Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-23 / 31. szám
2 VÁCI HÍRLAP delmeit fokozandó, a fehérek temploma mellé árkádos bazárt tervez, mely a pénzügyi bizottság tetszésével is találkozott. — No ez nincs a tárgysorozaton, szólt dr. Franyó — ezt nem tárgyalhatjuk. Hát nem tárgyalták, mert hát forma a fő. Téglagyár a hétkápolnánál. Ismeretes a Váci Hírlap-bój, hogy Mayer Adolf és neje győri lakosok a hétkápolna alatt a jégvermeknél homoktéglagyárat akarnak építtetni. Erre két hold terület kell nekik örök áron, a többi kihasználandó területért évről- évre akarnak fizetni bérösszeget Dr. Galcsek György magyarázta hosszasan, hogy mi haszonról van szó. Donovitz Vilmos felszólalása után Miltényi Aurél indítványozta, hogy itt üzletről van szó, bízzák az alkut a pénzügyi bizottságra, különben is itt csak elvi határozatot hozhat ma a képviselőtestület. A városatyák hosszú vitatkozás után határoztak is, úgy látszik, hogy a győri vállalkozók még ebben az évben építkezhetnek. Röptében a tárgysorozaton át. Eddig még több ügyet nem tárgyaltak le, mint a mennyiről itt beszámoltunk. A képviselők unalmasnak találván a délutánt, egymásután szökdöstek meg, a mit némán, fájdalommal tűrt el dr. Franyó István. Néhányát, a kik ott maradtak (voltak vagy tizenöten még) valóságos letargia fogta el, nem szóltak, nem helyeseltek, bánták is, akármi történik, csak már vége legyen a közgyűlésnek. Mert eddig majd két órát a közügyeknek szenteltek és a 36 tárgyból csak tízzel végeztek. A mi ezután következett, azon rohanvást törtettek keresztül. Egy csomó telekügyben nem határoztak, mert nem voltak együtt kellő számban, Bárdos Ernő referálásában, szokás szerint, megtagadtak egynéhány illetőséget. (Már ezek hozzátartoznak a közgyűlések rendes képéhez.) A vármegye határozatára kimondották, hogy Pápa Herman és Miskei Pál annyi apaállatot tartsanak, a mennyit akarnak, más is tarthat, Docskal Béla és Jenes József végrehajtókat kivették a dijnokok sorából és a segédszemélyzethez osztották be. Ez nem kerül pénzbe, de már a 200 korona személyes pótlékot nem szavazták meg. A fizetéskiegészitésük majd telik az államsegélyből. A gyámpénztári és árvaletéti, valamint a múlt évi zárószámadásokat szintén némán hallgatták végig. Bárdos Ernő tanácsos kérvénye volt az utolsó. A fizetésrendezés külömbséget tesz jogvégzett és nem jogvégzett tanácsos között. Bárdos azonban már állásában volt, mikor a fizetésrendezésről határoztak s jogtalan mellőzés érte. Most kérte, hogy a magasabb fizetési fokba sorozzák. Dr. Galcsek György állt fel a jogos kérelem mellett argumentálni. Fölös munkát végzett, mert már az elején mindjárt a tanácsos kérelme mellett helyeseltek. Meg is adták neki a 200 koronás ktilömbözetet. De már ekkorra az elnök, dr. Franyó István j magára maradt a pódiumon és a földszinten ) sem türelmetlenkedett több városatya tíznél. Ok pedig boldogan hallották, hogy nincs több tárgy és dr. Franyó immár két órai ülés után megtette a stereotip kijelentést: — Köszönöm szives türelmüket, a közgyűlést bezárom ! Vasárnapi levél. A M. V. E. zeneestélye. Titkot árulok el. A váci Magyar Védő Egyesület április 29-én a siketnémák intézete dísztermében zeneestélyt rendez. A műsort is elárulom. A szereplőknek csak egy részét nevezem meg, nem akarom a meghívót teljesen ismertté tenni. Tehát ime a műsor: 1. Karének, 2. Felolvasás, 3. Zongora hármas, 4. Huszka dalok, 5. Szavalat, 6. Kettős ének a Tündérszerelemből, 7. Karének. Nem zsúfolt, mégis változatos programin. Mindegyik száma érdekelni fogja a közönséget, mégis — miután ez Vácon nem mindennapi zenei élvezetünk — foglalkozzunk egy keveset már most is a 3. számmal. Zongorahármas. A hogy bizony az ő nyakára ne szervezzék ezt a hivatalt, hanem szervezzék át a rendőrséget, akkor szívesen veszi a bejelentőt. Különben is szerinte a törvény kötelezi Vácon is a települőket, hogy ittartózkodásukat bejelentsék. Dr. Galcsek György meg akarta nyugtatni a rendőr- kapitányt, hogy a szervezési munkával állandóan foglalkoznak, de nem ejthetik el a bejelentő hivatal felállítását sem, mit a közbiztonság érdeke sürgősen követel. Kálló Antal többször felszólalt a hivatal felállítása ellen, Donovitz Vilmos is megszólal és azzal argumentált, hogy négyezer koronánál is többe fog kerülni évente s még sem működik az majd pontosan. A főjegyző végre is vállatvonva kijelentette, hogy ambícióval dolgozott a bejelentő hivatal szervezésén, ha a közgyűlés azt leszavazza, legfeljebb egy újabb fölös munkától szabadul. No le is szavazta lelkiismeretfurdalás nélkül. A tisztviselők és a pénzügyi bizottság tagjai szavaztak csak a bejelentő hivatal felállítása mellett, ez pedig a kisebbség volt: Eltemették ezt a modern intézményt. A fehérek templomának környéke. József főherceg néhányszor eljött Vácra megnézni a hatos huszárokat. Most szobrot akarnak (nem Vácon) állítani neki, hát a jólelkű képviselők 100 koronát szavaztak meg a szobrára. De a kézimunkára-nevelő egyesület, mely nyáron nálunk tanfolyamot akart nyitni, már nem adnak semmit. Az igaz, hogy jelentős összeget kért: 1600 koronát. A Krenedits-házat a felsővárosi plébániatemplom mellett nem régiben megvette ifj. Hermann Ignác. Az uj tulajdonos néhány négyszögölet kér a várostól. Lőwinger Mór nagy helyeslés közt közbeszól: — Ha épít, ingyen adjuk oda! Hübsch! Kálmán mérnök erre az utcarészre szabályozási tervet készített, melyet Novák Antal melegen ajánlott elfogadásra a pénzügyi bizottság javaslatával szemben. A városi mérnök referált tovább arról is, hogy a város jővesabb, szűkebb kört jelent, a honnan az avatatlanok, sőt a kevésbbé avatottak is ki vannak zárva. Sőt ha a kamarazenét az ő eredeténél keressük, akkor úgy találjuk, hogy az igazán a kamarának, a fejedelmi udvarnak a zenéje volt. A művészek még a 18 ik században is csak fejedelmi udvaroknál, vagy legalább is azok közelében s az ő pártfogásuk mellett érvényesülhettek. Áll ez festőkre, szobrászokra, építészekre és költőkre, de áll különösen a zeneművészekre, a kik művészetüknek az érzelemre gyakorolt közvetlen hatása útján közel férkőzhettek az érzékenyebb lelkű fejedelmi személyekhez. A hatás itt kölcsönös volt. A kamara, az udvar az ő fényével emelte a művészt hely- zetileg és vagyonilag s viszont a művész tartalmilag emelte az udvar művészi intellektusát és igényeit. Különösen a bécsi udvar volt az, a mely körül Mária Terézia és II. József idejében, de később is a világ legkiválóbb művészei otthonosan s igen jól érezhették magukat. Bár ez az udvari támogatás inkább erkölcsi, mint anyagi lehetett, a minek klasszikus bizonyítéka, hogy Mozart, a ki már 6 éves korában bámulatba ejtette az udvart művészetével s a ki József császár megbízásából Rómában egyszeri hallásra lekótázott egy egész misét, a mely a szent Péter templomban éven- kint egyszer volt hallható s a melynek hangjegyeit hét lakat alatt őrizték*: ez az Istentől megáldott nagy művész és udvari muzsikus a legnagyobb nélkülözések közt tengette életét s a legkülönb szerzeményeit kénytelen volt már elkészültük előtt eladni egy pár forintért. Ezek a művészek aztán, a kik az udvar közelében éltek, fejlesztettek ki egy külön műfajt, a kamarazenét, melynek igazi atyja Haydn József volt. Ezt a zenét minden más zeneműfajtól elsősorban az a sajátsága kiilönóöztette meg, hogy nem a nagyközönség s nem nagy hangverseny-terem számára, hanem a zeneileg műveltebb, kényesebb, fejlettebb izlésűek s intenzivebb, szűkebb körben való előadás céljaira írták. A kamarazene tulajdonképen a zenészek, a zenemüvelők számára irt zene. Ez az a muzsika, a melyet a komoly és műveltebb muzsikusok a maguk szórakoztatására, épülésére müveinek, távol a hangversenyteremtől, távol a közönségtől s ezért hívják ezt a zenét még ma is kamarazenének, szemben a hangversenyzenével, bárha ma már ennek a zenének is meg van a maga közönsége. II. Ismerve most már nagy vonásokban a kamarazene eredetét és lényegét, szeretném, ha meg tudnám röviden ismertetni e zenemüfaj- nak azokat a lényeges sajátságait, a melyek őt minden más műfajtól megkülönböztetik. Ebből a célból idézem a kamarazenének egy igen találó definícióját, a melyet sehol sem olvastam, hanem újpesti kamarazenetársaságunk gordonkásától, a kiváló zenei műveltségű és szellemes ötleteiről hires Troyán doktortól hallottam : „A kamarazene művészek köztársasága, a melyben nincs alárendeltség, hanem csak kölcsönös engedékenység.“ E fogalommeghatározásnak minden' szava fontos és kifejező, de mégis közelebbi kifejtésre szorul azok részére, a kik ezt a műfajt maguk nem művelik, vagy annak mélyére még nem hatoltak. Tehát köztársaság a kamarazene. Miért köztársaság? Mert nincs uralkodója, fejedelme, nincs karnagya. Legfeljebb elnöke van, de ez nem feltétlenül a prímás. Sőt úgy tapasztaltam, hogy ha ideig-óráig akad is zsarnoka a kamarazenetársaságnak, ez rendesen vagy a gordonkás, vagy a brácsás. Talán innen ered az „őrült brácsás“ és a „vad gordonkás“ kifejezés. Egyébként a köztársaság vezetésében a szólamok egymást felváltják. Vagyis lényeges eleme a kamarazenének, hogy a vezető szólam nem egy hangszernek, mondjuk a primhege- dűnek van fentartva, hanem az egyes hangszerek a szólamvezetésben egymást kölcsönösen felváltják. Most a primhegedűn, majd a gordonkán (kisbőgő, cselló), ismét később a mélyhegedűn (viola, brácsa), vagy a második hegedűn halljuk a témát, a főszólamot fölcsengeni, mig ugyanakkor a többi hangszerek a vezetőszólamot alátámasztják. De ezek a többi szólamok nincsenek teljesen alárendelve a főszólamnak, hanem annak kiegészítő, segítő
