Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-21 / 91. szám

belső területén, a melynek lakossága legalább 15.000 lélekből áll;

3. 11 százalék:

a) az általános házbéradó alá tartozó azoknak a községeknek (városoknak) belső területén, a melynek lakossága az 1000 lelket meghaladja, de a 15.000 lelket el nem éri;

b) az engedélyezett gyógyfürdők területén, ha annak a községnek (városnak) lakossága, a mely területén feküsznek, 3000 léleknél több;

c) a külön adókörzetet alkotó és általános házbéradó alá tartozó nyaralótelepeken;

d) a 10. szakaszban emlitett községek (városok) közigazgatási kerületeiben ;

e) általános házbéradó alá nem eső azoknak a községeknek (városoknak) belső területén, a melyeknek lélekszáma 1000 nél nem több, tekintet nélkül arra, hogy általános házbéradó alá esnek e vagy sem;

b) az engedélyezett gyógyfürdők területén, ha annak a községnek (városnak) lakossága, a melynek területén feküsznek 3000 léleknél nem több;

c) Budapest székesfőváros kivételével minden községnek (városnak) külső területén.

Budapest székesfőváros óbudai részén a házbéradó kulcsa 15 százalék marad annak az évnek végéig, melyben az 1908. évi XLV111. törvénycikk 3. szakasza szerint építendő Hungaria-körúti Dunahid a közforgalomnak átadatik.

Ha valamely községnek (városnak) belső területén a 14 százalékos általános házbéradó behozatalának esete áll elő, átmenetileg három éven keresztül 11 százalékos általános házbéradó alkalmazandó. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik azokra a a községekre (városokra), melyeknek lakossága legalább 15.000 lélekből áll, ha azok a jelen törvény életbeléptét közvetlenül megelőzőleg már általános házbéradó alá tartoztak.

2

Vasárnapi levél.

A tótfalui tűzvész.

Szombaton éjjel romboló viharban Tótfalu két templomának harangjai siralmas kongatással verték fel az álmukban szenderdő lakosságot és hívták segítségül az embereket. Látványnak izgalmasan gyönyörű volt, a mint a hatalmas szél az első égőház tetejéről felkapta az égő csóvát, vágta le az útirányába eső szomszédos házra s nyomában egy égig tornyosuló lángnyelv. És a lángnyelvek száma percről-percre nőtt, mígnem egy hatalmas lánggá egyesült, hogy félelmet, rettegést keltsen a szivekben a maga rettenetes erejével.

A falu alsó felében, a szegény részen áll a cigányhegy, mint egy régi agyagvár körülölelve két utca házsorával. A tűz a cigányhegy felsőrészén az övező két ulcaszegleten álló első házában tört ki Éjfél felé járt az idő, a falu e része egészen csendes, mindenki álomban, csak falu közepén levő korcsmában élet s a tűz fészkét képező házban hallik egy rakoncátlan legény követelő szava és az anya esdő kérelme. Mulatott a legény, pénze elfogyott és a szegénysori legénynek nincs hitele a korcsmában. De ő is olyan legény, mint a többi! Ha nincs pénze, lesz! Haza megy. Részeg hangon pénzt követel az anyától. Az anya nem ad. Nyakunkon a tél. Darabka földjének minden jövedelmét elköltötte télire valóra. A mi még megmaradt, kell nem tudja senki, mi éri a hosszú télen át az embert! De a legény eszén győzedelmeskedett a gőg!

Ha vissza nem mehet mulatni, ne legyen semmi! Csóvát vett az eresz alá, hagy pusz tuljon minden. És egy részeg legény szomjas torka 57 család nyomorának lett szülője. A nyomorgó családok jajkiáltásának, könyeinek, szenvedésének, átkának meglesz-e kiegyenlítése abban az öt évi fegyházban, [melyet a bűnös kap, ha a suttogó bizonytalanság valóra válik.

A bűnt elő jogszolgáltatás ezzel megelégszik. De hol van a leégett emberek elpusztult vagyona. Hol a fedél, mely alá a közeledő tél fagya elől menekülhessenek, hol a kenyér, hol a betevő falát. Ott a kormos törmelék alatt, semmivé válva. Csak a pusztulás, a nyomor, a kétségbeesés van meg. És ez a legszegényebb nép között van meg.

A történeti száraz tény az, hogy a vasárnapra virradó éjjel Tótfalun rettentő viharban leégett 57 ház, a felhalmazott takarmány és az eltett télire való. Az oltásnál közreműködtek nagy buzgósággal a tótfalusi tűzoltók, a dunabogdányi tűzoltók, a leányfalusiak egy fecskendővel és a váciak két fecskendője. A fecskendőkben azonban vízhiány miatt hasznát nem igen lehetett venni. A lakosság szekereivel már elindult a vasárnapi pesti piacra, az otthon levő tiz .szekeret pedig a csendőrök puskatussal sem birták a tűzhöz kirendelni. A tűz tovaterjedésének meggátlása egy-két bátor ember lélekjelenlétén és három tűzoltó szaktudásán múlott.

__ VÁCI HÍRLAP ______

Hírek.

— A líceum-esték. A kát. kör líceumibizottsága már e héten megkezdi működését és tizenkét felolvasó estét, egy hangversenyt rendez a Kúrián. A díszes meghívókat most bocsátották ki s ebből olvassuk, hogy szerdán, e hó 24-én lesz az első felolvasó este, melyen dr. Galcsek György a bizottság elnöke megnyitja a ciklust és Fábián Gáspár A munka diadala az építkezésben címmel fog felolvasni. A további felolvasások sorozata ez : 1909. november 24. Galcsek György dr,: Elnöki megnyitó. Fábián Gáspár: A munka diadala az építészetben. December 1. Pinkert Ede dr.: A miudenség csudás világa. Fridrich Sándor: A legújabb irodalmi irány. December 15. Czettler Jenő dr.: A szegény ügy. Molnár István dr.: Úri nők a népjólét szolgálatában. December 22. Kerékgyártó Árpád : A viz, mint a növényzet éltetője. Matzenauer Oszkár: A váci püspöki szék alapítása. 1910. január 5. Maxintsák Gyula dr.; A részletvásárlás veszélyei. Dercsényi Dezső: A régi és új Messina. Január 12. Katona Lajos dr.: Az első váci iró. Lukácsi György : A magyar pénz története. Január 19. Németh Irén: A Petőfi-ház. Hörl Péter dr.: Az észszerű táplálkozás. Január 26. Zalánffy Gizella : A jel szerepe az értelem fejlesztésében. Miskovszky Ernő: A képzőművészet köréből. Január 29. Hangverseny, tartják Geyer Stefi hegedűművésznő és Dienzl Oszkár zongoraművész. Részletes tárgysorozat később jelenik meg. Hangverseny után táncmulatság. Február 16. Éder Kálmán: A fiatalkorú bűntettesek, A feltétes elitélés. Hübschl Kálmán: Az építészet köréből. Február 23. Alter Béla dr.: Schiller emlékezete. Schürger József dr.: Sportokról. Március 3. Csősz Imre dr.: Emlékezés a nyelvtanulás egyik legnagyobb csodájáról. Boroviczény Nándor dr.: A magyar zene története. Március 9. Németh Ilona: Szociális kérdés. Galcsek György dr.: Elnöki befejező.

— Az izr. leányegyletből. A váci izr. jólékonycélú leányegylelnek gróf Csáky Károly megyés püspök 40 koronát adományozott, melyért ez úton is hálás köszönetét mond az egylet elnöksége. — A váci izr. jólékonycélú leányegylet szegénykonyhája f. hó 15-én nyilt meg, hol eddig csupán szegénysorsú iskolás-gyermekek kaptak ebédet. A tagok óhajára az egylet tevékenységét tágabb körre fogják kiterjeszteni, melyet mindjárt a szegény konyhánál óhajtott a közgyűlés foganatosítani. Elhatározták, hogy oly szegénysorsú férfiak és nők is étkezhetnek ott, kiknél az elnöknő a támogatás szükségét fennforogni látja. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy betegápolónőket képeztet ki és megbízta az egyleti titkárt, hogy lépjen e célból az Országos Szanatórium-Egylettel, vagy a fővárosi közkórházakkal összeköttetésbe és tegyen a tárgyalás eredményéről minél előbb jelentést.

— Bottlik István — főispán. Mikor Bottlik Jánost, a volt vácdukai nagybirtokost választották országgyűlési képviselőnek, igen sokat érdeklődött egy fiatal rokonszenves ember a választás iránt. Mikor megtudták, hogy ez az ifjú Bottlik János öccse, István, sokan, hogy mennyire rokonszenveznek vele, kijelentették: őt is megválasztanák a váci kerület országgyűlési képviselőjének. A fiatal Bottlik nem vágyott a drága váci kerületbe, jó kerülete akadt neki otthon, Borsodban. Legutóbb bátyja halála után járt Vácon és megköszönte a megnyilvánult részvétet. Most azt olvassuk Bottlik Istvánról, hogy főispán lesz. A függetlenségi pártban Kossulhtot követte s a fiatal Bottlik a kényelmesebb főispáni állással cseréli fel a képviselőséget. Mint a lapok írják, Vay Gábor utóda lesz, a ki mert Juslh-párthoz csatlakozott, lemondott Szabolcs-vármegyében viselt főispáni állásáról.

teremtette Allah* — mondotta — »hogy odahaza maradjon és gondozza otthonát és gyermekeit.*

Vájjon honnan és milyen segítséget várhatnak az elnyomott török nők, ha a legelőkelőbb és legrégibb török folyóirat, a »Serat Muslagin* (Az egyenes ut) egyik mostanában megjelent szánjában körülbelül ezeket írja :

— Mindnyájan tudjuk, hogy a nők csak csinos játékszerei a férfiaknak. De már a nő természete is olyan, hogy soha sem elégszik meg azzal, a mije van, mindig többet akar, mint a mennyit juttathatunk neki. És emellett oly könnyen elcsábithatók mindenre- Egy nemzet boldogsága azon alapszik, mennyire képes asszonyaival szigorúan elbánni, úgy, hogy erejét és tevékenységét csakis otthonának és gyermekeinek szentelje.

Ezért a legkomolyabban figyelmezteti nemzetét a szerző, hogy ne engedjen a török nők feminista mozgalmának, sőt ellenkezőleg, vegye szorosabban kezeibe a féket, nehogy az első összetűzésbe bele pusztuljon a nemzet.

Ezt a cikket mindenütt el ts olvasták és elhitték És a szerencsétlen török nőkérdést az első bátortalan és bizonytalan lépésnél elés megfőj totfák.

Hogy Abdul Hamidot éltették láb alól, talán a török nők most újból reménykedhetnek, sorsuk jobbra fordul talán, hogy mégis kiemelkedhetnek az elnyomatás barbár sötétségéből.