Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-12-26 / 101. szám

VÁCI HÍRLAP 5 — Lovasitott papok. Érdekes átirat jött a héten a katonáéktól Vácra a katonai ügy­osztályhoz. Fölszólitandók az összes váci il­letőségű tart. katonai lelkészek — úgymond a drákói rendelet — valláskülömbség nélkül, hogy mert mozgósítás, illetve háború esetén közülük bármelyik is beosztható a lovasság­hoz, vagy tüzérséghez, tanuljanak meg lova­golni! Megemlíti az átirat, hogy erre a célra a gyalogsági tiszteknek felállított ekvitációk szolgálnak s a lovaglást megtanulni óhajtók ebbeli szándékukat január 15-ig jelentsék be a város katonai ügyosztályánál. A tartalékos lelkészek közül felszólitandók: Rassovszky Gyula, Kisparti János, Karácsonyi József, Kornis Gyula, Rassovszky Kálmán, Sebes Fe­renc, Torna József Kiss István, Rárdosi Fe­­tenc, Révész István, Horváth Zoltán, Jun­­greisz Izidor és Ganzéi Mózes. — A 48-as honvéd. Letűnt idők szép emlékeit őrzik a múzeumok. Minden leg­csekélyebb tárgy is a múltból egy-egy regét tudna mondani boldogabb korról, vagy ádáz küzdelmekről. Ma már bizony kevesen van­nak a szabadságharc hősei között; ők ma élő történelmünk. Megható, ha ily harcos ifjúkora egy-egy emlékétől megválva s azt a jövő nemzedék tanulságára a múzeumnak adja így Hirschfeld Gyula, 48-as honvéd, városunk derék polgára 2 ezüst, 3 rézérmet és 2 papír bankót adott a múzeumnak, me­lyért az egyesület ez úton is köszönetét fejezi ki. — Névmagyarosítás. Sipler József a pesti hazai takarékpénztár főtisztviselője nevét belügyminiszteri engedélylyel Péterffy-re ma­gyarositolta meg. — R. Kovács Laura művészestélye. R­Kovács Laura, a neves szavaló művésznő, művészestélyt fog rendezni városunkban. Az estély december 27-én d. u. V26 órakor lesz a városház közgyűlési termében. Az es­tély jótékony célt szolgál, mert a művésznő a belépti dijakból befolyó jövedelem egy ré­szét a Szent Antalról nevezett nőegylet sze-' gényeinek juttatja. — Milyen hús kerülhet a hatósági mé­szárszékbe? Gazdasszonyainkat és állat­tartó gazdáinkat is érdekelheti az a rendelet, melyet a földművelésügyi miniszter az alis­pán utján most adott ki a városoknak és a községeknek arról, hogy milyen húst mér hetnek a hatósági hússzékben. A rendelet ez: Ismételve kérdés intéztetett hozzám arra nézve, vájjon a húsfogyasztás tárgyában ki­adott rendelet lül §-ban jelzett hatósági hús székben mily húsok árusíthatók, illetőleg ab ban közfogyasztásra teljesen alkalmas húsok kimérhetők-e? Háromféle okhói kerülhet hús hatósági hússzék utján elárusitásra, még pe­dig 1. a húsvizsgálat folyamán közfogyasz­tásra feltételesen alkalmasnak talált és elő­készítő eljárások által emberi élvezetre al­kalmassá tett beteg állatok húsa; 2. továbbá olyan hús, a mely noha egészséges állatok­ból származik, valamely objektiv tulajdonsá­gánál fogva a feltétlen közfogyasztásra ke­rülő állatok húsánál csekélyebb értékűnek minősítendő és 3. végre a teljes fejlettséget még el nem ért, vagyis tápláló értéke tekin­tetében a felnőtt szarvasmarha húsánál cse­kélyebb értékű növendék marha húsa is olyan községekben, a hol ily hús kimérésére külön mészárszék nem áll rendelkezésére. A hatósági hússzéket a rendelet közintéz­ménynek minősiti, sőt, hogy a nem mészár­székbe való hús árusítását mondja csak a hatósági hússzék feladatának, ezen elvet in­kább csak általánosságban mondja ki, addig a rendelet 102. §-a alapján, mert ezen sza­kasz a hatósági hússzék körébe tartozó hús­féléket egyenkint megjelöli, a hatósági hus­­szék közintézményi jellege teljes szabatosság­gal meg is állapítható. Alig lehet kétség az iránt, hogy a 104 §. olyan értelmezést enged­het csak meg, a mely a hatósági hússzék közintézményi jellegével nem ellenkezik. Az előadottakból önként következik, hogy az idézett rendeletem 104 §-ának azon kijelen­tése, mely szerint mindenkinek jogában áll szabályszerűen levágott állatainak testrészeit a hatósági hússzékbeu árusítani, csak akkép értelmezhető, hogy az állatok vágását, illetve szúrását kivételesen, tehát csak alkalmilag és iparszerűleg űző magánosok által levágott ál­latok is a hatósági hússzék útján bocsátha­tók közfogyasztásra, abban az esetben, ha a közfogyasztásra bocsátásnak ezen módja köz­érdekű, ha tehát a levágott állatok húsán vagy a közegészségügyre, vagy az állategészség­ügyre kiható ártalmak állapíttatlak meg, vagy edig ha a hús valamely objektiv tulajdon­ságánál fogva csekélyebb tápláló és élvezeti értékűnek minősíttetett. A közfogyasztásra feltétlenül alkalmas húsoknak a hatósági hús­szék útján való forgalomba hozatala ezzel szemben csak két esetben lehet közszükség­let. Az egyik eset a kényszervágások esete, a mikor az állattulajdonos tudvalevőleg tel­jesen ki van szolgáltatva a húsiparosnak és állatját a legtöbbször csak jelentékeny vesz­teséggel értékesítheti, a másik eset pedig olyankor állhat elő, a mikor forgalmi korlá­tozások fennállása esetén a gazda csak hely­ben értékesítheti állatját és ezt a körülményt az iparos ugyancsak az á'lattulajdonos ká­rára használja ki. Mindkét esetben általános gazdasági érdekek teszik kívánatossá, hogy az állattartó közönség állatait nagyobb káro­sodástól való megóvás céljából, ha azok fel­tétlen közfogyasztásra alkalmasak is, hatósági hússzek utján értékesíthesse, minden más esetben azonban a feltétlen közfogyasztásra utalható állatok húsának hatósági hússzék út­ján való árúba bocsátása nem közszükséglet és ezért közintézmény jellegével össze nem egyeztethető. Az állatfajt illetőleg megjegyzem, a hatósági hússzékben — lóhúst kivéve — közfogyasztásra szánt mindennemű állatnak ideutasitott húsa kimérhető. Megjegyzem még, hogy a hatósági hússzék intézménye nem tévesztendő össze a hatósági mészárszékkel, mivel a hatósági hússzék fentiek szerint köz­­intézmény', míg ezzel szemben a hatósági mé­szárszék iparszerűen űzött magánvállalkozás­nak tekintendő. — A rétsági megyebizottsági tag vá­lasztás f. hó 15-én ejtelett meg és ez alka­lommal a beadott 141 szavazat mindenikét Uzsák József körjegyző kapta meg. — Romhány fejlődik. A duna-ipolyvölgyi vasút által közelünkbe került községből Ír­ják lapunknak : Romhány község rohamos fejlődésnek néz elébe az ipar és kereskede­lem terén. Mint értesülünk, az eddig fel nem ismert értékű ottani kőbányát egy gazdag vállalkozó cég Laszkáry Gyula főrendiházi tag, tulajdonostól hosszabb időre kibérelte. Mert a romhányi kő kiválósága miatt rövid fél év alatt máris országszerte keresetté lett, nem csodálkozunk, ha azt a hirt kapjuk, hogy a napokban 60 bányamunkást fog a vállalkozó Romhányba tetepiteni és hogy a tavasz folyamán a nagy jövőjű kőbányát 200 munkással helyezik teljes üzembe, a felállí­tandó kőzúzóval együtt. — Ezzel kapcsolat­ban megemlítjük még, hogy a »Duna ipoly­­völgyi« vasút megnyitása óta a máris beál­lott lakáshiány megszüntetése végett a köz­­ségi jegyző kezdeményezésére a tavasszal 10 munkásház fog létesülni Romhányban. Most pedig mint a „Vásári lapok“-ban ol­vassuk, a vásárjog megszerzésén fáradoznak a romhányiak, és ehhez Balassagyarmat leg­utóbbi közgyűlése is hozzájárult. — Az ev. egyháznak. Néhai Reiszman Ignác utódai a megboldogult nemeslelkű meg­hagyása értelmében kétszáz koronát adtak át a helybeli evangélikus egyháznak alapít­ványul egy szegénysorsú szorgalmas tanuló évenkint való jutalmazásra. A megboldogult emberbaráti érzületét dicséri ez az adomány, melyért ezen az úton hálás köszönetét mond az evang. iskolaszék. — A nőegyletnek. A váci jótékony nőegy­letnek a váci hengermalom r. t. igazgatósága 25 koronát küldött jótékony céljaira. Az egyesület elnöksége ez úton mond köszöne­tét az adakozóknak. — Gizella-telep — munkásüdülő telep. A Nagymaros közelében levő Gizella-telep, melyet a váciak is jól ismernek, sehogy sem akar jövedelmező lenni, ezért tulajdonosa árúba bocsátotta. Mint értesülünk az Orszá­gos Munkásbetegsegélyzö és Balesetbiitositó Pénztár tárgyalásokat folytat Gizella-fürdöte­­lep- és vizgy ágy intézet megvásárlásra. Isme­retes, hogy a kormány és utóbbi időben ma­guk a munkaadók is milyen nagy gon­dot fordítanak munkásjóléti intézmények lé­tesítésére. Az Országos Munkásbetegsegélyzö és Pénztár sem volt tétlen a hivatása körébe tartozó munkásjóléti intézmények létesítése tekintetében, de azzal a nagy és fontos jelentőségű lépéssel, a melyet Gizella­­fürdőtelepnek a tagjai számára "leendő meg­vásárlásával tenne, hálára kötelezné a mun­kásságot. Világos, hogy az esetleges vásár felsőbb jóváhagyásra szorul, de beavatott kö­rökben remélik, hogy a kereskedelemügyi minisztérium nem fogja útját állani a Mun­­kásbetegsegélyző-pénztár törekvésének, hogy a főváros közelében egy nagyobb szabású mo­dern üdülőhelyei és szanatóriumot létesítsen tagjai számára. — Lopás a rendőr jelenlétében. Mol­nár rendőr a vásárban figyelemmel kisért egy gyanús asszonyt és követte. Ez nem vette észre és megállott Rosenberg Mórné boltja előtt. A rendőr látta, hogy egy fiatal­ember a noltajtóról ruhákat lopott le s rög­tön átadta az asszonynak és jó tolvajszokás szerint aztán elfutott. A rendőrnek csak az asszonyt sikerült elfognia, kit a rendőrkapi­tány elé állított. Az asszonyt Farkas Józsefné nak hívják s beismerte, hogy többször volt már büntetve lopás miatt. Tettestársát azon­ban a világért sem árulta el. A kapitány örökre kitiltotta a tolvajt Vác város terüle­téről és átadta a bíróságnak. — Lapok versenye. Napilapjaink folytonos vesenyében az új évvel alig merül fel új mozzanat. Legalább nincs tudomásunk arról, hogy új lap indulna, ami nélkül a közel­múltban év alig múlt el, új év alig köszöntött ránk. A meglevő lapokra viszont jó auspiciu­­mok közt köszönt be az új esztendő. Válságos időket élünk, mikor inteliges ember nem nélkülözheti az újságolvasást. Kormányválság és új választások előtt állunk. Nem mulaszt­hatjuk el ily körülmények közt ‘felhívni t. közönségünk figyelmét a napilapok közt szinte versenyen kivül vezető, szerepet vivő Pesti Hírlapra, mely ma eivitázbatlanul a legelterjedtebb és leggazdagabb tartalmú napilapunk. Hétköznapokon 10—12, va­­sáraaponkon 16—24 oldallal is többet ad,

Next

/
Oldalképek
Tartalom