Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-09-06 / 69. szám
Huszonötödik évfolyam 69. szám. Vác, 1911. szeptember 6. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Tűzoltóságunk fejlesztése. Vác, szept. 5. Elvitázhatatlan igazság, hogy a kitört tűz gyors és sikeres elnyomásának főfeltételét az képezi, hogy a kitört tűz azonnal észrevé- tessék, rögtön a tűzoltóság tudomására adassék és a tűzoltóság gyors megjelenése biztosittassék. E lényeges feltételek egyike sem teljesíthető ma az adott viszonyok között Vácon. A kitört tüzet az érdekeltek a lehetőség szerint észreveszik, de inig ez közhírré lesz és ez úton a tűzoltóság tudomására jut rendszerint . . . késő. Az a mód és eszköz ugyanis, mely jelenleg a kitört tűz közhírré tételére, rendelkezésre áll, a célnak meg nem felel. Ez a mód és eszköz: 1. Önmagát jelzi fényével a tűz; 2. az érdekeltek és szomszédok lármája, mely a hirt viszi a legközelebbi ha- rangig, vagy telefonig s ez úton a tűzoltóságig. E mód és eszköz főhibája az, hogy a tűz csak a sötétség beálltával jelzi önmagát oly intenziven, hogy az messziről is észrevehető legyen s ha már észrevehető, veszedelmesen nagy mérvet öltött. Lárma az rendszerint van nagy, harang, telefon az kevesebb. E két utóbbinak is meg van a maga nagy hibája, mert ha a kongatás a kitört tűz köztudomásul adására alkalmas is, csak jelzi a tüzet, de meg nem mondja, hogy hol van s a tűzoltó rohan a bizonytalanságba; a telefonnál baj az, hogy nehezen kapni összeköttetést, csak nappal használható s csak az őrséget tartó tűzoltónak hozza tudomására a tüzet, a városban szerteszét lakó tűzoltók pedig nem kapnak értesítést. Ezen a bajon csak a város különböző helyein sűrűn felállított tűzjelző állomások segíthetnek kapcsolatban kizárólag csak a tűzoltóság használatában levő telefonhálózattal. Erre feltétlenül szükség van, megcsinálni is könnyű, mert van rá pénz. A tűzoltóságnál vezetett számadások szerint a tűzoltóság „tüzőrtorony“ alap címen kezel tízezer egy néhány koronát. Ebből szépen meg lehetne csináltatni a tűzjelző állomásokat. Nagyobb baj van a gyors kivonulással. A kik a tűzoltó őrtanya előtt nagy környékén tartózkodtak a tűz kitörése alkalmából, látták hirtelen kivágódni a szertár kapuit, tapasztalták lázas sietséget a két városi tűzoltó által kifejtve, hogy a tűzoltó szereket a szertár elé s hallottak türelmetlen, mérges káromkodó kifakadásokat, hogy lovak az egész határon nincsenek. Van ugyan a városnak nyolc lova, de készenlétben, a tűzoltóság állandó rendelkezésére egy sincsen,* az pedig tarthatatlan állapot, hogy a tűzoltóságnak arra kelljen várnia, hogy a városban szerte-szét szemetet hordó lovak az őrtanya elé szaladjanak, a lovakat a kocsiból, taligából kifogják és csak azután kerüljenek a tűzoltószerek elé. Szükséges tehát, hogy a tűzoltóságnak állandó és kizárólagos rendelkezésére lovak álljanak. Az önkéntes tűzoltó testület kiképzés, rend, szolgálat, munkabírás, munkatudás, szorgalom és áldozatkészség tekintetében a svárakozásnak megfelel s hálátlanok lennénk a köz ez egyszerű s önzetlen munkásaival szemben, ha el nem ismernők, hogy harminchét évi működésük alatt a városnak a város minden különös megterhelése nélkül nagy szolgálatot tettek s hogy nehéz időt rabló, pihenést meg nem engedő fáradságot, anyagi áldozatot kívánó, testi épséget veszélyeztető szolgálatukat ma is a legnagyobb odaadással, sőt tűz esetén alig korlátozható lelkesedéssel teljesitik. Ennek dacára ki kell mondanunk, hogy a Vác jól felfogott érdeke, eddigi és jövendő fejlődése feltétlenül megkívánja, hogy az önkéntes tűzoltó testület kebelében, vagy ezzel párhuzamosan, egyenlőre legalább hat emberből álló fizetéses tűzoltóság szerveztessék. Kikből áll ma az önkéntes tűzoltóság? Egy pár anyagi gondokkal küzdő kis iparosból, néhány függetlenebben gondolkozó gyári művezető és gyári munkásból és szakszervezetbe nem tartozó iparos segédből. Egy testület, melynek céija a lehető legnemesebb, a mely évtizedekre visszanyúló hasznos munkálkodása alatt csak a közönség elismerését vívhatta ki, a melynek múltja érdemekben, dicsőségben gazdag, egyszerű munkásságból áll. Nem látjuk soraikban városunk intelligenciájának egy tagját sem. Városunk intelligens fiatalságának minden sportra, mulatósra válal- kozni kész fiatalságának egyike sincs közöttük. Miért? Bővebben kifejteni nem akarjuk, de azt hisszük, hogy közel járunk az igazsághoz, ha állítjuk, hogy egyszerűen derogál nekik ezekkel a kérges kezű emberekkel bajtársi sze- retetben együtt lenni. Pedig ezeknek az embereknek szive jó, gondolkozása nemes, lelkűk a közjóért lelkesül, munkájuk, fáradságuk, áldozatkészségük bámulatra méltó, megbecsülendő s megérdemlik, hogy kérges kezeiket szorongassák, a mint szorongatják is, ha egy nagyobb tüzeset alkalmával sikerül nekik erejüket meghaladó eredményt felmutatni. Mi következik ebből? az hogy ezek az emberek nemesebben gondolkoznak a csiszolt elméjüeknél. De nem ezért féltjük mi az önkéntes tűzoltó testületet, végtére mi nem akarhatjuk s ebben az önkéntes tüzoltótestület és egyetért velünk, hogy a ki nehéz munkára vállalkozni nem kész, az ne is legyen tűzoltó. A nagyobb baj nem ebben a társadalmi ferdeségben van, hanem a szociális viszonyokban. A mintt előbb említettük, a tűzoltóság az iparos osztályból kerül ki. Az iparos osztálynak önállóságait kivéve a többi mind valamely szakszervezetnek tagja, akit leköt a szakszervezeti fegyelem, ez pedig kizárja, hogy a szakszervezet tagjai másnak parancsoló engedelmessége alá tartozzanak s igy ki van zárva, hogy tűzoltók lehessenek. Intelligens ember a már kifejtettek szerint nem áll be tűzoltónak, az iparosság szervezet) része nem mehet tűzoltónak, marad a tűzoltónak a fia és még egy kevés ember, akiben a tűzoltó eszme iránti szeretet erősebb, lángolóbb a szakszervezeti fegyelem szigorúságánál. Erre pedig egy tűzoltó testület jövendő fentnaradá- sát építeni nem lehet. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a tűzoltás mestersége hivatása legyen az arra alkalmas és vállalkozó egyéneknek s ezért van szükség hivatásos tűzoltóságra. Az önkéntes tűzoltóság eddigi s ez időszerinti működésével feltétlenül megvagyunk elégedve s éppen ezért nem fogja tőlünk zokon venni, ha tisztán az ő érdekükben kívánjuk a hivatásos tűzoltóság szervezését is. A tűzoltás sikeréhez az elmondottakon kívül szükséges a tettre készség is. Állítjuk, hogy ez a tűzoltóság minden tagjában fokozott mértékben meg is van egyenként. Szerelni fecskendőt azonban csak együtt jelenlevő öt tűzoltó képes. A tűzhöz közel lakók elsőnek jelennek meg s a megjelent tűzoltó nem várhatja be a fecskendő megérkezését, mert mint egyes embernek is temérdek teendője akad a tűznél. Nem leshetvén a fecskendő megérkezését, annak leszerelése a vele jött egy tűzoltóra és az ott levő laikus közönségre marad. Ez aztán a legtöbb esetben kisebb-nagyobb balesetnek lesz okozója, a szerelés esetlensége, hiánya hátráltatja a fecskendő ügyes működését és esetleg meg is hiúsítja. Vonuljon ki a tűzhöz legalább egy fecskendővel öt ember, a többi fecskendőt szerelni már összeáll elégséges önkéntes tűzoltó. Az önkéntes tűzoltó testület működését mngbénitja még a szerek elégtelensége s a meglevők túl használt állapota. Ez utóbbinak okait nem kutatjuk, az önkéntes tűzoltó testületet azért nem hibáztatjuk, mert hisz abból a 700, mond hétszáz koronából, melyet a tűzoltósági szerek fentartása cimén a várostól kap évente a sok oldalról igénybe vett szereket teljesen kifogástalan állapotban tartani képtelenség. Nagyobb a baj a szerek elégtelensége miatt. Nagy tüzeseteknél a bámészkodó, gyönyörködő tömeg igen nagy, azok pedig, kik a tűzoltókat működésükben a fecskendők nyomásánál segítenék, igen kevés, sőt a megjelent rendőrség minden erőfeszítésével sem képes annyi embert összetoborzani a fecskendők nyomásához, a mennyi kell, dacára annak, hogy ezek az emberek munkájukért napszámbért kapnak. A hiányzó emberi erőt pótolni kell tehát mechanikai erőre berendezett fecskendővel, mondjuk benzin motorossal. Ez annyival is kívánatosabb, mert vízszállító képessége össze sem hasonlítható kézi nyomásra berendezett fecskendő vizszállitóképes- ségével, de szükségességét a városunkban mind inkább fejlődő gyáripar folytán keletkezhető nagy tüzek is indokolják. Most a vízvezeték létesítése van szőnyegen. Ezzel kapcsolatban meg keli oldani a tűzrendészed kérdéseket is.
