Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-03-05 / 18. szám
Huszonötödül évfolyam 18. szám. Vác, 1911. március 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Regele bácsi halála. Vác, márc. 4. A hideg, metsző böjti szél gyászzászlót lenget a városház ormán. Az ósdi ház legöregebb munkása, a váci hivatalnok sereg ősz pátriárkája, a 48-as nagy idők tanúja és résztvevője, Vác város nyugalmazott jegyzője, az öreg Regele Károly bácsi halálát hirdeti a gyászlobogó. Egy kora ifjúságától fogva a legmagasabb koráig szorgalmas és munkás férfiú költözik kortársai után. Hatvannyolc évet, több mint egy emberöltőt töltött a komor hivatali falak között egyfolytában s ez alatt az idő alatt dolgozott városa érdekében annyit, mint a mennyit talán senki ez országban. 0 látta szülővárosát fejlődni, átalakulni, látta a nehéz napok alatt, 48-ban úgy, mint utána a Bacli- korszakban, ott volt a városi élet minden egyes mozzanatánál, részt vett azokban, munkálkodott fejlődésében, szolgálta szülővárosát hűen, kitartóan, becsületesen. Mint ifjú, 20 éves korában került a városhoz 1842-ben. Itt született Vácon s nem hagyta el soha szülővárosát. Középiskolái elvégzése után mint Írnok kezdte működését a városnál, de már 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor város-hadnagyi minőségben volt alkalmazva, A nemzet nagy harcában ő is részt veit mint váci nemzetőr. A szabadságharc lezajlása után többféle hivatala volt. Ezernyolcszáznegyven- kilencben vám- és piaci biztos, aztán h. tanácsos, rendőrkapitány s legvégül mint városi jegyző. Ezt az állását viselte leghosszabb ideig s mint ilyen is ment nyugdíjba, süketsége miatt. A mikor azonban nyugalomba vonult, akkor sem bírt meglenni hivataloskodás nélkül. Befolyamodott a képviselőtestülethez, hogy mint napidijas bejárhasson megszokott hivatalába. Ettől az időtől kezdve aztán mint dijnok az irattárt is ő kezelte s valósággal ő volt annak egyedüli ismerője. Az elmúlt nyáron a 88 éves agg teljesen megrokkant s nem bírta a lépcsőkön való járást. Ekkor a napidijasi állásáról is lemondott, de két nap múlva ismét megjelent a városházán s kérte a polgármestert, hogy adja vissza a lemondását, mert nem tudna élni munka nélkül. A polgármester aztán továbbra is alkalmazta egészen haláláig, bár ősz óta mar valóban nem bírt bejárni hivatalába s leginkább ágyban töltötte napjait. Valamikor erős, hatalmas ember volt Regele bácsi, hivatalában mindig pontos és lelkiismeretes, a közönséggel szemben szigorú, de igazságos, fölebbvalói iránt tisztelettel viseltető. Kartársai szerették az öreg bácsit, mert soha sem tört ellenük, nem volt nagyravágyó, követelő, sőt inkább megelégedett, béketűrő és alázatos. Rengeteget dolgozott életében, tudott mindenről, emlékezett mindenre s szeretett is dolgozni. Még utolsó éveiben is ő volt mindig az első hivatalában, a ki megjelent s a vasár és ünnepnapokat is az irodában töltötte csendben, munkálkodva. Valóban mintaképé volt a szorgalmas hivatalnoknak és'sohasem kért érte elismerést. Vérében volt már a munka s beteg volt, ha nem dolgozhatott. Soha kitüntetésért nem áhítozott, sőt még azt sem szerette, ha néha-néha a neve a lapokban megjelent. Meghalt már e dolgos ember csendesen, békében, nyugodtan, mint a milyen volt egész élete. Kihullott a toll a kezéből s ott fekszik pátriárka teste a rideg koporsóban. Lelke a magasban több száz előbb kidőlt kartársa között van már, üdvözölhetik is egykori kollégájukat, a ki mindegyiküknél hosszabb ideig rótta a betűket szülővárosáért, mi pedig, a kik ismertük öt, búcsúzzunk el tőle örökre ... a viszontlátásra! A megboldogultról özvegye és gyermekei a következő gyászjelentést adták ki: Aluhrottak úgy a magunk, -valamint az ösz- szes rokonság nevében megtört szívvel tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, jó apa, nagyapa, testvér, nagybátya és rokon id. Regele Károly Vác városi nyug. jegyző életének 89-ik, boldog házasságának 50-ik évében, folyó hó 3-án, hosszas szenvedés és a halotti szentségek többszöri felvétele után, jobblétre szenderült. A drága halott földi maradványait folyó hó 5-én délután 4 órakor temetjük a gyászházból (Kossuth-utca 21.) a középvárosi sirkert- ben levő családi sírboltba. A megholtnak lelki iidveért az engesztelő szentmise-áldozat a felsővárosi plebánia-tem- plomban folyó hó 6-án, hétfőn reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. — Vácon, 1911. március 3-án. — Az örök világosság fényeskedjék neki! — Özv. Regele Károlyné szül. Schmerbauch Anna mint neje, özv. Filzer Ferencné szül. Regele Sarolta, Regele Károly gyermekei. Regele István, Irén és Miklós unokái. Vasárnapi levél. V álasz a budapesti Kis leány levelére. Kedves Margitkám! Köszönettel vettem kedves leveledet, mely hályogot távolított el szemeimről. Csak azt sajnálom, hogy leveled tartalmát nem hozhatom ÚTI KÉPEK az éjféli nap országából. Irta és a váci kath. lyceumban vetített képek kíséretében 1911. február 22-én felolvasta SCHANDL MIKLÓS. Az éjféli nap országa alatt tágabb értelemben a skandináv félszigetet és Dániát szokás érteni, a hol már az északi fekvés okozta hosszúsága a nappalnak föltűnő ; de szúkebb értelemben csak a skandináv félszigetnek a sarkkörtől északon fekvő része az a terület, a hol Európában az éjféli nap ragyogásában gyönyörködhetünk. E felső vidékre akarom t. hallgatóimat elvezetni, figyelmüket fölhívni egyes közbenső helyekre, a hol kissé megállapodunk. Nem célom az országok történetét vázolni, csak annyit jegyzek meg, hogy bizony az emberi kapzsiság,' telhetetlenség, uralomvágy sok könnyel és még több vérrel áztatta ezt a földet, a melyet pedig a természet annyi szépséggel áldott meg. Utazásunk első állomása Kopenhága, a szép dán főváros, a hová Berlinből gyorsvonattal körülbelül Í0 óra alatt érkezünk meg a nélkül, hogy a vasúti kocsiból ki kellene szállnunk, pedig két és fél órai tengeri utazás is van ebben ; a gyorsvonatot ugyanis mindenestől — a gépet kivéve — rátolják a hajóra két részletben, mely aztán nyílegyenes irányban neki vág a dán kikötőnek, honnan két óra alatt benn vagyunk Kopenhágában, az Oresund egy ágának mindkét partján épült fél milliós gyönyörű városban. Este érkeztünk meg, bár elég világos van még, az utcán való nézdegéléssel nem sokat nyerünk; de azért nem kellett magamat bevennem valami kávéház füstös odújába, vagy színházba, kitűnően el lehet szórakozni a Tivoliban. Csekély belépődíjért igazán sok mindent lehet látni, van szép zene úgy vonós, mint fúvós hangszerekkel, mindenféle mutatványok, lehet csónakázni, kocsíkázní, van színház, szóval a mit az emberi leleményesség kitalált a szórakozásra, az mind meg van a Tivoliban. Minden nagy városnak van ilyen szórakozó helye, Budapestnek a városliget, Bécsnek a Prater, Berlinnek a Tiergarten, Párísnak a Aoís de Bonlogne, Londonnak a Hyde Park, de a Tivoli, ez unikum. Bár magánvállalkozás hozta létre, ma már nemzeti íntézményszámba megy; ha a hatóság azt a bátorságot venné magának, hogy bezárja, talán forradalom ütne ki Kopenhágában; de a hatóságnak nincs is oka az ilyen beavatkozásra, rendben megy itt minden és szolidan, nincs soha a legkisebb rendetlenség ; a társadalom különböző osztályai megjelennek vegyest, fejedelmi személyek, nagy urak, polgárok, katonák, egész családok ; szinte jól esett ennek a komoly népnek egyszerű örömeiben részt venníkét estén át, semmi olyant nem lehet látni, vagy hallani, a mit a legkényesebben nevelt leánygyermek is ne láthatna, vagy hallhatna; hol van ettől Párís az ö vásári komédiáival és komisz mutatványaival a köztársaság allegorikus szobra tövében. Nappal természetesen a város nevezetességeinek megtekintésével van elfoglalva az idegen. Legelőbb is egy toronyból a város látképét tekinti át az ember, a mi nagyon könnyű, mert síkságon fekszik a város és környéke; a víz majdnem teljesen körülzárja a várost, sőt két részre is osztja a Sund egy ága. Föltűnő az aránylag csekély mozgalom az utcán és az, mint mondják, télen is így van; a nép, mely az utcán végzi napi teendőit, kellemes, csendes ; a kocsis jól bánik lovával, a kocsik tiszták, mind olyan dolgok, a mik meglepik az embert. A sok nevezetes épület és intézmény körül csak egyet-kettőt akarok bemutatni, melyek részint régiségüknél fogva, részint építészeti szempontból érdekesek. Itt van a Börze 47 m. ma-
