Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-07 / 35. szám
Huszonötödül évfolyam 35. szám. Vác, 1911. május 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kezdődik az adókivetés. Vác, máj. 6. A harmadik osztályú kereseti adókivetések május 8-án kezdődnek az uj városháza tanácstermében. A bizottság elnöke dr. Forgó Kálmán ügyvéd, tagjai Presziy Gyula, Miltényi Aurél és Racsek János. A pénzügyigazgatóságot dr. Hetényi Károly pénzügyi fogalmazó fogja képviselni. Az adókivetés, melyre minden adózóiéi értesítést kapott, nyolc napon at fog tartani, azután a vidék adókivetése következik, az újpesti adókivetésre azonban a bizottság ki fog szállni. Volt már alkalmunk az adókivetési lajstromba betekintést nyerni és konstatálhatjuk, hogy az adónak mértéktelen emelését hozta javaslatba a pénzügyigazgatóság. Ma, midőn a mi városunkban érezhetők legjobban a megélhetés nehézségei, mert mig a piaci árutól kezdve minden drágult a lakásig, addig j a forgalom az előző évekhez képest egyre csökken, a pénzügyigazgatóság legtöbb adózónál 50 százalékos adóemelést javasol, de nem ritka, sőt gyakori a 100, 150 és 200 percentes adóemelés! Bízunk a bizottságban és i munkájában, hogy nem hajlandó sz amúgy is elviselhetetlen terheket még inkább növelni és polgártársaik iránt megteszik kötelességüket azzal, hogy a mértéktelen adóemeléseket szavazatukkal egész vonalon visszautasítják. _________ * Fóti Gyula számvevő hivatalos szobájában kitették a III. osztályú kereseti adóra vonatkozó javaslatokat és az arcok elfehéred- tek. Hogyne, mikor a pénzügyigazgatóság a mai viszonyok közt majd minden adózóra 5u—200 percentes újabb terhet akar róni! Ez aztán nagy keserűséget okoz kereskedőink körében s ennek viszhangja ez a levél is, melyet most kaptunk: Minden újabb adóteher kellemetlen érzést vált ki az érdekeltből, de lehetetlen leírni azt a megdöbbenést, mellyel kereskedőink a mostani javaslatba hozott adófelemelést fogadták, 80, 100 %"os> sőt nagyobb fokú emelkedés is van javaslatba hozva. Ha soha nem volt a kereskedőnek rózsás helyzete, most egyenesen kétségbeejtő némelyiké. Az általános drágulás nagy mértékben csökkentette a bevásárlási képességet. A kisebb forgalom nyomott árak mellett bonyolódik le, mert az árú drágább, a vevő nehezen alkalmazkodik a magasabb árakhoz, igy, hogy a ! kevés üzlet se vesszen el, a legcsekélyebb haszonnal kell megelégedni. Ha a mi kereskedőink egy egyesületbe volnának tömörülve, a helyzet jobb volna, mert egyöntetűen járva el, érdekeiket jobban tudnák megvédeni. Ez áll I a jelen esetre is. Azonban a közös kellemetlenség mozgásban hozta az embereket. Gyűlésre akarják összehívni a kereskedelmi és iparkamarai tagok részvételével az összes érdekelteket, hogy megbeszéljék a teendőket. Az j az általános nézet, hogy tán az országgyűlési képviselő vezetésével a pénzügyigazgatósághoz, mint ahonnét az adójavaslatok jöttek, küldöttség menjen, mely tárja fel a helyzetet, ismertesse meg a váci kereskedelmi viszonyokat, melyek a legcsekélyebb adóemelést is lehetetlenné tesznek, végül egy újabb kellőleg mérsékelt adójavaslatot kérjen. HireK. A tavaszi divat. A tavaszi divat meghozza egyik kedves, rég nélkülözött ismerősünket — a bolerót. Ugyancsak ez a divat hozza meg az oly nagyon kedvelt etamin szövetet is. A bolero, a milyen a mostani formája, hozzáalakulva a jelenlegi divathoz, vagyis hozzávágott ujjakkal és meglehetősen rövid formában, bizonyosan szívesen látott lesz mindenkinél, mert egyformán illik karcsú és kevésbbé karcsú alakra; viselheti a magas s az alacsonyabb termetű, nem kell ! hozzá sok szövet és a kiállításában megenged mindenféle különösséget, a mi ezt a kecses kis ruhadarabot csak még tetszetősebbé teheti. Ám egy fontos követelménye van ennek a ruhadarabnak: csak a ruha, vagy a szoknya szövetéből szabad készülnie és a díszének, a mennyiben a szövet ezt megengedi, meg kell egyeznie a ruha díszével. Mindazonáltal a kabátos ruha marad meg a legelegánsabb utcai viseletnek. Az említett bolerón kivül a kabátot j aránylag röviden viselik, szorosan csak a csípő alá ér és nagyon rövidített a derék vonala ; megint egy olyan forma, mely csak nagyon Valami Petőfiről. Irta és a Váci Muzeum-Egyesület 1911. április 2-íkí matinéján felolvasta : Dr. Gergely Mihály. 1 Valahol a világűrnek egy ismeretlen pontján, a hol az előtt semmi sem látszott, a hol az előtt semmi sem honolt, egyszerre váratlanul kígyúl egy csillag. Először kicsiny fénypont, mely mindig nő, mindig nagyobb. Egy naprendszer központi csillagzata, mely tőlünk sok száz millió kilométernyire az idők végtelenségében bolygókat ereszt ki magából, melyeknek ő éltető, világító napja, melyeken az uj nap áldásos fényétől és melegétől kívírul az élet. Tudós csillagászok azt mondják: egy uj világ született. Valahol a világűrben kígyul egy csillagzat. Először kicsiny fénypont, mely napról-napra nő, rövid idő alatt elsőrendű csillaggá fényesül, azutan gyorsan elhalványul, míg egyszer csak a tündöklő pont helyét elfoglalja a régebbi sötétség. Mi történhetett ott? Talán egy óriási égi katasztrófa. Talán két csillag ismeretlen tájakról rohanva összeütközött, az ütközés írtóz- tató erejétől meggyulladt és egy szörnyű, utolsó ítéletszerű katasztrófában elégett ? Tudós csillagászok szerint egy világ pusztult el. Valahol Kiskőrösön, Magyarországnak egy szürke községében Í822. év december 3í-én, a napnak utolsó perceiben, vagy ha úgy tetszik, 1823. év január f-én, a napnak első órájában éjfélkor, egy uj esztendő születésével egyidejűleg jó Petrovíts István mészárosmester egyszerű feleségének fia született. Alig növekedett a gyermek ifjúvá, gondolataival, szavaival, énekével egy nemzetet vert fel évszázados álmából, azután eltűnt csodás, misztikus módon, mint a hogyan jött, nem várva senkitől eltűnt, mint Illés próféta, bömbölő ágyúk tüzes szekerén ragadtatva vissza az égbe, a honnan nagy szelleme leszállóit. Ez az ifjú volt Petőfi Sándor. Eltűnt, de lángelméjének fénye bevilágította először az ő kicsi országát, azután Európát, azután az idegen világrészeket, az egész földet, mint a hogyan tündökölve ragyog egy csillag az égbolton, mely már rég kialudt, de fényének utolsó lobbanása a szédítő távolság miatt még nem ért el földünkre. Egy világ született benne: a magyar költészet uj világa. Tündökölt rövid ideig ragyog- tatva lángelméjét, azután kílobbant váratlanul; egy világ pusztult el benne, az ö zsenialitásának világa. Petőfiről bajos volna újat mondani. Annyira otthon van palotában és kunyhóban egyaránt, annyira ott vannak az ő dalai a legműveltebb leány magasröptű zenéjében, mint az utolsó pásztorgyerek furulyájának mélabús hangjában, hogy valóban zavarba jöttem, a mikor arra gondoltam, hogy mit tehetnék róla felolvasásom tárgyává, a mit már százszor nem ismételtek s a mi egy művelt közönség előtt érdeklődést kelthetne. Jött ismeretlenül. Szédítő gyorsasággal futotta meg pályáját, azután eltűnt titokzatosan, mint egy próféta. Mint egy próféta. Petőfi a jós, a jövőbe látó: ez ragadta meg figyelmemet s engedjék meg nekem, hogy a költőről mint a jövőbe látó prófétáról mondjak el itten egyet-mást. Eloszlatni a jövő ködét, föllebbentení a íá- tyolt, mely a ránk várakozó sors képét eltakarja előttünk: kí nem volna erre kíváncsi? De hánynak adatik közülünk ? Bámulom Petőfi magyaros meseszövését, nyelvének népies zengzetességét, szerelmi dalainak rendkívüli báját, ragyogását, hazafias költeményeinek magas szárnyalását, de azon, hogy mint jósolja meg a hazája és különösen a maga végzetét, azon csodálkozom. O előre sejtette, valósággal látta a hazájára bekövetkező eseményeket s ennek naplójában sok helyen kifejezést is ad. Elmondja, hogy évek óta tanulmányozta a francia forradalom történetét, a melynek eszméit a világ uj evangéliumának nevezi. . .. Vártam a jövendőt, — írja, — vártam azt a pillanatot, melyben eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elkarhozott lelkei elhagyhatják a börtönt, kínszenvedésük helyét . . . vártam a pillanatot, nem csak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jönni. Tanúbizonyságaim erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből, — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek, — mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többszőr leírtam, még többeknek mondtam.
