Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-14 / 89. szám

Huszonharmadik évfolyam. 89. szám. Vác, 1909. november 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Harc a váci építőiparban. Vác, nov. 12. Most az egyszer nem sztrájkról beszélünk. A munkások csendesek. Most a váci építő­mesterek egymás között vívnak csendes har­cot, mely főleg azért érdekes, mert valószí­nűleg az építtető közönség fogja az árát megfizetni. Az 1884. évi XVII. t.-c. 19. §-a, illetve az an­nak végrehajtása tárgyában kiadott 46188/84. és 42493/891. számú rendelet az építőmester­ig gyakorlása tekintetében külömbséget tesz az építőmester, kőművesmester, ácsmester és kőfaragómester közölt és külön külömbséget állít fel a kőművesmester és kisebb kőműves iparos, valamint az ácsmester és kisebb ács­iparos ipara között. Míg ugyanis az építő­mester az építkezés terén előforduló minden munkát, beleértve a hozzátartozó összes ipa­ros munkákat is, önállóan végeztethet, ad dig a kőművesmester csak föld, kőműves és elhelyező munkát foganatosíthat, ezenkívül egyszerű szerkezetű földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket építőmestere közbe­jötté nélkül saját felelősségére építhet és az ott előforduló összes munkákat vezetheti és végrehajthatja, az ács és kőfaragómester csakis a saját mesterségéhez tartozó munká­latokat jogosított végezni. E fő megkülönböztetésen kívül a rendelet külömbséget tesz kőművesmester és kőműves iparos, valamint ácsmester és kisebb ácsipa­ros közt. A kisebb kőművesiparos kis és nagy­községekben az egyszerű szerkezetű földszin­tes lakóházak és hasonló gazdasági épülete­ket építhet, továbbá bárhol oly javításokat és tatarozásokat végezhet, a melyekhez a földszintet meghaladó állványok szerkesz­tése és felállítása, vagy felfüggesztése nem szükséges, mindazonáltal csak akkor, ha ezen munkálatok építési engedély alá nem esnek. A kisebb ácsiparos kis és nagyközségek­ben egyszerű szerkezetű földszintes lakóhá­zaknál előforduló ácsmunkákat és azonkívül bárhol az építési engedélyekhez nem kötött javításokat és tatarozásokat, valamint az uj munkák közül padlók, kerítések, kapuk, ajtó- és ablakt'élfák, sertés és hasonló ólakat készíthet. Ez a gyakorlatban alig van, csak az épít­tető közönség tolytonos és észerűtlen zakla tásával keresztülvihető külömbség indította a kőművesmesterek közül hatot és egy ácsmes­tert (van Vácon összesen 32 kőműves iparos és 20 ácsiparos, ebből régi jogon kűműves 2, az új ipartörvény alapján 8, 23 pedig ki­sebb kőművesiparos; ácsiparos van 20, eb­ből régi jogon ácsmester 2, az új ipartör­vény alapján 2, kisebb ácsiparos 16.) hogy a városi tanács mint I. fokú iparhatóságtól kérjék, miszerint a kisebb kőműves, illetve ács iparosokat vállalkozásaiknál a miniszteri rendeletben megszabott kisebb körre szo­rítsa. A városi tanács hivatkozva az eddigi gyakorlatra, mely szerint külömbséget az egyes iparosok között eddig nem tett, a ké­relmet nem teljesítette. A tanácsnak e hatá­rozatát a panaszt tevő kőművesmester és ácsmester sérelmesnek találván, f. hó 7 én küldöttségileg keresték fel a polgármestert, hogy sérelmeiket orvosolja. Bennünket, kik a közönség érdekeit személyválogatás nél­kül egyaránt előmozdítani iparkodunk, a pol­gármester válasza megnyugtat, a midőn a panaszosoknak kijelentette, hogy a panaszolt sérelmet orvosolni módjában nem áll, mert konkrét esetből kifolyólag a kereskedelem­ügyi miniszter kérelmüknek az ellenkezőjét mondotta ki, már pedig a legfelsőbb fórum határozatát az alsóbb hatóságoknak meg kell tartani. E kijelentésben a panaszosok látszó­lag megnyugodtak s részükről az ügy egye­lőre befejezetnek tekintendő. De nem az épít­tető közönség részéről! Az építtető közönség legnagyobb része az építőiparosok között a miniszterileg megál­lapított külömbségről nem tud s rendszerint nem is képesítésben rejlő külömbséget keresi akkor, midőn a tervezett építkezés keresztül­vitelével az egyik iparost megbízza, hanem keresi az építőiparosban a megbízhatóságot, a tisztességet, az olcsóságot s a melyikben ezeket saját tudása, mások ajánlása, vagy az illető iparos hírneve szerint megtalálja, azt a munka keresztülvitelével megbízza. A közön­ségtől azt a jogot, hogy bizalmával azt tün­tesse ki, az ő szempontjából arra leginkább érdemes, elvenni nem lehet s ha ez nem lehetséges, úgy az sem volna célirányos, hogy a bizalomnyilvánitást a külömbségszabta korlátok közé szorittassék. Az építőiparosok között miniszteri rende­lettel megállapított külömbséget érdemileg vizsgálva kimondjuk, hogy a külömbséget megállapító két miniszteri rendelet váro­sunkban végre sem hajtható. A 46188/1884. számú miniszteri rendelet a kőművesmester munkakörét akként határozza Vasárnap délután. Ide halük a város moraja, Mint egy zümmögő, lágy altatódal. Szemem előtt házak, tornyok, földek, Mögöttem a hervadó hegyoldal. Lenn a Duna sárga habjai, Itt fenn szürke, rőt, kopasz kövek . . Boldog béke remegő hulláma Futja be szelíden a szivet. Harangzúgás, kacaj, nótafoszlány, Kusza hangok . . . elhallgat a tájék, Egy méh döngicsél még a fülembe, Majd a völgyből valaki kiált még. Csend. A nagy természet beledöbben, Lomhán leterül a némaság, Fölöttem a fényes levegőben Nesztelen egy angyal suhan át. F. F. A telefon. I. Egy férj beszélte nekem. Kis formájú, sá­padt gnóm arcú ember, a kinek erőteljes ki­rálynői termetű asszony volt a felesége. A csúnya emberek gonosz átka gyötör. A város legszebb asszonya a feleségem; más férfi boldog lenne, hogy ez a földre szállott szőke csoda az övé. Nekem azonban gyötre­lem ez a szerencse. Mert nem merem elhinni, hogy ez az emberfölötti boldogság az enyém. Kérdezem magamtól, mivel érdemeltem meg a sorstól ezt a nagy kegyet, nem merem el­hinni, hogy igazán szeressen az asszonyom. Folytonosan azt kérdezem: »Mi az oka en­nek az asszonynak arra, hogy melletted ma­radjon'? Csúnya vagy, ügyetlen vagy, gyá­moltalan, gyönge férfiú, csak nem képzeled, hogy igaz hajlama szerint szerethessen egy olyan asszony, mint a milyen az? A felesé­ged lett, mert jó keresetű ember vagy, ké­nyelemben, jómódban tudod eltartani. Pén­zen vetted meg, mint a hogy a tőzsdén vá­sárolod a búzát és gabonát. De meg csal az asszony, egész bizonyos, hogy megcsal, le­hetetlen, hogy [meg ne csaljon. Nevetséges, ostoba barom vagy, kacagnak rajtad, az ut­cán ujjal mutatnak reád az emberek. »Nyisd ki a szemedet«. És az egész életem abban telik el, hogy nyitva tartom a szememet, ha elmegyek ha­zulról, az jut az eszembe, vájjon hol van, hova megy most az asszony ? Elképzelem, a hogy erősen elfátyolozva kisurran hazul­ról és bérkocsiba ül. Legsürgősebb munka közben eszembe jut, hogy most ebben a percben érkezik meg az asszony, az én asz­szonyom, egy férfi lakására, a ki öleléssel, csókkal fogadja. S nem bírok tovább ma­gammal, rohanok haza látni, otthon van-e ? Rettentő ez, rettentő ! Most azonban kitaláltam valamit, a mi né­mileg megnyugtat: Bevezettem lakásomba a telefont. Egész napomat az irodámban kell töltenem, különben nem megy az üzlet, pe­dig az iroda messze esik a lakásomtól. Tudja a gazda szeme! Manapság minden prokurista, minden alkalmazott, le az utolsó kifutó fiúig szemenszedett gazember. Én nem tudom, hová fajul a világ! Nos hát most egész nap nyugodtan ülök az irodámban, az íróasztalom mellett; ha meglep a nyugtalanság, ott van mellettem a telefonkagyló. »Halló! Hallói 34—56.« Egyszerre megvan az összeköttetés és beszélek az asszonnyal. Hallom a hangját, tudom, hogy otthon van, s ez megnyugtatja az idegeimet. S más örömöm is van: Csak­nem minden nap a feleségem maga szólít fel, az édest Megkérdi, hogy érzem magam, sok-e a dolgom. Ilyenkor mindig szégyelem magam, hogy olyan gyalázatosán tudtam gya­nakodni s olyan csúnya feltevésekkel bán­tottam meg azt az ártatlan asszonyt, a ki ilyen gyöngéd és jó hozzám. Áldás ez a te­lefon, barátom, igazi áldás!

Next

/
Oldalképek
Tartalom