Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-08-16 / 63. szám

Huszonötödül évfolyam 63. szám. Vác, 1911. augusztus 16. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A legerdekesebb akta. (Mi van a vásártér megváltásával?) Vác, aug. 15. Az utolsó évtizedek legérdekesebb és a város közönségére a legfontosabb akták egyikét szabadságideje megkez­dése előtt irta alá dr. Zádor János pol­gármester s miként a Váci Hírlap je­lezte, most expediálták el a megyés főpásztornak és Jung János nagypré­postnak, mint a káptalan képviselőjének. Ez a fontos irás, melyet oly régen és epekedve vár az egész város, egyez­ségi okirat-tervezet, mely a királyi ki­sebb haszonélvezeti jogok átruházásá­ról, köznyelven: a vásártér megváltá- j sáról szól, Alapját dr. Morlin Zsiga tiszti ügyész vetette meg s az úgyne­vezett regálébizottság a polgármester vezetése alatt hónapokon át tárgyalta, mig elkészült a várva várt okirat. Mindenkit érdekelni fog, hogy ez az okirat mily megállapodásokat akar léte­síteni, hogy végre is megoldás alá ke­rüljenek ama kérdések komplexuma, melynek középpontjában a dísztelen vá­sártér eltüntetése áll. Ezért ismertetjük is meg olvasóinkkal azt a következőkben : * Az okiratban bárom érdekeltről van szó: a pöspöki uradalom és a váci r. kát. hitköz­ségről, a váci id. alapítású káptalanról, más­részről Vác városáról. Az okirat csak Vác vá­ros közönségét illető és terhelő jogokat ren­dezi a két féllel szemben, a püspökség és a káptalan egymás között állapodik meg a vá­rossal történt végleges egyezség után. Az első pont intézkedik arról, hogy a püs­pöki uradalom és a székeskáptalan elismerik Vác város közönségének kizárólagos és kor­látlan tulajdonjogát a vásártérre és lemonda­nak telekkönyvezetlen köztulajdonként feltün­tetett összes közterületekről. A második pont­ban a püspöki uradalom és a székeskáptalan átruházza teljes tulajdonjoggal Vác város te­rületén és a váci dunai szakaszon gyakorol­ható sorompó vámszedési jogot, révvámsze- dési, dunaparti, karópénzszedési jogot, az or­szágos és heti vásárok tartási jogát és az eze­ken szedhető helypénzszedési jogot, a duna halászati jogot, egy szóval az összes király kisebb haszonvételi jogot. A következőkben az uradalom és a kápta­lan lemondanak a köztük és a város közön­sége között kötött szerződés alapján a regálé után fizetett (6720 K - 630 K) 7350 K fize­téséről. A regálékártalanitásbó 1 a három faktor 199235 K 12 fillért kapott annak idején, me- iyei íeiosziacianui máig is a kegyesalapitványi pénztár kezel. Ebből az összegből 15485 K 12 fillér a várost illeti, a fennmaradó 183750 koronán külön kötendő egyezség alapján a püspökség és káptalan osztozik. A hatodik szakasz ismerteti Vác város kö­zönségének kötelességét, mely szerint ezentúl Az ember tragédiájának értelme. Irta és a Váci Muzeum-EgyesüIet Madách irodalmi gyű­lésén 191 í. juníus 10-én felolvasta DR. SÍK SÁNDOR. Kell-e Az ember tragédiáját magyarázni ? Mikor tizenhárom éves kis diák-koromban elő­ször elolvastam, föltétlenül nem-mel feleltem volna erre a kérdésre. Az az átlagnéző pedig, a ki a színpadon nézte végig a kegyetlenül megcsonkított és puszta látványossággá, majd­nem komédiává színpadíasított Ember tragédiá­ját, azt hiszem szintén csokálkozva kérdezné, hogy ugyan mit kell ezen magyarázni ? Hiszen ez egészen világos és érthető. És a maga szem­pontjából míndakettőnek igaza is van. A naiv olvasó, vagy néző úgy érzi, hogy érti a müvet és ez az érzés szuverén biztossággal mond íté­letet. De ez a biztosság, ez a föltétien megér­tés ott végződik, a hol a naívság. A mint érettebb fővel, mélyebb nézéssel merülünk bele Madách költeményébe, lassankínt kezdjük elve­szíteni a biztosságnak, a teljes főiértésnek ezt a kellemes öntudatát. Rájövünk, hogy itt nagy mélységek nyílnak, sokkal mélyebbek, mint a milyenekhez a szemünk eddig hozzá volt szokva? talán mélyebbek, mint a mennyit a látásunk egyáltalán fölmérni képes. Ellenmondások me­rednek elénk, homályosságok akasztják meg utunkat. És a végén bizonytalanul állunk és talán minél többszőr mélyedünk bele, annál bi­zonytalanabbul és egyensulyvesztetten kérdez­zük magunktól:’ Mit akar mondani a költő, Mit jelent ez az egész ? Mi Ptz ember tragé­diája értelme ? Persze, hogy erre a kérdésre kínek-kínek a saját egyéni érzése, a saját szubjektív átlátása adhatná meg a legmegfőlebbezhetetlenebb felet letet. De a világirodalomnak ezekkel a nagy­szerű alkotásaival szemben, a melyek sorában a Dívína Commedia, Hamlet, Faust mellett az Ember tragédiája is ott ragyog, a naiv élveze- lehetősége egyáltalán elveszett számunkra. El­veszett először azért, mert nagy időhöz, az aránylag fiatal Ember tr.-nál is teljes félszázad esik közénk és a mű keletkezése közé; már pedig ez a nagy időbeli ür csak bizonyos tör­ténelmi ismeretekkel hidalható át. Elveszett to­vábbá azért, mert ezek a művek tárgyuknál, jellegüknél, egész mívoltuknál fogva olyan problémákat vetnek föl, a melyeknek megérté­sére a mai művelt olvasó átlagos színvonalát messze fölülmúló filozófiai, lélektani, esztétikai, irodalmi és történelmi ismeretek szükségesek. De el van zárva számunkra a naiv élvezet ál­láspontja már csak azért is, mert egyikünk sem áll elfogulatlanul szemben ezekkel a nagy al­kotásokkal. A számtalan magyarázatok néme­lyike annyira átment a kőztudatba. hogy vala­melyiküknek okvetlenül hatása alatt állunk. Hogy egy példát említsek, melyikünk ne tudná úgy, hogy Lucifer az álomképekkel öngyilkos­ságra akarja bírni Ádámos, — holott a költe­ményben ennek a fölfogásnak a legcsekélyebb alapja sincsen. De az első magyarázó, Arany, is évente 22745 K 32 fillér a két r. kát. lel­kész és kántor fizetésére, a rom. kát. iskolák ellátására stb. fizet, miként ez az összeg ed­dig is a város költségvetésébe be volt állítva. Joga van a városnak ezt az összeget megfe­lelő tőke lefizetése által megváltani. Ha azon­ban a r. kát. iskolák felekezeti jellege meg­szűnnék, az iskolák fentartási költségét nem tartozik a város közönsége fedezni s ez eset­ben 22745 K 32 fi iér helyett 14583 K 10 fillér lesz évente fizetendő. Vác város terhe még, hogy a budapesti- főút 52. szám alatt levő alsóvarosi iskolaépü­letet teljes tulojdonjoggal átadja a r. kai. hit­községnek. Ugyancsak íeljes tulajdonjoggal át­írják a hitközségre a Vereskereszt-soron levő imateret, az alsóvárosi temetőt és sirásóházat, a felsővárosi és a középvárosi temetőt. Ez utóbbiakat, ha a város fejlődése úgy kívánná, joga van a városnak megszüntetni, de ez eset­ben köteles uj temetőt kijelölni és a hitköz- •ségnek tulajdonul átadni. Az átalakítási költsé­geket Vác városa fedezi. Vác városa tulajdo­nul kapja a budapesti-főút 2. szám alatt levő üres telket, melyen eddig a róm. kát. kántor­iak állott. Végezetül a szerződő felek illetékszabási szempontból különösen megállapítják, hogy Vác város küzönsége javára átruházott jogok értéke 15000 koronát képvisel. * A nagyfontosságú egyezmény-terve­zet ma már a grófpüspök asztalán és így látta és az ő véleménye átment a köz­tudatba. A naív álláspontnak ez a lehetetlensége ma­gyarázza meg az értelmezések, bírálatok, ismer­tetések, magyarázatok nagy számát. A Dante- magyarázatok száma, úgy a Hamlet és a Faust irodalom ma már óriási könyvtárakká nőtt. Madách tragédiája csekély ötven év alatt is te­kintélyes irodalmat inspirált. Aranytól a német Overmansíg,*) akinek ezídén megjelent tanul­mánya időrendben talán legutolsó a magyará­zatok között, milyen tarka kaleidoszkópját tárja elébünk ez az irodalom a bele mélyedö ko­molyságnak és a kicsinyes felületességnek, a szerető megértésnek és a fitymáló rosszakarat­nak, a zseniális átérzésnek és a nagyképü szó­szaporításnak. A magyarázók és magyarázatok impozáns tömegén végignézve, önkényteíenül is fölmerül a kérdés : van-e értelme még egy új magyarázat-kísérletnek ? Mert ha hiábavaló do­log volna a meglevő százból egy százegyedík- nek ősszekompílálása, egyenesen nevetséges nagyképűség kellene ahhoz, ha valaki azt hinné, hogy minden előzője tévedett és épen ő találta meg a bölcsek kövét, a tökéletes ma­gyarázatot. És mégis megvan a jogosultsága az ilyen értelmezéskísérletnek; épen annyi, mint bármelyik elődjének. *) Jakob Overmanns S. I.: Die Weltanschanung E. Madachs Tragödie des Menschen. Stimmen aus Mária Lach. 1911. (Folytatása vasárnapi számunkban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom