Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-08-20 / 64. szám

2

VÁCI HÍRLAP

nagy angol birodalom nyugodtan nézheti a fehér rózsa és a piros rózsa küzdelmét, mert akár egyik, akár másik, párt kerül uralomra, — még ellenzék nélkül is — az angol angol marad, hatalma továbbra is nőttön nő, gazdagodik, gyarapszik, tekintélyben és mindenféle javakban emelkedik.

A nagy német császárság minden egyes polgára valamennyi politikai tényezője annyira át van hatva a germánfaji büszkeségtől, a nagy német öntudattól, hogy tőlük mást, mint olyat várni, ami a hatalmas németet még inkább naggyá tegye, s valósággal az egész világ urává tenni segítse — szinte képtelenség. De nemcsak a nyugaton találhatunk ily példákat, hanem keleten is, sőt ha tetszik délen nem kevésbbé. Ez utóbbiak még hathatósabb példákkal szolgálnának nálunk ez nem úgy van. Egyetlen egy polgártársunk magyar érzésében sem kételkedünk, de azt nem tagadhatjuk, hogy akárhány túl okos, valósággal próféta módra előre látó polgártársunk van, akit hideg, számitó esze, szive érzése ellenére is képes oly célok, törekvések, mondjuk javaslatok támogatójává tenni, amelyek csak az ő éles és pontosan következtető gondolkozásuk prófétai illettségük mellett szolgálják a magyar haza jó ügyét, boldogabb jövőjét, független, sérthetetlen fenállását.

— oyi.

Vasárnapi levél.

A m. kir. Belügyminiszter félévenkint szokott kiadni egy-egy vaskos füzetet, melyekben az összes névmagyarosítások bentfoglaltatnak. Lapozgatni szoktam ezt a füzeteket és sajnosán tapasztaltam, hogy Vác városában — bár majdnem 20,000 lakosa van — alig akad évenkint három-négy névmagyarositási eset, pedig menynyi idegen hangzású név van nálunk ! Ez indított arra, hogy közöljem az alábbi vasárnapi levelet a névmagyarosítás érdekében s célt érhetek el vele már akkor is, ha e levélre csak egy újabb névmagyarositási eset is fog történni.

Mely bíztatand, hogy csalfa tünemény Egész látás s e sugár a remény.

E2 a három szin az expozíció. Ádám elszakadt Istentől és a saját lábán akar megállaní- Lucífer csábítására tette, a ki egészen magának akarja megszerezni, hogy így megnyerje csatáját az Ur ellen. Látni fogjuk a már is megmegrendült Ádám jövőjét. Ez nem volt Lucifer tervében, hiszen fél is, hogy el fognak csüggedni látásán és azért adja nekik a reményt, A jövő tehát csüggesztő lesz. Ez a jövő lesz a tragédia tulajdonképení tárgya. A ptobléma tehát a három első szín elemzése és Madách irányító szavai alapján ez: Mi lesz a sorsa az Istentől elszakadt és önerejére támaszkodó embernek? Tehát nem az emberiség sorsáról van itt szó, nem is a történelem értelméről. A probléma: az Istentől elszakadt ember problémája. Ezt félreérthetetlen világossággal jelenti ki Madách Erdélyihez írt levelében.

Mi az értelme már most az álomnak ? Mit jelentenek a történeti színek?

Madách ezt írja említett levelében: „Egész müvem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekédní kezd : az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cse- lekszí ezt. . .. Mindenütt megbukik s megbuk- tatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír.“

(Folytatása szerdai számunkban.)

Magyarosítsuk meg családnevünket.

Kétségbevonhatatlan igazság, hogy a névmagyarosítás hazafias tény, hazafias kötelesség.

A névmagyarosítás már szokásban volt Mátyás kirly idejében is, a mikor sok kolozsvári szász nemzetiségű magyar magyarosította meg nevét, hogy a királyhoz és a magyar nemzethez való hűségüket és ragaszkodásukat bizonyítsák.

Sokat prédikálnak mostanság nemzeti államról s a mikor nemzeti társadalmat akarunk teremteni s a külsőségekben is előljárni, akkor iépten-nyomon találkozunk olyanokkal, a kik ezt kicsinyes dolognak tartják, vagy pláne gúnyt űznek belőle.

Nem csak balitélet, hanem ostobaság, sőt hazafiaílanság a névmagyarosításért őket leki- csinyleni az uj magyar nevektulajdonosait nevetség tárgyává tenni. Sok szegény, szerencsétlen polgártársunk, idegen államba, sőt idegen világrészbe kénytelen vándorolni, hogy megélhetését biztosítsa. Nem vitt oda mást magával, csak a bánatot, a keserűség érzetét, melyet az édes haza földjétől való elszakadás okozott és becsületes, jó, magyar nevét.

A szorgalom a kitartó munkásság és takarékos élet lassankint megtermi gyümölcsét. A kivándorolt magyar jólétbe kerül, lassankint beheged a seb, melyet a hazájától való elszakadás ütött a szivén, elhomályosul annak, a hazájában töltött kevésszámú örömteljes napnak emléke is, fülében már nem cseng annak a falusi kistemplom tornyának kedves harangszava s lassankint elfelejti hazáját, s elfelejti magyar voltát.

Azaz, hogy ez utóbbit nem felejtheti el, mert magyar neve emlékezteti reá.

Ez a magyar név szerepe és ereje!

A mikor Schedl Ferenc azt kérdezte Kazinczy Ferenctől, hogy mint magyar iró megtartsa-e továbbra is a Schedl nevet, vagy Toldi névvel cserélje fel, — Kazinczy az felelte : „Igaz, hogy Schedl névvel is lehet jó magyar iró, de én már csak azt mondom : a név hangzásából is szeretem megismerni, hogy ki, micsoda nemzet fia.“ Kazinczynak szótfogadott Schedl és nevét Toldira változtatta, mely névhez később a nemzeti műveltség legbuzgóbb bajnokának dicsősége fűződik.

Vájjon nem vagyunk-e büszkék arra, hogy Petőfi (Petrovics) Sándor és Munkácsy (Lieb) Mihály magyar névvel hirdetették a magyar dicsőséget ?

A politikai-,irodalmi- és művészi világ jelesei között ugyancsak sok idegen hangzású név fordult elő régente, — sajnos még most is, a legújabb korban.

Kerényi Frigyes (Petőfi barátja és jeles Írónk) Christmann volt. Reményi Edét Hoffmannak hívták. Hunfalvinak Hunsdorf, Helfy * Ignácnak Heller, Irányi Dánielnek Halbschuh, Fraknói Vilmosnak Franki, Somhegyi FerencnekSchrökk, Vámbéri Árminnak Weinberger, Váradi Antalnak Véber, Marcali Henriknek Morgenstern, Pálmai Ilkának Petrás, Rákosi Jenőnek és Viktornak (Sipulusz) Kremsier, Korányi Frigyesnek Kornfeld, Gárdonyi Gézának Zigler, Újházi Edének Neuhauser, Abafi Lajosnak Aigner, Helvei Laurának Schweizer, Fai Szerénának Jajteles. Parlagi Vilmának Brachfeld, Gelléri Mórnak Goldstein, Feszti Árpádnak Reihnen- bock, Szederkényi Nándornak Schönvagel, Szana Tamásnak Silbermann volt a családi neve.

Ezek mind dicsőséget hoztak a magyar nemzetre és magyar nevük után büszkén hirdetjük magyar voltukat.

HireK.

— A szerkesztő távolléte alatt a szerkesztésért felelős í Borbély István (városháza.)

— Kinevezés. A király születése napján 1911. évi szeptember 1-től számítandó ranggal a tényleges állományban Hirsch György végett honvéd ludovikai akadémikust a váci m. kir.

6-ik honvéd huszárezredhez hadnaggyá, Kozelka Sándor végzett honvéd hadapród iskola növendéket, Kozelka Sándor nyug. máv. főellenőr, rádi postamester fiát pedig a m. kir. budapesti 1-ső honvéd gyalogezredhez zászlóssá neveszte ki.

— Búcsúzó tanárok. A múlt napokban vettek búcsút városunktól Vincze László és Agárdi László k. r. főgimnáziumi tanárok, kik közül a magyar kegyestanitórend intézkedése folytán Vincze László Rózsahegyen, Agárdi László Kolozsváron folytatja tanári működését. Mindketten buzgó és lelkiismeretes tanárai voltak a főgimnáziumnak. Vincze László a társadalmi életben nem szerepelt; magába- zárkózó természeténél fogva kedvelt tárgyai a latin és magyar nyelvet és irodalmakat tanulmányozta, hogy tudása legjavát ossza szét tanítványai között, kiket igazi atyai szigorúsággal nevelt és oktatott. Ügyszeretete, buzgósága és kiváló tanári erényei mindig emlékezetesek lesznek tanítványai előtt s ezen tulajdonságaiért hálásan emlékszik meg róla városunk közönsége is. Agárdi László, lapunk kedves hangú poétája, iskolai elfoglaltsága mellett talált módot arra is, hogy a társadalmi szereplésekből kivegye részét. Egyes társaságoknak kedvelt tagja volt, több egyesületnek szívesen látott s elismeréssel hallgatott felolvasója, előadója. A mint kedves modorával megnyerte minden ismerőse nagyrabecsülését, szeretetteljes bánásmódjával tanítványai ragaszkodását biztosította magának. Most öt évi ittlét után mindketten uj működési területen, uj körben fejtik ki munkásságukat, a melyhez azt kívánjuk, hogy legyen ott is olyan eredményes, olyan emlékezetes mint Vácon volt.

— Tornatanári Kinevezés. Schandl Miklós, a fögimn. igazgatója a Hivatalos Közlönyben pályázatot hirdetett tornatanári állásra. A kitűzött időpontig két pályázó jelentkezett, a kik közül a megyés főpásztor Vizl János okleveles tornatanárt nevezte ki a főgimnázium tornatanárává.

— Templomépités. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat:

Már évek óta állandó az orth. izraelitáknál a panasz, hogy a templomuk szűk, a templom túlzsúfolt, atmoszférája tűrhetetlen és még ilyformán is képtelen befogadni a híveknek nagy részét. E bajt orvoslandó, berendeztek egy kis pótimaházat, az év folyamán kétszeres istentiszteletet szerveztek. De ez mind csak pillanatnyi hatásúnak bizonyult, holott radikális orvoslásra van szükség. Ha a túlzsúfoltság hatása egész évben érezhető, ez hatványozot- tabb mértékben mutatkozik az őszi nagy ünnepek alkalmával, mert akkor csak egy Istentiszteletet lehet tartani és ezen részt akar venni fiatal, öreg, ifjú, nő egyaránt. Eddig az elöljáróság rendszeresen csak az ünnep hetében gondolt arra, hogy itt valamit kellene tenni. De már rövid idő áll rendelkezésünkre. A közügyét vélem szolgálni, ha már most felhívom az évenkint megismétlődő bajra az illetékes tényezők figyelmét.

A közkívánat hatása alatt a hitközség közgyűlése már tiz évvel elhatározta, hogy templomot épit. Megválasztottak egy templom-