Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-02-19 / 14. szám
HuszonötödiK évfolyam 14. szám. Vác, 1911. febuár 19. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci Kölcsönös állatbiztosító szövetkezet. Vác, febr. 18. Néhány napja jelent meg a mi újságunk hasábjain Bakos József tollából egy felhívás a váci állattartó gazdákhoz, melyben egy kölcsönös állatbiztosító szövetkezet megalakítására hívja fel őket. A felhívás nem maradt viszhang nélkül, a felsővárosi ref. földmivelő gazdakör, mely életrevalóságát több ízben megmutatta, magáévá tette az eszmét és értekezteít hívott egybe, melyen a nagyfontosságú gazdasági kérdés ismertetését tűzte ki célul. Erről szól a következő tudósításunk : A kölcsönös polgári állatbiztosító egyesület megalapítása érdekében a kisváci polgárság csütörtökön este értekezletre gyűlt össze, a melyen megjelent 50 gazda és iparos. Az értekezleten Kazár Árpád felolvasás keretében először az állatbiztosító egyesület szükségességét, hasznos voltát magyarázta meg. Azután adatokkal világította meg azokat az eredményeket, a melyet az ily állatbiztosítás által, úgy közvagyonosodás, a gazdasági fejlődés, a húsdrágaság enyhítése terén elérni lehet. Felemlítette, hogy Franciaországban 8000 biztosító szövetkezet van, a mely 400000000 frank értékű állatot biztosit. 50 községi állatbiztosító társaság is áll fenn, a melynek tisztán falusi gazdaemberek a tagjai, ez 100000000 frank értékű állatot biztosit. A kis Bajorországban 1604 ilyen állatbiztosító egyesület van, a mely tagjainak állatjait az elhullás alkalmával kártalanítja. Hazánkban Szegeden van a szegedi húsvágók és sertéshizlalók egyesülete, a melynek sertésvágó,' juhvágó, hentes és mészárosok a tagjai. Ez az egyesület 1908-ban tagjainak 3594 szarvasmarháját biztosította és 15530 sertését és a fent említett évben kifizetett tagjainak elhullott szarvasmarháért 3619 K-át, sertésért 3525 K-át, felosztott 16324 K-át tagjai között mint tiszta nyereséget. 1909-ben már 23883 korona értékű biztosítási forgalmat csinált, a melyből 4120 K-át fizetett szarvas- marháért, 5520 K-át sertésért, a többit pedig mint nyereséget osztotta ki tagjai között, persze leszámította a kezelési költséget. Azután megmagyarázta, hogy ebben az állatbiztosítóban két osztály lesz, az egyikben szarvasmarhát, a másikban sertést lehet biztosítani. S végül fölvilágosította a megjelenteket, hogy a már meglevő egyesületek többsége a sertés után az értéknek 1%-át fizetik beiratás címén, a szarvasmarha után pedig Va%-át. Ezután átadta a szót Bakos Józsefnek, a ki röviden vázolta az alakítandó egeestiiet célját és szervezetét. Az egyesület célja ugyanis először az, hogy a hazánkban ma oly nagy mértekben elterjedt allaíjarvany áltál Károsult tagokat kárukban kárpótolják. Másodszor a járványok miatt egyre szegényedő polgárokat felsegítsék. Az elhullott állat feldolgozható részeit hasznosítják, vagy a közfogyasztásra alkalmas állatot kényszervágással éitékesitik. S végül az állat hulladékainak összegyűjtése és értékesítése által tagjainak vagyonosodását előmozdítja. Tagja lehet az egyesületnek minden polgár, a kinek szarvasmarhája, vagy sertése van. A tagság az állát eladása, vagy levágása, vagy a részhányad nem fizetésekor szűnik meg. A tag azon évben, melyben állatot tartott az abban az évben elért tiszta haszonban állata értékének arányában részes. Minden tag az állatja értéke után az alakuló gyűlés által meghatározott értékszázalékot tartozik fizetni beiratás címén és az ad neki jogot, hogy az egyesület jótéteményében és hasznaiban részesüljön. Azonkívül kötelezi magát az állatja értékének arányában az elhullott állat értékéhez szükséges hányadnak a pénztárba való befizetésére. Jelentkezni kell a tagnak a vett állat járlat- leveiével, a midőn a vételárt is lelkiismeretesen köteles bevallani az igazságos beiratási dij kiszabhatása végett. Hogy világosabban megértse a hallgatóság, előadja, hogy egy 120 koronát érő sertésért, ha 1 °/o-ot szab meg az alakuló gyűlés, úgy 1 K 20 fillér beiratási dijat kell fizetni. Elhullás esetében (ha 1000 sertés van biztosítva) fiezt 12 fillér részhányadot, ha más sertése hull el, mig ha az övé, fizet szinte 12 fillér részhányadot és megkapja az elhullott állat értékét teljesen. A pénzbeszedés pedig úgy történik, hogy a pénzbeszedő köteles a tagnak felmutatni egy nyomtatott ivet, a melyre az egyesület vezetősége felírja, hogy melyik félnek elhullott állatja után milyen ösz- szegü hányadot tartozik fizetni a tag. A megadott felvilágosítások után hosszabb Gömböc Koma esete. Melegen süt alá a nap, ember-állat a hűsre húzódik kényelmet keresve. Gömböc koma is élvezni akarja az ingben just, jól táplált, deli termetét nagy vigyázattal ringatja bele egy kényelmes karosszékbe, hogy az álmok istenének áldozzon egy keveset a délben farkasét- vággyal elköltött nagymennyiségű menü után. Csakhogy más volt megírva a sors könyvében. Gömböc barátunk gyilkosságba keveredett. Nem embert ölt, hanem egy szerencsétlen hatlábú állatot, mit magyarán úgy hívnak, hogy : légy. Történt pedig a dolog akként, hogy midőn, Gömböc koma már Morfeusz karjaiban szen- dergett, egy szemtelen légy, a mely kényelmes helyet talált a reggeli kávés edények ráncai között, megéhezett és ebédelni akart. Tehette-e ezt máshol hamarjában, mint a mi jó kománknál. Hiszen szegény légy nem oka annak, hogy kitűnő szaglóérzékével megérzi a kipárolgás folytán keletkező testszagot, hát akkor; hogyne érezte volna meg Gömböc úrnál a nagyszámú pecsenyedarabok eltemetése következtében létrejött kellemes illatot ' Biztatni nem kellett a legyet, okos lényhez mérten kikémlelte ate- repet és egyenesen barátunk biborpiros ormánya felé tartott, Letelepedésre alkalmas volt ives hajlásúnál és a nagyszámú bibircsóknál fogva, a mely csak bazsarózsának látszott ugyan, de mégis úgy világított mint a new- yorki világítótorony. Koma már andalító zenébe kezdett, megre- zegtetvén orrának és torkának összes billentyűit, hártyáit és szalagjait, amitől olyan monumentális hang keletkezett, hogy három tűzoltó banda recsegtetése kismiska hozzá. A légy egy darabig félelemtől remegve, majd mint valami impresszárió lelki gyönyörrel élvezte az isteni hangokat. Végre is nem állhatta meg, nagy boldogságába táncba kezdett, ami végzetes hiba volt, mert Gömböc koma bibircsókja körül összegyülekezett nagyszámú idegek jelentették az agynak, hogy baj van gazduram- nál, valami fekete tömeg ott táncol az orra hegyén, mint valami borb,élytányér szélben a a boltok elején. A koma arca domború lett, majd lelapult, olyanformán járt, mint a hullámzó tenger, mig egyszer csak felordit: kölyök, hol az a légy, hé ! Megölöm, agyonütöm, kitömöm ! . . . Légy barátunk megijedt a stentori hangtól, egyszerűen kereket oldott és biztonságból a szekrény tetején húzta meg magát, ahonnan Gömböc koma minden kecses mozdulatát figyelemmel kisérte. Gömböc szempillantása ugyan nem volt olyan mint a barna éjfél, de járása már mázsás termeténél fogva is hasonlított egy dühös bikáéhoz, mert csak úgy recsegett, ropogott lábai alatt a padló. Hiába ! A legyet nem tudta bekapni, végül is kimerülve lerogyott előbbi helyére. Persze az álom mihamar elnyomta ismét. A légynek sem kellett több. Midőn látta, hogy az ellenség pihen, a terület szabad, újra portyázni ment, pedig Gömböc koma akkor már Mohammed hetedik paradicsomában egy bájos huri ölébe hajtva fejét, aludta az igazak álmát, lévén legnagyobb gyönyörűsége : az alvás. Ki tehet arról, hogy neki a füle, a másiknak a szeme, a harmadiknak a haja, a negyediknek a lába az a bizonyos kényes pont, mint Achillesnél a sarok, melyet érinteni nem szabad. Gömböc kománál az orra hegyén meghúzódó bibircsókok töltötték be azt a kényes szerepet, a minek élénkítésére úgy virítottak, mint szamár a birkák között. Légyünk azt hitte tán, hogy holdvilágos éjszaka van és csalogány dalol, újra sétálni kezdett, sőt érdeklődött a pokoli zene forrása után is, a bibircsről lefelé merészkedett, mire Gömböc koma orreimpái rezgésbe jöttek, elkezdtek hullámzani, izegtek, mozogtak, majd belapultak, majd kitágultak, szájszélei vonag- lottak, kezei néha-néha megemelkedtek, végre pedig, midőn a szemtelen fajzat még orrlyukába is. beszagolt, falrengető trüsszentésbe tört ki. Lett is erre haddelhadd! Simonyi óbester katonái angyalmódra káromkodtak és átkozód- tak Gömböc komához képest. A radai rosszseb csicseregjen a melled kosarán, a menydörgős tüzes istennyila táncoljon a hátad közepin, az ördögök járják veled a mennyasszonyi táncot, ugorj velük a pokol fenekére, stb. De mindhiába, a légy tovább élt és elnyújtózkodva szemlélte hájas és zsíros kománk elmélkedését.
