Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-09-13 / 71. szám
2 VÁCI HÍRLAP azért fejlődése mindig előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre s azon emberi gyöngét, melyet saját maga legyőzni nem bír, az isteni gondviselő vezérlő keze pótolja, mire az utolsó jelenet „küzdj és bízzál“-ja vonatkozik. Az Úr utolsó szavai tehát körülbelül ezt jelentik: „Mondottam ember, hogy kegyelmembe fogadtalak. Ne félj hát semmitől, veled vagyok. Te csak tedd meg a magadét. A többit bízd reám. Küzdj: az emberiséget én vezetem. Ne félj a jövőtől: sorsod az én kezemben van. A mit láttál, vigasztalan, de ott nem voltam veled. Az a jövő volt Luciferen kerpsztül. De a te jővődet én intézem, nem Lucifer. Veled vagyok, mondottam, azért bízva bízzál. Bennem bízzál!“ Vagyis a probléma megoldása ez : Az ember elszakad Istentől és saját erejéből kezd nemes harcokat. Megbuktatja gyöngéje, az, hogy ellökte magától mindazt, a mi győzelmes erő, mindazt, a mi az életben isteni. De az ember ezt nem bírja ki soká, a hiú harctól való elír- tózás és az emberben rejlő érzelmi erők víssza- víszík az Úrhoz és az Úr melléje áll. Az ember pedig a magába fogadott isteni erőktől újjászületve indul új harcra. Ez a harc azonban már nem Az ember tragédiája, hanem egy nagyszerű, fölemelő és dicsőséges Dívína Corn- media . . . 15000 Katona Vácon. Napok óta járnak, kelnek Vácon és környékén szállást csináló honvédtisztek, a lakosság minden órán várta hát katonaság érkezését. Végre hétfőn délben megharsantak a pozsonyi honvédkerület zenrkarának trombitái s a kisváci főúton végtelen hosszú sorban húzódtak be a poros, fáradt ezredek. A pozsonyi honvédkerületbe tartozó ezredek: a 13. pozsonyi, a 14. nyitrai, a 15, tren- cséni, a 16. besztercebányai honvéd gyalogezredek érkeztek meg Borsos-Berinkéről, a hol az előző éjszakát töltötték. Az ezredek élén Csanády Frigyes tábornok lovagolt, a ki a székesegyháztéren állapodott meg, mig az ezredek elvonultak, szemközt pedig a pozsonyi honvédzenekar fújta az indulókat. A nagy látványosság persze tömérdek érdeklődőt vonzott az utcára s az érdeklődés egy pillanatra sem szűnt meg, mig a sok ezer emberből az az utolsó is el nem távozott. A pozsonyi honvédkerület őszi gyakorlatait Esztergom környékén már napokkal ezelőtt lefújták és a sok baka örvendezve gondolt arra, hogy nyugodtabb otthonba kerül. Ámde a felső katonai körök máskép határoztak. A hadgyakorlaton levő ezredek legtöbbjét utolsó percben nem haza, hanem Vácra irányították s megindult a fárasztó menetelés Vác felé. Nyolcezer honvédbaka jött be Vácra, a többi ezredek — közös lovasság, tüzérség — a szomszédos községekben : Kosdon, Keszegen, Szendehelyen van elszállásolva. Az egyik verzió szerint a felsőmagyarországi hadgyakorlatok tartalékát képeznék a Vác környékén elhelyezett ezredek, de valószínűbb a nálunk tartózkodó ezredek tiszteinek az a vélekedése, hogy a legfelsőbb hadvezetőség most midőn Észak-Magyarországon oly nagy katonai koncentráció van, a vasúti szállító kocsikat oda irányították, más helyen is a vasút szállítóképességét akarja próbára tenni. Erre mutat az is, hogy csak kevés ezredet vittek fel Vácról Eperjes felé. A váci állomás munkaképességét ugyancsak próbára tették ezek a különvonatok, melyek a tömérdek katonát elszállítják. Nemcsak azt a nyolc ezer embert kellett vonatba rakni, a kik Vácon nyertek elszállásolást, de a környékből a huszárezredek, tüzérség és trénosztályok is a váci állomáson szálltak vasútra. Nem kevesebb, mint tizenötezer embert waggonoztak be két nap alatt a váci állomáson s ezek közül több ezred Aszód és Hatvan körül száll ki a vonatból, mig egy részét a katonáknak elvitték a nagygyakorlatokra. Az utolsó vonat kedden éjjel három órakor ment el a 16. besztercebányai ezreddel s a város visszanyerte rendes hétköznapi képét. — Erzsébet. A királyné emlékezetére gyászmise volt e hó 11-én a székesegyházban, melyen a város, a hivatalok és a huszárezred képviselői vettek részt. A főgimnázium ifjúsága a kegyesrendi templomban tartott gyászmisén jelent meg tanárai vezetése alatt. Az önKépzöKör megalakulása. Vasárnap, 10-én alakult meg a főgimnázium önképzőköre Kisparti János főgimn. tanár vezetésével. A megejtett választások eredményeké- képen tisztviselők lettek: Groszsmid László Vili. o. t. főjegyző, Majerszki Lajos Vili. o. t. pénztáros, Vedlik Sándor Vili. o. t. főkönyv- táros, Forgó Kálmán Vili. o. t. háznagy, báró Andreánszky Gábor VII. o. t. aljegyző, Krak- ker Béla VII. o. t. ellenőr, Drexler Ferenc és Muslay Sándor VII. o. t. aikönyvtárosok. — Gödöllő--Klimatikus gyógyhely. Érdekes eszmét vetett fel a „Gödöllői Hírlap“. Arról van szó, hogy a közigazgatási bizottság Gödöllőt hivatalosan klimatikus gyógyhelynek deklarálja. Ha a hatóság ezt a határozatot kimondja, úgy a községnek joga lesz gyógy- dijat szedni minden ott tartózkodó nem gödöllői család után. Ezt az összeget évenként a legminimálisabb számítással is 10.000 koronára becsülik, a mi elegendő volna ahhoz, hogy a parkírozást terjesszék, az utcákat kiépítsék, javítsák, olajjal portalanitsák. Ezen összegből kitelnék padoknak, lámpáknak sűrűbben való fellállitása, játékpályáknak s valamelyik parkban vagy árnyas virágos köztéren gyógyszalon, olvasóterem, btifféfélének a felépítése is. A téli menetrend nem íáltozik. A máv. téli október elsején életbe lépő menetrendje a budapest — vác—-párkánynánai vonalon alig különbözik a nyári menedrendtől. Csupán a szokásos vasárnapi és ünnepnapi vonatokat hagyták el. Lesz tizennyolc vonatunk Budapestről Vácra s Vácról Budapestre huszonegyszer lehet a nap 24 órájában beutazni. Meghagyták télre a Budapestről 8 óra 45 perckor induló személyvonatot, mely- lyel a következő 114- es bécsi személyvonat túlzsúfoltságán segítenek. A nyáron bevált rend szerint délben három vonattal is lehet hazatérni. Az esti vonatok is a nyári menetrend szerint fognak közlekedni, egyedüli változás itt, hogy azok, kik színházba mennek, nyugodtan bevárhatják az előadás végét, mert a szinházj vonat október elsejétől nem 11 óra 10 perckor, hanem 11 óra 30 perckor indul Vácra, de bizony megint egész egy óráig fog hozzánk bumlizni. A reggel 7 óra 23 perckor Vácról induló személyvonat Budapestig nem fog megállni (37 perc alatt megy be) de elmarad a 7 óra 50 perei vonat. Fentartják a délutáni két gyorsvonatot, de az utolsó vonat 10 óra helyett 9 óra 45 perckor indul el a váci állomásról Budapestre. A vác—drégelypalánk—Ipolysági vonalon eddig közlekedett négy vonatpár helyett három vonatpár lesz október elsejétől. Nem fog közledni a vásárnaponkint Vácról 9 óra 27 perckor induló és Vácra este 9 óra 13 perckor érkező személyvonat, melyet nyáron főleg a kirándulók kedvéért járattak. A diósjenő —romhányi vonalrésznek menetrendje teljesen ugyanaz, mint volt a nyári. A Pestvidéki Nyomda praktikus zsebmenetrendjét, melyet az uj villamos vasút menetrendjével s naptárral bővített ki, legközelebb küldi szét helyben s a vidék minden községébe. Hirdetéseket még kevés számban felvesz ki- adóhivatalunk. — Szeptember 22. Kritikus nap. Habenicht góthai tanár az európai szárazság és hőség okairól, valamint következményeiről érdekes cikket irt egy német újságba. A hőségnek főokát abban látja, hogy az Izland és Spitzbergák között levő tenger, amely Európa viharfészkének tekinthető, a szikratávíró jelentése szerint teljesen jégmentes. Ebből következtetve, legalább is szeptember végéig nagy meleget jósol és csak akkor várja a fordulatot. Kritikus nap gyanánt szeptember 22 uj- holdat jelzi. Szeptember 22 kitűnő kritérium lesz a földrengési és tűzhányó kitörések elméletére nézve és ezzel egyidejűleg a földréteg emelkedési és sülyedési elméletére nézve is, amelyek az előbbinek a kisérő tüneményei. Ha helyes a Humboldt-féle teória, a föld izzó belseje és a hűlő rétegeknek reakcióját illetőleg, akkor ezen a napon földrengések és tüz- hányókitörések lesznek. A nyári hosszas szárazság a folyók és tengerek színvonalának sülyedése, valamint a tömérdek tónak és talajvíznek elpárolgása a kontinensnek hatalmas tehermentesítését idézték elő. A mi földrészünkön valószínűleg a Vezúv fog magáról életjelt adni. Mennek a kecskék . . . Kisasszony napja tájékán a mi éghajlatunk leghasznosabb és egyik legkedvesebb madara, a fecske búcsúzik tőlünk. Alkonyat felé, egész csoportokba verődve kedvesen körül repdesik az ismerős vidéket, a mezőt, ligetet és fészküket, mintha még egyszer jól emlékükbe igyekeznének vésni kedves otthonukat és mintha közeli utazásukról beszélgetnének egymással. Egyszer reggel csak azt vesszük észre, hogy mint egy varázsszóra kihalt már a kék bolt és csak nagyritkán szeli azt át egy-egy búsan károgó varjú. Van valami megható a fecskék bucsuzásá- ban, mert a természet halódásának legelső intőjele ez. Elmúlt a gyönyörűséget nyújtó, életet adó meleg nyár. Itt van már az ősz, mely hűvös' leheiletével hervasztja, majd álomba, halálba űzi az élő természetet. Menekülni kénytelen innen, a ki a szenvedést nem tudja elviselni. Fakó lesz a fák üde zöld szine, szakadatlanul hullnak a falevelek és a kedves, világos zöld mező helyén a kietlen tarló lesz úrrá. Rövidülnek a fényes ragyogó nappalok, helyettük növekednek a hűvös éjjelek. Az embernek önkéntelenül is az elmúlásra hajlik a gondolata és abból a sok mélábus nótából, melyekben kedves vonatkozásokban van megénekelve a fecske, fülünkben az édes bus akkord: Száll ide, száll oda Fecskemadár . . . 1\
