Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-02-08 / 11. szám
HuszonötödiK évfolyam 11. szám. Vác, 1911. febuár 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Műkedvelők pénze. (Levél a szerkesztőhöz.) Vác, febr. 7. Tisztelt Szerkesztő Barátom ! B. lapod január 25-iki számában fenti cim alatt „Egy a sok közül, ki szeretné, ha minél élénkebb élet lenne Vácon“ üláirással azt a kérdést intézte „Mű- kedvelői-köríinkhöz“ egy ismeretien jóakarónk, hogy a „Műdedvelői kör" miért nem mozdul meg a kaszinó elnöksége által őrzött s a műkedvelői előadások támogatására annak idején letétbe helyezett összeg megszerzése iránt? Méltóztassal megengedni, hogy mint a „Mű- kedvelői-kör“ ez idő szerinti vezetője, én válaszolhassak a „körünkhöz“ intézett jóakaraté kérdésre. Arra a körülményre, hogy körülbelül egy évtized előtt egy lelkes kis csapat műkedvelői előadások támogatására szánt vagyonát kaszinónk elnökségénél helyezte letétbe, műkedvelői- köriink első szereplése, a „Bor“ előadása után hívták föl figyelmemet. A kérdéses letétről úgy informáltak, hogy a kaszinó elnöksége által őrzött összeget annak az egyesületnek utalja ki a kaszinó választmánya, a melyik általánosan elismert sikert tud fölmutatni a műkedvelői előadások kultiválásában. E feltétel szem előtt tartásával úgy vélték kérdéses informátoraim, hogy a „Mükedvelői-kör“-nek a „Bor“ előadásával elért sikere után feltétlen joga van a le- téteményezett összeghez és fölhívtak, hogy ebben az irányban tegyek lépést kaszinónk elnökségénél. E jóakaraté buzdítás elől akkor azzal a megjegyzéssel tértem ki körünk részéről, hogy az első előadás sikere még nem lehet jogcím a kérdéses összeg kikérésére. A szükséges lépések megtételét akkor tartottam aktuálisnak, ha a „Műkedvelői kör“ további működésében is igazolni fogja életképességét. „Műkedvelői-körtink“ második szereplése, a „Dolovai nábob leánya“ előadása után, körünk jóakarói ismét felhívták figyelmemet a kaszinó elnkkségénél deponált összegre. A második általánosan elismert siker után véleményem szerint is jogcímmel tehetnénk a kérdéses ügyben aktiv lépéseket. S hogy ennek dacára még sem kerestem meg eddig kaszinónk választmányát a letétbe őizött összeg kiutalása iránt, annak két egymással kapcsolatos ethikai oka van. És pedig: ha tény az, hogy a régi műkedvelői gárda valóban azzal a fölhatalmazással bízta vagyonát a kaszinó vezetőségére, hogy annak az egyesületnek adja ki a deponált ösz- szeget, a mely síkéit tud fölmutatni a műkedvelői előadások kultiválázában, a „Műkedvelői- bör“ a kaszinó választmányához intézendő beadványában, szerénytelenség vádja nélküli nem mutathatna rá a maga sikereire. Műkedvelői- körtink két előadása, városunk, törekvéseinket szeretettel méltányló intelligenciájának nagy nyilvánossága előtt folyt le s igy kaszinónk elnöksége, lelkes közönségünk magatartásából és kritikájából a mi rámutatásánk nélkül is kellőkép tájékozódhat arról, hogy a „Műkedvelőikor“ mennyiben felel meg maga elé tűzött föladatának és ehhez képest meg van-e jogcíme arra, hogy a letétbe kezelt összeg részére ki- utaltassék. Álláspontom elfoglalásának ez az egyik ethikai oka. A másik az, hogy beadványukkal legalább is ildomtalanságot követnénk el a kaszinó választmányának tekintélyével szemben, ha a letétbe helyezett összeg kiutalása tekintetében körünk figyelmeztetné a kaszinót kötelességére. Én teljes meggyőződéssel hiszem, hogy ha a kérdéses összeg tényleg a hivatkozott fönntartással és utasítással lett annak idején a kaszinó vezetőségének kezeire bízva, úgy a választmány önként, kötelességből, önmaga tesz kez- kezdeményező lépést ebben az ügyben s a mi megkeresésünk nélkül is kiutalja a kérdéses összeget. Mert hiszen neki kell jobban ismerni a deponált összeg kiutalványozásának előfeltételeit s ha e feltételkket megtalálja, bizonyosan csak örülni fog, ha megjelölt célon kívül semmi másra föl nem használható vagyon kezelésének felelősségétől megszabadulhat. Ezek az okok magyarázzák meg azt a tar- s tozkodasomaí, hogy kaszinónk választmányát körünk részéről, a kérdéses összeg kiutalása iránt eddig — annak dacára, hogy uj színpadunk tetemes költségbe került s ezt a költséget a népszínművek előadásához szükséges és készítés alatt áiló dekorációk tetemesen megnövelik — nem kerestem meg. S egyelőre nem is teszünk a letétbe helyezett összeg kiutalványozása iránt lépést. Mert meggyőződéssel hogy kaszinónk t. választmánya, b. lapod hivatkozott közleménye folytán bizonyosan megragadja az alkalmat, a kezeihez deponált vagyon rendeltetésének tisztázására s talán már a legközelebbi üléseo saját iniciativájából, érdemileg határoz a régi műkedvelők vagyonának függő sorsáról. Őszinte tisztelő hived Lukács István. HireK. A VÁCI FARSANG NAPTARA. Február íí. A líceum-egyesület Geyer-Dínte, hangversenye és táncmulatsága a Kúrián. Február Í8. A magyarországi munkások nyugdíj és rokkant egylete váci fiókjának mulatsága a Kúrián. Február 25. A kát. legényegylet második farsangi estélye a Kúrián. Február 26. Kísvácí kát. gazdakör táncmulatsága a Kúrián. Február 27. József kír. herceg szanatórium-egylet hangversenye és táncmulatsága a Kúrián. Március 4. A Kobrak-gyár tisztviselőinek és művezetőinek kabaréval egybekötött táncestélye a Kúrián. Reflexiók a V. S. E. Kabaréjáról és táncmulatságáról. Másfél évtizede fehérítem hajamat a bálterem parfümös és zenés levegőjében. Másfél évtizede próbálgatom a parkettek simaságát. Másfél éviizede, hogy gyönyörködöm abban, mint lesznek lenge bálkirálynőkből komoly, öszbe- vegyülö fürtű lady patronessek ... és ma már ezekkel a mamákkal ott látjuk a sok apró utódot, mint követeli a maga jussát, mint azt mi is kivettük, mint keresi a maga szórakozását, a mibe feltartóztathatlanul rohan, hogy nemsokára ő is helyt adjon egy későbbi generációnak, mely szokásaiban, erkölcseiben, szórakozásában, kultuszaiban más, egészen más, mint a mienk volt, a mikre olyan büszkék voltunk, mely azonban szintén nagyban különbözött a minket megelőző időktől, miről apáink olyan nagy busán emlékeznek meg s bennünket úgy tekintenek, mint korcs fantomjait a régi időknek. Bizony elhangzottak a „Hegyaljai és a Balatoni hangok“, kiveszett a faja az igazi magyar cigánynak, a jó tnagyar nótának, a jó magyar táncoknak, a jó magyar kedvnek, a jó magyar embernek. Egy szomorú emlék bús fantomjaként szeretnénk visszaküldeni sóhajainkat a régi jó világba, a régi tánctermekbe, a régi emberek közé, a hol a mai kivetni való dolgokból semmi sincs meg, azt hiába keresnénk, a minek sok minden jóságából, irigyelhetőből semmi sem maradt meg a mindent szétromboló, mindeneket szétmorzsoló idő keze alatt. Vádat emelek ellened, te fejlődés! Te a legerősebb valami a világon, te lát - hatlan kezű erő, a miket emberek hiába irányítanának, millió, meg millió kéz sem tudna utjából csak csöppnyire is eltéríteni. Te ellened emelek vádat és a múltból megmaradt minden szomorú emlék keserűségének fekete fátyoiával szemem előtt mondom szemedbe: „Szükséged van rá, pihenj meg!“ Kétségbeejtő jövő előtt állunk s várjuk a sors csapását, mint Pompei előtt a leghűségesebb, legeszményibb őrtálló katona, mig a forró láva minket is elönt. * Nézzük, mi volt a sport-kabaré. Nézzük, mi volt a pódiumon, mi volt a földszinten. A pódiumon volt a kabaré, a földszinten volt a közönség. S a kettőt irtózatos mély árok és beláthatlan távolság határolta, pedig a levegő mihamarabb izzó lett, a taps, a nevetés már eleinte felhangzott, már-már azt lehetett hinni, hogy a pódium a közönség egy része, mikor azonban alaposabban néztük meg a közönség- arcát és hallgattuk ki, mit suttognak az egymáshoz ülők hangosan egymás fülébe, akkor már láttuk, hogy nagyon eltávolodott a kettő egymástól és a mi ezt tette, a mi sokak szórakozását befolyásolta : az az álszemérem volt. Ó igen! Tudjuk, hogy hát ez mégis ... a lányok, az asszonyok. De hát nem veszik észre, hogy 1911-ben vagyunk, hogy a régi
