Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-03-26 / 24. szám
2 VÁCI HÍRLAP telepeket kell alakítani olcsó telkeken, a melyeknek ára a mezőgazdasági használati értéket nem, vagy legalább is nem sokkal múlja felül, a melyeket tehát még nagyvárosi telekjáradék nem terhel. Ezeket a telepeket szövetkezeti tulajdonul szerzik meg, előre meghatározott szigorú terv szerint, a közgazdasági, közlekedési, egészségügyi, esztétikai és kulturális következményeknek lehető legteljesebb kielégítése mellett alakítják ki őket. Hogy pedig a túlzsúfolást elkerüljék, az új központ kiterjedését és legnagyobb lakósszámát előre meghatározzák. Nemcsak az előkelők, hanem a munkások otthont találnak a kertvárosokban. A munkásember a kertvárosban megvalósítva láthatja azt, a miről a nagyváros lakásviszonyai közepette nem is álmodhatott: saját barátságos és kedves otthona van, a melyet saját érzései szerint, egyéni hangulatának és hajlamainak megfelelőleg rendezhet be. Milyen jótétemény az, ha a munkában kifáradt ember munka után csinos és hívogató családi tűzhelyre talál, a mely elűzi a kocsmázás gondolatát is. Lakásában nyugalmat, jó kedélyt, életvidámságot talál, napot, levegőt, szabadságot, egészséges családi életet. Gyermekei a szabadban, a kertben, a füvön játszadozhatnak és hozzájuk csatlakozik este a családapa is, a ki kapálgatja kicsike kertjét, veteményeit, gondozgatja palántáit, gyümölcsfáit, virágait. Hogy megvalósul-e Vácon a kertváros, arról — nem ismerem az ügyet — nem szólhatok. De az biztos, ha sikerül megvalósítani a váci kertvárost, Vác behozza azt, a mit Migazzi óta mulasztott, mert az ő halála, helyesebben Vácról való távozása óta Vác stagnál. Az okok fejtegetése más lapokra tartozik. Mi még csak azt óhajtanánk, hogy a kertváros tiszta levegője törölje el a váci utcák felszíni árkait, kanálisait is, hisz azok annyira vágyódnak már az anyaföld kebelébe csendes pihenésre. Mert másként a mi kertvárosunk ifjúsága nem lesz középpontja a mi összes alkotásunknak, a zett el, hogy meglehessen pihenni útközben; kífeszített kőtél az egész segítség, a mi bizony nem is mindig segítség, mert egyik jobbra húzza, a másik balra, így még jobban elfárad az utas, Végre fölértünk egy tisztásra, ítt-ott hómezőkön, a hótól és víztől átázott süppedékes talajon át eljutunk egy kis faházíkóhoz, a hol a vándor megpihenhet egy félórára, a mennyit a kapitány az éjféli nap üdvözlésére enged. Egy élelmes vendéglős alkalmazottait már előre küldte, kik pezsgővel szolgálnak, de egyebet nem lehet kapni. Természetesen már hozzátartozik a nordkapí „divathoz“, hogy mindenki j pezsgővel köszönti éjfélkor a napot. Sok mindenféle nyelven hangzik el az elragadtatás kifejezése, a jó kívánság, a mit a hazai főidnek, az otthonmaradtaknak küldenek az utasok a hideg, zord tájakról. És én e bábeli nyelvzavarban, a valóságos népegyvelegben, a távoli szírtfokról, egy szegény, de boldog nemzet szabad földjéről szívem minden szerelmével, lelkem egész rajongásával. Téged köszöntelek, én édes jó Hazám! . . . Áldom Istenemet, ki földeden születnem engedett. Áldom sorsomat, hogy magamat fiadnak nevezhetem. Áldom földednek minden göröngyét, köszöntöm minden hü gyermekedet . . . Köszöntelek, te szükebb hazám, mely bölcsőmet ringattad, szépséges Dunántúl! Köszöntelek, te hármas bérc tája, gyönyörű Felvidék! Köszöntelek, te szép, de híres napokat látott idegenbe húzó rossz testvér, vadregényes Erdély ! És köszöntelek, hazámKanaánja, aranykalászos róna! mit pedig az angolok, németek már rég megcselekedtek. A gyermek náluk az első, a gyermekért van a kertváros is elsősorban, „a kinek egészsége, férfikorának munkaereje, boldogsága és egész világfelfogása azon fordul meg: vájjon átjárta-e fiatalkorában a napfény, a virágok illata, a földnek csodatevő párája. Vájjon tudott-e örülni egy szép virágnak, egy szálló lepkének és pirosra tudta-e sütni arcát a napsugár? . . .“ Doktor. HireK. A Váci PolgároK Kölcsönös Állatbiztosító Egyesülete meg= alakult. Három életbevágó dologban tett egy nagy lépést előre az a majd 200 főnyi polgárság, mely e hó 19-én délután a református iskola tantermében megjelent. Az emberi tökéletesedés, a gazdasági fejlődés és a húsdrágaság csökkentésében. Az emberi tökéletesedésben akkor, a midőn kimondotta, hogy embertársainak a különböző állatjárványok által okozott kárát, közös akarattal összeadják, megtérítik, hogy ezáltal vagyona egy részében a szegényedés be ne állhasson. A gazdasági fejlődésben akkor, a midőn kimondotta, hogy kötelezi embertársát a nyert segítség által állatállományát fejleszteni. Mert nem szabad neki az elhullt állatnál selejtesebbet venni, hanem legalább is olyat, mint az elhullt állat volt. A husdrágaság csökkentésében akkor, a midőn lehetővé teszi a legszegényebb polgárnak is, hogy minden nagyobb kockázat nélkül állatot tarthasson, igy az év téli hónapjaiban magának az olcsóbb husele- delt megszerezhesse. Kazár Árpád, az előkészítő bizottság vezetője beszámolt az alakuló közgyűlésnek az eddigi teljesített munkálkodásról. Bejelenti, hogy volt egy próbaösszeirás, előkészítette az alapKöszöntőm földedet, köszöntöm népedet! Köszöntőm a bérctörő kék Dunát, a szeszélyes szőke Tiszát, melyben a nap tetszelegve nézi magát! Köszöntőm a kérges tenyeret, mely földedet műveli, a ragyogó napsugárt, mely aranyban füröszti acélos kalászídat; köszöntöm a mezők liliomát, a virágot, fát, tanyát, falut, várost, mindenedben százszor, ezerszer köszöntelek, én édes jó Hazám, mert te vagy a legszebb a legdícsöbb e nagy világon! . . . Köszöntelek, jövő reménye, hazám ifjúsága, mely hívatva lész őt naggyá és dicsővé, népét bol- : doggá tenni! . . . Végül köszöntelek benneteket, édes jó magyar anyák, kik annyi szeretettel, annyi féltő gonddal, remény és aggodalom közt nevelitek a haza jövő támaszait és büszkeségeit! Mikor kis csecsemőtök reggel apró kis kezeit mosolyogva felétek nyújtja, hogy nyakatok köré fonva azokat élvezze az édes anyai csókot, mikor gügyögö ajakkal kis szíve érzelmeit olyan nyelven fejezi ki, a melyet csak az édes anya ért meg és mikor este pihenőre fektetitek, mindenkor és mindenütt, ébresztőül és altatóul énekeljétek neki azt az édes-bús magyar dalt, hogy „Isten! Álld meg magyart!“ És mikor majd a csecsemő férfiúvá lesz, mikor majd a haza nehéz sorsa az ö vállaíra súlyo- sodík és mikor az édes, de nehéz teher alatt néha talán roskadozik is, megint ti nyújtsátok feléje segítségül gyenge karotokat, emeljétek fel a csüggedőt, öntsetek beléje uj életet, uj erőt, uj reményt, hangoztatva neki szüntelenül! „Hazádnak rendületlenül!“ (Vége.) szabálytervezefet, azt egy nagyobb bizottsági gyűlésen pontról-pontra felolvasták s megvitatták. Szép beszédben elsorolta, hogy az uj intézmény minő hatással lesz úgy az állattenyésztésre, mint a húsdrágaság enyhítésére. Ezeket a megalakított állatbiztosító céljául tűzte ki és ezt meg is valósítja. Az, a ki ezt a célt nem látja és megvalósításában kételkedik, az vak, embertársainak száz bajával nem törődő, hihetetlen ember. E nagyfontosságú gyűlés lefolyásáról következő tudósításunk szól: E hő 19-én délután négy órakor tartotta a váci polgárság, azt a gyűlését, melyen a már többször ismertetett állatbiztosítót óhajtotta megalapítani. Az alakuló közgyűlés elnökké dr. Preszly Elemért, jegyzővé egyhangúlag Bakos Józsefet, jegyzőkönyvhitelesitőkké Nyári Ferencet és Hevér Istvánt választotta meg. Dr. Preszly Elemér az elnöki széket elfoglalva, vázolta az uj egyesület szükséges s ma már nélkülözhetetlen voltát. Kiemelte az egyesülésben megnyilatkozó polgári erényt, a midőn egyik polgár filléreivel siet kipótolni a másik polgár több koronás kárát. Ezután felolvastatta Bakos József jegyzővel az alapszabályokat. Majd nagyobb vita indult meg és igen hasznos és jó módosításokat javasolt dr. Preszly Elemér és dr. Szíjgyártó János, a melyeket a közgyűlés el is fogadott. A vitában részt vett még Hevér István, Kazár Árpád, Nyáry Ferenc, Jelenffy Imre, Bakos József, Miskei Pál, Rózsa József és még többen. A jelenvolt polgárok ezután egyhangúlag kijelentették, hogy a felolvasott és módosított alapszabály alapján kívánják az állatbiztosító egyesület megalakítását, mire az elnök kimondta, hogy a „Váci Polgárok Kölcsönös Állatbiztosító Egyesülete" megalakult. Ezután következett a vezetőség választása. A közgyűlés elnökké Kazár Árpádot, jegyzővé Bakos Józsefet, pénztárnokká E. Kurdy Lajost, ellenőrré Együd Istvánt, ügyésszé dr. Preszly Elemért választotta meg. Majd a 20 tagú választmányba beválasztotta: Miskey Pált, D. Szíjgyártó Jánost, Nyári Ferencet, Ősz Kurdy Pált, S Kurdy Kálmánt, Együd Pált, Varsányi Pált, D. Együd Jánost, D. Együd Lajost, Mi- zser Jánost, Füle Kálmánt, Varsányi Andrást, Mizser Lajost, ifj. Kurdy Ferencet, Szabó Sándort, Hevér Istvánt, Layer Mátyást, B. Rózsa Józsefet, Nell Pált, ifj. Schuller Jánost. Kazár Árpád egyesületi elnök megköszönte a maga és az egész vezetőség nevében a megválasztást és a bizalmat ; Ígéri, hogy a legjobb tudással és lelkiismeretességgel fognak törekedni az állatbiztosító egyesület felvirágoztatására. Bakos József. — Magyar Gábor. A magyar kegyesrend, a nemzeti közoktatás ünnepet ült pénteken. Ezen a napon töltötte be Magyar Gábor, a magyar piaristák rendfőnöke tanügyi munkálkodásának ötvenedik évfordulóját. Ha nem is foglalna el kiváló állást Magyar Gábor, mint kiváló pedagógus is megérdemelné az ünne- peltetést. Az ország délvidéke ismeri őt legjobban, Szegeden töltötte élete javát s a délvidéknek minden nevesebb férfia növendéke volt. A szegedi főgimnáziumot mintaiskolává fejlesztette, innen hívták meg a rend élére. Tizenhárom év alatt a tanárvizsgálatok ügyét rendezte, ö vitte keresztül, hogy a magyar kegyesrend ma nincs függő helyzetben, önállóan maga intézi sorsát. A kiváló rendfőnök iránt országszerte megnyilvánult a tisztelet a jubileum szép napján s abból kivették részüket a váci kegyesrendi társház tagjai is, kik hódoló
