Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-08-30 / 67. szám

Huszonötödik évfolyam 67. szám. Vác, 1911. augusztus 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. NEM VOLT KOLERA! Megjött végre a megnyugtató sürgöny a kolera-iaboratoriumtól. Miként dr. Hörl es dr. Vadas városi orvosok a boncolás alkalmával is meggyőződtek arról, hogy Krivacska hullá­jában nem volt kolera-bacillus és csak helyes óvatosságból küldötték meg express-csomag- ban a hulla beleit a szakszerűen felszerelt la- laboratóriumnak, úgy rövid, alapos kísérlete­zés után kimondotta a kolera-laboratórium tudós vezetője, hogy Vácon eddig kolera-eset nem fordult elő. A sokat mondó sürgöny hét­főn érkezett a következő tartalommal : Rendőrség Vác. Krivacsek Mihály esetében vizsgálat kolerára negativ F r 9 i s z . Nagyon megnyugtató volt ez a telegram s most már attól sem kellett tartani, hogy Kókai Jánosnét kolerásnak ta álják. Krivacska ugyanis paprikás krumplit evett a sirásó feleségével s az asszony is rosszul lett. De mig Krivacska belepusztult, az asszony csak súlyos beteg- volt s az egész családot a kertészlakban el­különítve őrizték. A laboratórium sürgönye után jött az alispáné, mely igy szól : Rendőrkapitányság Vác Belügyminiszternek távirata szerint Krivacsek Mihály ese­tében a vizsgálat kolerára ne­gativ volt, a másik gyanús meg­betegedésről még e vizsgálat eredménye közölve nem lett Alispán , Mire ez a sürgöny megérkezett, a sirásó fe­lesége jobban lett s mert Krivacska nem volt kolerás, az asszony megbetegedését sem ko­lera okozhatta. Az egész családot visszaenged­ték a sirásóházba s ma a kolera-barak üre­sen áll. Üres is legyen mindig! Az elektromos vasutakról. (Három cikk) II. Vác, aug. 29. A villamos nagyvasúti forgalom sokfele köve­telménynek kénytelen megfelelni. Egyidejűleg nehéz és könnyű, másrészt gyorsan és közepes sebességgel járó vonatoknak kell járni. E mellett a villamos üzemtől nagyobb menetsebességet is várnak, mivel az elektromotor szerkezete folytán igen naj^y sebességekre berendezhető és eltérőleg a gőzmozdonytól, nem kénytelen a mozgatásra szükséges energiát előállítani, hanem csak a hozzávezetett elektromos erőt átváltoztatja technikai munkává, az alkalmazásra kerülő nagyvasúti elektromotortól tehát meg­kívánjuk, hogy nagy vonategységekben mozdo­nyok és kis egységekben motorkocsik részére egyaránt jól kivihető legyen. Üzemtechnikai szempontból megkívánjuk, hogy a vasúti mótor sebessége lehetőleg tág határok közölt szabá­lyozható legyen, hogy a menetsebességet a vonal viszonyainak megfelelően alkalmazhassuk. Ezenkívül pedig megköveteljük, hogy előre nem látható esetekben a megengedett határok között sebességtartalék is rendelkezésre álljon. Az elektrotechnika ezen szempontból tekintve sokféle segédeszközzel rendelkezik. Így mindenek­előtt háromféle áramnem áll rendelkezésére; a váltakozó-, forgó- és egyenáram. Van rá eset, hogy az egyenáram, máskor, a váltakozó áram, vagy pedig a forgóáram felel meg leg­jobban a vasúti üzemnek. Nagyvasúti üzemnél azonban mérvadó szempont, hogy egy össze­függő hálózatban csakis egyetlen egy rendszer alkalmazható, még pedig az, a mellyel a egtöbb előny elérhető. Különösen értékes tulajdonsága van a váltakozó áramnak. Ha egy vasmagra egy kevés menettel és egy másik sok menettel bíró tekercset feltekercselünk és a kevés menettel biró tekercselésbe bekapcso­lunk váltakozó áramot, akkor a sok menettel biró tekercselésben zz indukció folytán válta­kozó áram lép fei, még pedig oly feszültséggel, amely a menetek számával arányos. Más szóval teljesen kezünkben van a menetek megfelelő megválasztásával oly feszültségeknek előállítása, a melynek az elektromos energia továbbveze­tésére nagyon értékesek, mivel ily módon az áramerősségek és ennek folytán a vörösrézből álló vezeték-huzalok arányosan csökkenek. Fordítva pedig a fogyasztás helyén a nagy­feszültségű áram a célnak megfelelően alacsony feszültségre átalakítható. Az e célra szolgáló készülékek, a transzformátorok, a melyeknek nincsen mozgó részük, nem kívánnak semmi­féle állandó kezelést és alig 3 százalékos veszteséggel dolgoznak, rendkívül előremozdi- tották az elektromos erőátvitel technikáját. Ezek a transzformátorok értékes eszközt nyúj­tanak a nagyvasutaknak távolfekvő erőforrá­sokból villamos energiával való ellátására. Az egyfázisú váltakozó áram abban különbözik a háromfázisú forgó áramtól, hogy továbbítására csak két vezeték szükséges, mig a forgó áram­nál három vezetéket kei! alkalmaznunk, azaz más szóval, ha ezen áramrendszereket vasúti célokra használjuk, a hol a sinek szolgálnak az áram visszavezetésére, az egyfázisú áramnál egy és a forgó áramnál két egymástól jól elszigetelt munkadrótot kell kifesziteniink. Ez különösen a pályaudvarok kitérőinél rendkívül kényelmetlen, mivel a különböző munkadrótok keresztezésein szigetelő megszakitódarabokat kell beépíteni, úgy, hogy tekintette! az eszköz- lendő szigetelésre, az alkalmazható feszültség korlátozva van. Forgóáramu vasutaknál a munkadrótban jelenleg 3000 volt feszültségű áramot használnak, mig az alkalmazható maxi­mális feszültség 5000 voltra tehető. Az egyfá­zisú áramrendszernél csak egy munkadrót szükséges, amelynek feszültsége lényegesen nagyobb lehet és 15,000 voltot is elérhet, a nélkül, hogy a vasút üzembiztossága veszélyez­tetve volna. A munkadrót elrendezése a kitérők­nél is lényegesen egyszerűbb. Váci műkedvelők operettje. Otáki. Japán énekes játék 1 felvonásban. Irta : Raucsik Nándor. Zenéjét szerzetté, dr. Gergely Mihály verseire: Wol- kóber János. Részlet a „Kereskedő Újak“ mulatságán színre kerülő énekes játékból. Minden jog fentartva. (Meséje: Toku szerelmével ostromolja a ro­mantikus hajlamú gésát, Otákit, a ki azonban csak pajtáskodik vele. A kétségbeesett Tokuna- nak azt tanácsolja Kin-cső, hogy tegye félté­kennyé Otákit, ha biztosítani akarja szerelmét. Toku megfogadja a tanácsot és Ovarónak ud­varol, szinleg. Ezt látva Otáki, a teaházba ér­kező idegenek közül Székely Máté sorhajóhad­nagyot tünteti ki barátságával s mikor azok tá­voznak, el akar menni Mátéval. Ekkor megjele­nik Toku és nagy szerelme megindítja Otákit, Japánban marad és egymásé lesznek.) Tizenhetedik jelenés. (Otáki, Máté.) Máté: (az előző párbeszéd alatt balelőtér­ben állnak egymás kezét fogva) Jöjj veiem édes! Otáki: Messzi van a te világod. Máté : A szerelem szárnyán nincs messzeség! Otáki: Gyenge szárnya lehet a te szerel­mednek, hiszen még alig ismersz! Máté : Téged csak meg kell látni, hogy rabja legyen mindenki a szemednek. Üdvös­ség színű a szemed Otáki, szeretnék elkár- hozni benne ! Otáki: (álmodozón) Nem értelek Máté! Na­gyon szépeket mondasz és nekem valami úgy fáj itt belül . . . Máté: jöjj velem az én hazámba, ott meg­fogod érteni. Otáki: Nem szebb a te hazád mint az enyém! Máté: De szebb s te még szebbé teszed! Ott a bérceken gyopár tanyáz; a völgyek bokros ölében virágok nyílnak ; az ablakom alatt akác illatozik s úa feljön a hold ezüstös tányérja szelíd sugárral vonja kis lakomat . . , Nem akarsz ott királyné lenni ? Otáki: (ingadozón) Ne kínozz Máté, én nem vagyok hozzád méltó . . . Ének: Máté: Ott, a hol a Tisza vize íoiydogál, Széles rónán enyeleg a délibáb, Búzát terem a kövér sik talaja, S lángoló bort, ont a hegyek oldala. Ott, a hol kis pacsirta szól a réten, S fülemüle zokog édes kedvében, A kéményen gólya madár kelepei, Ott a hazám, nem pedig itt keleten. Gyere velem, gyere kis lány odáig, Gyere el az édes anyám lakáig, Velünk jön a boldogság, a szerelem, Gyere kis lány a hazámba jer velem, Otáki: Menjek, ne menjek, mit tegyek óh? Oly csábitón, hiv biztat a szó! Nagy kő e kérdés a szivemen Menjek-e véled szép idegen?

Next

/
Oldalképek
Tartalom