Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-07-26 / 57. szám

2 Uj bérkocsiállomásokat kérünk! A közönség régi kívánságát, hogy bérkocsi­állomás legyen a város középpontján, éppen e szabályrendelet tárgyalásakor a képviselő- testületben többen hangoztatták. Abszurd álla­pot az, hogy ha valaki az alsó, vagy a felső városból akar vasúton elutazni, előbb az állo­máshoz kell bérkocsiért kiküldeni ! Akkor íválló rendőrkapitány ígéretet tett, hogy a városháza előtt bérkocsiállomást fog létesíteni. Az uj szabályrendelet erre most a rendőrkapitányt fel is jogosítja. A város közönsége nevében, ha már meg kell alkudni azzal, hogy a fuvardijak is drá­gábbak lettek, most melegében kívánjuk az Ígéretnek megtartását! Hírek. — Schwanfelder felügyelő búcsúja. A váci osztálymérnökség tisztikara társas va­csorán vett búcsút Schwanfelder József máv. felügyelőtől, a helybeli osztálymérnökség fő­nökétől, ki a jövő hónapban nyugdíjba vonul. A társas vacsorán, mely a káptalani sorházban volt hétfőn, nem várt nagy számbaa jelentek meg a jóbarátok. Eljöttek a pozsonyi, érsek- újvári osztálymérnökség tagjai, ott voltak az összes pályafelvigyázó^ s a városból igen so­kan, úgy hogy a megjelentek számát nyolc­vanra tehetjük. Az első toasztot Bázár Elemér osztálymérnök mondotta, mely után dr. Hörl Péter máv. orvosi tanácsadó szólalt fel. Ezután Borsos pályafelvigyázó igen szép beszéd­ben társai nevében búcsúzott a nyugalomba vonuló főnöküktől. Dr. Hörl ismételten felszó­lalt s mert Wallner Godofrédet, a váci állomás nemrégen nyugalomba vonult főnökét éltette az egész társasággal együtt. Még több felkö­szöntő hangzott el s a jelenvoltak kedélyes, vig hangulatban töltötték az estét, búcsúzván a kedvelt és igazságos főnöktől, Schwanfelder Józseftől. — Kinevezés. A m. kir. kereskedelmi miniszter dr. Margetsch Jenő és Matzenauer Béla m. kir. posta és távirdai napidijas fogal­mazókat rendes díjas fogalmazókká nevezte ki. cséré és szintén strucctollas kalapot vett ma­gának. Hogy nevettek hátul a rektor-lányok. Marianne asszony uj kalapban jelent meg a templomban. A kalapon két kis gerle turbékolt egy fészekben. A jegyzőék kisasszonya csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami különös láz ömlött el. Ahol más vasárnapon csöndes áhí­tatban merültek el a jámbor hivő lelkek, most izgatottan fészkelődtek az emberek. A kik még nem látták a szép pesti vendéget, előre nyúj­tották a nyakukat. Fönt a kórusban el-el akadt a Timót legátus hangja, meg volt babonázva az egész tisztes gyülekezet. Vereska tiszteletes úr gyorsan befejezte az e vasárnapi prédikációt és templom után el­gondolkozva, szomorúan ment hazafelé. IV. A Vereska lányok összebújtak a tiszteletes asszonynyal s ennek az a vége, hogy a tiszte­letes asszony fölvette a zöldesfényü fekete ru­háját. Ez az ünnepi alkalom azt jelentette, hogy a tiszteletes asszony a tiszteletes kis­asszonyokkal felült a vonatra. Velük ment Marianne asszony is. A városi boltokban a Marianne asszony személyes felügyelete mel­lett választották ki aztán a tiszteletes kisasszo­nyok uj nyári toalettjét. Az egész Gribóc a Marianne asszony finom V A C i HÍRLAP — Látogatás a Temesen, A sport­egyesület vezetőségének s a monitorok parancs­nokának, Geletich kapitánynak előzékenysé­géből ritka látványosságra nyílt alkalom vasár­nap. A „Temes“ és a „Bodrog“ hadihajók, a dunai monitorok eme két legújabb típusa, az „i“ és „h“ jelzésű őrhajóikkal hetek óta Budapest és Komárom között gyakorlatoztak. Legutóbb a kis Dunában jártak, Szentendrén és Leányfalun kötöttek ki. Az utóbbi helyen a nyaralókkal úgy összebarátkozott a tiszti kar, hogy szombat estére nagy társaságot invi­táltak meg Leányfaluról a Pokol terraszára. Az előzékeny tisztek vacsorát adtak s utána tánc következett. Szólt is odaát egész balzsa­mos éjszakán a váci cigány hegedűje. A két monitóron, melyek a propellerállomás és a fegyház között igen közel a parthoz vetettek horgonyt, refrektorok működtek és sok száz nézőt csaltak a Duna partjára. Ugyancsak sok érdeklődő ment le a rekkenő hőségben a Dunára vasárnap délben, amikorra a monitorok parancsnoka engedélyt adott a sportegyesület tagjai részére a Temes monitor megtekintésére. A hajóra lépőket a parancsnok előzékenysé­géből magyar altisztek és legénység fogadta, a kik csoportokra osztva a látogatókat, min­dent alaposan megmutogattak az érdeklődőknek. Az ágyúk iránt volt nagy az érdeklődés, de az alsó helyiségekbe és a gépházba is sokan mentek le úgy, hogy voltak percek, amikor a „forgalom“ ugyancsak megakadt. A látogatás jóval a déli harangszó utánig eltartott. A mo­nitorok, melyeken 75—80 főnyi, az őrhajókon 13—15 főnyi legénység van, Vácon a piacon vásároltak be s mondják, hogy hamarosan „felrámolták“ az egész piacot. Hétfőn reggel felszedték a horgonyt s egy negyed óra múlva eltűntek Budapest irányában. — Be Kell ruKKolni. A’budapesti 1-ső honvéd gyalogezredhez augustus 15-re 25 napi őszi fegyvergyakorlatra behivattak a következő váci illetőségű honvédtartalékosok: Barazutti Nándor, Lamanda János, Schmiedl Ernő, Freund Sándor, Fábián Lajos, Fürst Sándor, Jelinek József, Ludányi János, Meszes Tóth Gyula, Mojzes István, Nisztl Béla, Sári János, Pokorny Lajos, Stanya Szidor, Orovets Bolgár ízléséről beszélt, az ez után következő héten. A gribóci fiatal menyecskék pedig városi varró­kisasszonyt hozattak és halomra készültek a szebbnél-szebb ruhák. A gribóci úri körök nagy reformon mentek tehát keresztül. A asszonyok megtanultak flör­tölni, a szoknyájukat kecses mozdulattal úgy emelték fel, hogy a harisnyájukból minden­esetre kilássák egy tenyérnyi. A kaszinóban a fiatal urak lumpolni kezdtek. Pénteken! Ah milyen szerencsétlen nap ! — megtörtént Gri- bóczon az első pezsgőzés, Krizsóczy, a fiatal mérnök hozatott egy kosár igazi magyar pezs­gőt Lőcséről. A tiszteletes úr a következő va­sárnapon a világi hiúságokról tartott prédiká­ciót. A padokban ezalatt vidám nevetgélések folytak. V. Vége felé közeledett a nyár. A szép Marianne asszony el akart utazni Gribócról. Csak két hete volt hátra, a fiatalság még egy utolsó majálist szándékozott rendezni a tiszteletére. Kint a Livádiánba, a gribóci füzesben tartot­ták a majálist. Persze uj ruhák kellettek hozzá. A férjek és apák dühösen vakargatták tarkóju­kat, ez a nyár sok adósságba keverte őket. Az asszonyok persze azt mondják, hogy ások adósság a szárazság miatt van. Mintha bizony Gribócon sokat ártott volna a szárazság. Más sem terem ott meg csak a krumpli. (Berger) Zsiga, Csepregi Mihály, Pásztor János, Szabó Bálint, Vogt József, Csapó Ferenc, Füstös József, Lix Ferenc Károly, Olaj Ferenc, Králik István, Deák Jenő, Farkas János, Híd­végi János, Kardos Árpád, Kovács József, Oláh János, Poner Gyula és Prukker János. A behivottak közül többen vannak a közös hadseregtől áthelyezett honvédek és honved- póttartalékosok, akik szintén 35 napot köte­lesek szolgálni. A behivójegyek a katonai ügyosztálynál vehetők át. — Csősz Imre dr. elmegy Nagy- becshereKre. A kegyesrend kormánya helyt adva Csősz Imre abbeli aggodalmának, hogy neki a privigyei levegő zord, a julius 25-i ki kormánytanácsi gyűlésből kifolyólag Nagybecskerekre helyezte nyugalomba. — Ipartársulat Anna napja. A Váci I. Ált. Ipartársulat e hó 30-án (vasárnap) a saját helységében a dalárda javára műkedvelői szini előadással egybekötött Anna napi táncestélyt rendez. Műsor ez lesz: Viharban. Előadja ipartársulati dalkar. Puczerájos kisasszonyt Bo­hózat. 1 felvonásban irta Tábori Emil személyek: De la Tour gróf: Molnár Géza, Egon, unoka­öccse: Polacsek Gábor, Barbara, mosóintézet tulajdonos Molnár G. Blanche leánya: Tauber Erzsiké, Raphael, magánzó: Barbara fivére. Konkoly I. Garmonade olasz; Martincsák István, Tainelt Judit mosóleányok Kováts Mariska, Kováts N. Jelien Francois Petrasovits 1. Kon- sitczky I. Bányaszerencsétlenség. Monológ Gabányitól előadja Martincsák István. Induló előadja a dalkar. — SoK a Kis halott. A ki figyelemmel kiséri egy-egy hetes halálozási kimutatásunkat, mint például a mait is, szomorúan tapasztal­hatja, hogy július havában Vác város területén óriási számban halnak a két éven aluli kis gyermekek s legtöbbjénél a halál oka a gyo­mor és bélhurut. Hála Istennek, most járvány nem pusztít nálunk, de talán ennél is ijesz­tőbben szedi áldozatait ez a gyermekbetegség. Érdeklődtünk orvosainknál, hogy mi az oka most júliusban a tömeges gyermekhalálnak, il­letve a bélhurutnak. Orvosaink azt mnndják, hogy bizony feltűnő sok a kis halott, de még több a bélhurutos beteg. A legtöbb orvos a A majálison nagy botrány történt. A rektorna valahogy elveszett a füzesben, mikor megta­lálták, vele volt Krizsóczy, a mérnök is. Jaj, hogy sírtak a rektor kisasszonyok. Majd, kifu­tott a szemük a szégyentől. Persze vége volt egyszerre a mulatságnak. A mamák sietve vitték haza a leányaikat. Min­denki a botrányról beszélt. Másnap reggelre azonban még furcsább dolog történt. Eltűnt Timót, a legátus. Hová tűnt? Merre? Talán visszament a kollégiumban? Hiszen két hét múlva kezdődnek az előadások. Na de talán Marianne asszony nem ment szintén a kollé­giumba. Mert ő is eltűnt. Rettenetes eset. Egész Gribóc csak arról beszélt, hogy Marianne asszony elszöktette Timótot, a legátust. Gribócon ezúttal korán beköszöntött az ősz. Olyan szomorú lett egyszerre a világ. Az asz- szonyok levetették a szép nyári toalettjeiket a madárfészkes kalapokat, a könnyű schevreaux cipőket. Csak halkan suttogtak valakiről egy­más közt, a ki elment, a pesti vendégről, szép asszonyról, a ki megszöktette Timótot, a legátust. Vereska tiszteletes úr a legközelebbi vasár­napon ezzel az evangéliumi kezdettel kezdte meg prédikációját: — Filoxera pusztított az Úr szőlőjében, ör­dög járt az eklézsián, hála neked Uram, hogy tőle megszabaditál . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom