Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-01 / 1. szám
V Á C1 H I R L A F 3 Kapja tehát magát s színdarabot rendez. Nagynevű lakóval dicsekszik a város, Lucenbacher tanyát megvette. Marx János. OKtóber. Önkéntesek leltek Preszly, Rácz cs Hornung, Freysinger, Koch, Lobi és az egyik Mangult. A vértanuk napján városunk ünnepel, minden egylet ott van egy szívvel, lélekkel, este ünnepük meg e szomorú napot, melynek szép programmja mindenkit meghatott; Simák, Janosdeák s doktor Franyó István, ellenük fegyelmi van a városházán. Meghalt Vécsey is, minket itten hagyott, Szadán temették el e kedves őrnagyot. Mindakettő Ernő, Haraszti s Légrádi, még se fognak soha egymással sétálni. Iparos küldöttség miniszternél járkál a kolera miatt, hogy csak legyen vásár. A váci szőlőkben fölséges bor terem, Szövetkezetünk kap dijakat Szegeden. Uj orvos van nálunk, Kovács Pál a neve, Gyermekeket gyógyít, ez az ő eleme. Intzédy őrnagy lett, zászlóaljparancsnok, Meiszner Gyula kapott főhadnagyi rangot. Ügyvédi praxisát Vácra jött folytatni Tragor Ernő veje, doktor Timafalvi. „Pokol“ című lapot indít Bánffy Gyula, rövid életű volt, csakhamar kimula. Bármilyen székre ül, nem ér le a lába, doktor Gergely Mihály visszakerült Vácra. Elmentek a fecskék, jöttek a színészek, Halász direktorjuk előad sok szépet, jól is ment a dolguk, sokan látogatták, néha a váciak pártolják Tháliát. Utcáinkon egy pár mérnököt láthatni, a vízvezetékből lesz tán már valami, kiadták a munkát Zarka Elemérnek, a városban végig mindenfelé mérnek. A váci huszárok Tótfaluban laknak, valami bajuk van a honvédi lovaknak. Kálió kapitánnyal összetűztek egy nap, fiakkereseink miatta sztrájkolnák. Elhelyezték Vácról Mandolát Egerbe, az ügyvédi vizsgát sikerrel letette. Doktor Kovács Miklós, az új joggyakornok, Cieleszky mellé Helcz akit beosztott. Hazajött a váci honvédhuszárezred, uj őrnagy lett ottan Konkoly-Thege Elek. Kolerajárvány van, hirdetik a lapok, éjjel-nappal őrzik hát a Duna-partot, a koleracsőszök ott strázsálnak mindég, nem lehet hordani a Dunának vizét. A nagy óvatosság mindig jóra intett, koma-baciliusok elkerültek minket. Duray és Nemes állami tanárok az ősszel hagyták el mindaketten Vácot. Egy uj képviselő jött mihozzánk lakni, doktor Fodor Kálmán, persze munkapárti. Huszonöt éve van az államnái éppen, Rappensberger Andort jubilálták szépen. Késő van sorozás s akik bemaradtak a kolera miatt szabadságot kaptak. Hogy a nép keressen, a Tulipán-egylet szegény emberekkel gyógyfüveket szedet. A kultuszminiszter kiküldte Japánba doktor Bezdek tanárt tanulmányútjára. Élő halott volt ő, elhunyt már Regele, az Úristen bizony jót tett ekkor vele. A honvéd tisztikar szent Hubertus napján versenyeket rendez s bált ad a Kúrián. Gavallérból Gál lett, Markstein meg Molnárra változtatá nevét, benn van az újságba’. November. Mindenszentek napján megint csak gyűjtenek a mellbetegeknek hölgyek filléreket. Szeretett elnöke, Nikitits sírjára koszorút helyezett a Váci Dalárda. Plébános volt Droppa és mégis kilépett, asszony miatt tette, azt mondják a népek. Rokonságot tartott a tábornok Göizcel, a barát fráterunk meghalt most az ősszel. A kaszinókörben Becsey lemondott, pénztárosnak kérik helyébe Szigvartot. Kardos is elmegy már, „a kis késit neki“, mikor Kláraházát Gebhardt majd átveszi. Podhorszky Józsefet szerették a népek, szivszélhüdés érte, a mikor misézett. Megyebizottsági tagválasztás van most, foglalkoztatja ez széltében a várost. Morlin, Göndör, Bárdos lettek megválasztva, Bitesek és Intzédy nem bánkódnak rajta. Az uj kórházunk is épülne már ott kint, de nincs rá több költség, csak százezer forint. Uj otthonában van a Múzeumegylet, a nagy közönségnek tavasszal nyílik meg. A szent Erzsébetről szép látványosság van november hó végén az uj iskolában. December. Doktor Krayzell Bélát sajnálja mindenki, Monorra bírónak el kell neki menni. Uj iskolaszOknek volt a választása, a melyen győzött a tanítók lisztája. Hogy a rendőröket megcibálták volna, Simák s Gergely József meg voltak vádolva, ámde Budapesten, a főtörvényszéken mind a kettőjüket fölmentették szépen. Missiót tartanak jezsuita atyák, szép beszédeiket ezrével hallgatják. Le akarta lőni Nellt a múltkor Jármer, de egyszer se talált a gyilkos revolver. Azután megijedt s felment a padlásra, a hol a rendőrség felkötve találta; éppen igy tett Bartoss, egy váci péksegéd, ő is öngyilkos lett, megunta életét. A vásártér ügye egy lépést már haladt, bizottság alakult a közgyűlés alatt. Serédy ezredes egy hétig volt beteg, itt hagyta városát s a kiket szeretett. Krenedits Ferencnél múlt héten betörtek, elloptak őtöle gyűrűket, függőket. Szabó tanárunkat egy rossz fiú apja járásbíróságnál nemrég megvádolja, ámde mivel a vád nincs beigazolva, Sztanek a profeszort büntelennek mondja. Házasságok. Végül következik néhány új házasság, egy sincs még felbontva, kérem hát olvassák! Asszonyokká lettek: Uvira Bianka, Preszburger Szerénke és Skultéty Anna, Szaák Edit, Neu Sári, Szloveszkó Erzsébet, Meiszner Emmy Pesten házasságra lépett, Matkovich Jolánka, Zsarnóczay Vilma, a Gindrich Ilonka és Körner Malvinka, Komáromy Margit és Herrmann Irénke, Scheffer Ilonka és Meinhardt Herminke, végül Stettka Margit és Goldman Giziké léptek tavaly nálunk örvendetes frigyre. A férfiak közül: Roskoványi Dezső, Kozeluha Sándor, aztán Fleischmann Ernő. Várföldi, Mátrai, Szabados, Tárnoky, Fodor Imre, Bajnok és doktor Pataki, Jäger, doktor Horváth, Mayer, Váró Károly, Hasenfeld és Korpás, Hribal, Schuller Sándor. Végszó. Befejezem versem, mostanra már elég, unja az olvasó, ne rontsa hát szemét! és ha még jövőre éltet az Úristen, Krónikám akkor is megjelenik itten. — A Váci Hírlap legközelebbi száma 1911. január 8-án (vasárnap) jelenik meg. Három váci Könyv. A váci székesegyház kincstárának útmutatója. Főpászturi engedéllyel összeállította: Koncz József sekrestyeigazgató. A magyar katolikus világ mütörténeti vagyonával nem áll hátrább az olasznál. Ennek ha voltak hatalmas pápái, világhírű festői, a kik örökbecsű kincseket hagytak az utókorra, a magyar nemzetnek voltak áldozatkész, nagy vagyonú és hithű katolikusai, kik akkortájt ezreket áldoztak az Úr oltárának díszítésére s ma ezek az ezrek értékben ki nem fejezhető kincseket jelentnek, a kegyeletről és áldozatkészségről nem szólván, a műtörténet iránt érdeklő szemében. De mig Olaszország múltját mérhetlen kincseit ezer és ezer prospektus, könyv méltatja, addig Magyarországon ősi nemtörődömséggel ki sem gondolt arra, hogy legalább hazánk- béli érdeklődőkkel ismertessék meg azt a sok drágaságot, vagyont, mütörténeti érdekességet, melyeket a katolikus templomok, püspökségek évszázadok óta bírnak. Jól tudja mindenki, hogy az ősrégi váci székesegyház is hatalmas vagyon birtokában van, de az rendezetlen és hozzáférhetetlen volt. Ma rendezett és látható, ehhez csupán egy rendszeres mutató hiányzott, mely most jelent meg lelkiismeretes, gondos szerkesztésben. Ha más szempontból, mint az idegforgalom, az érdeklődés szempontjából nem néznénk, akkor is érdekesnek kellene ezt a hét ives munkát mondanunk, mely felfedi előttünk azt a temérdek látnivalót, mely ma már összegyűjtve külön helyiségben, szekrényekben rendezve mutatja minden érdeklődőnek a váci székesegyház kincstárát. A mi püspökünknek érdeme, hogy nemcsak megnyitotta a kincstárt, de a mint a Mutatóból olvassuk, sok száz és ezer korona értékű egyházi kinccsel gyarapította. Részletezve, tudományos leírásban kapjuk a kincstár tárgyait és szemünk újra meg újra azokon az adományokon akad meg, melyeket az egyházmegye egy-egy eldugodt plébániáján fedezett fel, vagy restauráltatott nagy pénzen a grófpüspök. Nem kevesebb, mint 61 egyházi ornátusnak, 78 arany és ezüst tárgynak szakszerű leírását találjuk a műben, melynek lelkiismeres, gondos és okszerű szerkesztéséért Koncz József minden dicséretet megérdemel. Siketnémák naptára 19911 évre. Szerkesztették Szentgyörgyi Gusztáv és Györgyffy Ákos. Ára kötve egy korona. Ha vannak idealisták, úgy a Siketnémák naptárának szerkesztőit annak kell mondanunk. Úgy vállalkozni egy nagy munka teljesítésére, abból csak anyagi károsodás következhetik, csak idealistától várható. A mi siketnémaintézetünkvkét tanára mégis a jövőbe tekintenek és megkezdették azt a hálátlan munkát, a mely erkölcsi sikerrel csak kis körben, anyagi haszonnal pedigminimalis- sal kecsegtet. A mint ismerjük a két szerzőt, az utóbbi nem is vágyuk s megelégszenek azzal, ha a siketnémaoktatás nagy és emberbaráti ügyét egy-két lépéssel tovább vitték. Az ő naptáruk valóságos enciklopédia. Mindenesetre legnagyobb haszonnal forgatják a siketnémák, de nem egy oldalú ez a munka, inert a laikus olvasó is megtalálja benne mindazt, a mik a sors e szerencsétlenei lelki világát foglalkoztatják és reájuk a figyelmet felhívják. Szinte csodálatos, hogy ezen a tizen-
