Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-04-30 / 33. szám

2 rosnak. Tanulja az iparát 3—4 évig, de inkább négy évig. Az inasévek kezdésével azután kerüljön az ipariskolába is. Itt azután, mivel irni, olvasni, számolni tud, ismeri a történelmet, földrajzot, mértant, természettant, vegytant stbit az alap­jában, akkor már nem kell, mint most ismételni, hanem ezekben a tudását még fejleszteni lehet. Kevesebb időt kell ezek fejlesztésére fordítani és az ipari szaktudásokra kell törekedni. És pedig úgy, hogy itt a fiú necsak a feltalálókat és életrajzukat tanulják meg, hanem azt is, ho­gyan kell az olyan dolgot elkészíteni. Az asz­talos tanuljon szakismereteket elméletben az asztalosságról, a lakatos a lakatosságról, a kocsifényező a kocsifényező mesterségről. Az iskolai szakoktatás lépést tartson a műhelyben történő szakoktatással. így erősen hiszem, hogy lesznek ügybuzgó, szorgalmas, szakképzett, müveit inasaink. Mert nem szakad meg a fiú tanításának folyamata, nem lesz alkalma a rá nézve és az ország iparosságára és kereskedőire káros napszámba- járást, cigarettázást, pénzezést, kártyázást meg­kedvelni. Már most mi történjék azokkal a fiukkal, a kik a hat polgárit elvégezték ? Ezeket az ér­telmes mesterek felfogadják 1—2 évre inas­nak, az értelmes szülők az 1—2 év letelte után beadják a felső ipari és kereskedelmi iskolába. Ezekhez a fiúkhoz jogosan bízok, hogy belőlük hasznos, szakképzett, művelt ke­reskedői, vagy iparosai lesznek az országnak. Tehát olyan iskolát kívánok, a mely a fiút mindazokra az alapjából szükségesekre meg­tanítsa, a mire az iparban, a kereskedelemben ma már feltétlen szükség van. Ezekkel akartam pótolni azokat, a mellyel a nyilvánosságnak és Szentgyörgyi Gusztáv úr­nak tartozom. Hogy én ezt az iskolát polgári iskolának nevezem, ez azért van, mert ebben még sem ipart, sem kereskedelmet nem taní­tanak, csak előkészítik őket az alapra. De ha Szentgyörgyi Gusztáv úr „Középfokú keres­kedői és ipari iskolának“ akarja nevezni, ne­állat iránti gyöngédségből is gyermeki szere- tete sugárzik ki! Az Anyám tyúkja című vers a gyermek­irodalomnak máig is ama mesterművei közé tartozik, a melyeket a felnőtt ember is gyö­nyörűséggel olvas és a melyeknek hatása alól életűnk alkonyán sem tudunk szabadulni. Havas Adolfnak az Anyám tyúkja című köl­teményhez fűzött megjegyzését Barótí Lajos egészen helyesen nem ide valónak nyílvánítja, de őt is tévedésbe esik, a mikor azt hiszi, hogy az öccsét látogatta meg itten. Petőfi István so­hasem volt Vácon mészáros legény. Az Anyám tyúkját a külföldi irodalomba is átültették. Németre „Die Heínne meiner Mut­ter“ cím alatt Heinrich Melas, (Gedichte von Alexander Petőfi II. 268.) szerbre Koka moje majke címen Brankovícs Blagoje fordította le, francia nyelven La poule de la mére cím alatt csupán prózában jelent meg H. Desbordes-Val- more tollából. (Poésíes Magyares 74.) Hogy mikor hagyták el Petőfi szülei Vácot, ép úgy nem lehet megállapítani, mint a hogy ide településűk időpontját nem tudjuk. A vá­rosházán nem találni ennek semmi nyomát. Pesten haltak meg gyors egymásutánban a magyar szabadságharc szerencsétlen esztende­jében, í 849-ben, a mikor dicső fiuk a harc me­zején vérzett el azért a szabadságért, melyet nálánál szebben soha senki meg nem énekelt. keni alig van kifogásom ellene, csak már meg­volna, mert a ki vasárnaponkint végig sétál a városon, láthatja azt a sok kártyázó, pénzező fiatalságot az utcán, rögtön meglátja azt is, hogy ezeknek is elkelt volna még pár évig iskolába járni. Most még egyet. Szentgyörgyi Gusztáv úr azt mondja, hogy „most már vegyék át az eszmét azok, a kik mint egyének a közt is képviselik.“ Igenis vegyék át; de még akkor magát az egyént is terheli a kötelesség, hogy tőle telhetőén mozdítsa elő a jó ügyet. Ez ok­ból én még nem ruházom rá egészen a mun­kát a közt képviselőkre, hanem addig buzgól- kodom, mig azt nem mondhatjuk a közt kép­viselő férfiainknak: „íme ennyien vagyunk, a kik ezt az iskolát kívánjuk, kérjük ennek felállí­tását.“ Bakos József. _____ VÁCI HÍRLAP Hírek. Dal a hurcoIKodásról. Vig tánc zene, bor, lány, vagy szerelem, Értetek lantom fel se emelem a Miről nem zenge soha senki más: Rólad dalolok, oh hurcolkodás. Mikor eljön a bájos kikelet, S fűben hever a naplopó sereg: Megindul a szék, asztal, pamlag, ágy, S egy jobb hazába hurcolkodni vágy. Mikor felvirrad május elseje, Ezer szívben ezer remény vele, Kenyérért kiált száz munkás torok: Utcákon csak Max Taúszki robog. Álmodból szitok, lárma felriaszt, Mert a szobádból viszik ezt vagy azt. Méregtől fúlva nyakadba veszed Az egész várost, egész ligetet. Még jó, ha uj lakásod megleled, S nem űz a szokás áprilist veled; Hogy tévedésből vissza mégy oda, Honnét már elvitt Tauszki lova. Szerte heverő asztal, szék között Fiad kis öcséd, bőg, vagy nyöszörög. Az egyik álmos, másik enni kér, Lépten-nyomon csak a méreg kisér. Mért is van az, hogy nékem az egek Nem adták még meg mind ez örömet? Kézelő, gallér, pálca, semmi más . . . Nálam könnyen megy a hurcolkodás. G. M. — Az uj állomásfőnök. Wallner Godof- réd főellenőr, a váci vasúti állomás főnöke tudvalevőleg nyugalomba vonult. Most költö­zik be a városba, a hol a tanév végéig marad s azután állandó tartózkodásra családjával együtt Pozsonyba költözik. A hivatal vezetését már átvette tőle utóda: Latkóczy Pál máv. hiva­talnok, ki eddig Pozsonyban mint tartalékos hivatalnok működött. Az uj főnök fiatalon ke­rült az ország egyik legnagyobb forgalmú ál­lomására. Szívélyesen üdvözöljük uj állásában s közönségünk nevében arra kérjük, hogy hatáskörében a jogos és méltányos kéréseket teljesítse s főleg hasson oda, hogy végre a mi pályaudvarunkból is modern pályaudvar legyen, a mit oly régen, de hiába vár Vác város la­kossága. — Előléptetések a máv=nál. Ismerős vasutasaink közül 1911 május 1-től számítandó ranggal előléptettettek A IV. 3-ból a IV. 2-be Zeller Nándor felügyelő a VI. 1-ból az V. 3-ba dr. Balázsovics Domokos titkár, Hirschmann Nándor főmérnök, a VI. 3-ból VI. 2-be Jakab- házy László, Kruttschnitt Pál főellenőrök, dr. Radó Jenő titkár és Wittenbarth Izidor főmérnök a VII. 1-ből VI. 3-ba Tolnay Árpád főellenőrré, Boros Andor főcllenürré, a VII. 2-ból VII. 1-be Hoffmann Ferenc hivatalnok, a Vili. 3-ból a III. 2-be Both József, Laszka Antal hivatalnokok, a Endre Dénes, Rajsz Károly fogalmazók, a IX. 1-be Szekendy Dezső hivatalnok, a IX, 2-be Párducz Nándor hivatalnok. — Schmidt József — akadémikus. A tudományos akadémia első osztálya Schmidt Józsefet a tudomány-egyetemen az összehason­lító indogermán nyelv tanárát levelező tagul választotta. Schmidt váci származású, ki lan­kadatlan búvárkodásával, irodalmi munkássá­gával szerzett érdemeket arra, hogy a tudo­mány legmagasabb helyén elismerést arasson és az akadémia tagjai közé válassza. — Halálozás. Albrecht Sándor építőmes­ter élete 40-ik, boldog házassága 9-ik évében Nagyváradon elhunyt. Hült tetemeit Vácra szál­lították s e hó 28-án temették el a Rókusból a középvárosi levő családi sirboltba. Az el­hunytat a Scheffer-család gyászolja. Ny. b! — Krakker=emlékünnep. A siket- némaintézet kegyeletes ünnepet ült szerdán. Néhai nagyérdemű gondnokának, Krakker Kál­mánnak arcképét Bartók Lajos intézeti rajz­tanár megfestette s az arcképleleplezés a család, az elhunyt tisztelői és barátai nagy társaságá­nak jelenlétében ment végbe. Eljöttek a buda­pesti gyógypedagógiai intézetek tanárai is és a tiszteletadók megtöltötték az egész díszter­met. Kontur László hittanár megelőzőleg gyász­misét mondott az elhunytért. Az emlékbeszédet Borbély Sándor igazgató mondotta Krakker Kálmánról, ki hivatalos elfoglaltsága mellett nevét a közéleti működésével is megörökítette. A városnál mint gazdasági bizottság elnöke a modern gazdaság érdekében fejtett ki nagy munkásságot, a szőlőtelepet nem várt jöve­delmezővé tette, a kaszinóban, a lövőházban, takarékpénztárban legbuzgóbb munkálkodása által tűnt ki, mint gazdasági tudósitó a föld­művelésügyi miniszterek számtalan elismerésé­vel dicsekedhetett s egész munkássága nem­csak a királyi kitüntetésben, de barátai, isme­rősei, a város teljes rokonszenvében részesült. Az igazgató jellemezte Krakker Kálmánt mint mint az intézet lelkes, páratlan buzgalmú gond­nokát s találó szavai mély hatást keltettek. Szalay Ottó kegyeletes emléksorai után meg­magyarázták az intézet növendékeinek az ün­nepély jelentőségét, majd Borbély igazgató be­szédét osztották szét a jelenlevők között. — Előléptetések a m, Kir. honvéd­ségnél A király 1911. május 1 -ével előlép­tette a m. kir. honvédség állományában dr. Tónay Dezsőt II. osztályú főtörzsorvossá, Bro- kés István honvédhuszár századost őrnaggyá, Borsos Miklós honvédgyalogos zászlóst had­naggyá, Nikitits István kassai honvédkerületi segédszámtisztet Budapestre a honvédelmi mi­nisztériumba számtisztté. — Amolnár-ipartársulataBuKiban. A helybeli molnár-ipartársulat pünkösd hétfőjét használja fel, hogy nyári mulatságát megtartsa. A mulatság a Buki-szigeten lesz s már délután kezdődik. Este halpaprikást és molnárcsuszát kapnak a vendégek. A meghívókat már leg­közelebb bocsátják ki a zajosnak és érdekes­bek ígérkező nyári mulatságra. — A ref. gazdakör közgyűlése. A felsővárosi ref. gazdakör fontos ügyekkel fog foglalkozni ma, vasárnap tartandó rendkívüli közgyűlésén. A tárgyak ezek lesznek: 1. Elnöki jelentés. 2. Baromfi és sertés tenyészállat be­szerzése várdsi és^ állami segítséggel. 3. A gazdakör által beszerzett gépek ismertetése és kezelése, Kurdi L. előadó. 4. Az április 8-án tartott választmányi gyűlés javaslatai. 5. Eset­leges indítványok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom