Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-31 / 42. szám
Huszonötödül évfolyam 42. szám. Vác, 1911. május 31. megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A drágaság. Vác, máj. 30. Dr. Kobatsch Rudolf, a Niederösterrechischer Gewerbeverein főtitkára eciin alatt tanulmányt közölt az Öesterreichische Rundschau című bécsi folyóiratban. A sokat tárgyalt és sokat megvitatott kérdés természetesen neki sem nyújtott alkalmat arra, hogy nagyon sok uj megállapítást tegyen, mindenesetre igen érdekes azonban az a mód, a hogy a drágaság okait csoportosítja és különösen érdekesek azok a megfigyelések, a melyeket a speciálisan osztrák és vele együtt a magyar viszonyokra vonatkozólag tett. Kobatsch a drágaság okait három csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak, a melyek _ általánosan hatnak az egész közgazdasági életben, a második csoportba tartozók az eladó, a harmadik csoportba tartozók pedig a vevő részén működnek drágitólag. E beosztás szerint a legfontosabb általános drágító tényezők az aranytermelés óriási arányokban történt emelkedése, a magas védvámok politikája, a nagy fegyverkezési kiadások és a béremelések. Az aranytermelésnél Matlekovits álláspontjához képest koncedálja ugyan, hogy az nem hat olyan gyorsan, mint sokan képzelik. A vámok okozta drágulást szerinte legjobban bizonyítja, hogy az összes államok elvámolt árubevitele 1909-ben mintegy 38 milliárd márkára rúgott, a vámbevétel pedig 6522 millióra, vagyis a bevitel 17 százalékára. Ez azonban az átlag; az élelmiszereknél ez a mesterséges megdrágítás még nagyobb. A hadügyi kiadások drágító hatása abban jelentkezik, hogy ezek feÉbredés. Vert vágyak rontó rohamán Viharral, vésszel vitt a lelkem.._ Most már vége. Rohanó élet, a harcba nyertem. Színes szók zengő zenéje Zenélve zúgott mellettem el. Itt a béke. Hallgatni jó, a dallam felemel. Harsány hangon hitt a küzdés Magamban mással mérni tusát. Mily büszkeség! Dalolom az élet uj himnuszát. Borús, borongó, bús bánat Felett föléled dús diadal. A lelkem ég S letett lantról ringva röppen a dal. Agárdi László. Dunaparti alKony. Halkan száll az este, Lágyan zsong a hab. Táncolva halad A nagy folyó teste. Ringó hab tetején Csónak imbolyog. dezése nagy adókat involvál, a melyek a termelést drágítják meg. Hasonló hatásuk van az állandó béremeléseknek is, melyek vizsgálatánál azonban mindig nagyon óvatosan kell eljárni, mert nehéz megállapítani, hogy mikor szerepelnek tisztán ok és mikor okozat gyanánt. Az eladó o'dalán működnek drágító tényező gyanánt a termelési- és üzemi költségek magassága, melyek országonként igen jelentékeny mértékben eltérnek egymástól, a közvetítő kereskedelem gyakran fölösleges közbeékelődése, tisztán spekulativ érdekcsoportok áremelő törekvései, a bérek és közterhek emelkedése. Hozzáfűzi a szerző ezekhez még a következő sorokat: „Egyes országokban, közöttük Ausztriában a drágaság okai között a gazdasági politikának kicsinyes tendenciáit is találjuk, a menynyiben szisztematikusan küzdenek mindazon gazdasági szervezkedési formák ellen, melyek az árak leszállását eredményezhetnék. Ilyen például a harc az árúházak, a fogyasztási szövetkezetek, a házaló kereskedelem ellen, az egyoldalú iparpolitika, a mely az iparjogért való harc, a képesítés megnehezítése révén a kereskedelemben és iparban a versenyt lényegesen megnehezíti. A gazdasági politikának ez az iránya magától értetödőleg nagyon alkalmas arra, hogy drágitólag hasson és fölmerül a kérdés, hogy az e réven esetleg elért előnyök — a kis önálló exisztenciák megtartása és emelése, — a szenvedett hátrányok által — a drágaság emelkedése, — nem ellensúlyoz- tatnak-e túlságosan nagy mértékben a nélkül, hogy a kis üzemtulajdonos tudatára ébredne Apró viz-sorok Gyöngyöznek elején. Távolban mécses ég, Füstöl a hajó. Alkonyba hajló A kékes, csendes ég. Dalolni kezd a hab, Rá a part felel. Büszkén most megy el A hajó s csend marad. Kigyúl fönn s lenn rokon Ezernyi csillag. Erős viz-illat Szállong a partokon. A habok ágya mély, Alszik a folyam . . . Csendes-komoran Leszállt a méla éj. Agárdi László. Hogyan bánj az asszonyoKKal. Ez tulajdonképen olyan téma, a mely mindig divatos. És divatos kérdés marad majd még akkor is, a mikor már a bukj-el szoknya régen elbukott a divat műsorán. Különben aktuális kérdéssé azt, hogy miként bánjunk el az aszezen összefüggésnek és anélkül, hogy ez ösz- szefüggésről felvi.ágosiitatnék.“ A ki olvasni tud, nagyon sokat érthet ezekből a sorokból. Ezzel szemben a vásárló oldalán a következő okok működnek közre : a lakosság szaporodása, az emelkedett igények, az Ízlés finomodása, más oldalról a csekély gazdasági képzettség, a piac nem ismerése és az elégtelen szervezet. A felsorolt okok nagyrészt magukban hordják az orvoslás eszközeit, sajnos azonban, hogy ezen okok nagy része olyan általános természetű, hogy megszüntetésükre egyelőre gondolni sem lehet. Akár az aranytermés korlátozása, akár a katonai kiadások csökkentése a jelen időpontban jámbor óhajnak látszik. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelés fokozása intenzív gazdálkodás révén, a piac szervezése akár a termelő, akár a fogyasztó szempontjából, a szállítási kölrségek redukálása és a legsúlyosabban ható vámok leszállítása nincsen kizárva. Mindezen intézkedések keresztülvitele azonban csak akkar remélhető, ha az osztály- és pártpolitika, a mely a drágaság körül folyó vitába rendkívül nagy mértékben betolakodott, megszűnik és helyét egységes gaz dasági politika foglalja el. HireK. — A vármegye Koszorúja. Sátoraljaújhelyen vasárnap leplezték le Kossuth Lajos szobrát. Vármegyénk alispánja dr. Preszly Elemér orsz. képviselőnket kérte fel, hogy a leleplezésen képviselje a vármegyét és a szoborra koszorút tegyen le. Dr. Preszly Elemér szonyokkal: Lord Monmuth tette most, a ki érdekes, bár kissé cinikus tanácsot hagyott örökségül unokájának ugyanakkor, a mikor az egész vagyonát idegenek örökölték. A végrendelet, a mely már elég régi, egész a mai napig kézirat gyanánt feküdt egy angol könyvtárban, csak mást került nyilvánosságra. Hogy Gonigsby, az unoka, a kiről mindenki azt hitte, hogy ál- talános örököse lesz a dúsgazdag lordnak, mi módon fogadta furcsa örökrészét, arról nem szól a krónika, annyi azonban bizonyos, hogy a tapasztalatokban gazdag világfinak tanácsai nagyon érdekesek. Egy sereg aforizma tarkítja a „Hogyan bánjunk az asszonyokkal“ cimű fejezetét a végrendeleti tanácsnak, a melyek közül közlésre érdemesnek tartjuk az alábbiakat. Ha gazdag vagy, halmozd el az asszonyt gazdaságodnak minden varázsával úgy, hogy ő a gazdaságot tartsa egyedüli életcéljának. Ha szegény vagy, büszkélkedj szegénységed- det; ha hires, ragyogtasd át reá is fényedet ; ha köznapi, mutasd, hogy megveted a hírnevet. Megszeret az asszony, ha látja, hogy a mi vagy, meggyőződésből vagy. Az asszony nem szereti azt a férfit, a ki a lábaihoz omlik. Inkább iparkodjál féltékennyé tenni az asszonyt, a kitől azt akarod, hogy szeressen. Légy hideg, ha érdekes férfi akarsz
