Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-04-23 / 31. szám

VÁ C I H I R L A

3

fekete vonal alatti cikkből megtudhatjuk, hogy e szám hegedű, mély hegedűből és zongorából álló kamarazene-szám. A nevezett cikk megismertet bennünket a kamarazene lényegével, fokozott érdeklődést kelt bennünk e szám iránt. Én mint laikus, a kamarazene külsőségeiről mondok el egyet-mást laikus társaim részére. Őszinte, önzetlen tanács ez, ajánlom, hogy fogadják meg, a kik velem együtt „kevesebbet“ értenek a zenéhez, s még kevesebbet a „spájz- zenéhez“. Legérthetőbb úgy lesz az intelmem, ha leirom egyik budapesti kamara-hangversenyen szerzett tapasztalataimat. Színhely a Vigadó. Idő pont esti nyolc óra. Én a pont után érkeztem s miután már megkezdették volt az első kamaraszámot, a termet pedig lezárták, már is okultam. Tehát pontos kezdet s lezárt terem. A második számnál már bennültem a helyemen. Muzsikálás közben valami mondani valóm akadt a szomszédomhoz, még csak a névelő hagyta el ajkamat — s az is nagyon csendesen ! — s már is felhangzott vagy öt helyről körültem az a bizonyos, jellegzetes: „Pszt!“ „Pszt!“ Igen? Tehát csak csendesen! Fészkelődtem jobbra-baira — most már zajtalanul! — és szörnyen unatkoztam. A következő számot már a folyosón töltöttem. Egy nagyhajú úr rohan fel a lépcsőn. Biztos, nagy muzsikus lehetett, mert szörnyű nagy volt a haja s mert szörnyen dúlt-fult a lemaradás miatt. Megszólítottam. „Ugyan kérem mondja meg nekem, zeneileg barbár embernek, hogy lehet élvezni ezt az úgynevezett kamara-muzsikát?“ Felelet: „Foglalja el helyét, maradjon veszteg, üljön csendben, esetleg hunyja be a szemét, figyeljen ébren, ne mulasszon el egyetlen egy ütemet sem és . . . élvezni fog!“ Úgy tettem. A következő számot gyönyörrel végighallgattam s azóta élvezem a kamaramuzsikát.

A szombati kamarazene közreműködői : Borbély Sándorné, (zongora) Lázár dr. (mély hegedű) — kiket már jól ismerünk — és Sey- mann mint primhegedűs. Ez utóbbi is méltó partner. Nagy lelkiismeretességgel készülnek

szereplésükre, élvezettel hallgathatjuk

............

csupán: (ezt is laikus társaimhoz intézem!) „Csend! Rend! Figy e 1 e m! “ Szén tgyöngyi.

társai. Vagyis nem úgy van itt, mint például a cigányzenekarban, a hol a dallamot a primás, vagy kivételesen a gordonkás dalolja, inig a többi hangszer csak „kisér“, vagy a katonabandában, a hol a trombita, vagy a szárny- kiírt (Flűgelhorn) fújja a dallamot, mig a többi csinálja hozzá az esztadarattát. Ezért mondjuk, hogy a kamarazenében nincs alárendeltség — sem karnagynak, sem egymásnak — hanem csak kölcsönös engedékenység. Az egyes szólamok ugyanis, a melyek egymásnak alárendelve nincsenek, de viszont nem is mindig egyenlően fontosak, a vezetést egymásnak kölcsönösen és felváltva átengedik, majd teljesen egymásba olvadnak egy magasabb egységbe. Ezért a művészeknek mindig ki kell érezniük, hogy melyiké közülük a vezetöszólam s ezt a többieknek kölcsönös engedékenység útján érvényesülésében támogatniok kell. Ha ezt nem teszik kellőképen, akkor a kamarazene egy olyan zsibvásár, a melyben mindenki azt tesz, a mit akar s akkor az egészből nem értünk egy szót sem* nem érzünk ki belőle egyetlen gondolatot sem. És sajnos, igen sokszor hallunk ilyen kamarazenét.

És miért művészek köztársasága a kamarazene? kérdezhetnők ezek után. Hiszen művész kell minden zenéhez s viszont minden zenét művelhet olyan zenész is, a ki még nem művész. Hát ez nem egészen úgy van. Hallottam

Hírek.

— Babits József — udvari tanácsos.

A hivatalos lap adja tud túl, hogy Babits József földbirtokost a közügyek terén való tevékenységéért a király udvari tanácsossá nevezte ki. Az uj udvari tanácsost, ki tudvalevőleg most adta el kiára házai birtokát, kitüntetése alkalmából Vácról is igen sokan üdvözölték.

— Krakker Kálmán emlékezete. A siketnémaintézet nagynevű gondnoka, Krakker Kálmán emlékét azzal örökítette meg, hogy Bartók Lajos tanárral megfestette v arcképet s azt az intézet dísztermében helyezi el. Az arcképleleplezésre a váci társadalmat, a melyben élt, dolgozott Krakker Kálmán, az intézet igazgatósága meghívta. A szép ünnepély e hó 26-án fog a siketnémaintézetben lefolyni az elhunyt családja és tisztelőinek jelenlétében.

— Gyermeknapra készül a nő= egylet. Minden évben a gyermekvédő liga napját megtarják Vácon és minden évben a váci közönség nagy áldozatkészségéről tesz tanuitságot, midőn a budapesti középpontnak beszolgáltatják a gyűjtés eredményét, mely a statisztika szerint mindig nagyobb volt, mint Váchoz hasonló városok gyűjtése. Ez idén is lesz gyermeknap, de mig eddig a városi tanács rendezte azt, most ezt a társadalmi munkát a nőegylet vállalta a varos felkérésése. Freysinger Lajosné elnök és Lukács István titkár aláírásával a hölgyközönséghez körleveleket küldöttek szét, melyben értekezletre hívják össze. Az előkészültek azt mutatják, hogy az idei gyér meknap nagyobb arányú lesz az előző évieknél.

— Vásár Ipolyságon. Száj- és körömfájás miatt hosszabb idő óta nem volt vásár Ipolyságon. Most a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy Ipolyság község április 24-én pótvásárt tarthasson.

—• Halálozások. Millmann Árpád fiatal kereskedő hosszú szenvedés után élete 29-ik évében elhunyt. Temetése pénteken délután ment végbe, a dalegyesület gyászkarra! búcsúzott el az ifjú halottól. — Stróbentz Péter földbirtokos élete 51. házassága 25-ik évében Vácon meghalt, Hűlt tetemeit a Berkes-utcai Péterffy-házból pénteken beszentelés után

én már nem művészekből álló zenekart, a mely kiváló karnagy vezetése alatt művészi hatást tudott elérni, de még sohasem hallottam művészi hatású kamarazenét olyanoktól, a kik nem művészek.

Ennek a magyarázata egyszerű. A kamarazenetársaságnak nincsen dirigense. Itt mindenki a maga szakállára dolgozik, mindenkinek magának kell megtalálnia az ő helyét, szerepét, fontosságát az együttesben. De művészre van itt szükség főképen azért, mert a kamarazenének egyik kardinális sajátsága, hogy itt minden szólamnak csak egyetlenegy pilótája van. Tehát nem úgy van itt, mint egyéb műfajoknál, a hol többen szerepelnek, hogy egy szólamot többen, pld, zenekarban 20—30-an játszanak, a mikor az összhatásba beleolvad egyeseknek az egyénisége, a hol nem egy hegedűnek, egy bőgőnek a hangját halljuk, hanem sok hangszernek egybeolvadt zöngését. Ha itt egy-egy hamis hang szalad ki a vonó alól, azt elnyeli a többi hangszerek összhangja, mig a kamarazenében minden egyes hangnak tisztának, kifejezőnek, finomnak, szükség esetén erőteljesnek kell lenni.

Ezért művészek köztársasága a kamarazene, a melyben nincs alárendeltség, hanem csak kölcsönös engedékenység.

Dr. Lázár Ottó.

Budapestre szállították és kerepesi-uti temetőben levő családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. Elhúnytát a Péteríf, -család gyászolja.

— „Nem adózunK!“ címen Dobieczky Sándor orsz. képviselő, a középponti Magyar Védő-Egyesület ügyvezető alelnöke — ki a váci M. Védő-Egyesület megalakulásánál is tevékeny részt vett s azóta is érdeklődéssel kiséli munkálkodását — darabot irt az Uránia tudományos színház számára, szerzői jövedelmét a M. V. E. céljaira ajánlva fel. A müvet 170 vetített s több mozgóképpel — pénteken mutatták be a budapesti Urániában, a közönség szívesen fogadta a darabot* amely véges-végig érdekesen, gyönyörű képekkel tarkítva a M. V. egyesület céljait szolgálja. Akik tehetik, nézzék meg, hallgassák meg a budapesti előadást, hisszük, hogy a közönség érdeklődése sokáig műsoron fogja tartani Dobieczky müvét. A bemutató előadáson többen vettek részt Vácról különben pedig amint értesülünk a váci Magyar Védő Egyesület tárgyalásba bocsátkozott a szerzővel s az Uránia színházzal, hogy a darab május folyamán Vácon is előadásra kerüljön.

— Kirándulás. A főgimnázium VII. és VIII. osztályú tanulói Rády József és Hatvani Ede tanárok vezetésével tegnap, szombaton tanulmányi kirándulásra mentek Visegrádra, a hol hazafias énekekkel és szavalatokkal áldoztak a múltak emlékének.

— Vác Görgeyné naplójában. Az Est című lap megszerezte Görgey Aduménak azt a naplóját, mely az 1848—49-iki szabadságharc leírásával foglalkozik. Mindjárt az első közleményekben igen érdekes feljegyzéseket találunk a váci prokiamációról, melyet, mert közönségünket is érdekelni fogja, itt adjuk: Görgey Artur a kormány Debrecenbe vonulása után le akart mondani. Mészáros távollétében ennek helyettesének, Vetter Antalnál adta be lemondását, de a haditanács, a mely gróf Lázár, Répássy, Perczel és Vetter tábornokokból, Klapka őrnagyból stb. állt, úgy határozott, hogy Perczel marsirozzon Artur hadtestének ötezer emberével Szolnok felé, Artur pedig a hadtest megmaradó zömévei üssön szállást Vácon, a hol felveszi a rekruía konti- genst, aztán észak felé indui, hogy útját állja az esetleg Debrecen felé tartó osztrák haderőnek.

A váci táborban — mesélte hírnököm — kétségbeesettek voltak az állapotok. Maguk a tisztek se igen tudták, voltaképen miről van szó! A fegyelmet teljesen feldúlta az a körülmény, hogy a hadsereg azt látta, hogy a legfőbb hadúrnak minden nimbusszal ékes parancsnoksága alól most egy polgári bizottság — a honvédelmi bizottmány és ennek elnöke: Kossuth — dirigálása alá került. A tisztek felháborodással emlegették a táborban :

— Wer ist dieser Kossuth? (Ki az a Kossuth ?)

— Wie kommt er dazu, uns Befehle zu er- theilen ? (Hogy jön ahhoz, hogy nekünk parancsokat osszon ?)

A tökéletes demoralizáción akart segíteni Görgey, kiadván hires váci proklamációját (1849. január 6.), a melyet olyan nagyon zokon vettek neki aztán. A proklamációban megnyugtatja a hadsereget, hogy ő más célt nem ismer, csak egyet: megvédeni a király által szentesített törvényeket és hogy ő maga lesz az első, a ki az antidinasztikus, vagy esetleg republikánus törekvések ellen fordítja fegyverét.

Kossuth és a vele tartók zokon vették a váci proklamációt, pedig szükséges és a hatásában nagyszerű volt az. A hadsereg, a mely látta most, hogy nem a király ellen viszik harcba,