Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-11-01 / 85. szám
Hu&zonötödiK évfolyam 85. szám. Vác, 1911. november 1 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Memento móri . . . Vác, okt. 31, Ismét lehulianak a falevelek, ismét elérkezett az ősznek ama nyirkos, borongós időszaka, melyben az emberek legszívesebben visszavonulnak jól fűtött szobájukba, bogy annak védett ablakai mögül figyeljék az eső egyhangú kopogását, a mint az az ablaküveget verdesi. A kertek elvesztik virágdíszüket, egy pár esős nap elegendő arra, hogy az egész természet más ruhát öltsön. Csak a krizantém, ez a hozzánk Japánországból elszármazott kis virág mintha épen erre az időre várna, hogy pompáját kifejtse. Vájjon érzi-e, tudja-e, hogy mennyire várják nyílását azok, kik november elsején, a megemlékezés e szent ünnepén szeretteik sírját akarják díszíteni vele. A magyar nemzeti életben november elseje már régóta nem vallási ünnep, de köztulajdon. A kinek kedves halottja van és az év sürgése- forgása közben, a létért való küzdelme alatt nem szentelheti gondolatait annak, a ki ott van, a honnan nincs visszatérés, az e napon bizton szentel egy kis időt emlékének, nemcsak kötelességének téve eleget, de szive sugallatának is . , . És a mikor ott állunk a sirok°között s elgondoljuk, mily kevés öröm és mily sok bű és szomorúság nyugszik ott eltemetve a földben, önkénytelenül az a kérdés merül fel bensőnkben, vájjon miért van az, hogy az emberek egymás emlékét jobban tisztelik, mint egymás életét? Miért van az, hogy az élők egymás ellen törnek, hogy még azok is, kik vér és szív köteléke által legközelebb állanak egymáshoz, csak a legritkább esetben értik meg egymást teljesen és hogy a mai világban igazi önzetlen barátság már csak fehér hollóként lép fel ? De szépen mondja azt a német költő, Freiligrath : 0 lieb, so lang du lieben kannst 0 lieb, so lang du lieben magst, Die Stunde kommt, die Stunde naht Wo du an Gräbern stehst und klagst. Minek körülbelül ez a fordítása: Szeressen, ki szerethet, Szeressen mig szerethet! Sietve közeledik az óra, Hol keseregsz sírok felett! És ha akkor sírok felett keseregve, sirva emlékezünk vissza a múltra, talán önmagunkban érezve, hogy az élővel szemben nem fejtettük ki szeretettinket elegendő mértékben, úgy emlékezzünk meg szenvedő embertársainkról, kiknek egy kis szeretet visszaadhatja életüket, egészségüket. Emlékezzünk meg ama szegény szerencsétlenekről, kiket a sors keményebb keze nélkülözésekre kárhoztatott és kiket a mai kor állandó ellensége — a Uidő- bacillus — már hatalmába kerített. Emlékezzünk meg e szegény szenvedőkről, kiket embertársai szeretete és együttes működése hosz- szú betegségtől még megmenthet és kik any- nyirará szorulnak e szeretetre és gyors segélyre. Polgártársak! Ha november elsején a temető felé menve, utalókban meglátjátok városunk hölgyeit, — csak egy-egy fillért kérnek, — ne kerüljétek ki őket, kik segíteni, gyógyítani akarják a szegény tüdőbajosokat, kik az országban már annyi jót tettek, de dobjátok bele megilletődve filléreiteket az urnákba abban a tudatban, hogy jót és nemeset tettetek. „Futó idő — szálló idő. Mindent, mi kedves, elvivő ! De a mit a szív felfoghat magába, — Sajátunknak csak annyit mondhatunk.“ És miután az emberi szív nagy adag szeretetet foghat fel magába, úgy még a legszegényebb ember is kincsét bir, melyet semmi és senki tőle el nem vehet. De sajnos, az emberek mindinkább elzárják e kincses kamrájuknak ajtaját és e birtokukat még önmaguk előtt is titkolják. Pedig, higyjék el, csak a szeretet képes az élet nehéz óráit áthidalni az emberi életben és csak a szeretet az, mi az életnek megadja igazi értékét. Ezért ne zárják el sziveiket, ne zárják el filléreiket szegény, szerencsétlen embertársaink elől és ne zaklatásnak, ne koldulásnak vegyék hölgyeink működését november elsején, de önként, szivvel- 1 élekkel támogassák őket nemes intencióikban, ama örök szeretet nevében, mely még akkor sem veszti ^el erejét, midőn a sir választ el egymástói . . . Rome. az alispánnál és a kultusz- miniszternél. A Váci Sportegyesedet segítséget kér, hogy vállalt feladatának, melyből már annyi szép dicsőség jutott Vácnak, teljesen megfelelhessen. A kultúrközéppontokon, Aradon, Temesvárt, Szegeden és más városokban is vannak sportegyesületek, de csak éppen annyit tudunk róluk, hogy vannak és nem küzdenek a lét nehézségeivel, mert a város, a vármegye méltányolja a nagy és nemes célt: az ifjúság nevelését és hathatós anyagi támogatásban részesíti a sportcélok elérésére. Nálunk nehány sportbarátot kivéve (öt uj- jamon összeszámolom mind) az újabb és újabb győzelmeknek örülnek, de áldozatot vajmi csekélyt hoznak ! A többi vidéki sportegyesület csak él, de eredményeket nem mutat fel, mégis hathatós anyagi támogatásban van része, Vác sportegyesületének beruházásokra szánt tagdiját kell elköltenie, hogy újabb dicsőséggel, hírrel térjen meg s feltétlen elismerést szerezzen Vácnak. És e mellett önként vállalta uj és nehéz teherként az ifjúság nevelését, de eredményesen, mert a főgimnáziumi ifjúságból alkotott evezős csapatok veretlenek. Kiadás kiadásra halmozódik s bár a tagok önként tízezer korona adósságot vállaltak magukra, az anyagi eszközök hiányában nem képes a V. S. E. oly hatalmassá fejlődni, minőnek minden sportbarát látni szeretné. Segélyforrásokat keres az ambiciózus egyesület s, ezért hétfőn küldöttségben járt Fazekas Ágoston alispánnál, hogy a vármegye, gróf Zichy János kultuszminiszternél, hogy az állam támogatását kérje a fejlődéshez. Gyorsan határozták ezt el. Szombaton este tartottak választmányi gyűlést s hétfőn már önérzetesen, rámutatva a folytonos sikerekre» kérték a támogatást. Nagy érdeklődés közt nyitotta meg Hübschi Kálmán ügyvezető alelnök a gyűlést, melynek nevében melegen üdvözölte Nagy Sándor jószágigazgatót kir. tanácsossá történt kinevezése alkalmából. Nagy Sándor hálásan köszönte az ovációt s kijelentette, hogy ezentúl lelkesen fog dolgozni a sportegylet érdekében, hogy az erkölcsi sikerek mellett az anyagi sikerekben is része legyen. Azután a korcsolya-szezonról, majd pedig a j depufációkról volt szó. Bár a V. S. E. udvarias kérő levelet intézett a váci megyebizottsági tagokhoz, hogy kérelmének támogatására a vármegyéhez küldöttségbe menjenek, az alispán csak a sportegylet tagjaiból álló küldöttséget fogadhatta. Múzsa Gyula orsz. képviselő mutatta be a küldöttséget Fazekas alispánnak, ki előtt dr. Preszly Elemér orsz. képviselőnk tolmácsolta a V. S. E. ama kérését, hogy más varmegyék példájára állandó évi segélyt adjon Pestvármegye. Az alispán válaszában fájlalta, hogy őszintén ki keli jelenteni, miszerint állandó segélyt nem adhatnak. Hivatkozott a vármegye szegénységére, arra, hogy minden oldalról igénybe van véve, alapjai pedig arra, hogy minden kívánalomnak eleget tudjanak tenni, nem elegendők. Szivemet, lelkemet, lelkesedésemet adom — mondotta az alispán végül — s ígérem, hogy esetről-esetre támogatni fogjuk az egyesületet, de állandó segélyt nem adhatunk. Agorasztó Tivadar dr. főjegyzőt kereste fel azután a küldöttség, mely előtt a főjegyző is kijelentette, hogy számíthat a sportegylet a vármegye támogatására, de nem minden évben. Nagyon érdekes, hogy a kérvények szövegét kicserélve kellett volna átnyújtani a vármegyén és a miniszternél. Ott állandó segélyt kértek s Ígéretet nyertek az esetről-esetre való támogatásra, a kultuszminiszternél csak egy alkalomra való segélyezést bátorkodtak kérni s a miniszter állandó támogatást helyezett kilátásba. A vármegyéről a küldöttség a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba ment, a hol még Szüllő Géza orsz. képviselő csatlakozott hozzájuk. Gróf Zichy miniszter azonnal fogadta őket és Múzsa Gyula, mint a magyar olimpiai bizottság elnöke igen melegen ajánlotta a sportegylet kérelmét a miniszter figyelmébe. Gróf Zichy János üdvözölte a váci sportegyesületet, melyről oly sok szépet hallott és kijelentette, hogy ő a kérelem teljesítése mellett még tovább megy. Nemcsak egy esetre ad segítséget, hanem a költségvetésben felveszi az évröl-évre való segélynyújtást, mert méltányolja a váci sportegyesület nagy és nemes munkáVSE.
