Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-12-13 / 97. szám

2 VÁCI HÍRLAP lékes itt semmi és a tartás épp oly fontos kellék, mint maga a termet. A mi a színeket illeti, a fehér és fekete mellett nagyon sok a színek egyik legtetsze­tősebbje, a hársvirágszin, rózsaszín, kék és mindenek fölött a püspök-lila. Díszesebb öltö­zéknek kedvelt a fémszálakkal átszőtt damaszt, brokát, bársony, sifon és voál; ez utóbbi simán is, mintázottan is. Sok ruhán már észre lehet venni a rövidí­tett deréknek lassú meghosszabbodását; meg­lepetés lesz a hosszúra szabott sonkaujj. Az esti köpenyt illetőleg megint csak azt mondhatjuk, a mit már mondtunk: mindvégig duplaoldalas, akár posztóból készül, akár rat inéból, vagy bársonyból. Módunkban volt mind a három anyagból készült néhány modelt láthatni. Bár az anyag nagyon eltér egymástól, a túlzottan nagy, szögletes, vagy kerek gallér és hajtóka egyforma valamennyin. Itt is leg­több a fehér, fekete és lila. Különösen kedvelt lesz a lila, bár ez a szin könnyen sárgítja az arcbőrt és kevés archoz illik igazán és ezért sokkal inkább ajánljuk a fehér szint.- És ha már ennél a tárgynál vagyunk, megmondjuk azt is, hogy bizony az erősen zöld szin sem felel meg mindenkinek. A prémdivat nagyon szép, kedvelt és talán ez az oka az árak rengeteg emelkedésének. Ne csudáljuk, ha az idén több lesz a szőrme- utánzat, mint más esztendőben volt és - hogy az óriás karmantyúkat úgy áhitják össze, hogy a legkevesebb bennök a szőrme. Az 50 cm. széles és 45 cm. hosszú karmantyú most nem is tetszik túlzottnak a divathölgy szemében. A formájára nézve teljesen lapos és a prém, pilis, vagy bársony gyakran csak összehajtott takarója a magában véve egészen laposan dolgozott selyemkarmantyúnak. Ennek a készí­tési módnak meg van az a nagy’ előnye, hogy ezt az úgynevezett felső takarót utóbb tetszés szerinti célra fölhasználhatjuk. Nagyon szépen tudják az óriás karmantyúkon összeilleszteni a prémcsikokat plüssel, bársony­nyal, selyemmel; a bársonyt viszont selyemmel, brokáttal, sifonnal, vagy fémszövettel stb. Egy gyönyörű hermelinkarmantyút láttunk nagy rádolgozott valaszien-csipke szögletekkel. Eh­hez a karmantyúhoz a megrendelő készíttetett egy hasonló csücskös sipkát, melyet mélyen a fülére kell húznia a viselőjének, karimája nincs, csak csipke díszíti. Meg kell még emlí­tenünk, hogy kétoldalú prémtokot és sapkát is viselnek, mely megegyezik a karmantyú sál, vagy köpeny összeállításával. A cipő divatja is sok szépet mutat. Úgyne­vezett nagy toaletthez mélyen, kivágott brokát­cipő jarja; egyszerűbb öltözékhez már nem annyira mélyen kivágott és aranyszövetből, színes atlaszból és bársonyból készül csatt- disszel, vagy gyöngyhimzéssel. Erre a cipőre felső-cipő kerül ugyancsak bársonyból prém szegélyezéssel. Utcára nagyon kedvelt és diva­tos a fekete és színes lábszárvédö. A mindig formátlan gummicipőt fölöslegessé teszi egy parafa köztalp, melyet az utcára való cipőben alkalmaznak. Föltétlenül célszerű találmány, de vájjon elég kellemes-e viseletnek? Hírek. VÁCON üldözik a váltóhamísitót! Nagyobb szenzációja az újságoknak régen volt, mint a pesti magyar kereskedelmi bank kárára elkövetett váltóhamisítás. A fővárosi rendőrség kibogozta a páratlanul ügyesen vég­hezvitt bűnügyet, erre a szenzáció csak not­ion nőtt. Ryhlitzky Zoltán, az egyik bűnös — minden újság megírta, — kórágyán megvallotta, hogy a váltóhamisítást Bauer Lajos pénzügynökkel követte el. De hol van Bauer Lajos? A de­tektívek rohantak a lakására, a mely a kör­úton volt és ott azt a hirt vették, hogy az ügynök alig egy óra' előtt gőzfürdőbe ment. Átkutatják az összes budapesti gőzfürdőket, de Bauert nem találják. És ekkor a fővárosi rendőrség a szélrózsa minden irányába sürgö­nyöket menesztett, hogy a menekülésben levő bűnöst elfogják. Vácon nem egy bűnös került már hurokra. Csodálatoskép a mi városunk felé irányul az útjuk, talán azt hiszik, hogy itt meghúzhatják magukat. Legutóbb a budai postarablók egyi­két tartóztatták itt le. Természetes, hogy a váci rendőrség is figyelni kezdett. Csakugyan az esti órákban meghozták a hirt a rendőr­ségre : Bauer Lajost Vácon látták ! Lett erre öröm és izgalom. Hátha a fővárosi rendőrség orra elöl lehet Bauer Lajost elfogni! A rendőrkapitány, a rendőrbiztosok, az összes rendőrök csak Bauert keresték. Keresték este, éjszaka s nem találták. Fáradtan tértek meg késő éjjel pihenőjükre. A Váci Hírlap tudósítója kinyomozta a való­ságot, erről olvasóinknak itt számolunk be: Arról, hogy Bauer Vácon tartózkodik, egy váci cigány, a. ki naponta bemegy Budapestre bandájához, adott hirt. Azt mondotta, hogy látta Vácon a váltóhamisitó társát egy borbély- üzletben. Mint megtudtuk, Schauermann Jakab Kossuth-utcai borbélyüzletéről van szó. Itt a következőket mondotta el Hajnal Lajos bor­bélysegéd tudósítónknak: — Este jóval hét óra után lehetett-, midőn egy magas úri ember beállított az üzletbe. Magam voltam. így szólt hozzám : —- Nézze, cigarettával leégettem a bajúszomat, lehetne rajta segíteni? Megnéztem a fekete bajuszt, láttam, hogy bal oldalán le van pörkölve. Azt válaszoltam, hogy itt az olló, vagy a borotva javíthat. Mire az idegen azt mondotta: — Vegye le az egészet, két hét alatt úgy is megnő! Erre én gyanútlanul leborotváltam az egész bajuszát. A gazdámnak húsz fillért, nekem is húsz fillért adott s azután gyorsan eltűnt a vásártér felé, a sötétben. Hajnal Lajos borbélysegéd által adott sze- mélyleirás teljesen ráillik Bauer Lajosra. Növeli a szenzációt, hogy a váci cigány ismét előál­lott, de most már Budapesten, a rendőrségen jelentette, hogy Bauer, a ki délután vele utazott ki Vácra, az esti vonattal visszatért Buda­pestre. Megszólalt a telefon: a fővárosi ren­dőrség jelentette a váci kollegának, hogy állítólag Budapesten van már a keresett váltó­hamisitó, a váciak menjenek pihenni. Tényleg, több nyomra nem találtak s késő éjszaka a váci rendőrség lemondott arról, hogy a hírhedt Bauer Lajost, a ki valószínűleg itt járt, letartóztathassa. A keddi estilapok szerint a váltócsalás má­sik tettesét, Bauer Lajos ügynököt még nem fogta el a rendőrség. Marinovics rendőr-taná­csos és Sándor kapitány tegnap is, ma is ál ­landó razziát tartottak a fővárosban s át- és átkutatják egész Budapestet. Innen is, onnan is érkeznek jelentések, hogy látták a keresett embert, mint a hogy az már ilyenkor szokás. Valószínűnek tartják, hogy Bauernek nem si­került még a fővárosból elmenekülnie. Mind- azáltal természetesen elrendelték országos kö­rözését, sőt a külföldi kikötővárosokba is meg­küldték arcképét. — Mit tárgyal a város? Utolsó ren­des közgyűlését tartja a város képviselőtes­tülete december 14-én, csütörtökön délután. A meghívó csupán harminc tárgyat tüntettél, de még is egyike lesz a leghosszabb közgyűlé­seknek, mert a városi tanács és a pénzügyi bizottság le akarja tárgyaltatni az uj építke­zési szabályrendeletet, mely egymagában egy kis kötet terjedelmű. A közgyűlés elején a szokásos bejelentések lesznek és a sivár tárgy- sorozat, ha meg nem előzi egy érdekesebb interpelláció, ugyancsak unalmas lesz. Számos telekvételi ügy kerül napirendre; ezek közt azonban csak egy tarthat érdeklődésre szá­mot : Schmidt Ferenc területeladása, mely a kosdi út építéséhez kellett. Egy csomó ille­tőségi ügy után parcellázásról is lett szó. Brenner Mártonné az akiok alatt néhány hol­dat parcellázott, a telkek el is keltek, most a városi jóváhagyás kell hozzá. Árvasscéki és gyámpénztári ügyek után lesz szó a költség- vetés egyes tételeinek kimerüléséről, majd hogy milyen volt a közegészség a nyáron. Mindezekkel, azt hisszük, gyorsan végez a közgyűlés, melynek leghosszabb, de legjelen­tősebb tárgya az uj építési szabályrendelet. Ez az uj rendelkezés fogja Vác város jövő képét megalkotni, ép ezért alapos megvita­tása is szorul. — Bandi Marci — Vácről. Az or­szág első cigányprímása, a mi Banda Marcink az egész ország tapsai közt most ülte ötven éves jubileumát. Szülővárosából egyedül a Váci Muzeum-egyesület emlékezett meg erről a napról és üdvözlő Írást küldött a ‘világhírű muzsikusnak. Marci most válaszolt az üdvöz­lésre meleghangú levélben. Vácról a legme­legebben emlékezik meg s lelke minden ér­zése szülővárosa felé szárnyal, midőn hegedű­jével elragadja hallgatóit. Nagyon szép, meleg, cikornyátlan levél, melyet a muzeumegyesiilet Banda Marcitól kapott: Hálás szívvel fogadtam a nagytekintetű El­nökség szives átiratát, melyben ötven eszten­dős évfordulómon üdvözölni kegyes volt. Ket­tős örömömre szolgál ez, mert édes szülő­városom olyan mivelődési tényezője részéről jött, mely dicső múltja földerítésével a jövő nagyságát van hivatva előkészíteni. Az Isten megadta tehetségemmel mindenkor azon igye­keztem, hogy a magyar zene dicsőségét hir­dessem. És ha hegedűm húrjain föl-fö Ízen dűlt az édes-bús magyar nóta, sokszor oda szál­lott lelkem a dunaparti szép városba, ahon­nan elindultam szerény tudással, de annál több lelkesedéssel. Ha jó Isten áldása kisért. ebben java része van édes szülővárosom iránt min­denkor érzett határtalan szeretetemnek. Bol­dog és büszke vagyok, hogy Önök közül való vagyok, a kik együtt munkálkodunk annak felvirágoztatásán, hire-neve öregbítésén. Isten áldása Önökön és munkájukon. Hazafias üd­vözlettel Budapest, 1911. december hó 5. Banda Marci sk. cigányprímás. — Or.szágos főszolgabírói érteKez= let. Az ország főszolgabirái a pestmegyei fő- szolgabirák meghívására a Royal-szálló külön termében országos értekezletre gyűltek össze. Ivánka Pál váci főszolgabiró nyitotta meg az értekezletet és indokolta, miért hívták össze az értekezletet. Hangoztatta, hogy a magyar fő­szolgabírói karnak érdeke, hogy kívánságait a kormányhatóság előtt a státus-rendezés kü­szöbén megismertesse. Felszólította az értekez­letet, hogy válasszon korelnököt és jegyzőket, majd pedjg kérje fel Horváth Józsefet a stá­tus-rendezés ügyének és esetleges terveinek megismertetésére. Elnöknek a magyar föszol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom