Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-08 / 2. szám
Huszonötödik évfolyam. 2. szám. Vác, 1911. január 8. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Beszámoló a múzeumról. Vác, jan. 7. A múlt emlékeit lelkesen gyűjtő és kegyelettel őrző Múzeum-egyesület volt az idén az első, mely éves közgyűlését megtartotta. Talán volt is joga a sietésre, hogy dicsekedhessék : két oly nevezetes eseménye volt az elmúlt esztendőben, minőt más, hasonló vidéki múzeum- egyesület nem mutathat fel. Egyik az állandó otthon kérdésének megoldása. Volt idő, midőn a múzeumról kicsinylő- leg volt szokás megemlékezni. Az egész múzeum-egyesületből nem lehetett mást látni, mint Csávolszky Józsefet, később dr. Tragor Ignácot, vagyonáról, gyűjteményeiről kevés érdeklődő győződhetett meg. E mellett vándoroltak ide. vándoroltak oda s már a tagok nagy része sem tudta, hol őrzik a múlt idők emlékeit. Egy-két választmányi gyűlés, egy-két rövid hir a helyi lapokban tartotta fenn az érdeklődést, hogy van múzeum-egyesület. Ily körülmények közt még rossz néven sem lehetett venni főleg azoktól, kik a múzeum-egylet sorsa iránt nem is érdeklődtek, ha gúnyolódva vettek tudomást minden mozgalomról. Ám ezek a kicsinylő nyilatkozatok nem zavarták a munkát és ma már, ha hosszú idő múltán is, eredményeket murát fel az egyesület : állandó otthonáról tesz jelentést a közgyűlésnek, melyben feltárja nagy vagyonát, értékeit, elnémítván a gúnyolódókat. A másik esemény kilép a múzeum kereteiből s az egész várost érdekli. Tragor Ignác dr. befejezte három kötetes munkáját: Vác tör- | Titkári jelentés a muzeum-egyesület egy évéről. Irta és felolvasta: Kisparti János, a muzeum- egyesűlet titkára. Tísztelt Közgyűlés ! Az elmúlt esztendő a muzeum életében a rendezkedés, a muzeumegyesület életében az erőgyűjtés éve volt. Azt mondhatnám, az önmagára reflektálás éve volt ez, a mely egyesületek életében épen olyan szükségszerű módon következik be, mint az egyén élete folyásában. Az egyes életében nyugovó pontokat tart, a midőn számításba veszi a végzett munkát s méri, erejéhez, képességeihez számítja a reá várakozó feladatok nagyságát. Nem meghátrálás ez az egyén életében, hanem egy céltudatos, a körülményekkel és a rendelkezésére álló erőkkel való számvetés, hogy annál eredményesebb s annál értékesebb munkát tudjon kifejteni. j\z egyén eme reflexiójánál sokkal fontosabb az egyesületek magára eszmélése, mert itt egy termékeny gondolat minden vonatkozásában való, megvalósításáról s nem a divat hóbortjánák hódoló efemer életű módosításról, változásról van szó. A mit az egyesle Ike gondolat és érzés világa termel, a mit elhatározása megvalósít, az rendesen magán viseli az egyén kizárólagosságát, de a minek az egyesületek őssz- tevékenysége, az egyesületek tagjainak egybehangzó erőkifejtése ad életet, az részint széleténetét 1848/49-ben s az ma mar minden egyesületi tag kezei közt van, Tudományos folyóiratok, napilapok nagy cikkekben méltatták ennek az alapos munkának megjelenését és nagy nyereségnek mondották a szegényes magyar monografia-irodalomban. A mi városunk pedig hálás lehet dr. Tragornak, hogy összegyűjtötte a legnagyobb érdeklődést keltő, szivünkhöz legközelebb álló múlt emlékeit s irodalmi formában mutatta be Vácnak mi történt Vácon 1848/49-ben. A megtartott közgyűlésen vártuk is, hogy az elismerés valamelyes formája megnyilatkozik ennek az irodalmi eseménynek bejelentésekor, de csak a titkári jelentés meleg, elismerő szavait hallottuk. Igen szép és nagy érdeklődő közönség gyűlt egybe vízkeresztkor a városháza közgyűlési termében. A hölgyközönség két hosszú széksort is foglalt el, minden ülésnek akadt gazdája, megtelvén a terem, Tragor Ignác dr. elnök, oldalán Kisparti János titkárral ésDonovitz Vilmos pénztárossal nyitotta meg a közgyűlést és kérte fel dr. Herrmann Antal tanárt, hogy dr. Katona Lajos múzeum-egyesületi tag fölött mondja el emlékbeszédét. Herrmann Antal dr. hosszú időn át munkált együtt a váci származású világhírű tudóssal. Ismeri életét attól az időtől, hogy a váci gimnáziumot elnagyta, addig a percig, hogy a magyar tudomány végtelen fájdalmára örökre lehunyta szemeit. Méltó tehát ahhoz, hogy Katona Lajosról szóljon. Sajnos, az idő rövidsebb körök lelkében lappangó törekvéseknek, tehát igazi érzés- és gondolkodásmódjuknak ad kifejezést, részint a magasabb szempontokat figyelő vezetők ama tervszerű munkálkodásának vísszatükrőztetője, a mely a mínnennapí élet ügyes-bajos dolgaiban elmerült egyén gondolkodásmódját van hívatva a fejlődő emberi lélektől elismert magasabb eszmények felé irányítani. Ezért, bár az elmúlt évben külső eseményekben nem volt gazdag és sokszerü egyesületünk élete, de céljának megvalósítására irányzott haladásában nem mult el a futva tűnő idő árjában nyomtalanul. A püspöki könyvtár épületében immár állandó otthont nyert múzeumban serényen folyt a rendezés munkája. A régiségek preparálása és rendezése Walla László muzeumőr buzgól- kodasa folytán már annyira előrehaladt, hogy a tavasszal a nagyközönség előtt is bemutathatok lesznek. Megtörtént a könyvtári állomány szakok szerint való elrendezése is. A nov. 2í-én tartott választmányi ülés elhatározta a muzeum helyiségének külső megjelölését, a minek kivitelével Pintér László váci festőművész bízatott meg. Megjelöltük a körültekintő vezetés alatt álló népkönyvtár helységét, mely az elmúlt évben az előzőknél nagyobb látogatottságnak örvendett. Márványtáblával jelölte meg a szülőházát az egyesület városunk kiváló fiának, Argentí Dömének, kinek emlékét a múlt közgyűlés újította sége megfosztotta dr. Her; mannt attól, hogy Katona munkásságáról beszámolhasson. Jó egy fél órát beszélt, ez (ídő alatt csak kimerítő életrajzot adhatott, munkásságát, melyet az egész tudós világ bámult, nem fejtegethette. Az elnök Ígéretet tett, hogy az emlékbeszédet teljes egészében kinyomatja és a tagok között szétosztatja. A titkári jelentés következett. Kisparti János szerkesztette és olvasta fel nagy figyelem között. Ez a nagy munka, hogy tájékoztassuk a múzeum-egyesület múltjáról a várost, megjelenik lapunkban, itt csak annyit konstatálunk, hogy alaposan megszerkesztett, szép jövőt festő jelentés ez, melyet a hallgatóság nagy éljenzés közt vett tudomásul. Donovitz Vilmos pénztáros az egyesület vagyonáról, jövő évi bevételeiről és kiadásairól tájékoztatta a tagokat, kik azokat tudomásul véve Donovitznak köszönetét mondottak munkálkodásáért. Végül a választások következtek, mert az öt éves ciklus letelt. Borbély Sándor vezette a választást, melynek ez az eredménye: Elnök lett dr. Tragor Ignác, alelnökök Révész Béla, Schandl Miklós, titkár Kisparti János, a népkönyvtár vezetője dr. Göndör Sándor, ügyész dr. Majer József, pénztáros Donovitz Vilmos, őrválasztók dr. Galcsek György, Miltényi Aurél, Nagy Sándor, a választmány tagjai lettek : Agárdi László, Bárdos Ernő, Borbély Sándor, Borbély István, Dercsényi Dezső, dr. Forgó Kálmán, Gindrich József, dr. Herrmann fői kegyelettel. A márványtáblán a kővetkező felírás olvasható: EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT ÉLT ÉS HALT MEG DOKTOR ARGENTI DÖME A VILÁGHÍRŰ HOMOEOPATHA ORVOS. EZT A MÁRVÁNYLAPOT A VÁROS KIVÁLÓ SZÜLÖTTJE EMLÉKÉNEK SZENTELI SZÜLETÉSE 100-IK ÉVFORDULÓJÁN A VÁCI MUZEUM EGYESÜLET 1909. SZEPTEMBER 26. DULCE NATALE SOLUM. Lelkesen és állandó jótevője iránt érzett hálás tisztelettel ürínepeíte meg az egyesület gróf Csáky Károly megyés főpásztor tíz éves püspöki jubileumát. Dr. Tragor Ignác elnök vezetésével a tagok nagy számban jelentek meg a jubiláns főpap előtt, hogy hódolatuknak kifejezést adjanak. Szép' szavak kíséretében adta át az elnök az ezen alkalomra készült művészi kivitelű érmet, melynek előlapján az ünnepelt püspök jól sikerült mellképe, a hátlapon pedig a Csákyak
