Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-12-26 / 101. szám

VÁCI HÍRLAP

3

sadalom ezt a társadalmi kérdést képes is volna megoldani, ha akarná.

Röviden összefoglalva tehát a cáfolatot: nem áll a V. H. állításának oly értelme, mint a mit az előbbi 6. pont alattiból következtetni kell, hogy a társadalom ne foglalkozzék a koldúskérdéssel, mert az nem az ő dolga, sem egy esetleges oly értelmezés nem állna, hogy azért ne foglalkozzék ezzel, mert azt nem tudja megoldani.

Ha ez oly bölcs tanács és oly megdönthetetlen igazság volna, a mit mindenkinek követni tanácsos, követni méltó, akkor igen tisztelt „Km.“ cikkíró úr, vagy hölgy, talán még ma is barlangban lakna, állatbőrt akasztana magára és két fának összedörzsölésével gyújtana tüzet (és ma nem olvashatnánk a

V. H.-ot), mert nem képződnének a társadalomban önfeláldozó, önzetlen kezdeményezők, a kik fáradságot nem kiméivé gondolkoznak, kutatnak, fáradnak, keresnek, küzdenek, harcolnak, legtöbbször nem azért, hogy maguk élvezzék fáradozásaik gyümölcsét, hanem azért, hogy korlársaiknak és az utókornak tegyenek szolgálatot.

E tanácsot el nem fogadhatjuk. Ellenkezőleg! Tovább is megmaradunk elhatározásunk mellett, igyekezni fogunk a felvetett váci szegénykérdést színen tartani és a megoldás felé vezetni, ha ezen kérdés iránt tanúsított érdeklődés továbbra is jogot ad nekünk azon feltevésre, hogy a váci művelt közönség támogatására ezután is számíthatunk.

Nem tudjuk megérteni a V. H. cikkíróját, miért kifogásolja oly nagyon azt, hogy mi a szegénykérdést (a legszerényebb) antialkoholizmussal kapcsoltuk össze?

Talán csak nem érinti anyagi érdekeit sem az, ha a koldusok nem kapnak krajcárt, hanem papirost, a mivel csak a Népkávéház bizottság által meghatározandó szükségleteiket fedezhetik és a papiros alamizsnán nem vehetnek pálinkát, sem az, hogy a Népkávéházban szeszes italokat nem fognak mérni, se.n pedig az, hogy a Népkávéházban talán olcsóbb ételeket fognak elegendő mennyiségben és jó minőségben mérni, mint — bár tisztességes polgári haszonra való kilátásból állítható — hasonló üzletekben.

Ha a pálinkaüzlettulajdonosok, vagy a kiskorcsmárosok érdekeltsége állt volna össze és intézett volna támadást az ő felfogásuk szerint létérdekeiket veszélyeztető intézmény ellen, azt nem lehetne csodálni, de azok hallgatnak, — talán azért, mert nem látnak magukra nézve veszedelmet a felállítani célzott Népkávéházban.

De „minden úgy van jól, a mint van!“ A ki mindeneket lát, mindeneket tud és intéz, jobban tudja mint mi, hogy a V. H. cikke mire lesz jó a Népkávéház ügyének és nekünk.

Mi, a kik előtt a jövő el van rejtve, most még nem tudhatjuk, de erős a meggyőződésem, hogy az, a ki sújtva is jót tesz, nem engedi meg azt, hogy a jó ügy elessék és a tiszta, jószándékú emberek megaláztassanak. Ebbe vetett rendíthetetlen bizalommal fogjuk folytatni a megkezdett munkánkat.

De álljunk meg mégis egy kis időre és vizsgáljuk meg, hogy a legjobb tudomásunkkal jól megművelt talajba tett vetéseinknek nem ártott-e meg a V. H. vasboronája, nem tette-e tönkre úgy, hogy azt akár ki is szántsuk?

Itt volna már az idő megnyitni a Népkávéházat. Ezt megtehetnék a Népkávéház-bizottság vezetői minden további várakozás nélkül, mert a társadalmi kérdések elintézési módja minden formájának betartásával összehitt és

megtartott társadalmi értekezlet egyhangúlag kimondta, hogy Vácon egy Népkávéházat kell állítani, a bizottságot megválasztotta, a bizottság megalakult, a szervezési munkálatokat megállapította, a teendőket felosztotta.

Minden társadalmi feltétel és kellék megvan hozzá, hogy a bizottság vezetősége megbízatásának eleget tegyen, mindezeknek dacára nem járna el helyesen a bizottság, ha a V. H. dec. 8-iki cikke után felállítaná a Népkávéházat.

Nem, a Népkávéházat ezek után felállítani mindaddig nem lehet, mig kétségtelen meggyőződést nem szerez a bizottság arról, mi igaz a V. H.-ban napvilágot látott és nyilvánosságra hozott azon vádból, miszerint az antialkoholista társaság akarja a Melegedő szoba cégére alatt összegyűjtött 585 koronát az antialkoholizmus céljaira megszerezni?

Nem vagyok felhatalmazva, hogy a bizottság nevében kijelentéseket tegyek, de hiszem, hogy a bizottság is magáévá fogja tenni, azon kijelentésemet, hogy a Népkávéház-bizottság a szegénykérdés megoldása céljából Népkávéházat a tényezők akarata ellenére nem fog állítani.

Ha sem a társadalom, sem a sajtó, sem a hatóság nem kívánja a szegénykérdésnek ez úton való rendezését: szélmalom ellen való harc volna ezeknek ellenére felállítani a Népkávéházat, mert társadalmi intézményt csakis ezen három tényező összhangzatos együttműködésével lehet jól és maradandóan létesíteni.

Ezeknek egyetértő közreműködése nélkül társadalmi kérdéseket előbbre vinni nem lehet épp úgy nem, mint a hogy gondolat, erő és anyag nélkül nem lehet emberi alkotásokat felépíteni, vagy mintahogy kerekek nélkül nem érdemes járművet húzni.

Mi tudunk várni, nekünk nem sürgős sem a Népkávéház, sem a koldús-kérdés megoldása, mert nekünk, magunknak nem kell sem a Népkávéház, sem a szegénykérdés rendezése, csak a szegények és munkások várjanak addig, mig a kérdés megérik és vagy a társadalom vezetői, vagy a szocialisták felfogván a Népkáveház társadalmi jelentőségét, állítanak Népkávéházat. Egy Népkávéház-bizottsági tag.

Mai számunk 8 oldal terjedelemben jelent meg. Ara Í2 fillér.

A VÁCI HÍRLAP legközelebbi száma 1910 január elsején fog megjelenni.

A VÁCI HÍRLAP szerkesztősége és kiadóhivatala mai naptól Középvárosi főút 4. sz. alatt az Iparudvarban van.

Hírek.

Váltsuk meg az újévi üdvözleteket!

Néhány éves jó szokás már Vácon is, hogy társadalmuk számos tagja néhány koronával megváltja újévi üdvözleteit. Egy csomó munkától, gondtól szabadul meg s e mellett jót is tesz. Mert a begyűlt összeget a város szemérmes szegényei közt, felekezetkülömbség nélkül a polgármesteri hivatal osztja szét január havában, mikor igazán nagy szüksége van minden szegénynek néhány koronás támogatásra.

Erre a jó szokásra figyelmeztetünk most sorainkkal mindenkit s kérjük, hogy azok, kik bármily kis összeggel is megváltani óhajtják

1910. évre újévi üdvözleteiket, azt az összeget

küldjék lapunk kiadóhivalába (Pestvidéki Nyomda, Ipar-udvar.)

Az adakozók névsorát, mely, nem kételkedünk, most hosszabb lesz, mint a múltban, a Váci Hírlap újévi és ezt követő száma fogja közölni a felajánlott megváltási összeggel egyetemben.

— A grófpüspök balesete. A megyés főpásztor a hét elején Budapestre utazott és szerdán tért onnan haza. A pályaudvaron, mint az egész város részvéttel hallotta, baleset érte. A főpásztort, midőn a kocsiba akart fellépni, tiszteletteljesen üdvözölték az utasok, a mit viszonzott, de nem vette észre az ott szétrakott csőveket, melyben megbotlott és a wagon alá esett. Azonnal számosán siettek segítségére, egy jelen volt orvos első segélyt is nyújtott és bekötözte a püspök erősen felsértett kezét. A megyés főpásztor még a helyi gyorssal hazatért és itthon a gondos ápolás már eltüntette a baleset nyomait.

— 8500 korona államsegély a városnak. A belügyminiszter végre felosztotta a két millió koronát a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok közt és Vác városának 8500 koronát juttatott. Az egyes városok állami évi segítségének megalapításánál az 1905, 1906 és 1907 évi zárószámadások átlaga szerint mutatkozó rendőri, adókezelési, közegészségi és katonaügyi személyi kiadásai szolgáltak alapul, figyelembe véve a városnak pótadóját is. Vagyis, mert Vác ebben az időben csak 40 %-os pótadóval kormányzott, rendőrségére és a többire csak a minimális öszszeget költötte, jutott nekünk ily csekély öszszeg. Elmondhatjuk, hzgy most az egyszer a takarékosság boszulta meg magát Vácon. A mi városunkkal körülbelül egyforma lakosságú városok közül kapott: Besztercebánya 10 ezer. Eger 25 ezer, Eperjes 14 ezer, Esztergom 22 ezer, Gyöngyös 18 ezer, Kaposvár 17 ezer, Máramarossziget 11 ezer, Nagybánya 11 ezer, Sátoraljaújhely 9 ezer, Torda 10 ezer, Zalaegerszeg 1172 ezer koronát s ez a segítség 1916-ra éppen négyszeresre fog nőni, vagyis Vác 34 ezer koronát fog kapni. Kiköti a belügyminiszter, hogy ez az államsegély elsősorban a város tisztviselőink fizetésrendezésére fordítandó. Közli a városokról szóló törvényjavaslatban, hogy mily magas fizetés illeti meg a városok tisztviselőit. A mostoha beosztás szerint egy r. t. város polgármestere az állami tisztviselők VlII-ik, tanácsosa, főjegyzője, rendőrkapitánya az állami tisztviselők IX-ik rangosztályának megfelelő fizetésen túl nem eraelkedhetik. Bár Vác város közönsége csak most rendezte ennél méltányosabban tisztviselőinek fizetését, a városházán hat tisztviselő akadt,a ki még a belügyminiszter tervezete szerint való fizetést sem érte el. Ezek most a közgyűléshez fordulnak, hogy a részükre biztosított összeget adják meg.

— Tudományos előadás Finnországról.

Ispánovics Sándor budapesti tanár a V. I. K. E. elnökségéhez levelet intézett. E levélben elmondja, hogy Budapest székesfőváros küldetésében Finnországban járt, a honnan gazdag tapasztalatokkal tért haza s most szerzett ismereteiről előadásokat tart a következő műsorral: 1. Ezer tó országa (geográfia, útirajz 50 képpel), 2. Finn népdalok,

3. Finnország népe és kultúrája (etnográfia, művelődéstörténet 50 képpel). Előadása érdekes, tanulságos és szórakoztató. A képek vonzók, melyeket saját felvétele után maga