvanra dr. Preszly Elemér váci, 'Püspökszilágyra Gosztonyi Miklós kisnémedii, Rákospalotára Molnár Albert fóti, Sződre Mil- kovics Sándor vácrátóti, Vácbottyánra Sáfár Béla őrszentmiklösi, Vácdukára dr. Preszly Elemér váci, Váchartyánra dr. Preszly Elemér váci, Váckisujfalura Rónai Géza veresegyházi, Vácrátótra Szalachy Béla sződi, Veresegyházra dr. Preszly Elemér váci, Zsidóra Nagy Ferenc veresegyházi lakost. — Sport-Kabaré. A mint jeleztük, a meghívók elkészültek s címzés alatt állanak, a holnapi postával küldik őket szét. A művészi kivitelű meghívót Végh Gusztáv rajzolta egyenesen a sportegyletnek, a technikai részt a előbb-utóbb praktikus célokra fordítjuk. Például az én leányéletemet két nevezetes mozzanat uralja. Megkérte a kezemet egy főkönyvelő és egy szekerészönkéntes öngyilkos lett miattam. Igaz, hogy a levegőbe lőtt és most makkegészségnek örvend, de ezt csak magának árulom el. Az uram azt képzeli, hogy az örök enyészet dúl hamvai fölött. Nos, valahányszor az uramnak a főkönyvelőt felemlítem, mindig vezérigazgatóvá léptetem elő. Viszont a szekerészönkéntes ezredet cseréi és tengerész kapitánnyá avanzsál. S mikor á ruhaszámlákat nem fogadja kitörő lelkesedéssel, (a mi gyakran megtörténik) úgy szerény mosollyal jegyzem meg: „A vezérigazgató ezt szó nélkül kifizette volna!“ És ha nem tartja célszerűnek a konyhapénz felemelését, úgy borús mosollyal jegyzem meg: „A tengerészkapitány meghalt értem és te ezt a csekélységet is megtagadod . . .“ így kell értékesíteni a szerelmi emlékeket ... — Ez valóban amerikai élelmesség. — Mi nők, mindent másokon keresztül érünk el és értünk meg. Ha érdekli, bevallhatom, milyen módszerrel győződöm meg arról, hogy a legújabb toalettem sikerült-e, avagy nem sikerült. — Kiváncsivá tesz. — Egyszerű dolog. Elhivatom a legjobb barátnőmet és ha a legjobb barátnő megvetően vállatvonva vigasztal: Hiszen szép, szép, de nem éppen kifogastaian .. . akkor, nos, találja ki, mi következik akkor? — Akkor sir, ideggörcsöket kap és a ruhát visszaküldi a szabónak, mert a ruha rossz. — Ellenkezőleg. Akkor ujongok és tapsolok, mert a ruha jó. De ha a legjobb barátnő örömteli sikollyal a nyakamba borul és meg- hatottan rebegi: Elragadó vagy, édes! . . . akkor sírok és kapom meg az ideggörcsöket és jaj a szabónak, mert a ruha rossz. Ez csalhatatlan módszer. — Ismerik saját nemüket, tagadhatatlan ... Mivel háláljam meg e leleplezéseket? — Viszonzásul áruljon el ön is valamit. Milyen az a nő, a kiből évtizedek múlva sem lehet kiábrándulni? Mert hisz van elég, a ki szép, jó, okos és a kit . . . mégis... — Van egy tulajdonsága, a mivel rajta kívül senki sem rendelkezik és a mi egyenest a csodával határos. — Ah, ez érdekes! — Az idő észrevétlenül suhant el a feje fölött. Azóta minden megváltozott körülöttem, de ő a régi maradt. Olyan, a minőnek megszerettem. Örökifjú asszony, testben, lélekben olyan üde, mint volt tizenkilenc éves korában. — Örökifjú asszony . . . Tudja, kedves Halmi, hogy ismerem őt, megismerkedtem vele ... és . . . és meghívtam ide és ő megígérte, hogy eljön. Mindjárt itt is lesz . . . A férfi meglepetten nézett körül. Az asszonyok elmerengve suttogtak és színes csoporttá verődtek össze. Arcuk kipirult és izgatottan vették elő a legyezőt, ha kívülről kocsirobo- gás hallatszott. A férfiak is beszélgettek a dohányzóból és várakozással tekintettek az előszoba felé . . . Zavartan tekintettek egymásra. A küszöbön egyszerű, feketeruhás nő állott. Kissé hízásnak indult termetéről, arcáról polgári jólét és házi boldogság sugárzott. Sima, megfakult hajába ősz szálak vegyültek és finoman iveit redök hálózták be a homlokát és a szeme környékét. Az asszonyok megkönnyebbülten lélegzettek fel. Ők mindig készek megbocsájtani, ha valaki kevésbbé szép náluknál. Megbarátkoztak vele, simogatták. Félóra alatt olyan jóízű beszélgetésbe merültek, mintha egymást már réges régen ismerték volna. Egy sarokban a leánycsoport elégedetlenkedett ... — Minő gyöngéden néz rá! Mi még a hozományunk diszkrét sejtetésével se váltottunk ki belőle ilyen pillantást. — Talán a lelke különös és izgató . . . — Hallgatódzunk! Ugyan miről beszélnek? — Biztosan Musset és Sand George szerelmét tárgyalják .. . Egy magas, szőke leány kivált közülök és az asszonyok mögé lopódzott. Pár perc múlva csalódottan tért vissza ... — Egy ősideáltól mást vár az ember. Ez is a drágaságon kezdi és a cselédkérdésen végzi, mint a többiek.
