Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-30 / 33. szám
Huszonötödül évfolyam 33. szám. Vác, 1911. április 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre !4 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Ipariskola és növendékei. Vác, ápr. 29. Megköszönöm Szentgyörgyi Gusztáv úrnak, hogy cikksorozatomat figyelmére méltatta s cikkével alkalmat adott nekem, hogy elmondhassam, milyen iskolát kívánok és óhajtok, hogy az ipari és kereskedelmi pályára, meglehetős művelt, pályájukért törekvő és lelkesedő tanoncokat kapjunk. Ma a gyermekek túlnyomó többsége elvégzi a törvény által kötelező iskolákat, az elemi iskola hat osztályát. Ekkor 12 éves. Az ipartörvény azonban azt Írja elő, hogy 12 éves gyermek íanoncnak nem mehet. 12 éves korától, mig tanoncnak megy, mit csinál ? Jár hetenkint kétszer az ismétlő iskolába, egyébként (a szülője válogatja) napszámba jár, újságot árul, legtöbb esetben semmit sem csinál, jön, megy, csavarog, vasárnap pedig gom- bozik, pénzezik, vagyis pénzre játszik kártyát, zsinórdobást, guritást stb. Szóval szabadon és gondtalanul él. No már most, ha egy ilyen fiút inasnak adnak, száz közül tiz a ki belenyugszik, hogy most ne követhesse az eddig megszokott életmódját. Az ilyen körülmények között inasnak adott fiú aligha lesz iparos, kereskedő, hanem napszámos, újságárus, vagy könnyen élő a szülők jóvoltából. Mint inas szokva lévén a két év alatt, mielőtt inasnak ment, a fegyelmezetlenséghez, a szabad élethez, persze mikor inas lesz stanitóÜllői űt . . . Üllői út, akácfa virágok! . . . Mért, hogy a mint gondolok reátok: Szemeim a könny elfutja . . . És olyankor — Isten tudja — Faj a szivem, vérzik lelkem . . . Valamit tán elfeledtem, Valakit tán eltemettem Alattatok akácfa virágok! . . . Ha elmegyek arra Ti felétek: Múltak édes álma újra éled ! Ráborulok egy ablakra Összetörve, felzokogva . . . S mindannyiszor megkérdezem: Mért nem izentek már nekem? . . . Mért nem hívtok, mért nem nyíltok Nekem is még akácfa virágok? . . . ifj. Pintér Imre.. Petőfi és Vác. Irta és felolvasta a Vád Muzeum-Egyestílet Petőfímatínéján TRAGOR IGNÁC dr. 5 Petrovítsék a Báthorí-utca ÍI. számú házban laktak. Ez a ház .akkor Paradicsom-utca 192. népsorszámmal volt megjelölve és Schlapák Lajos tulajdona volt. Schlapák a Muslay-család rádí uradalmának gazdatisztje volt, magas kort ért el (a 70-es években halt meg) és sokszor mondogatta el büszkélkedve, hogy Petőfi szülei mestere tanítani akarja, az teher. Ha pedig felületessége miatt meg is dorgálja, már tűrhetetlennek találja a helyzetet. Nem játszhat, nem cigarettázhat, nem ténfereghet, nem pén- zezhet, mert mindezekre tisztességes mesternek ügyelni kell és ezekről le kell szoktatni őket. Ezek miatt 100 közül 85—90 megszökik a mestertől. No már az ilyen fiúból többé jó tanonc nem lesz. Miután ezelőtt napszámba járt, vagy újságot árult, vagy otthon csavargóit, visszatér oda és búcsút mond az iparnak és kereskedésnek. Az ipariskolában? ott is megint függésbe és tanítás alá kerül. Ne adj Isten, hogy buzgón tanuljon és az ő jobblétének előmozdítására való serkentés fogjon rajta. Tanítójában ellenséget, szabad idejének megrablóját látja; ellensége lesz és előbb csak engedetlen, később már gyűlöli és a legválogatoííabb rossz cselekedetekkel boszantja és veszi el a kedvét és türelmét tanítójának. Ismét sötétebb, a fejlődésre alkalmatlanabb lesz. Mit taníthat az ilyen fiúknak az alsófokú ipariskola? Újra elő kell venni az irás és olvasás tanítását, mert a két év alatt elpárolgott fejéből, a mit addig tanult. így kerülnek a mai fiúk az inaskodásba. Ha ezek közé egy, már magasabb iskolát végzett fiú bevetődik, az elfajul, mert magaviseleté, szorgalma, tudása eltesped. Mert egy-két ilyen fiú kedvéért a tanító nem adhat elő a magasabb tudnivalókból semmit, mert erre sem ideje, sem kedve nem lehet. Ezért mondják azután a mesterek, hogy a mostani ipariskola a2 ő házában laktak. És hogy ez a valóságnak megfelel, a szomszéd házak akkori tulajdonosainak utódai, özv. Almásy Jánosné, őzv. Battha Józsefné, Bartos Imre, Domaníczky István, íd. Farkasfalví Imre, Steiner Márton dr., Várfőldí Elek stb. kétséget kizáró módon igazolják. Az öreg Pintér Dávid és többen azt erősít- gették, hogy Petőfi szülei a Vásártéren egy deszkasővényes parasztházban laktak, Ez nem mond ellent az előbbiek állításának, mert a Báthorí-utca íí. számú ház sarok épület és másik felének ablakai a Vásártérre nyílnak. Sass István doktort megint megcsalta az emlékezete, mikor azt állítja, hogy egy kis emeleti házban volt az öregek otthona. Emeletes házak a Székesegyház-tér kanonok! házaitól és egyéb épületeitől eltekintve, jórészt a piacon vannak. Itt pedig nem kaptak volna olcsó szállást, ami miatt ide költöztek. A Duna-parton is van még egy-két emeletes ház, de az nem valószínű, hogy ezek valamelyikében fogadtak volna lakást. A tradíció csak a Paradicsom-utcát, a Vásárteret és a Fazekas-utcát emlegeti, de ezek egyikében sincs emeletes ház. Közel fekszik még az a föltevés, hogy — successive — két helyen is laktak. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy nagyon rövid ideig laktak itt és nem igen volt alkalmuk lakást változtatni. Hogyha chronológíaí és topographíaí szempontból megbízhatlan is Sass István Látogatás fölösleges, sőt káros. Pedig itt sem a tanító, sem egyedül az inasfiú a hibás, hanem a törvény, a mely 12 éves, korában megszünteti a tanítás idejét, de meg is tiltja 14 éves koráig az ipari pályára való alkalmazást. Ki kellene mondani törvényben, hogy a kötelező oktatási idő a 14-ik évig tartson. Ezt az ország tanítóságának, az iparosoknak és kereskedői társadalmának kellene követelni azért, hogy a fiú oktatása ne szakadjon meg, hanem az iskolából egyenesen kerüljön inasnak. És egyenesen az iskolából kerüljön az ipariskolába. Rögtön megfelelő helyzet fog előállni, mert a fiúnak nem lesz alkalma olyan dolgokat megtanulni a két közbeeső év alatt, a mit vagy egyátalán, vagy pedig már mint iparos, vagy kereskedősegéd korában is elég ideje, ha megtanul. Az pedig, hogy törvényben kötelezze a szülőket az állam a 14 éves korig való tanításra, most igen könnyen keresztül vihető, mert az elemi iskolák tandíjmentesek. Itt most már eljött az ideje, hogy megmondjam, milyen iskolát gondolok én jónak, tökéletesnek, hogy inasanyagunk jobb, szakértöbb és műveltebb legyen. Én azt óhajtom, hogy városokban az elemi iskolai oktatás csak négy osztályig tartson. A negyedik osztályból lépjen a fiú a polgári iskola első osztályába, a hol köteles legyen még négy évig tanulni azokat a tantárgyakat, a melyeket Szentgyörgyi Gusztáv úr igen bölcsen és szakszerűen felsorol. Ha ezt a négy polgári iskolát elvégezte a fiú, menjen inasnak, akár kereskedőnek, akár ipaaz öreg Petőfíéknél Vácon című cikke, nagyon becses bizonyítéka annak a gyermeki ragaszkodásnak és gondoskodásnak, mellyel Petőfi szülei iránt viseltetett. Épen olyan meghatottsággal olvashatjuk ezt, miként Petőfinek Vácon írt egyetlen költeményét, az Anyám tyúkját. Valami megragadó báj van Petőfinek anyjához való gyöngéd viszonyában — mondja Lázár Béla dr. kritikai tanulmányaiban (A tegnap, a ma és a holnap II. 45.) — s ez ihlette őt az Anyám tyúkja megalkotására is. Élte minden szakában — úgymond — jó és balsorsában ott lebeg előtte anyja jóságos alakja, miként Shakespeare előtt, Corjolanus- ban a matróna anyának, a hatalmas Volum- níának alkotása közben! A jóságnak, a gyöngédségnek, a szeretetnek, a gondoskodásnak, az anyai remegésnek jellemző vonásaiból alkotja meg Petőfi anyjának képét, a türelmes, szenvedő, szerető mártír asszonyt, ki csupa szív és érzés, ki csupa jóság és szeretet. Másrészt a maga odaadó fiúi ragaszkodását is festi, félti az anyját rossz hír keltette izgalomtól, remeg lelki nyugalmáért, egyetlen vágya, hogy boldoggá tegye, mert hogy mi néki az anyja, „arra nincs szó, nincsen fogalom.“ Anyja iránti szeretetét üde naívsággaí és természetes közvetlenséggel átviszi az oktalan kis állatra, a tyúkra is s Morzsa kutyájával tréfálkozva inti, hogy éljen jó barátságban a tyúkkal, mert anyja egyetlen jószága. A két
