Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-11-26 / 92. szám

2

VÁCI HÍRLAP

ismerőse ? Eszébe jut Freysinger Lajos kír. közjegyző, a kivel együtt járt az egyetemen. Néhány sort vet névjegyére: Keress fői pajtás a Csillag 4-es szobájában, hadd beszélgessük el egy kicsit. Oda inti a pincért, a ki előtte adja meg az utasítást a vendéglő szolgájának :

— Elviszi ezt a levelet Doktor Freysinger nagyságos úrhoz. Tudja ott a háza a Reísman- nal szemben a kis utca mellett.

A szolga zsebre vágta előre a borravalót és elindult a jelzett ház felé. Ott becsenget:

— Itthon van kérem a doktor úr ?

— Igen, mondja a szobaleány.

— Adja át neki ezt a levelet. A csillagból hozom. Ott vár reá egy nagyságos úr.

A leány beviszi a levelet a házban lakó doktor úrhoz. Az ezredorvos épen lefekvéshez készült, mikor a szobaleánya beállított:

— Ezt a levelet hozták kérem a Csillagból. Tessék azonnal odamenni.

Az ezredorvos magángyakorlatot nem folytatott, ezért boszús volt a háborgatásért. Ügyet sem vetve a hálószekrényre vetett levélre, elfújja a gyertyát:

— Menjenek más orvoshoz.

Mikor aztán reggel főiébred, csodálkozva pillant a levélre. Azonnaj megérti a helyzetet és a levelet átküldi házigazdájának.

Néhány hét múlva ismét Vácon járt Mikszáth. Freysinger sietett őt fölkeresni. Nevetve mesélte el neki a félreértést és fölhívta, hogy írja meg ezt a kis epizódot.

Mikszáth erre elmondotta, hogy a Frivol akta című elbeszélésének megírására egy váci leány esete ösztönözte.

A nevét is megmondotta. Freysinger nagyot nézett, mert a kisasszony épen az ö unoka- testvére volt.

(A szép leány, kit Mikszáth valódi keresztnevén szerepeltet, deákkorunk legszebb emlékei között él.)

Ez az elbeszélés, — mely a Pipacsok a búzában című kötetben jelent meg — Míkszáthnak székfoglaló-elbeszélése volt a M. Tud. Akadémián. Ha ő maga nem mondja el, hogy egy váci leány esetét írja meg benne, soha senki se kereste volna, hogy a szép Bezerédy lány históriáját honnan szerezte.

Mielőtt végig mennénk Mikszáth művein, hogy a váci vonatkozásokat kimutassák, lássunk egész terjedelmében egy olyan elbeszélést, melynek eseménye Vácon folyik le és egy darab kultúrtörténetet örökít meg a régi világból.

A KESELY RÖGESZMÉJE.

Az utóbbi időkben jó nevet szerzett fiatal illusztrátor, Dörre Tivadarnak volt meg az a kívánsága, hogy ő, ki már nekem annyi palócot rajzolt ide-oda, lásson egyet egyszer elevenen is.

Elutaztunk. Mondtam neki, hogy csináljon odahaza testamentumot előbb, mert noha nem esik Palócía a világ végén, itt mégis meg fogja kóstolni azokat az utakat, a melyekről az annálékban meg van írva: hogy sarat raknak sár fölé s nevezik egymás közt „országútinak.

Minthogy ez a leírás egyszersmind hasznos kalauza kíván lenni a jámbor olvasónak, kénytelen vagyok kíterjeszkední a részletekre is. Nevezetesen elindultunk Budapestről este a bécsi hajón, mely Vácíg vitt bennünket, hol szépen' megháltunk a „Csillag“ című vendéglőben s csodálkozva tapasztaltuk reggelre, hogy a pénzűnk több egy forinttal, mint a mennyivel elindultunk.

Míkép lehetséges az, ha sem nem kártyázik, sem nem lop, sem nem talál pénzt az ember ?

A pénz ezen megfíadzását talán a boldog éghajlat fokozza! Oh nem! Palócía sem tűndérország ennyire! Ilyen tartomány nem fordul elő talán még a népszínházban sem!

Nagy fejtörés után bírtuk csak megfejteni a csodát. Eszünkbe jutott ugyanis, hogy tegnap este a váci hajóállomásnál fíakker- kocsíst fogadtunk, a kinek nem mi adtunk foglalót, hogy pontosan ott legyen reggelre, hanem ő adott nekünk egy forintnyi foglalót, hogy biztos passagíeroknak vehessen.

— Hogy hívják ? — kérdé tőlem az én piktorom, egészen elmélyedve vonásainak nézésében.

— En Roth Salamon vagyok.

— Palóc ez? — szólt a piktor halkan, hozzám fordulva.

— Dehogy! Hát nem látja, hogy zsidó?

— Lehetetlen! Soha nem láttam még zsidó kocsist.

— A palócok kevély hetyke nép, nekik derogál az, hogy pénzért szállítsanak valakit. A z‘sídó vagy uruk nekik, vagy — szolgájuk . . .

A ki ösmerí azokat a bérkocsikat, a melyek Vácról Gyarmatra szállítják az embereket, azok már régen szamárnak deklarálták azt a bölcs embert, a ki először állította fel, hogy „lassan járj, tovább érsz.“

Két nyomorult gebe (ezúttal Kesely, és Sármány) van befogva egy-egy özönvíz előtti batárba, melyről minden földi ékesség lekopott.

A gebék nyakán csengetyű, melynek zörgése idegessé teszi az embert és a feje is okvetetlen megfájul tőle.

Nem lehetne levenni azt a csengetyüt Salamon ? — indítványoztam a kocsisnak.

— Nem lehet kérem alássan, mert az nagy mulatság a lónak. Nagyon megszokják ezek a kedves állatok és szórakoznak vele így útközben. Olyan az nekik kérem alássan, mint az abrak . . . mint a vászoncselédnek a muzsika.

A minthogy igaz is. A szt.-katalíní állás alatt, mikor a Kesely nyakát megrángatta Salamon, leesett a csengetyü-szíjról a csatt, minélfogva nem lehetett többé felcsatolní. A Kesely megindult, de nagy zavarba hozta a csengetyű hang hiánya s minden tíz lépésnyire megkötötte magát, hogy ő a herkó- páternek sem megy így gyalog. Salamon végre is kénytelen volt madzaggal kötni oda a bűvös kolompot.

— De íszen — mondá — nagy esze van ennek a lónak. Higyje meg teens uram, az embert sokkal könnyebb rászedni.

S miért ne hittem volna, ha ő mondta. Míkszáthnak ez az elbeszélése Í880. őszén a Vasárnapi Újságban jelent meg.

(Folytatása szerdai számunkban.)

HireK.

— A pápa arcKépe. X. Piusz pápa újabb kifejezést adott annak a rokonszenvé- nek, mellyel gróf Csáky Károly megyés püspökünk iránt viseltetik. A napokban megkiildötte neki arcképét azzal a saját kezűleg irt ajánlással, hogy kiváló jóindulata jeléül adja és apostoli áldását küldi reá és munkásságára.

— Mennyire haladtak a vizveze= tékkel? Általános, érthető érdeklődés nyilatkozik meg városszerte: mi lesz már a vízvezetékkel? Tudjuk, hogy pénzügyi bizottság felszólította Zarka Elemér műszaki tanácsost, a váci vízmű tervezőjét, hogy nagyobb lépésekben haladjon a megkezdett munkával.

Zarka még nem válaszolt s így hivatalosan nincs is tudomás arról, hogy mennyire van a munkálatokkal. Most egy privát levélből, melyet Zorka Elemér Tauber Ferenc fogalmazóhoz, mint a tűzoltótestület parancsnokához intézett, tudjuk meg, hogy a vízmű előtervét még ebben az évben elkészíti s tárgyalás végett bemutatja a város képviselőtestületének. A pesszimisták erre azt felelik, hogy im ’ár bizonyos, miszerint 1913. karácsonya előtt aligha lesz kész a váci vízvezeték. A miben alighanem igazuk is van.

— A szombati hangverseny. A

Váci Vöröskereszt-Egyesület meg a Váci Védő-Egyesület hangversenyére a meghívok a napokban mennek szét. A hangverseny a Kúria szállóban december 2-án este pontosan 8 órakor kezdődik. A művészi műsort Ságh József igazgató intézése mellett a váci zeneiskola tanári kara adja. A zeneiskola tanárai minden ellenszolgáltatás nélkül szerepelnek a egyesület pénztárai javára. Az egyesületek kebeléből kiküldött rendezőség ezen az úton is pontos megjelenést kér és egyben tudatja, hogy a műsor egyes számai alatt az ajtók zárva lesznek.

A „Magyar-Védő Egyesület“ és a „Váci Vöröskereszt-Egylet“ december 2-i hangversenyének részletes műsora a következő : 1. Beethoven „Trio“ (E-moii) I. III. tétel. Előadják : Borbély Sándorné (zongora), dr. Lázár Ottó (hegedű), Rezik Károly (gordonka). 2. a) Thomas „Ophelia“ áriája „Hamlet“-bőí, b) Vendéghegyi „Esdektés“, c) ifj. Buchner „Ahol te jársz“. Énekli: Somogyi Ödönné. 3. a) Chopin „Polonaise“ (A-dur), b) Vendéghegyi „Tarantella“, Zongorán: Vendéghegyi Géza.

4. a) Massenet „Herodiade“ (nagy ária), b) Kacsoh „Késő ősz van...“ Énekli: Slróbl Alajosné. 5. a) Bach „Air“', b) Raff „Cavatina“,

c) Popper „Fonó dal“. Gordonkán : Rezik Károly. 6. Vendéghegyi „Vándormadár“ (melodráma). Szavalja: Benke Tibor, hegedű: Dr. Lázár Ottó, zongora : a szerző. 7. „Teli Vilmos“ (nyitány). Cimbalmon: Szőllősy Sándor.

Hangverseny után a közreműködött művészek tiszteletére társasvacsora és ismerkedés lesz a Kúria szálló kistermében. A mint értesülünk, már többen bejelentették a vacsorán való résztvevési szándékukat. A hangverseny rendezősége kéri azokat, a kik szintén részt óhajtanak venni a társasvacsorán, hogy ebbeli szándékukat Borbély Sándor Magy. Védő Egyesületi elnöknél, vagy Sommer Gyula Vöröskereszt Egyesületi pénztárosnál jelentsék he, a kik a részletdolgokban is készséges felvilágosítással szolgálnak.

— Megindult a KonKurrens. Tudvalevő, hogy Gödöllőnek két villamosa van, egyik a vác—gödöllő—budapesti, a másik a gödöllő—kerepes—budapesti villamosvasút. Az előbbinek kitünően ment a megnyitás óta egész addig, még az utóbbit át nem adták a forgalomnak. A gödöllő—kerepesi villamos ugyanis község szivéből indul s az utasoknak nem kell a vasúti állomásig gyalogolni, hogy ezt igénybe vehessék. És aztán sokkal rövidebb az út, átszállni sem kell a gödöllőieknek. Ez. a két dolog a kerepesi villamos javára billentette a mérleget s most, hogy a villamost megnyitották, a gödöllőiek mind Kerepesen át utaznak Budapestre, Veresegyháza felé pedig a villamosunk meglehetős üres kocsikkal közlekedik s csak az utazik rajta, ki Vác és Gödöllő közt levő községekbe akar eljutni. De ez aligha marad igy. A két villamos közt megindul a konkurrencia a tavaszra. Hir szerint a vác—gödöllői második sínpárt építtet,