Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-07-05 / 51. szám
Huszonötödik évfolyam 51. szám. Vác, 1911 julius 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az uzsorás állam. Vác, jul. 4. A pénzügyminiszter egyszerre két nagyhorderejű adóemelést visz keresztül. Az egyik a szeszadó felemelése, a másik a dohánygyártmányok nagymérvű megdrágítása. Mindkét intézkedés tehát a fogyasztókra vet ki újabb terheket, a mely annál súlyosabb, mert legjobban a széles néprétegekre nehezedik, amelyeknek a szesz is, meg a dohány is nélkülözhetetlen fogyasztási cikkei. A dohánygyártmányok áremelése egyenesen depre-.sziv hatású, amennyiben épen azoknak a szivar- és cigaretta-fajtáknak az árát srófolja fel leginkább, a melyek az általános fogyasztás legkeresettebb cikkei. A finomabb fajták áremelése aránylag- legcsekélyebb, ellenben a nagy- közönség legkedveltebb és a legnagyobb fogyasztás tárgyát képező dohányneműi 50 % sőt még nagyobb drágulást szenvednek. Ugyanaz a nizus mutatkozik itt is, mintáz egyenes adók reformjánál, mely a progresszív adózás jelszava alatt indult meg és végeredményében a progresszivitást éppen a legfontosabb adónemnél, a hol tehetősek és gazdagok leginkább érezhették volna az adó progresszivitását: a földadó körében nem érvényesítette. A mostani tarifa-revizióban az államot a legridegebb fiskális szempont vezérli. Egyszerűen elővették a kimutatásokat: megállapították, hogy mely gyártmányokból legnagyobb a fogyasztás és ezekre nézve állapították meg a iegnagyobb emelést abban a feltevésben, hogy ekképen lesz legnagyobb az áremelés financiális hatása. Tavaszi emléK. Már a megismerkedésünk is eredeti volt. Májusban, mikor a fekete világot rózsaszínűnek látjuk s pár pillanatra földi létünk leggyűlöltebb sötét pontjait hitelezőinket is testvérünknek tekintjük, mikor — esetleges! — milliomos nagybátyánk temetésén is sírva fakadunk, midőn a fagypontból szivünk rohamosan 100 Celsius felé vágtat, akkor én elhagyva csendes, de annál dísztelenebb ideiglenes otthonom, mosolyogva lejtettem át Budára. Oh, Buda! ... Ha a laikus nevedet hal Íja, el sem tudja képzelni azokat az örömöket, melyeket lágy pázsitod ölén az elcsigázott, nyomorult halandónak nyújtasz ... Te vagy a földi paradicsom ! A konyhák bájos tündére mosogatás közben lehunyt szemmel kéjeleg s kis ártatlan szivét édes vágy epeszti a közelgő vasárnap reményében, ha rád gondol. Hány áldó ajak zengi dicsőségedet s foglal imáiba, hány csalódott bakfis átkozza kábító, ózondús levegődet . . . Utcaseprő, csizmadiainas, szatócs, napszámos, mindenfajta kis- és nagyiparos, költő, filozófus, Wágnerrajongó, őrült darvinista, szocialista, feminista, masiniszta, katona köny- nyezve törtet hajlékot nyújtó berkeidbe, melyet tájdalom, vagy örömdij fejében szurkol le a Arra, hogy a fogyasztás a magas árak miatt meg is csökkenhet, a minisztériumban nem igen gondolnak, nyilván abból indulva ki, hogy a dohányzás nélkülözhetetlen szükséglét. Legrosszabb esetben az állhat be, hogy a fogyasztásban mindenki áttér egy fokkal olcsóbb gyártmány használatára. Azzal a kincstár kevés sikert ért volna el, ha csakis a drága árát emelte voina lényegesen, mert hiszen ezekből a fogyasztás nem lényeges. A fiskális szempont tehát szükségképpen odavezetett, hogy ismét a legszélesebb néprétegek érzik ennek az újabb fogyasztási adónak — mert hatását tekintve a jövedéki cikk drágítása nem egyéb — terhét. Az állam itt is, mint minden monopóliumnál és fogyasztási adónál, a gazdaságilag gyengékre rójja ki a legterhesebb adót. Ugyanilyen természetű hatásában a szeszadó felemelése is. Hiaba prédikálunk az alkohol élvezete ellen, hiába helyeseljük az alkoholellenes mozgalmat: tény, hogy a munkásosztálynak, a nép legnagyobb részét kitevő alsóbb rétegnek a szesz elsőrendű élvezeti cikke. És az állam farizeus módra elvben dörög az alkoholfogyasztás ellen, . a valóságban pedig a maga számára foglalja le az iszákosságból eredő rengeteg hasznot. Most is, hogy a szeszadót felemeli, korántsem az a törekvés vezérli, hogy ezzel mérsékelje a szeszfogyasztást, ha nem pusztán az, hogy szaporítsa a maga bevételeit. Sőt nincsen távol ez az időpont, a mikor a kincstár teljes egészében ráteszi a kezét az alkoholfogyasztás teljes hasznára, megcsinálván a szeszmonopoliomot. És hasztalan siránkozunk az államnak ezen mogorva lánchíd még mogorvább kapusának, Vasárnap az ember vagy alszik, vagy kirándul, vagy — szeret. Mivel az elsői igen unalmasnak, a másodikat fárasztónak találom, az utolsót választom rendszerint és pedig művésziesen összekötve az egészséget ősidőktől fogva előmozdító testmozgással a szabadban. A kutyafaját! ha ebben a kirándulásban elfáradok, legalább van értelme. Száztíz kilós gyengéd háziasszonyom, ke- vésbbé gyöngéd öleléséből több fárasztó és hasztalan kísérlet után végre kiszabadulva, feldúlt kedéllyel száguldtam az öreg Gellért felé. És csodálatos. Minél közelebb értem, annál inkább felderüit borongó lelkem, a hid felé már fütyülni se voltam rest. Közben-közben zsebeimbe mélyesztettem kezem s mind az öt érzékemet megfeszítve kutattam a kirándulás prózai oldala után. Már újra kétségek közt lebegtem, mert lyukas zsebeim legvérmesebb illúziómat is csőddel fenyegették, de egy áldott teremtés, — Muki barátom, a ki öreg apja halála folytán nagyobb összeghez, k. b. 100 koronához jutott, megmentett az élet számára. Rég feledett, sűrű avarral fedett adósságát egy hatos erejéig apasztotta, miáltal egyszerre ismét vagyonos osztály lettem. Most már gondtalan, játszi kedéllyel robogtam egy, jobb fenéken feltűnt hölgyike után, a kinek arcát — egyelőre — sűrű titok, illetőleg: fátyol a kegyetlenségén, a mellyel a szegény ember életét a maga részéről is siet megnehezíteni a dohány és a szesz 'megdrágításával. Az állam ott szedi a bevételt, a hol találja és mert a szesz- és dohányfogyasztás a legelterjedtebb szükséglet, hát siet az embereknek ezt a szenvedélyét, vagy rossz szokásait, — vagy nevezzük bárminek — kihasználni. Az állam növekvő kiadásokat, melyeket a hadügyi terhek rohamos növekedése az egyre növekvő kulturális és gazdasági szükségletek okoznak, csakis a közterhek folytonos emelésével képes elöteremtenni és a legegyszerűbb, legkönnyebb és leghatásosabb módja az állami bevételek szaporításának a fogyasztási adók felsrófoiása. Hogy a polgárság teherviselési képességének a fogyasztás terén is van határa, arra az uzsorás állam nem is gondol, mert ez a veszély távolabbi, mig az újabb pénzforrás szüksége a jelenben van meg. Mikor fog már a magyar fináncpolitika az állami állami uzsoráskodás primitiv rendszeréről ama magasabb pénzügyi politikára áttérni, a mely a kereseti alkalmak szaporítása, a nemzetjövedelem emelése, a polgárság jólétének fejlesztése által óhajtja és tudja az adóalapot megnöveszteni. Ehhez — ime a régi dal — iparra és kereskedelemre van szükség olyan politikára, melye produktiv ágazatokat fejleszti, erősiti. De ilyet nem várhatunk a magyar pénzügy- minisztertől, mig a Drednougtokra kell a pénzt kiizzasztania. fedte s csak két és félméteres kalapja törtetett merészen a járók-kelők szemének. Elébe kerülni s a fátyol alá nézni két pillanat műve volt. Oda lettem a meghatottságtól. Az angyalok és királynők királynéja rejtőzött a hamvas külső alatt. Természetes, hogy ezek után árnyékává szegődtem. Már a vén Gellért közepe táján tipegtünk, a midőn „Ö“ egyszerre csak a karfának hanyatlott. Hozzá rohanni, lábára lépni, elcsúszni és rázuhanni, ismét csak két röpke pillanatba került. Mikor végre feltápászkodtunk, súlyosan sérült ballapockámat néhányszor végig simítva mentegetni kezdtem magam : — Ezer bocsánat, asszonyom, de a helyzet megköveteli, a helyzet követeli meg... jaj!. . . hogy kilétem sűrű,talán gyanús ködét eloszlassam. — Uram, én értem Önt. De belátja, hogy gyenge idegzetem . . . e szavaknál fájdalmas vészkiáltást hallatva kapott felső lapockája sérült alapjához, — meggátolnak a hosszabb ideig tartó álldogálásban. Talán ott fent végeznénk el a formalitásokat. iMyujtsa a karját! Szúrós szemem sugarát a mondott irányba löveltem és megborzongtam. Megborzongtam egyszer, megborzongtam kétszer. Először kéjesen, másodszor rémesen. Agyam sejtjei ijesztően működtek. Emlékezetemben felujult az a bűvös valódia: „íme ott az a kicsiny pavilion . . .“, de a másik pillanatban vehemens
