Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-08-20 / 64. szám
Huszonötödik évfolyam 64. szám. Vác, 1911. augusztus 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Újabb harc. II. Vác, aug. 18. Ha az I. cikkben érintett elméletet igaznak ismerjük el, vonatkoztassuk, alkalmazzuk a gyakorlati életre, s most ez esetben a magyar politikai helyzetre, a mostan megvirradó küzdelmek. Tény, hogy a tárgyalás anyagát tevő, a harcot okozó katonai javaslatokra nézve a választók egyeteme, összessége nem kérdeztetek meg s egyáltalán nem magától értetődő — bár Gr. Tisza az ellenkezőjét állítja — hogy a legutóbbi választás már megadta a felhatalmazást akkor, amikor e kormánynak többséget adott, sőt a legutóbbi esztendők történelmét tudva, ismerve nem felejthetjük el, hogy az ország a katonai javaslatok s különösképen a létszámemelés ellen foglalt állást. Ez valóság, történelmi tény. Annál kevésbbé felejthető el — akár szándékosan, akár akaratlanul! — mert nem is régen volt, amikor a legutóbbi nemzeti ellenállás csirája is a létszám emelésének ellenére volt, amely küzdelem szintén az újabb katonai terhek ellen indult meg, ebben nyert tápot. A legutóbbi 10 év eseményeit meg nem történtté kellene annak tennie, aki azt akarná jogosan mondani, hogy az ország többsége a katonai terhek megad- hatása mellett van. Sokszor, számtalanszor nyilatkozott már az ország a létszám emelés ellen, megszavazhatásuk mellett emlékezetünk óta nem. S most is — legalább a jelek azt Az ember tragédiájának értelme. 2 Irta és a Váci Muzeum-Egyesület Madách irodalmi gyűlésén 19Í1. juníus 10-én felolvasta DR. SÍK SÁNDOR. A nagy művészi alkotások kiváltsága, hogy minden kor és minden nemzedék megtalálja benne a magáét. Végleges, tökéletes magyarázat tehát nem képzelhető. Mindenkor más érzéssel, más világfelfogással nézi, tehát mást is talál benne. Minden új magyarázat annyiban jogosult tehát, a mennyiben előzőinek komoly megbecsülése és fölhasználása mellett új szempontot hoz magával. A magyarázatok értékének eme relativitása mellett is van azonban valaki, a ki ellenmondást nem tűrő hitelességgel nyilatkozott a műről. És ez maga Madách. Igaz ugyan, hogy az igazán nagy műalkotások egyik legnagyszerűbb sajátsága, hogy több van bennük, mint a menynyiről maga az alkotó művész tudomással bír, de ha valaminek, akkor egy olyan tökéletes logikájú műnek mint Az ember tragédiája, a mely épp annyira filozófiai mint költői munka, mégis csak maga az író a legílletékesebb magyarázója. És mivel Madách egy leveléből (1. Madách levele Erdélyi Jánoshoz. Erdélyi: Pályák és pálmák. Függelék 500—503. 1.) — legalább a leglényegesebbekben — ismeretes az ő felfogása, — a mi szempontunk: mindvégig Madách nyilatkozata alapján, tehát mintegy Madách szavával nézni Az ember tragédiáját mutatják — az ország túlnyomó többsége az újabb katonai megterheltetések ellen van: ezt, igy tudva az ellenzék harca kissebbségi állapotában is jogos, a közvélemény pártján álló. Am kérdeztessék meg az ország, válasszon újra a nemzet, a kégviselőjelöltek főképen és akként oszoljanak meg, hogy a katonai javaslatok ellen vagy nem emelés legyen a programul, az elv, jóformán csak a katonai javaslatok legyenek az ütközőpont vagyis a választás tárgya, s ha ilyen — de tiszta! — választás után a katonai javaslatokat megszavazni akaró képviselők többségben lesznek: a technikai s mindenféle obstrukció jogsértő, feltétlenül elítélendő, már csirájában is, ha kell erőszakkal elfolytandó. Most azonban nem úgy van. Nyilvánvaló hogy az orsszággyülési többség, többségi arányszáma a kissebbséggel szemben — ilyen erős nemzeti voatkozásű javaslatoknál — a választók között még kedvezőtlenebb arányú kissebbséggé zsugorodik. S ez természetes. Mert az országgyűlési többség tagjait esetleg minden tekintetben kielégíthetik az ilyen javaslatok, de az ország többségét semmi esetre sem. S az elmúlt idők tanulsága szerint ez mindaddig igy lesz — amint általában tökéletes béke, nyugalom a magyar földön addig sohasem lesz — amig oly javaslatok benyújtására többségek válalkoznak, amelyek nyilvánvalóan sértik a magyar nemzet aspirációit. Mindaddig amig a többségek nem tudják a részükre megszerzett országos megnyilatkozást megtarés úgy kísérteni meg értelmének kifejtését. A magyarázók legtöbbje idézi Madách levelét, de eredményei legtöbbször teljesen függetlenek tőle, néha egyenesen ellentmondanak neki. (Talán az egyetlen, a ki következetesen mindvégig követi Madách irányítását: Kardeván Károly verbális magyarázata. Az ember tragédiájának magyarázata. Magyar Közművelődés I. k. 5. füzet, Bpest, Í910.) Már pedig minden esztétikai értékelések egyetlen abszolút ígazságosságű szempontja : mit akart alkotni maga a művész ? Ha már most ezen az alapon a tragédia értelmét keressük, tulajdonképen három kérdésre kell megfelelnünk. Az első: Micsoda probléma van itt fölvetve ? Erre megfelel a három első színnek, vagyis a tragédia expozíciójának vizsgálata. A második: Mi az értelme a történeti színeknek? Ez megkívánja az álomjeleneteknek, vagyis a mű derekának elemzését. A harmadik : Hogyan oldja meg Madách a fölvetett kérdést ? Erre megfelel az utolsó szín, a kifejlet. Az első szín Jób könyvéből vett motívumokkal az égbe vezet. Vége a teremtésnek. Az angyalok az Urat dicsérik. Csak Lucifer hallgat, majd megszólalva, magát a tagadás ősi szellemének mondja, mindent gáncsol és részét követeli a teremtésből. Az Úr száműzi magátólí majd az Édenben megátkoz két fát és neki adja. Lucifer megvan elégedve : Egy talpalattnyí föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. tani, mindaddig amig ily fontos pillanatokban is az ország nem tud, nem akar melléjök állni: mindaddig amint most is—az ország túlnyomó része helyesli a kissebbség küzdelmét. Valójában az a valódi többség, amelyik a háta mögött érzi a többséget, a választók tömegét, a közvéleményt. Amikor majd minden egyes többség csakis oly javaslatokkal fog elöállani, amelyek a magyar állam eszmét csakis emelhetik, a nemzeti érzést öntudatot is kielégíthetik — a közvélemény az országos hangulat is melléjök áll— megszűnik az ellenzékek kissebbségi olyan harca, amely most jogos, amely azonban akkor mindenki által elítéltetnék, megrovatnék ; amely most a közvélemény hatása alatt erősbödik, akkor azonban — mert ellene szólalna meg — megszűnnék. Az olyan országokban, ahol minden egyes politikai párt elsősorban feltétlenül nemzeti ahol ebben a tekintetben az egyes frakciók között nincs ktilömbség, ott nyugodtan nézhető bármelyik politikai pártnak többségre,kormányra jutása. Az ily államokban oly veszedelem nem származhatik, amely azt alapjában önállóságában függetlenségében támadja meg. Szenvedhetnek sérelmet ugyan egyes osztályok, szenvedhet az egész ország is, a szerint amint az agrárok vagy merkantilisták, béke vagy háborús pártiak, vagy talán gyarmati politikát űzők kerülnek többségre. Mindenesetben azonban a nép, a tömeg, a választó adja hozzá a megbízást, s olyat nem tesz a megbízott, hogy valaki hazafiui mivoltát kétségbe vonhassa. A Lucifer tehát harcra kel az Ur ellen. Harcát meg is kezdi a második színben, a paradicsomban a boldog emberpár előtt. Megjelenik, Adámot büszkeségénél, Évát hiúságánál fogja meg, majd a tudással kecsegtet, őket és — ügy, mint a biblia elmondja, — ráveszi őket, hogy szakítsanak a tudás tiltott fá. járói. Az élet fájáról már nem szakíthatnak, a Cberub lángoló karddal állja útjukat. Az Úr szava hangzik: — Adám, Adám, elhagytál engemet, elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban. Lucifer tehát eddig győzött: az embert megnyerte magának. A harmadik szín már a paradicsomon kívül játszik. Adám elhagyja Istent. „Önmagam levék enístenemmé“ mondja. De már érzi az anyagíság nyűgét és megrendül, mikor kívánságára Lucifer megmutatja neki a természeti erők titkos működését. „Óh, 2 zűr között hová lesz énem zárt egyénisége“ kiáltja és már vísszakívánja a Gondviselést. Hiába vigasztalja Lucifer a felidézett nimfákkal, a természet költői szemléletével: tudást akar. Mindent tudni akar, látni akarja jövőjét. Lucifer teljesíti kérését és mindkettőjükre álmot bocsát, a melyben megmutatja a jövőt. De előre jelzi, hogy az a látás lesújtó lesz: De hogyha látjátok mi döre a cél, Mi súlyos a harc, melybe utatok tér; Hogy csüggedés ne érjen e miatt, És a csatától meg ne fussatok: Egére egy kicsiny sugárt adok,
