Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-09-17 / 72. szám
HuszonötödiK évfolyam 72. szám. Vác, 1911. szeptember 17. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út i. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Október 6. Fényesebb keretben nem ülte meg Vác város polgársága a magyar nemzet nagypéntekének évfordulóját még soha, mint a múlt esztendőben. A nőegylet kezdeményezésére az összes váci társas egyletek összefogtak és impozáns ünnepet szenteltek a tizenhárom aradi vértanú emlékének. Akkor kimondották azt is, hogy harmonikusan, az összes társasegyesületek fogják rendezni mindenkoron az október ha- todiki emlékünnepélyt. Közeledik október hatodika s az egyesületek megmozdultak. A múlt évihez hasonló fényes programot szándékoznak adni, összeállításán Lukács István, a nőegylet titkára most fáradozik. Az ünnepélyt ismét a Kúrián fogják a társas egyesületek rendezni belépő dij nélkül. ______ Az uj Kaszinókor. Vác, szept. 16. A Kaszinó-élet évtizedek óta pang, vegetál városunkban. Eme pangásnak részben országos, részben különleges helyi okai vannak, melyek azonban "minden vidéki városban any- nyira egyenlők, hogy a helyi okokat is bátran országos jellegűeknek mondhatjuk. Vidéki városban a Kaszinót a középosztálynak kellene fentartania. Mivel pedig nálunk a középosztály válságban van, válságban vannak a Kaszinók is. Minden társadalmi osztály tud szervezkedni, összetartani, mind megtudja becsülni az összetartásban rejlő nagy erőt, csak a középosztály tagozódik szét apró részecskékre : egymással szemben álló, harcoló klikkekre. Pedig a legnagyobb terhek, a legnagyobb kötelezettségek a középosztály vállaira nehezednek, melyeket épen széttagozottsága miatt alig tud már teljesíteni, hivatását nem tudja betölteni, sem törvényhozás, sem társadalom nem segíti, terhein nem könnyít. Ennek tulajdoníthatjuk vidéki városaink kétségbeejtő szürke életét. Mig a külföldi, különösen a német vidéki városokban gyönyörű társadalmi, szépirodalmi, színházi, zenei, sőt igen gyakran tudományos élet fejlődik és virágzik, mely a lakosság életét, napjait kellemessé teszi: mi Magyarországon a vidéken kicsinyes torzsalkodások, agyarkodások és pletykázások fertőjében éiünk. Vácon a Kaszinó-élet vegetálásának okául állandóan a Kaszinókor régi helyiségét tartották, mely ósdi bútorzatával nem tudta a tagokat vonzani és lekötni s különösen nyáron éreztük a kerthelyiség és tekepálya hiányát. Az uj helyiségben, melyet ma nyitunk meg: ízléses, kényelmes modern berendezést, világos szobákat talál a látogató. Van külön társalgó szoba, külön olvasóterem, külön könyvtár szoba, van azonkívül egy nagy termünk a kártyázók biliárdozók és összejövetelek számára. Lent az udvarban pedig villannyal világított és fedett tekepályán a fiatalság szórakozhatik kora tavasztól késő őszig fedett verendában eső ellen is védve-. Az uj helyiség mindenben alkalmas élénk, egészséges kaszinóélet kifejlődésére, mel re városunknak igen nagy szüksége van. Hisz városi érdek az, hogy legyen egy erős kaszinója, mely felekezeti és társadalmi különbség nélkül egyesítse a város összes intelligens emberét a kaszinó tagságnak csak egy kvalifikációja legyen: a tiszteség. Egy erős kaszinó át tudná alakítani egész társadalmunkat, fel tudná ébreszteni, megtudná mozgatni alvó városunkat. A ki a kaszinót szereti, legyen munkatársunk a kaszinó fellendítésében. Minden jóakaratéi tanácsot, útbaigazítást szívesen fogadunk, jöjjön bárkitől is. A kétségtelenül észlelhető rosszakarattal és közönnyel pedig majd csak megküzdünk. Azokkal a kik csakkritizálni tudnak, de alkotni nem, a kik soha nem segítenek s ha valami nem sikerül a leghangosabban kiálltjak a feszitsdmeget, a kik az egyleti életben is személyi politikát űznek és aszerint támogatnak vagy támadnak egy-egy egyletet, hogy azon egylet vezetői előttük kedveltek, vagy ellenszenvesek. Adja, Isten, hogy v rosunk társadalma olyan szeretettel :ogadja és karolja fel az uj kaszinót, mint a mily meleg szeretettel mi azt berendeztük. P. E. Japánban. Irta: Dr. Bezdek József. A felkelő nap fogadott a jokohámai kikötőben, de nem sokáig kisért, elbújt a fellegek mögé, hogy hosszú ideig csak néha kandikáljon le, a mikor országát járom. Nagasaki, Kobe, vagy Jokoháma az a hely, a hova Indiák minden kellemetlenségein, a kínai kikötők mérhetetlen szennyén kérészül Japánba ér az utazó. A műveletlen, szegényes kinézésű utcai közönséget itt tiszta, tisztességtudó nép váltja fel. Az érintkezésben a kikötő parancsnoktól a legutolsó riksa kuliig mindenki túlzottan udvarias. Angolul — a mennyi a közvetlen megértésre szükséges — majdnem mindenki tud, természetes azonban, hogy még a legelemibb japán nyelvismeret is nagy segítségére van az embernek. Az intelligens elem bárhol beszél németül, vagy angolul s a közhivatalokban mindenütt van valaki, a kit szükség esetén előhoznak s a ki tud angolul. Ez az egyik oka azután, hogy az utazó kellemes benyomásokat nyer az országban. A jokohámai Bund (európai városrész) rendezett, van az utcákon gyalogjáró és szép középületek, a fő-utcákon tiszta terek, parkok. Kelet minden szinpompájába öltözött nők, gyermekek azonban gétákkal kocognak az utcákon. Egy-két irányban villamos vasút is van már. így néz ki az utca jó időben, melynek még a villamos világítás is elősegíti a jó benyomását. Ámde jön az eső és akkor az európaiak csak riksával és sárcipővel, a japánok meg a sár-gétával járhatnak. Az utcakövezés művészetét még nem igen értik, vagy nem jut erre pénzük. Sáros géták állanak ilyenkor a bejáratok, kapuk, ajtók előtt s rögtön látható, hogy mire jó az az aszfalton annyira kellemetlenül zörgő géta s miért szokták meg ők a lakásban a csak harisnyában való tartózkodást. A forgalom, mint minden népes városban nagyon nagy, különösen azon utcákban, ahol a boltok vannak, amelyekről meg kell jegyezni, ha nem is európai minta szerint berendezettek, mégis az igényeknek teljesen megfelelőleg elkülönültek. Vannak termény, hús papír, bőr, fa, ruha, vas és európai cikkeket elárusító üzletek, mindegyik elég tiszta, virággal díszített, csak valamennyi hideg, amint minden japáni ház belseje. Szegény japánok, a nem szigorú, de kellemetlen tél nagy részében alig tudnak dolgozni, összekuporodva körül ülik a melegedő edényeket amelyekben faszén parázs a hőforrás. Éjjel pedig felveszik a háló kimonót, egy bélelt meleg ruha darabot, amely nélkül Nik- kóban tartózkodásom alatt bizony én is megfagytam volna. A japáni kis faházakat nem szabad a mi lakóházainkhoz hasonlítani, hanem a fészekhez, kerti pavillonokhoz. Szellősek, nagyon szellősek, vékony deszka falazatuk van, toló- ajtóik pedig jobbára csak papirból vannak szerkesztve. Nemcsak Jakoháma vagy más nagy város európaias fő-utcáján, de Nagy-Japán (Day-Nippon) országban mindenütt igy van. Tokyo, a főváros sem, kivétel. Kövezetlen utcái éppen nem árulják el, hogy a fővárosban vagyunk. Csak a császári kastély környéke szép. Rendezett utcák és európaias paloták vannak itten s ez a Sakura-dahongo cső és az Ote-cso a legszebb része Tokyónak, ahol az európaias színház, igazságügyminiszterium épületei emelkednek ki. Főutcája a Ginza, aho! egy kis darabon gyalogjáró is van s kőházak is épültek, melyek mindinkább szaporodnak. A középülelek mind vasbetonból készülnek a gyakori földrengés miatt, ami költséges. (Folytatása szerdai számunkban.) Legyen áldott! Elhagyatott sírodnál kint Voltak e jó anyám ? Mindenszentek ünnepének Szomorú alkonyán. Látni e a sirt hol pihensz? Gondol e más rája? Vagy csupán az őszi napnak Hull rá a sugára. A hosszú tiz esztendőnek Súlyától a földre Korhadó kis barna fejfád Nincs e még betörve? Áll e még, vagy kidöntötte Az ősz hideg szele ? S el takarta örökre a — Hulló falevele. Olyan sírnál mint a tied O y elhagyott fölött, Vad virágos temetőbe Idegenek között Ott sirattam árvaságom, Mit a sors mért reárn. Legyen áldott a sir, melyben Nyugszol drága anyám. Molnár Andor.
