Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-10-29 / 84. szám

2 vérző Fábiánt elvitték mellettük, mind sajnál­kozott fölötte s rosszalták Oláh Farkas tettét. * A véres esemény után megszólalt a telefon csengője és a rendőrséget s a vizsgálóbírót hívta. Helc táblabiró rögtön a fegyházba sietett, lefoglalta bűnjelként a véres kést, a vasdarabot és a papirt, a melyet Oláh Fábián­nak nyújtott. Elrendelte, hogy Oláh-t külö­nítsék el és a legelői álló három fegyencet, a kik a gyilkosságot közvetlen közelből látták, szintén zárják el külön-külön, nehogy össze­beszélhessenek és egyöntetűen adják elő a gyilkosság részleteit. A három corpus delicti közül a papiros és a bicska csupa megaludt vér. A könyvkötő kés, a mellyel Oláh a gyilkosságot végrehaj­totta, hosszú, körülbelül tizenöt centiméternyi kés, a melynek vaskos fanyele van. A penge kétélű, vastag és hegyben csúcsosodik ki. Innen magyarázható, hogy a gyilkos nemcsak szúrt, hanem vágott is a késsel, szinte fölmet­szette áldozata nyakát. A fegyház igazgatója mérnökökkel beszélge­tett a külső udvaron, mikor a rettenetes hirt jelentették neki. Azonnal a nyomdába sietett, az ajtón már hozták ki Fábián főfelügyelőt. Szeme lezárva. Nyakán átfogta egy fegyőr a sebet, hogy a vér ne juthasson ki, de ebben a percben a haldokló száján és orrán dőlt ki a vér. Nemcsak a főeret vágta keresztül, de át­szúrta a kés a torkot is. Ha a vér kifelé nem ömölhetett, utat talált a torkon át: menthetet­len volt a szerencsétlen ember. Dr. Lencsó intézeti főorvos nem sokára megérkezett hozzá, ott feküdt mozdulatlanul Fábián az őrszoba egyik ágyán, segíteni nem lehetett, a merény­let után három percre halott volt. Segíteni nem lehetett, mégis felvetődik a gondolat, miért van telefon, ha nincs telefon? Az orvosoknál kötelezővé kellene tenni a tele­fon bevezetését, sok szerencsétlenség nem végződnék akkor halállal! * Fábián Ferenc, a ki hivatása közben lett a gyilkos áldozata, az állam halottja. Székely igazságügyminiszter telefonon tudatta Gedeon igazgatóval, hogy temetését az állam költségére rendeli el, kijön a végső tisztesség megadásá­ra az igazságügyminiszter képviselője s a minisztérium egész ügyosztálya. * Gedeon Emil igazgató igy nyilatkozott egy újságíró előtt: —- Az elítélteknek igen jó a helyzetük a fegyházban és ezt ők maguk is bevallják. Oláh hirtelen haragú, bosszúálló, renitenskedő, a ki bizonyára a délelőtti incidens miatt hara­gudott meg a főfelügyelőre. Más okát nem is tudnám adni a gyilkosságnak, mert Fábiánnak soha semmi baja nem volt Oláh Farkassal. — Tud igazgató úr arról a hírről, hogy állítólag valami lázadás tört volna ki a fegy­házban ? — Kérem, ez mesebeszéd. Szó sincs róla. Azt a három embert, a ki a gyilkosság szem­tanúja volt, a vizsgálóbíró utasítására, azért zártuk el külön-külön, hogy kihallgatás előtt össze ne beszélhessenek. Sem ezek, sem Oláh nincsenek megvasalva, mert most már csak a vizsgálóbíró intézkedhetik ebben az ügyben. Én senkit ki nem hallgattam, a kihallgatásokat holnap kezdi meg a vizsgálóbíró. A mi sze­gény Fábiánt illeti, kijelenthetem, hogy kitűnő tisztviselő volt, a kiben teljesen bízhattam. Az ilyen dolog, a mikor egy vadállat meg­vadul és gyilkol, akármikor érhet bennünket a fegyházban, ez a mi pályánk örökös vesze­delme. * A bonc-jegyzőkönyv. Pénteken délután kijött Budapestről dr. Székely Imre törvényszéki orvos és dr. Lencsó Ferenc fegyintézet!' főor­vossal felboncolták Fábián Ferenc hulláját. Az orvosok három szúrást találtak a fején, mindhárom közel a jobb fülhöz. Egyik szúrás a jobb oldalon a fül felett, mely az arc felé kanyarodik, második a fül előtt jön le az arcon, harmadik a fültő alatt, mely behatolt a testbe, átszúrta a gégét s a jobb oldalról behatoló szúrás nem a jobb oldali ereket, hanem a baloldali viszeret vágta át. Ez a szúrás feltétlenül halálos volt. A halál okául elvérzést és azt, hogy a szívhez levegő tódult a seben át, állapították meg, melynek 10—20 perc alatt minden körülmények közt be kellett következnie. Igen érdekes, hogy a jobb kéz tenyerén szintén seb van, a miből az következtethető, hogy Fábián védekezett s mikor az első szúrás történt, megragadta a kést. A gyilkos azonban szerszámát visszarántotta és ezzel felvágta Fábián kezét, mire aztán újra szabad lett a kés és végzetes munkáját elvégezhette. Ha a szerencsétlen embernek nem a kést, de Oláh Farkas kezét sikerül elkapnia, a haláltól bizton megmenekedik . . . * Mi volt azon a kérelmi cédulán, a mit a gyilkos tette elkövetése előtt nyújtott át a főfelügyelőnek, mindenkit érdekelhet. Ez a papírdarab, mely ma bűnjelek közt fekszik, mindkét oldalán teli van Fábián vérével. Oláh Farkas nem nagyon tanulta meg a betűvetés mesterségét, ezért Radoszav nevű fegyenctársát kérte meg a kérelem megírására. Az áll rajta, hogy engedjék meg neki, juttathasson kerese­téből a mellette dolgozó munkás fegyenctár- sainak is. A könyvkötő munkát ugyanis Oláh Farkas ismerte, a kik mellette dolgoztak, csak segéd­munkások voltak s igy csak ő keresett néhány fillért. De nem a jószívűség diktálta e sorokat, hanem a bosszú érzete, mert c ütörtökön délben, mikor Radoszav a betűket vetette a papírra, Oláh Farkas már készen volt sötét tervével . . . * Miért gyilkolt Oláh Farkas, azt vitatják városszerte. Tény, hogy csütörtökön délután nem volt oka rá, hogy szegény Fábián torkát átszúrja. Néhány perccel a véres esemény után Helc táblabiró s a rendőrségről Matkovich rendőr­biztos Bézay jegyzőkönyvvezetővel a fegyház­ban volt. A rendőrségnek mi dolga sincs a fegyházban, Helc vizsgálóbíró' helyettes intézett néhány kérdést a gyilkoshoz, ki már ekkor a javítóban levő cellában volt fogva. — Ember maga? — Az volnék . . . — No inkább állat, mint ember. Erre aztán hallgatott a gyilkos. — Beismered-e a tettedet? kérdezte Helc táblabiró. — Beismerem, beismerem, vonogatta vállát Oláh Farkas. — Hát miért követted el? — Ennek igy kellett történni, nem bánom, akár mi is következik, igy kellett meglenni. Pofon ütött . . . Nem kérdeztek tőle többet, ő meg nem be­szélt. Csak nyugodtan visszaült a szalmazsák­jára, mint a ki érzi, hogy igazságot szolgálta­tott. A vasajtó bezárult mögötte. VÁCI HÍRLAP A vizsgálóbíró még nem hallgatta ki. A bűnjeleket úgy sem lehet eltüntetni. * Oláh Farkas a gyilkos, a javítóban, magá­nyosan egy zárkában ül. Egy szalmazsák és egy párna az összes bútorzat a zárkában. Előtte szuronyos fegyőr áll s figyeli, nehogy „drága“ életében kárt tehessen. Erre azonban a gonosztevő nem is gondol. Nyugodtan, mondhatni flegmatikusán viselke­dik. Beszélni nem tud senkivel, bután ül sza mazsákján. Szombaton reggel azonban mégis csak rázörgetett az őrére. — Engedjen — mondotta — az igazgató úr sétára, ne penészedjek itt meg! A kérelmet azonnal megvitték Gedeon igaz­gatónak, a ki azonban nem teljesítette. A vizsgálóbíró ez ideig még nem hallgatta ki a gyilkost, a ki a sétán könnyen érintkezhetik fegyenctársaival. A vizsgálatnak pedig nem szabad meghiúsulnia. * A vastagfalu javítóban, magános cellába két fegyenc került tegnap. Mondhatjuk úgy is, a 7715-ös és a 7724-es fegyenc, a hogyan törzs­könyvezve vannak. Az előbbi neve Kovács Búkor János, az utóbbié Mészáros Ferenc. Kovács Búkor János, ki tizenhat rendbeli lopásért öt évet és tiz hónapot fog kitölteni, ezt mondta: \ — Nem kár, úgy kell neki, mindnek úgy kellene ! Ezt akkor mondta, mikor vitték Oláh Far­kast. Elé állították az igazgatónak és kézzel lábbal védekezett, hogy az ő mondása nem Fábiánra, hanem fegyenctársaira vonatkozott. — Hinnék neked, fiam, mond az igazgató, de mióta itt vagy az intézetben, éppen hatszor voltál fegyelmileg büntetve. Mészáros Ferenc halált okozó súlyos testi­sértésért és súlyos testi sértésért hat évet ül. Ez meg igy szólt előbb egyet káromkodva: — Ezeket mind szét kellene tépni! Mind a ketten kaptak 12 napi setét elzárást, azután 18 órai kurtavasat és egy hónapi magán elzárást az igazgatótól. A két nyilatkozó fegyenc ma már a sötét­ben ül. Lőwinger Manó a Nap künnjárt munkatársa előtt nyilatkozott. Lőwinger Ernőt 1909 júniu­sában Bogdány János megszúrta. Szerencsére néhány hét után sebe meggyógyult. Ebben a nyilatkozatban elmondja, hogy az igazgató jó szive és humanizmusa oka lehet a megismét­lődő katasztrófáknak. Gedeon humanizmusában még annyira ment, hogy levelet irt Bogdány érdekében s ezt a végtárgyaláson felis olvasták. Gedeon igazgató e nyilatkozatra ezeket vála­szolta tudósítónknak: — No arról az időről nagyon sokat tudnék beszélni, mikor még Lőwingerék a fegyházban voltak, de hát csak hagyjuk ezt! Én idézem a Nap végső konklúzióját: Vaskezü szigor — túl­ságos humanizmus! Hol van ,köztetek az a pont, a melyen egy fegyházigazgatónak mo­zognia kell, egy fegyházigazgatónak, a kinek legnehezebb az állása a világon. Nohát én megmondom : Az ész mellett a szivére is kell hallgatni egy fegyházigazgatónak és a helyes középutat meg kell igy találnia. Én azt hiszem, meg is találtam, mert huszonnyolc évi műkö­désem alatt az ész és szív együttesen diri­gálta munkásságomat. A ki nem hiszi, hogy ezen a jó közép utón járok, jöjjön ide a fegy­házba, szívesen megmutatom, hogy eredmé­nyeket értem el. Őrültekkel azonban nem bi: nnk. Bogdány Jánost is azért védtem, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom