Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-03-17 / 21. szám
2 VÁCI IIIH LAI* megtisztítani, hogy az állandóan friss, ragadós legyen. Ennek igazolására, mint érdekes kuriózumot hozta fel a herkules-fürdői esetet. A fürdő fáit és parkját meg kellett mentenie a hernyó pusztításai ellen. Az irtást és a permetezést klór-bariummal elvégeztette. Az egész védett területet deszkákra kent hernyókátránnyal zárta körül. De a hernyók az elpusztított területről oly nagy mértékben jöttek a védett területre, hogy a huszadik— harmincadik a már megragadt hernyók testén átjutott volna. Ezt látva el kellett rendelnie, hogy gyerekek seprűvel a már leragadt és elpusztult hernyót állandóan lesöpörjék. Hogy az idegen helyen kikelt pille ne a mi fáinkon rakja le tojását, igy a jövő tavaszi munkánkon könnyitsünk, junius közepén fáinkat ugyanazzal az anyaggal, barkó sóoldattal és arány mellett újból megpermetezzük. Habár a klórbarium méreg, e téren semmi veszély nem fenyegethet, a mint házi állatokon végzett kísérletei során meggyőződött. A helyzet ép oly Veszélytelen, mint a szőlőnél. melyet szintén méreggel, rézgáliccal permetezünk. Azután áttért a fa másik nagy ellensége, a paizs-tetű elleni védekezés ismertetésére. Ez a kicsi, szabad szemmel alig látható ellenség a fa nedvét szívja és vonja el. A jelenléte megállapítható, hogy a fatörzs repedéseit fehér porszerű anyag tölti ki, melyet ha kitisztítunk és ujjaink között szétnyomunk, nedvesség marad hátra; a fa pedig senyved, alig él mától-holnapig. Ez ellen carbolineummal történik a védekezés. De nem a közönséges carbolineummal, melyet a fa tömítésére, conzerválására szoktunk használni, mert ez a fára nézve ártalmas és veszélyes, hanem a gyümölcsfa carbolineummal, az úgynevezett dendnnnel. Mig a közönséges carbolineum a vízbe nem oldódik olajos tartalma következtében, addig a dendrin a vízbe vegyül és abban oldódik. A gyümölcs-carboliheummal való védekezés kora tavasszal, március elején, a fa kihajtása előtt történik 5°/0-os oldattal. Vagyis 100 liter vízbe 5 kilo gyümölcsfa-carbolineum feloldandó és ezzel az oldattal a fák ágai és törzsei erősen bepermetezendő, hogy mintegy csorogjon a fáról a permetező anyag. Az erős permetezés itt azért szükséges, mert mig a hernyó elleni védekezésnél a barkó-só permet az állatra méreg, a dendrin a paizs-tetűt csak annyiban pusztítja, hogy átnedvesiti és az oldalán levő légző szerveit elzárja, tehát a dendrin csak kívülről hat és pusztít. Egyedüli egy védekezési mód a paizs-tetű ellen a radikális szer volna, ha a fa nedve lenne megmérgezhető. És hogy a dendrinnel mégis mennyire lehet sikeresen védekezni, felhozott egy példát, hogy egy helyen az út partjára kiülteett gyümölcsfák éveken át alig fejlődtek, évenként alig egy centiméter hajtást hoztak. Megállapította a pajzs-tetű jelenlétét, bepermeleztette a fákat és még az évben félméteres erős hajtásokat hoztak. A nagytudású előadót, a ki közvetlenségével, tárgyának szeretetével és előadási készségével teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét, az előadás befejezésével felhangzó hatalmas éljenzés honorálta. Ha a váci gazdák felhasználják és hasznukra fordítják, a gazdát fenyegető bajok és veszélyek elhárításáért folytatott küzdelemben töltött életnek hasznos tanácsát, úgy fáradozásuk meghozza az eredményt és a gazda eredménye lesz a tudós előadó fáradozásának hervadhatatlan babérja. Az előadás után banket volt az előadó kir. tanácsos tiszteletére a kissörházban. m. Hírek. Március 15-ike. Zászlódisz az utcákon, emelkedettebb hangulat a lelkekben jelentette Vácon, hogy a szabadság-évforduló nagy napja van. A szeszélyes március nem kedvezett a szabadban tartott szokásos ünnepségnek, de azért ezrek voltak lent a honvédszobornál s a városnak is fogadalmi ünnepén legtöbb helyen szünetelt ez időben a munka. Délelőtt folyamán tartották az iskolák ünnepélyüket. Nem volt nyilvános, de minden osztályban a ragyogó arcú, lelkesedő gyermekeknek tanítóik magyarázták a nagy nap jelentőségét. A kis ünnepségeket szavalatokkal és énekkel folytatták Egyedül a főgimnázium gyakorló iskolája tette nyilvánossá ünuepélyét, melyen jó szokás szerint nagy érdeklődő közönség jelent meg. Az ifjúság kokárdával a háttérben hallgatta végig a tartalmas programot, melynek minden számát lelkesen éljenezve fogadott. A városi ünnep a honvédszobornál folyt le délután. Régi szokás szerint félhárom órakor indult meg a menet a városháza előtti Konstantintérről, a hol előbb gyülekeztek a kisváci református iskolás gyermekek, az önk. tűzoltótestület s egyéb testületek egyesületek saját zászlójuk alatt. Zeneszóval vonult le az ünneplő közönség, elül a 48-as nemzetőri zászlóval. A főgimnázium tanulói tanáraik vezetésével a piaristák előtt csatlakoztak a menethez s koszorút hoztak magukkal ép úgy, mint Vác város közönsége. Szép, meleg napos idő volt még ekkor s mire a szoborhoz ért a menet, akkor kezdett csak szemeregni. A szobornál már mintegy két-három ezer emberre növekedett az ünneplők száma. A közönség a szobor előtti téren állt meg s csak a szereplők és a váci dalegyesület tagjai mentek föl a szoborhoz. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, melyet a váci dalegyesület adott elő hatalmas karával szépen Kazár Árpád karnagy »ügyes vezetésével. Bárdos Ernő v. tanácsos szavalta el azután a » Talpra magyar*-1 meleg érzéssel, tüzesen a közönség nagy tetszésére. Ismét a Dalegyesület énekelte most a »Kossuth Lijos ablakára« kezdetű hazafias éneket. Az ünnepi beszéd következett az ének után. Lett József siketnémaintézeti tanár volt az ünnepi szónok. Beszéde mesteri tudással összeállított, legkevésbbé sablonos, szép, tartalmas beszéd volt, gyönyörű gondolatokkal, a szabadság eszméjének hatalmas kifejtésével. A beszéd kissé hosszúnak tűnt föl, de kedvező időben azt sem lehetett volna mondani róla. A szónok maga gyakorlott előadóra vallott, ki minden izgatottság nélkül, nyugodtan adta elő szépen megszerkesztett beszédét. Hatalmas záporeső, jéggel vegyest zavarta meg a beszéd végén az ünnepséget, de a dalegyesület csak folytatta programját. Egy igazán csinos darabba kezdett a dalárda, a » Talpra Magyar *-t énekelte tüzesen, indulószerűen s ez tartotta vissza u közönséget, hogy mind szét ne oszoljon. Záborszky Árpád siketnémaintézeti tanár már szakadó esőben állt ki a pódiumra, de az idő legkevésbbé gátolta abban, hogy Czuczor >Riadó*-ját el ne szavalja. Záborszkyt már többször hallottuk szerepelni, de ez a szavalata fölülmúlta mind a többit Olyan hévvel, lelkesedéssel adta elő a nehéz költeményt, mintha csak a viharos jégesővel akart volna dacolni. Nagy kár volt, hogy a közönség a zúgó viharban nem hallhatta a remek előadást. Az utolsó szám ismét a dalegyesületé vo t a »Szózatától, melynek utolsó akkordjai alatt tűnt tel távolból a szép szivárvány s alig fejezték be a csűrön vizes dalárdisták éneküket, gyööszvér-fogatok százait, a málhahordók sűrű és piszkos tömegét, a parton őgyelgő fényes reverendákba (a fényesség az öregség és huzamosabb használat következménye volt a reverendákon) kiöltözött piros, rózsaszín, fehér harisnyákban lévő papok nagy csapatait, melyekkel, — úgy vettem észre, — Dél Olaszország kelleténél többel van megáldva. A mi hajónk deszkát és épületfát rakott ki, a mely valahol a csíki havasokban termeltetett, — volt nehány óránk s elhatároztuk, hogy megnézzük a várost, mely nemcsak azért érdekes a XVI századból való Angelo Montorsoli által készitett közkútjáról, mely szobrokkal és reliefekkel ékes. Igen szép látnivalónak ígérkezett a 900 esztendős Annunziata dei Catalani normann templom, a máltai lovagrend háza, mely ma preíekturául szolgál és melyről a lapokban olvassuk, hogy elég épen maradt. Hanem a többiek: Romhalmaz és szemét teleppé vált. A hajóból kilépve, megindultunk a városba. Néhány piszkos albergó volt mindössze a parton s az egyikből két gyanús szicíliai betörő férkőzött hozzánk, sugdosva, jelentősen pislogva össze, — semmiesetre se volt bátorságuk a két vad idegennek a társaság. Visszamentünk a hajóra s megkérdeztük az öreg kapitányt, hogy mit gondol, a két gyanús alak mit akar velünk? Az öreg a következőket felelte: — Ha jót akarnak, maradjanak veszteg. Az egész városon nincs mit látni. Csináljunk egy preferánszot. így maradt el Messina megtekintése s igy nem fogjuk mi látni többé ebben az életben Angelo mesternek gyönyörű kútját, ha csak az a csodálatos erő, mely az olaszokban régi történelmi hagyományaik iránt van, nem képesíti őket az egész világ felbuzdult áldozatkészségével mindent úgy nem restaurálni, mint a rettenetes katasztrófa előtt Messina állott. Mert századok patináját visszaadni ujonan készült alkotásokra, — mesésen tudják az olaszok. Egy kétségtelenül túlhaladott kérdés. Az nevezetesen, hogy Messina hiába háborog még máig is a föld és hiába ijesztgeti őket. — Mégis ott fog felépülni, a hol ezelőtt állott. És ezt igy motiválják: Minden háromszáz esztendőben bolondul meg méhében az öreg föld. Nem lehetünk oly érzékenyek, hogy öt generáció kereskedelmi boldogulásáért fel ne áldozzuk a hatodikat. Biz ez cinikus dolos, de a nemzetgazdaság eféle elvekkel dolgozik.
