Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-10-08 / 78. szám

Huszonötödül évfolyam 78. szám. Vác, 1911. október 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Október 6. Vácon. Vác, okt. 6. Az országban a legszebb ünnepet október 6-án Vácon ülték. Két év óta egy nemes és fenkölt gondolat nyomán városunk összes társasegyesületei — számszerint immár 26-an — fognak össze, hogy legalább a magyar szabad­ság örök emlékezetű napján omoljanak le a válaszfalak s harmonikusan, meleg szívvel, együtt ünnepeljenek. Felségesen szép a gondolat s megvalósítá­sában felemelő hatású. Meghatottan gyönyör­ködik a szem az együtérzők hatalmas tömegén. Végre egy hatalmas esrnne egyesíteni tudja ennek a varosnak társadalmát s két év óta, miként a zarándokok, lélekben tiszta, nemes gondolattal sietnek újra emléket állítani a tizenhárom félistennek. Önként kínálkozik az óhajtás, vajha minden más nemes gondolat hasonló egyetértésre sarkalná társadalmunkat! Még nem ütötték el a toronyórák a nyolcat, a Kúria fényes terme zsúfolásig tömve volt. A folyosók is tömve, a kis teremben keresnek helyet azok, kik későn érkeznek. A nemes ízléssel dekorált emelvényen csakhamar percnyi pontossággal kezdetre megjelenik a dalárda s a Ffimnusz hatalmas akkordjaira fel­emelkedik ülő helyéből a nagy közönség. A váci társadalom gyönyörű emlékünnepe kezdődik. Matisz Dezső dr. rövid elnöki megnyitója után Bárdos Ernő állt a közönség elé. Nemes ihlettel telt remek beszédet mond, ott kezdi, hogy a szabadságharc ágyúi lassan némulnak el a győzelmek után. Szavai az igazság erejé­vel hatnak, növeli a hatást a szónoki tudás is. Megörökítjük szép beszédének ezeket a rész­leteit : A csillagok felett az vala nemzetünk sorsa­ként -megírva, hogy fényes, dicsőséges győzel­mei dacára Magyarország . szabadságának el kell buknia s bukásával magával kell rántania nemzetügy legjobbjait, diadalmas csaták hős leikű vezéreit, egész Európa által bámult félis­teneket, hogy soha el nem múló keserűséget, fájdalmat ültessen e töröktől, tatártól, némettől évszázadokon keresztül megtépázott, agyon­sanyargatott nemzet szivébe. A szabadságát visszavivott nemzett öröm­kiáltására borzasztó választ adott a szégyen­től és bosszútól lihegő zsarnoki önkény. 200000 orosz lépte át hivó szavára a magyar határt, hogy csirájában széttapossa a magyar szabad­ság kikelő magjait és siralomvölggyé változ­tassa e földet, melynek addig sem volt egy talpalatnyi része sem, melyet honfi vér ne áz­tatott volna. Vasgyűrűként szorította össze a két szövetkezett ellen honvéd seregünket. Hiába való volt a magyar harci erény, hiábavaló volt Damjanichnak, Bemnek, Klapkának hősiessége s hiába csillantak meg itt-ott a honvéd fegyve­rek dicsőséggel, a túlnyomó erő összeroppan- totta a honvédsereget s közeledett a vég, a nagy temetés, egy szabadságszerető nemzet ideáljának, nemzeti szabadságának sárba gá­zolása, aspirációinak vérbe fojtása. Ünneplő Közönség! Levett íőveggel, megil- letődött szívvel és emelkedett lélekkel szálljon vissza emlékezetünk a nemzet gyászos buká­sának eme napjaihoz. Szabadságot szerető és emberi érzéssel bíró szív borzalommal kell, hogy elteli jen, midőn az emlékezés azokat az időket takaró, sűrű sötét fátyolt fellebenti. Aradon október 6-án következett be szabadság- harcunk leveretésének legszomorúbb, legfáj­dalmasabb, de még máig is bosszúért kiáltó momentuma. Az utókor Aradot a magyar nemzet Golgotájának nevezte el. A Golgotán egy Istenember szenvedett vértanú halált az egész világért, Aradon pedig 13 félistennek kellett a világ egy kicsiny részének, Magyar- országnak szabadságáért meghalnia. Képzele­temben egy sötét kriptát látok, melyben halotti nyoszolyák vannak. A szövétnek fényénél sorra járom őket s megtalálom Aulich Lajos, Nagy Sándor, Kiss Ernő, Knesich Károly, Dam­janich János, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, gróf Vécsey Károly, gróf Leiningen Károly, Lázár Vilmos, Schweidel József, Láner György, gróf Dezsőffy Arisztid hulláit. Kilencnek vékony kék sáv van a nyakán. A hadi jogo.t, a férfi tisztességet félre dobva, mint a futó betyárokat, úgy köttette föl a haragjában vadállattá lett oszták szoldateszka egy minden emberi érzésből kivetkőzött, félő­rült táborszernagyával a csaták hőseit, a fér­fias büszkeség mintaképeit, egy nemzetnek legjobbjait, legelőkelőbb férfiait életük virágá­ban. Négynek mellén osztrák golyó nyitott a halálnak utat s aludt vér környezi a sebhelyeket. A nemzet örökös tetemrehivása ez a kripta, mert az aradi tizenhárom nem kivégeztetett, hanem gáládul, embertelenül bestiális módon megöletett, meggyilkoltatott. E vád megcáfol­hatatlan, mert a müveit nemzetek történelme hasonló példát felmutatni nem tud. Hiszen a világosi fegyverletételtől kezdve néhány hóna­pon keresztül több mint másfél ezer magyart fosztottak meg életétől s juttattak vértanúi sorsra, azért, mert nemzetünk szabadságáért kardot rántottak. Soknál a halálos Ítélet in­doka az volt, hogy megszegte a császári had­seregben való szolgálata alatt tett esküjét. Vájjon mi történnék most, ha szabadságunkat ismét karddal kellene megvédelmeznünk, hi­szen katonáink ma sem tesznek esküt arra, hogy Magyarország alkotmányát, szabadságát is megvédelmezik? Borítsuk vissza a fátyolt; oltsuk el a szö­véseket s ne háborgassuk vértanúink örök álmát. Lépjünk ki a kriptából a napfényre, az élet forgatagába és keressük amaz elmúlt, de feledhetetlen idők emlékét és hatását leikeink­ben és sziveinkben. Mert nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért! Vérhullatásuk meg­szentelt emlékének élni kell bennünk, mig magyar él a földön, mig e hazában magyarul beszélnek. S épen zz ő emléküknek tisztelet­ben tartása, annak kultusza kell, hogy a békés munkálkodásra sarkaljon, ösztönözzön ben­nünket annak a magyar szabadságnak és füg­getlenségnek kiépítésére és megszerzésére, a melyért ők hősiesen vértanú halált haltak. Általános figyelem közt fejezte be Bárdos szavait, melyet szebben nem jutalmazhattak, mint azzal a meleg tapssal, mely nyomába kélt a beszédnek. Két meglepetés várt most egymásután a hallgatóságra. A nagy nyilvánosság előtt két ifjú leány jelent meg, mindegyik maga a te­hetség. Gindrich Erzsiké tökéletes előadóké­pessége általános feltűnést keltett. Ábrányi­költeményt szavalt s nemcsak értelmes kiej­tése, de a költő érzelmeinek igaz hű tolmá­csolása igen nagy hatást tett. A biztató és el­ismerő tapsokból azt kell hinnünk, hogy a rokonszenves kis művésznőt ezentúl gyakran látjuk a nyilvánosság előtt. Sarlay Pistike volt a másik meglepetés. Bár még énekiskola nö­vendékének jelezte a jelentés, nem volt ok arra, hogy elnéző legyen a közönség. Meleg, tömören csengő, nagy terjedelmű hangja van, gyönyörűen adta elő a hazafias dalokat s igen meleg ünneplésben volt része. Ezután Révész Sándor dr. felolvasása követ­kezett. Nemesen szép szavakat talált, melyek­kel az aradi tizenhárom utolsó óráit megfes­tette. Mindenkit lekötött előadása, melynek utolsó részében a következő szép gondolato­kat találjuk : És ma 62. év után mardosó kínnal olvassuk a fekete lapokat, de hazafiui fájdalmunkon erőt vett a nemzeti büszkeség, mert megnyu­godva látjuk, hogy a nemzet még sem veszett el, az ellenség hada nem tudta elpusztítani, nem tudta megölni a megaláztatás lássú mérge és még a pártharcok dúló csatái is csak meg­tizedelték, csak megfogyasztották, de megtörni nem tudták. A nemzet átélt minden veszedel­met, mert tiszta erkölcs, spártai férfikar küzdött és vezérlett. A büszke tölgyet a zivataros idők pusztító fergetegei csak megtépték, de kidön- teni nem tudták. És e nehéz szomorú időben a nemzet még­sem vesztette el erejét. A 13 hős mindegyike utolsó pillanatáig tudta, hogy az igazságnak előbb-utóbb győzni kell, tudta, hogy a szabadság eszméje minden erőszaknál, hatalomnál erősebb, tudta, hogy a kiontott vér az ő vérük lett a szabadság gyökerének éltető nedve, melyből újra feltá­mad és fel virágzik a magyar szabadság. . . . A jóslat bevált. A hősök útja, mely a ma­gyar Golgotához vezetett, meghozta a feltá­madást. A magyar nemzet megérte újjászületését és pezsgő elevenséggel, nagy tervekkel és hatal­mas erővel megy a haladás fényútján előre. Es ma, a miicor e gyásznapot az ő emlé­kezetüknek szenteljük, hasson át bennünket a 13 vértanú szelleme. Hisz ők nem haltak, hisz itt élnek ők a szivünkben, ide van kitörülhe- tetfenül bevésve az emlékük. Szeresd a hazát! És ez a hazaszeretet legyen mindig min J en

Next

/
Oldalképek
Tartalom