Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-29 / 84. szám
2 vérző Fábiánt elvitték mellettük, mind sajnálkozott fölötte s rosszalták Oláh Farkas tettét. * A véres esemény után megszólalt a telefon csengője és a rendőrséget s a vizsgálóbírót hívta. Helc táblabiró rögtön a fegyházba sietett, lefoglalta bűnjelként a véres kést, a vasdarabot és a papirt, a melyet Oláh Fábiánnak nyújtott. Elrendelte, hogy Oláh-t különítsék el és a legelői álló három fegyencet, a kik a gyilkosságot közvetlen közelből látták, szintén zárják el külön-külön, nehogy összebeszélhessenek és egyöntetűen adják elő a gyilkosság részleteit. A három corpus delicti közül a papiros és a bicska csupa megaludt vér. A könyvkötő kés, a mellyel Oláh a gyilkosságot végrehajtotta, hosszú, körülbelül tizenöt centiméternyi kés, a melynek vaskos fanyele van. A penge kétélű, vastag és hegyben csúcsosodik ki. Innen magyarázható, hogy a gyilkos nemcsak szúrt, hanem vágott is a késsel, szinte fölmetszette áldozata nyakát. A fegyház igazgatója mérnökökkel beszélgetett a külső udvaron, mikor a rettenetes hirt jelentették neki. Azonnal a nyomdába sietett, az ajtón már hozták ki Fábián főfelügyelőt. Szeme lezárva. Nyakán átfogta egy fegyőr a sebet, hogy a vér ne juthasson ki, de ebben a percben a haldokló száján és orrán dőlt ki a vér. Nemcsak a főeret vágta keresztül, de átszúrta a kés a torkot is. Ha a vér kifelé nem ömölhetett, utat talált a torkon át: menthetetlen volt a szerencsétlen ember. Dr. Lencsó intézeti főorvos nem sokára megérkezett hozzá, ott feküdt mozdulatlanul Fábián az őrszoba egyik ágyán, segíteni nem lehetett, a merénylet után három percre halott volt. Segíteni nem lehetett, mégis felvetődik a gondolat, miért van telefon, ha nincs telefon? Az orvosoknál kötelezővé kellene tenni a telefon bevezetését, sok szerencsétlenség nem végződnék akkor halállal! * Fábián Ferenc, a ki hivatása közben lett a gyilkos áldozata, az állam halottja. Székely igazságügyminiszter telefonon tudatta Gedeon igazgatóval, hogy temetését az állam költségére rendeli el, kijön a végső tisztesség megadására az igazságügyminiszter képviselője s a minisztérium egész ügyosztálya. * Gedeon Emil igazgató igy nyilatkozott egy újságíró előtt: —- Az elítélteknek igen jó a helyzetük a fegyházban és ezt ők maguk is bevallják. Oláh hirtelen haragú, bosszúálló, renitenskedő, a ki bizonyára a délelőtti incidens miatt haragudott meg a főfelügyelőre. Más okát nem is tudnám adni a gyilkosságnak, mert Fábiánnak soha semmi baja nem volt Oláh Farkassal. — Tud igazgató úr arról a hírről, hogy állítólag valami lázadás tört volna ki a fegyházban ? — Kérem, ez mesebeszéd. Szó sincs róla. Azt a három embert, a ki a gyilkosság szemtanúja volt, a vizsgálóbíró utasítására, azért zártuk el külön-külön, hogy kihallgatás előtt össze ne beszélhessenek. Sem ezek, sem Oláh nincsenek megvasalva, mert most már csak a vizsgálóbíró intézkedhetik ebben az ügyben. Én senkit ki nem hallgattam, a kihallgatásokat holnap kezdi meg a vizsgálóbíró. A mi szegény Fábiánt illeti, kijelenthetem, hogy kitűnő tisztviselő volt, a kiben teljesen bízhattam. Az ilyen dolog, a mikor egy vadállat megvadul és gyilkol, akármikor érhet bennünket a fegyházban, ez a mi pályánk örökös veszedelme. * A bonc-jegyzőkönyv. Pénteken délután kijött Budapestről dr. Székely Imre törvényszéki orvos és dr. Lencsó Ferenc fegyintézet!' főorvossal felboncolták Fábián Ferenc hulláját. Az orvosok három szúrást találtak a fején, mindhárom közel a jobb fülhöz. Egyik szúrás a jobb oldalon a fül felett, mely az arc felé kanyarodik, második a fül előtt jön le az arcon, harmadik a fültő alatt, mely behatolt a testbe, átszúrta a gégét s a jobb oldalról behatoló szúrás nem a jobb oldali ereket, hanem a baloldali viszeret vágta át. Ez a szúrás feltétlenül halálos volt. A halál okául elvérzést és azt, hogy a szívhez levegő tódult a seben át, állapították meg, melynek 10—20 perc alatt minden körülmények közt be kellett következnie. Igen érdekes, hogy a jobb kéz tenyerén szintén seb van, a miből az következtethető, hogy Fábián védekezett s mikor az első szúrás történt, megragadta a kést. A gyilkos azonban szerszámát visszarántotta és ezzel felvágta Fábián kezét, mire aztán újra szabad lett a kés és végzetes munkáját elvégezhette. Ha a szerencsétlen embernek nem a kést, de Oláh Farkas kezét sikerül elkapnia, a haláltól bizton megmenekedik . . . * Mi volt azon a kérelmi cédulán, a mit a gyilkos tette elkövetése előtt nyújtott át a főfelügyelőnek, mindenkit érdekelhet. Ez a papírdarab, mely ma bűnjelek közt fekszik, mindkét oldalán teli van Fábián vérével. Oláh Farkas nem nagyon tanulta meg a betűvetés mesterségét, ezért Radoszav nevű fegyenctársát kérte meg a kérelem megírására. Az áll rajta, hogy engedjék meg neki, juttathasson keresetéből a mellette dolgozó munkás fegyenctár- sainak is. A könyvkötő munkát ugyanis Oláh Farkas ismerte, a kik mellette dolgoztak, csak segédmunkások voltak s igy csak ő keresett néhány fillért. De nem a jószívűség diktálta e sorokat, hanem a bosszú érzete, mert c ütörtökön délben, mikor Radoszav a betűket vetette a papírra, Oláh Farkas már készen volt sötét tervével . . . * Miért gyilkolt Oláh Farkas, azt vitatják városszerte. Tény, hogy csütörtökön délután nem volt oka rá, hogy szegény Fábián torkát átszúrja. Néhány perccel a véres esemény után Helc táblabiró s a rendőrségről Matkovich rendőrbiztos Bézay jegyzőkönyvvezetővel a fegyházban volt. A rendőrségnek mi dolga sincs a fegyházban, Helc vizsgálóbíró' helyettes intézett néhány kérdést a gyilkoshoz, ki már ekkor a javítóban levő cellában volt fogva. — Ember maga? — Az volnék . . . — No inkább állat, mint ember. Erre aztán hallgatott a gyilkos. — Beismered-e a tettedet? kérdezte Helc táblabiró. — Beismerem, beismerem, vonogatta vállát Oláh Farkas. — Hát miért követted el? — Ennek igy kellett történni, nem bánom, akár mi is következik, igy kellett meglenni. Pofon ütött . . . Nem kérdeztek tőle többet, ő meg nem beszélt. Csak nyugodtan visszaült a szalmazsákjára, mint a ki érzi, hogy igazságot szolgáltatott. A vasajtó bezárult mögötte. VÁCI HÍRLAP A vizsgálóbíró még nem hallgatta ki. A bűnjeleket úgy sem lehet eltüntetni. * Oláh Farkas a gyilkos, a javítóban, magányosan egy zárkában ül. Egy szalmazsák és egy párna az összes bútorzat a zárkában. Előtte szuronyos fegyőr áll s figyeli, nehogy „drága“ életében kárt tehessen. Erre azonban a gonosztevő nem is gondol. Nyugodtan, mondhatni flegmatikusán viselkedik. Beszélni nem tud senkivel, bután ül sza mazsákján. Szombaton reggel azonban mégis csak rázörgetett az őrére. — Engedjen — mondotta — az igazgató úr sétára, ne penészedjek itt meg! A kérelmet azonnal megvitték Gedeon igazgatónak, a ki azonban nem teljesítette. A vizsgálóbíró ez ideig még nem hallgatta ki a gyilkost, a ki a sétán könnyen érintkezhetik fegyenctársaival. A vizsgálatnak pedig nem szabad meghiúsulnia. * A vastagfalu javítóban, magános cellába két fegyenc került tegnap. Mondhatjuk úgy is, a 7715-ös és a 7724-es fegyenc, a hogyan törzskönyvezve vannak. Az előbbi neve Kovács Búkor János, az utóbbié Mészáros Ferenc. Kovács Búkor János, ki tizenhat rendbeli lopásért öt évet és tiz hónapot fog kitölteni, ezt mondta: \ — Nem kár, úgy kell neki, mindnek úgy kellene ! Ezt akkor mondta, mikor vitték Oláh Farkast. Elé állították az igazgatónak és kézzel lábbal védekezett, hogy az ő mondása nem Fábiánra, hanem fegyenctársaira vonatkozott. — Hinnék neked, fiam, mond az igazgató, de mióta itt vagy az intézetben, éppen hatszor voltál fegyelmileg büntetve. Mészáros Ferenc halált okozó súlyos testisértésért és súlyos testi sértésért hat évet ül. Ez meg igy szólt előbb egyet káromkodva: — Ezeket mind szét kellene tépni! Mind a ketten kaptak 12 napi setét elzárást, azután 18 órai kurtavasat és egy hónapi magán elzárást az igazgatótól. A két nyilatkozó fegyenc ma már a sötétben ül. Lőwinger Manó a Nap künnjárt munkatársa előtt nyilatkozott. Lőwinger Ernőt 1909 júniusában Bogdány János megszúrta. Szerencsére néhány hét után sebe meggyógyult. Ebben a nyilatkozatban elmondja, hogy az igazgató jó szive és humanizmusa oka lehet a megismétlődő katasztrófáknak. Gedeon humanizmusában még annyira ment, hogy levelet irt Bogdány érdekében s ezt a végtárgyaláson felis olvasták. Gedeon igazgató e nyilatkozatra ezeket válaszolta tudósítónknak: — No arról az időről nagyon sokat tudnék beszélni, mikor még Lőwingerék a fegyházban voltak, de hát csak hagyjuk ezt! Én idézem a Nap végső konklúzióját: Vaskezü szigor — túlságos humanizmus! Hol van ,köztetek az a pont, a melyen egy fegyházigazgatónak mozognia kell, egy fegyházigazgatónak, a kinek legnehezebb az állása a világon. Nohát én megmondom : Az ész mellett a szivére is kell hallgatni egy fegyházigazgatónak és a helyes középutat meg kell igy találnia. Én azt hiszem, meg is találtam, mert huszonnyolc évi működésem alatt az ész és szív együttesen dirigálta munkásságomat. A ki nem hiszi, hogy ezen a jó közép utón járok, jöjjön ide a fegyházba, szívesen megmutatom, hogy eredményeket értem el. Őrültekkel azonban nem bi: nnk. Bogdány Jánost is azért védtem, mert
