Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-02-12 / 12. szám
Huszonötödik évfolyam 12. szám. Vác, 1911. febuár 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nemzeti tartalmat! tárt szabja meg, hogy a mely körön belül íorVác, febr. 11. Rohamos világot élünk. Ma mindenki siet és hamar változik minden. Fejlődésnek mondják ezt sokan. Pedig a változás még nem okvetlenül már fejlődés is, legfeljebb csak mozgás, mozgolódás, mely az életnek feltétele. Ez aztán lehet a fejlődésnek is feltétele. A népek, nemzetek kezdenek kilépni az eddigi szűk korlátafk közül. Előbb még csak az egyesek s a kisebb csoportok kiválása látszik. A gyermeket időnap előtt „felvilágosítják“ ; az asszony ott hagyja tűzhelyét és varró kosarát s népgyűiésbe jár és a parlamentbe akar hatolni, hogy törvényhozó legyen. A munkás hátat fordítva hazájának, az-új világba vágyik és el is megy; a felvilágosodott pedig nemcsak áthidalja — a mi indokolt — de be is akarja tömni a nemzeti határsáncokat; ha pedig falból van a határ: le akarja azt rombolni. És ez a rombolás és ez az építeni akarás mind a régi jelszavaknak lemosolygása mellett a fel- világosultság jegyében, a nemzetközi korlátlanság jelszava — hogy ne mondjuk cégére — alatt történik. A mennyire új, divatos ez az eszme, annyira megkapó és hóditó is. Tehát szaporodnak is a hi vei egyre. A mi benne mozgás, az jó; a többi azonban nemzeti szempontból ■— fájdalom — nem nagyon gyönyörűséges. És itt eszembe ötlik egy hasonlatsorozat. A nemzetek élni akarnak, tehát mozognak is az eszmék körében; sőt haladniok is kell, miként a kerék teszi, mely az emberi lehetőség innen eső körben a véghetetlen haladás jelképéül tekinthető. Es van a keréknek kerékfője, u. n. kerékagya. Akként kell, hogy a nemzeti életnek és haladásnak is egy alapgondolata legyen, a mely körül a nemzeti élet forog, kering. A kerékfőből a kör minden irányában küllők ágaznak szét. De ugyancsak e szerte ágazó Küllők egy középpontba futnak össze. Mindnyájan a kerékfőbe fogódzkodnak, de viszont azt erősitik valamennyien. A nemzeti élet alapgondolatának kerékagyából kell kiindulnia a nemzeti életet fentartó eszmesugaraknak is. Legyenek bár máskülönben ezek a társadalmi eszmék az emberi elmekörnek bármely irányú kisugárzásai is, kiinduló végükkel egy pontban kell találkozniok : a nemzeti alapgondolat kerékagyában. Innen kell kiindulniok, hogy világosságot terjesszenek, anyagi jólétet teremtsenek, de megfordulva visszatérő útjukban ismét csak ide kell egybegyülniök, hogy táplálják, erősítsék azt a hő- és erőforrást, melyből származtatlak. És a keréknek a küllői — habár mindenik más-más irányban teljesiti is hivatását — kifogástalan összhangzatban vannak egymással. Emberileg kiszámítva egyik sem hosszabb, mint a másik. Ezenkívül a kerék küllőit a kör minden pontján egy körbefutó fasorozat határolja, mely, hogy annál biztosabb legyen, ezt még vaspánt is összefogja. E kettős falazat a hadul az a kerék. És ez a határoltság biztosítja a készülék sima gördüléséí, zökkenés nélküli egyenletes haladását. Ez óvja meg a haladás jaróművét a végzetes kerékagyrázkódástól s a szétrepedéstől. A nemzettársadalmi mozgalmak hullámainak, a nemzeti tevékenység ágazatainak is — legyenek bár különböző irányúak, kis, avagy nagy méretűek, messzirehatók, vagy hamar végetérők — abban kell egyezniük, hogy a nemzeti határon belül levő életfolyamat egyenletes vérkeringését szolgálják. Mert a melyik küllő kijár az agyából s az e réven nyert szabadmozgást és meghosszabbodást arra használja fel, hogy a határon túl érvén földet, ott nyerjen rugalmasságot, hogy azzal megdöccentse az egyenletes forgást: azt a küllőt nem érdemes tovább tartogatni, azt ki szokás lökni a kerék szerkezetéből, még mielőtt nagyobb veszedelmet okozhatna. A nemzeti társadalom élő szervezetében is vannak ily meglazult, kijáró küllők, kik itthon nem képesek, vagy nem hajlandók a nemzeti törekvések alap- gondolatába beleilleszkedni, hanem határon kívüli falaira álDa vet "Mi színeset a nemzeti eszmék körében forduló haladásnak. Lám, az a kerékküllő beismeri hallgatagon, hogy meghibbant, ezért vet gáncsot a kerék egyenletes haladásának. A nemzeti társadalom nak e félrejáró tagjai ellenben bátran és szemérmetlenül hirdetik, hogy számukra nincs nemzeti határoltság. Pedig a határon túl menni csak az ellenségnek szabad, vagy annak a nagy tehetségnek lehet és kell, ki már előbb hazája szőkébb körében híven teljesité kötelességét és már „kicsiny neki Macedónia.“ Csak Krisztus élhetett és halhatott meg az egész világért, de Leonidász csak egy Spártá- ért, Zrínyi csak egy Magyarországért vérezhe- tett el. A ki ezeknél is kisebb, az nem akarhatja boldogítani az egész világot, mikor még szűkebb hazájabeli tartozását sem rótta le. Egy kissé korán, időnap előtt kelt szárnyra az a bizonyos világpolgáriasság jelszava, mikor még egy szűkebb hazának sem tudunk öntudatos, bátran kitartó katonái lenni. Hogy a világboldogitás eszméjének lehessünk tudatos harcosai, előbb a haza határain belül ennek érdekében fejtsünk ki finom munkát, azaz nemzeti műveltséget, mert a kifejlett, erős nemzeti élet nem ellensége a valóságos nemzetközi eszméknek, nem akadályozza a nemzetközi műveltség kifejlődését s az érintkezést. Nem áll útjában az általános fölvilágosodott- ságnak sem, sőt egyenes feltétele és legrövidebb útja neki, mert tényleges adatokkal, értékes anyaggal siet elejébe azoknak. A csak félig-meddig kialakult nemzeti öntudat pedig mindaddig útjában áll a nemzetközi felfogásnak, mig csak vagy ki nem pusztul egészen, vagy oly erőre nem kap, melyet aztán a nemzetköziség sem képes már tönkretenni. A nemzetköziség világboldogitó eszméje még nem nekünk való: Magyarországnak, kik a legújabb idők tanúsága szerint is még saját házunk füstölgésére sem vagyunk képesek öntudatra ébredni, oly aléltságban vagyunk. Hogy akarhatunk mi világmegváltó eszmére vállalkozni, mikor a megtestesült élhetetlenség vagyunk!? Egy-egy divatos jelszó egy-egy pillanatra felébreszt ugyan bennünket, de hónapokig sem tart ébrenlétünk ; öntudatos, cselekvő munkásságunk pedig még ennél is kevesebb időre terjed. A nemzetköziség és világpolgáriasság jelszaván kívül eddig egyedül csak a divat tényét ragadtuk meg. Az idegen divat változó szeszélye szerint mi is változólag bár, de következetesen pazaroljuk folyton fogyó vagyonúnkat. Öntudatos nemzeti elhatározásunk és cselekvésünk azonban nem tart tovább a legrövidebb divatnál sem. Az idegen divat Ízlése koldússá tesz. Erkölcsünk, cselekedetünk pedig nem komolyabb az évről-évre változó divatnál. Ezelőtt egy-két évvel még a kétszer kettő alapján álló és úgy ítélő kereskedő osztály is kezdett már számolni azzal a nemzeties felbuzdulással és kezdeményezéssel, mely a magyar készítményt kereste, sürgette a boltokban. Ma kereskedők nyilatkoznak úgy, hogy már senki sem kívánja, sürgeti a magyar portékát. Ne is kérdezzük miért. Divat volt a felbuzdulásunk s ennek természete, hogy rövid életű. Nem is lesz annak a néhány rajongó magyar munkájának addig látszata, sikere, mig újra nem nevelődik Magyarország egy új nemzedékben. Ennek a nevelésnek azonban olyannak kell lennie, mely magas foka nemzeti műveltségben fejeződik ki, nem pedig nagyvilági félműveltségben. Addig is azonban csak végezze az a néhány rajongó az ő önkényt vállalt nemzeti munkáját! Borbély Sándor. Hírek. A VÁCI FARSANG NAPTARA. Február Í8. A magyarországi munkások nyugdíj és rokkant egylete váci fiókjának mulatsága a Kúrián. Február 25. A kát. legényegylet második farsangi estélye a Kúrián. Február 25. A váci építőiparosok szövetségének táncestélye a Koronán. Február 26. Kísvácí kát. gazdakor táncmulatsága a Kúrián. Február 27. József kír. herceg szanatórium-egylet hangversenye és táncmulatsága a Kúrián. Március 4. A Kobrak-gyár tisztviselőinek és művezetőinek kabaréval egybekötött táncestélye a Kúrián. — A regalé=bizotíság gyűlése. A képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén a polgármester indítványára kimondotta, hogy ezentúl a regálé-bizottság minden közgyűlésnek beszámolni köteles, hogy a vásártér megváltása és az ezzel kapcsolatos nagyfontosságú ügyekben eg'-ik képviselőtestületi gyűléstől a másikig mit végzett. A regálé-bizottság kedden fog összeülni, hogy a képviselőtestület határoza-
