Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-03-14 / 20. szám
2 V A C l HIRLA I» az erkölcsi és szellemi haladásnak, a mely a véges korlátokat széttörve, a fejlődés végtelenségébe ragad, a hol mindig jobbak, igazságosabbak és emberiebbek leszünk. Ezt az eszmét érezték ők át, azért ennek a napnak erkölcsi hatalma van, már pedig az erkölcsi hatalom a szabadság becsének átérzése. Olyan érzelem ez, mint az ifjúság, vagy a szerelem hóditó mámora, a melyet nem mérlegelni, de mindig frissíteni kell. Épen azért március Idusát szenteljük az ő emlékezetüknek, ujitsuk meg lelkűnkben azokat a diadalmas napokat, a melyek még akkor is ragyogóvá tennék Magyarország földjét, ha már egészen temetővé változott volna ; ne irtózzunk meglebbenteni azt a fátylat, a mely szenvedéseket, bitófákat, fájdalmakat takar s a melyek még akkor is gyászba borítanák Magyarország földjét, ha az paradicsommá alakult volna át. Elhatározást a múltból kell merítenünk s azután követnünk a megtalált példát. A kik hat évtizeddel ezelőtt gyermekek voltak, ma már öregek; az akkori férfiak fejét a hanyatló élet fehér hava borítja és az akkori öregek ma már halottak. De a szellem, az eszme, a lélek soha meg nem hal, kitör a sírból, elhagyja temetői ágyát és eget kér. Mint a chalonsi mezőn, a levegőben ma is folyik a »Hunnok harca;« a magyar szabadságharc halottal, a kik a magyar szabadságért áldozták fel magukat; a vértanuk, kik bitófán vérzettek el, vagy a kik szomorú száműzetésben találták meg sírjukat; ma is élnek. Csontijaikat fenyegetőleg emelik azok felé, a kik megtagadják őket és a szent hagyományt, — de áldólag terjesztik ki karjaikat azok felett, a kik ma is megértik ezeknek a halhatatlan szellemeknek a levegőben zsongó beszédét és dolgoznak a szabad, a független és akkor talán boldog Magyarország érdekében. Dr. Horváth Károly. Ezelőtt néhány hónappal pedig egyik nagyhírű publicistán a következő dolog esett meg. Véletlenül vig cimborák társaságába keveredvén, ő maga is, mint afféle jól mulató ember, a pezsgő fogyasztásához ugyancsak hozzálátott. Egyszer csak valaki elkiáltja magát, hogy mindnyájan mérget ittak, mert az utolsó üveggel szomorú tévedés történt. Bizonyságul egy hamarjában az üvegre raragasztott címlapot mutat elő. Erre a mi írónk a mérgezés minden jeleivel rosszul lesz úgy, hogy tüstént le kellett fektetni, az orvosnak pedig nem csekély fáradságába került a képzelt beteget nem létező betegségéből kigyógyítani. Az efféle tünemények ép eszű és testű embereknél nem vehetők valami beteges állapot, vagy hypnotikus hajlam rovására, mindamellett a természet titkainak egyik legérdekesebb részét képezik és eddigelé az orvosi tudomány által még nem lettek megfejtve. A képzelődés által okozott bajok pedig ép oly fájdalmasak, mint a valódiak, miért is kegyetlenség lenne gyógykezelésükről nem gondoskodni. Ez okból a gyermek képzelődésére ható túlságos nevelési rendszert helyesnek nem tartjuk, mivel az előbb-utóbb veszélyes következményeket von maga után és oly tüneményekben nyilvánul, melyeknek okait megfejteni képesek alig vagyunk. Vasárnapi levél. Emeljünk Kossuth-szobrot! Holnap: március 15-e. Oly nap ez — a hazafiúi érzés ünnep napja — a melyen ifjú és agg, férfi és nő egyaránt átengedi magát a honszeretet magasztos és szent érzésének. Magasztos és emelkedett hangulatú napja ez a magyarnak. 61 ikszer virradunk ez ünnepre. 60-szor ébresztette már a magyarban ugyanazon fenséges érzelmeket. »Isten és Haza« ez az emberi érzelmek koronája, a gyarló emberi lélek emelkedett hangulatának mindenkori ébresztője. Március 15-e, 60 hosszú esztendő múltán a legalkalmasabb napunk lett a honszerelmi érzés évenkinti lerovására. Amint hetenkint legalább egyszer leborulunk az Isten házában, úgy évenkint legalább egy napon — március 15-én — hazafiúi érzésünknek láthatóan kifejezést adunk. Mindkettő oly érzelem, mely ugyan állandóan helyet foglal lelkűnkben, néha azonban külső megnyilatkozást is kíván. Ez igen természetes emberi tulajdonság ! . . . Holnap is emelkedett hangulatban leszünk ! Szegények és gazdagok egyformán. Az ember emelkedett pillanatában szokott nemes, nagy, eszményi tettek, cselekvések elhatározója, megindítója lenni. Számtalan példa van erre. A március 15-i, érzésbeli nap meg épen igen sokszor volt valami szépnek, nagyszerűnek a szülője. S ez jól is van igy. Hiszen március 15-éhez csak igy marad hű a magyar! Mutassuk meg, hogy ismerjük március 15-ének lényegét s emelkedett hangulatunknak egy maradandó és méltó kifejezést mi is tudunk adni ! Városunk bővelkedik terekben, de egyiket sem díszíti még a hazafiui kegyeletet külsőleg is kifejező szobor. Határozzuk el tehát holnap, március 15-én — emelkedett hangulatunkban, — hogy pótoljuk városunk eme hiányát, fogyatékosságát. Honszerelmünk, a kultúra — képzőművészet — szeretete, szeretett hazánk jövője bírjanak erre bennünket. Vác város hazafias közönségének, nem szükséges bővebben indokolni egy hazafias szobor felállításának üdvösségét. Ha Vác város közönségének tekintélyes része ezt valóban igy érzi, az a kérdés, hogy mely hazafi emlékének állítsuk az első szobrot? »Kossuth Lajos emlékének«. Amikor — széles e hazában — már mintegy 80 Kossuth-szobor hirdeti ragaszkodásunkat Kossuth eszméihez : azt hiszem, városunk vonhatja ki magát legkevésbbé egy ily szobor felállításával járó áldozat alól. Ismétlem, nemcsak, mint magyarok, hanem mint váciak tartozunk ezzel : a hazáját legjobban szerető magyar emlékének. Lapozgatva városunk történetét ismertető munkákat gyakran találkozunk Kossuth nevével. .. a ki követünk volt. Városunk emelte az első honvédemléket az országban, legyünk hívek régi kegyeletünknöz : s az első hazafias szobrunk : Kossuth-szobor legyen ! E szobrot közadakozásból kell felállítani, a szegények filléreiből, a gazdagok koronáiból. Tudom, közönségünk áldozatkészségét sok oldalról megterhelik a társadalmi feladatok, midazonáltal hiszem, hogy egy néhány év szorgalmas gyűjtői munkája eredménnyel fog végződni. Ha az egyesületek által rendezett mulatságok, előadások stb. jövedelmeiből minden egyes esetben nem mulasztják el egy bizonyos hányadot juttatni a Kossuth-szobor alapnak, már ezzel is lényegesen gyarapszik a tőke. S »mecénások« is akadnak még mindig! Tehát, holnap ... Ne fojtsuk vissza érzelmeinket ! A sok egyén egyenkénti érzelme együtt, hátha egy örök emlék: az első váci szobor, alkotója lesz ? Szentgyörgyi. * Munkatársunk nemes és szép indítványához kevés a hozzáfűzni valónk : szívvel lélekkel támogatjuk. Készségesen kezdjük a gyűjtést s az adakozók neveit adományaikkal a Váci Hírlap hasábjain nyugtatni fogjuk. Hírek. Március 15. A szabadság ébredésének 61-ik évfordulóján azzal a nem lankadó hazafias lelkesedéssel ünnepel Vác városa, melylyel mindenkor ülte március 15-ikét. A zászlódisz s a város fogadalma, ünneppé avatja ezt a napot most is s a nagy, átalakító eseményekre való emlékezés foglalja le a sziveket. Az ünnepség Kisvácon a ref. templomban kezdődik, hol Fábián János lelkész istentiszteletet tart, majd utána március 15-ikét méltató beszédet. Délelőtt még egy ünnepély lesz, ezt a főgimnázium gyakorló iskolája tartja. Ennek az emlékünnepnek műsorát szerdai számunkban közöltük, most csak azt jelezzük, hogy a főgimnázium ünnepségére meghívót nem bocsátottak ki, hivatalos arra minden szülő és érdeklődő tanügybarát. A főünnepély — szokás szerint — a honvédszobornál folyik le délután. A kisváciak a fehér ló előtti téren gyülekeznek, honnan zászlójuk alatt vonulnak két órakor a városház előtt levő térre. Innen fél háromkor cigányzene hangja mellett és a nemzetőri zászló alatt vonul le a honvédszoborhoz az ünneplő közönség, melynek soraiban az iskolás gyermekek, a főgimnázium tanulóifjúsága is részt vesz. A dalárda énekével kezdődik az ünnepély, mely után Bárdos Ernő tanácsos szavalja a Talpra magyart, majd ismét a dalárda énekel. Az ünnepi beszédet Lett József siketnémaintézeti tanár mondja, melyet Záborszky Árpád szavallata követ. A dalárda himnusza járja be az ünnepélyt a honvédszobornál. Társasvacsora csak egy lesz : a Kaszinókörben. Vendégeket is szívesen látnak. —Előléptetések éskinevezések.A kultuszminiszter dr. Acsay István besztercebányai főgimu. igazgatót a VII. fiz. rangosztályba léptette elő, Hercsúth Kálmán siketnémaintézeti tanárt pedig segédtanfelügyelővé nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter Szungyi Gábor számtisztet számellenőrré, Ruth László számgyakornok számtisztté, Rappensberger Imrét számgyakornokká nevezte ki. A belügyminiszter dr. Dora Sándort a székesfővárosi m. kir. államrendőrségnél segédfogalmazóvá léptette elő. A m. kir. igazságügyminiszter Schmidt József váci kir. orsz. fegyintézeti tisztet az igazságügyminiszteriumhoz helyezte át irodatisztnek. — Választások a fogyasztási adóhivatalban. Miklósovits Sándor halálával megüresedett városi vámfelügyelői állást a pénzügyi bizottság keddi ülésében töltötte be. Egyhangúlag erre az állásra Csányi István
