Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-02-10 / 11. szám

Huszonharmadik évfolyam.

11. szám.

I VAK p . I MÚZ-<

Vác, 1909. február 10.

"VÁC

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

A váci Takarékpénztár.

Vác, febr. 8.

Közgazdasági él elünk e számottevő intézménye évről-évre fokozódó hanyatlásáról kell megemlékeznünk. Mig a fővárosi nagy pénzintézetek mérlegeiből a megszilárdulás és vagyongyűjtés minden feltételei bekövetkeztéről kell meggyőződést szereznünk és mig a vidéki pénzintézetek óriási nyereségeiről hallunk legendákat beszélni, ez intézményünk szomorú kivételként szerepel és sorsa jobbrafordultára semmi biztató reményt néni nyújt.

A múlt napokban kiadott 1908- ik évre szóló jelentése minden üzletágban apadást mutat. Emez állapot nem az általános üzleti élet folyománya, hanem speciális jelenség, mely ez intézmény belső életében és vezetésépek hibáiban leli magyarázatát.

Csodálatos a jelzálog üzletnél mutatkozó apadás, mikor köztudomású tény, hogy Budapest környékének rohamos a fejlődése és a tömérdek építkezés folytán a jelzálog kölcsön kereslet még soha ily méretekben nem mutatkozott. De hogy e keresletnek megfelelő kölcsön-ügylet köthető és az abból származó haszon megsz.erezhető legyen, szükséges, hogy a pénzintézet a kereslet követelményeihez — saját érdekeinek szemmel tar fásával, mindenkor alkalmazkodjék; nem pedig egy évekkel ezelőtt megállapított, évtizedekre szóló kölcsönfeltételekhez mereven ragaszkodjék. Nagyon természetes, miszerint az alkalmazkodásnak és az üzleti élet követelményeihez való sinuilásnak legelső feltétele, hogy a pénzintézet részéről egy kellő tudással, érzékkel és hatáskörrel felruházott közeg álljon rendelkezésre. Erről kell első sorban gondoskodni és akkor a jelzálogkölcsönből tetemes nyereség érhető el.

E pénzintézet a legreálisabb és legszolidabb váltóhitelt igénylőket is elriasztja, mert a váltóhitel folyósítása előtt oly értelmű nyilatkozat elfogadását követeli, mely szerint a váltóadós minden perbeli kifogásról és fellebbezésről lemond és magával szemben teljes bizonyító erejűnek ismeri el a váci takarékpénztár könyvkivonatát. Hogy e kikötések teljes joglialályuak-e, vagy sem — nem állítom, de az adós részéről mindenesetre nagyon meggondolandó ily értelmű nyilatkozat aláírása különösen akkor, ha arra is gondol, —- hogy mily könyvkivonatot produkálhatnak ellene a közelmúltban megdöbbentő előzmények után eltűnt könyvelő könyvelése alapján.

Megfejthetetlen okokból a jbetét-állomány növekedést mutat. De erre is elmondható, hogy »adtál uram esőt, de nincs köszönet benne«. Ugyanis, ha ez intézmény kölcsön ügyleteit a betétek arányában szaporítani nem tudja, mint a hogy tényleg nem tudja, úgy ez tiszta veszteség, mert betéti kamatot és adót elhelyezetlen tőkék után fizeti.

Ezek mind általános, elemi és jóhiszemű dolgok.

Azonban egészen más eredményre jutunk, ha a Váci Takarékpénztár előző évi niérle geit a jelenlegivel összehasonlítjuk. Az előző években a szoliditás és realitás követelményeinek megfelelően a veszteség számlán feltüntettetek a házbér értékének szokásos és igazolt leirása és a tartalékalapok és nyugdíjalap kamatai. Ezen szokásnak és józan gondoskodásnak megfelelően kellett volna az idei mérleget is elkészíteni, azonban ebből hiányzik :

1. házérték leírás címén hozzávetőleg

2600 K - f

2. tartalékalapok kamatai 28529 K 97 f

3. nyugdíjalap kamatkülönbözete 1612 K 29 f

vagyis összesen 32742 K 26 f mely összeget ha levonjuk a nyereségként teltüntetett 40995 K 36 fillérből, úgy tiszta nyereségként csak 8253 K 10 f mutatkozik, nem is említve azt a jelentékeny és a múlt év terhére Írandó nagyobb s nyíltan el nem ismert veszteséget, melyet egyik könyvelőjének visszaélései okoztak. Sőt laikus szemmel nézve a mérleget, azt hisszük, bőgj' abból hiányzik a kölcsönök után előre Leszedett, tehát a jövő évet megillető kamatok öszszege, a mi szintén csökkentené a nyereség összegét.

De ha a tiszta nyereség a fentebbi számadatok szerint 8253 K 10 f, akkor miként számolható el az igazgatóság jutalékára 3279 K 68 f, mikor a fennt igazolt nj'ereség 8°/0-a csak 680 K 24 f. Avagj’ eme silány eredménynyel szemben megérdemel-e a vezérigazgató 1500 K ^jutalékot? A fenti adatok szerint ez összegek megállapítása és kiutalása helytelen — sőt jogtalannak látszik; mert a minoritás érdekeit gyökerében támadja meg, ha a majoritást képviselő igazgatóság ily szerény eredményekkel szemben búsás jövedelmet élvez. Legyen eredményt produkáló igazgatóságnak, vagy igazgatónak tisztes jövedelme, de a kik ettől távol állanak, azok semmiféle elismerésben nem részesülhetnek.

A fentieket csak laikus szemmel az igazgatóság számadataiból állapítjuk meg és egyéb érthetetlen adatain álniélkodva csodálkozunk.

Érthetetlen az is, hogy a jelentés az elmúlt évben köztudomásúlag történt nagy visszaélésekről egyáltalán meg nem emlékezik, mig a társasági székház átalakításáról, mint a legnagj'obb fontosságú eredményről a legbővebben és ténj'leg értelmesen foglalkozik.

Nagyon kívánatos, hogy a Váci Takarékpénztárnál egészségesebb üzleti szellem honosuljon meg; mert a Váci Takarékpénztár válsága egész közgazdasági életünk válsága lenne.

Agárdi László tanulmányát dr. Freysinger Lajosról, mint Íróról vasárnapi számunkban közöljük.

Az izr. leányegylet napja.

Alig hallgatott el az elmúlt szombaton az esti harangszó, máris szokatlan kocsirobogás verte fel városunk megszokott csendjét. És ez tartott szakadatlanul majdnem reggelig. Mérhetetlen csoportok tódultak a Kúria felé. Az öreg szállodának nagy ünnepe volt Visszavarázsolódtak a régi jó idők, a midőn a váci bálokra ide csődült az egész vidék, hogy az év farsangja számtalan kitörülheletlen emlékkel vésődjék a szép hölgyek és a vigadó fiatalság szivébe. És azután elmúltak évek, lelohadt a régi mulatási kedv, kezdtek a váci estélyek annyira hanyatlani, hogy a legutóbbi időben fehér holló számba ment a sikerült mulatság. A szombati est azonban megpecsételte az izr. leányegylet mulatságainak messze idegenbe tovaszárnyaló jó hirét.

Nyolc órára jelezte a meghívó a kezdetet, de akkor már a zsúfolásig megtelt teremben alig lehetett helyet szorítani s a karzat is megtelt érdeklődő szépekkel. No és a pénztárnál a jó Schönfeld tanító úr talán a tizedik b onját hegyezte el. mert a sok felülfizelés feljegyzésébe talán több is elfogyott.

Végre megszólalt a színpadi csergő, a szebbnél-szebb ruhákban pompázó hölgyek ajkai elnémultak, a szerelmes lovagok visszavonultak, Illofszky Margit lépett a függöny elé s kedvesen csevegte el Haas Lajosnak az alkalomra irt prológját.

Az éljenzéssel jutalmazott előjáték után lázas türelmetlenség vett erőt a hallgatóságon. Visszatartott lélekzettel várták az este fénypontját: Herceg Ferenc »Gyurkovics lányok «-nak kezdetét. Es fellebbent a kárpit és elkezdődött a mozgalmas élet a deszkákon.

Az első jelenéstől kezdve az utolsóig feszült figyelemmel élvezte a nagyközönség műkedvelők által eddig alig tapasztalt igazán művészi előadást.

Most a kritikára kerülne a sor, de sajnos, kritizálni valót alig talált valaki. A kis Gyurkovics mama (Goldmann Malvin) szép előadás keretében adta férjhez leányait. Katinka (Goldmann Gizi) a finomságig kidolgozott és természetesen átérzett férjhez menendő lányt, majd később »jukker« fiatalasszonyt mutatta be. Sári buga {Preszburger Szerén) aranyos »Gyurkovics jány« volt, Ella {{ÁltorjaiIlonka) a szende, szemérmes, szerelmes kis lánj't adta édesen, Mici {Schneller Olga) pedig, a kis primadonna, énekelt, táncolt, vigadt féktelen jókedvvel és zamatos előadással, Terka (Hoffmann Anna), Liza (Grünstem Jolán) és Klári {Weinberger Irén) a kis leánykák naiv szerepét tolmácsolták kifogástalan közvetlenséggel.

No de az urak se maradtak hátra a szép Gyurkovics lányoktól. Badványi ezredes (Bröder József) igazi nyers modorú, de jó szivű katona volt (csak az altiszti kardbojtja nem illett az aranygallérhoz), gyámfia Gida (Barna Ernő) a férfi primadonna kimagaslott mesés játékával, utólérheteden természetes-