Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-10 / 88. szám

VÁCI HÍRLAP 3 zel, mindenki azt hitte, hogy befejeződött az a hosszú harc, mely az egyházmegyei főha­tóság és a község közt kitört az iskolák miatt. Koránt sem. Az egyházmegyei főha­tóság egyszerűen megtagadta a tantermek átadását s mert szeptember elseje óta Nagy­maroson nem tanítanak, 62Ü tanköteles gyer­mek van iskola nélkül. Ez az állapot azért is keseríti a nagymarosiakat, mert az iskola a község polgárainak pénzén épült s a fő­hatóság az utolsó pillanatban tagadta meg az iskola átadását. A miniszter, ha gyorsan nem intézkedik, megtörténhetik, hogy ebben az évben nem is tanítanak Nagymaroson. — Kúria-avatás. A jó öreg Kúria-szálló legszebb napjaiban sem gondolhatott arra, hogy valamikor — hosszú, sorvasztó álom után — bensőleg oly fényesen megujhódik s oly nagy és jó kedvű társaság gyűl ott egybe, a mely igazán a szebb jövő kecsegtető kilátása lesz. Megváltozott az élet egyetlen nagy szál­lónkban, hogy Hanusz Béla beköltözött s pazarul renováltatta. El kell ismerni, hogy nagyobb városnak, minő Vác, nincs ily fé­nyes szállóhelyisége, mint ma nálunk a Kúria. Szombaton este volt a megnyitása s az ösz­­szes helyiségeket zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Bizonyos, hogy nyereség Vácra és a város idegen forgalmára az, hogy a Kúria jó kezekbe került s bizonyos, hogy Hanusz kezében jó üzlet is lesz. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Stefanovits Péter váci kir. járásbirósági jog­­gyakornokot a módosi kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. — Uszályok a zátonyon. Minden év vé­gén az öreg Duna vize oly alacsonyra száll le, hogy valósággal veszedelmes a hajózás. A kis vízállás nem zavarná a hajózást, ha a földművelési kormány végre beváltaná Ígére­tét és 1903-ra tervezett Dunaszabályozást a váci Dunaszakaszon végrehajtaná. Az elmúlt héten kétszer is árát adták a hajók annak, hogy még nem szabályozták a Dunánkat. Szombaton este egy gőzösnek három uszálya feneklett meg a barátok templomával szem­közt levő zátonyon s egész éjjel bajlódott a gőzös, mig az uszályokat le tudta húzni. Hét­főn délután a Waitzen nevű vontató jutott bajba uszályaival. A hajó ugyanis ki akart kötni az állomáson s mikor a korzóval szem­közt levő oldalról át akart jönni, jobb olda­lán levő uszály zátonyra futott. A hajó többi uszályait az állomásra vitte és neki látott fenakadt uszály megmentéséhez, a mely mun kát sokan érdeklődve nézték, a mely azon­ban a sötétség beálltáig nem sikerült. Sze rencsére az éjszaka csendes volt s igy az uszály nem ment tönkre. Kedden reggel végre sikerült a fenakadt uszályt két órai erős munka után a zátonyról lehúzni. — A rétsági rablógyilkosság. Rútságról jelentik lapunknak annak a rablógyilkosság­nak részleteit, melyről múlt számunkban is volt szó: Folyó hó 4-én este Rétságon El­fer Sarolta szatócsnőt ismeretlen tettes há­tulról orozva, a nyakára dobott hurokkal megfojtotta. Mint az eddigi nyomozás meg­állapította, az idős nő az üzlet melletti kis szobában, rendelőinek tartozását adogatta össze, midőn a gyilkos oda beosont és há­tulról nyakába vetette a magával hozott kö­telet és megfojtotta áldozatát. Innét két szo­bán át egy harmadikba hurcolta. A szekrényt ott feltörte és szétszórta annak tartalmát. Hogy mit vitt el, azt az eddigi nyomozás még nem állapította meg. Az üzletben a nyomo­zást teljesítő szolgabiró egy faládában 548 koronát talált, a mit a gyilkos nem vitt ma­gával. A rablógyilkosság este x/s9—9 óra kö­zött történhetett s azt az áldozat leányának, Lengyel Jánosnénak cselédje vette észre, a ki néhány nap óta az öreg asszonynál aludt, mert ennek jelenleg cselédje nem volt. A gyors nyomozást megnehezítette az a körül­mény, hogy a rétsági csendőrőrsön csak egy csendőr volt otthon s igy a vidék azonnal nem volt átkutatható. Pénteken ejtették meg a törvényszéki boncolást. Rútság lakosságát az ujabbi gyilkosság nagyon nyugtalanítja mert különös árnyat vet a közbiztonsági álla­potokra az, hogy nincs év, hogy ezen a vi­déken rablógyilkosság elő ne fordulna. A gyilkos a kötélen kívül semmi bűnjelet sem hagyott hátra. — Epilepsziában (nehézkor) szenvedő be­tegek nagy érdeke fűződik azon nevezetes eseményhez, hogy a lezajlott nemzetközi orvosi kongresszus az epilepszia gyógyítására nemzetközi Ligát alkotott, melynek közép pontja Budapest. A betegeket azonban az ér­dekelheti legjobban, hogy az a gyógymód jelenti a legnagyobb haladást, melyet dr. Szabó B. Sándor, Budapest, Nagy korona utca 18 honosított meg s mely gyógymód min­den betegnek rendelkezésére áll, ha e ki­váló specialista orvoshoz fordul. — Ki volt Korona betörője? Wilhelm György, a pénteken elfogott Korona-vendéglői betörő nem utolsó tolvaj volt a maga nemé­ben. Amikor Bárdos kihallgatta, akkor sült ki, hogy Wilhelm veszedelmes betörő s örül­hetünk, hogy sikerült elfogni. Már öt és fél évet ült az aránylag fiatalkorú ember külön­böző fogházakban, igy többek között Vácon is el volt csukva a fegyházban két évre. Ö volt az, a ki mintegy másfél éve a Széchenyi utcában és Hornung lakásában a háztetőkön tört be s ruhaneműeket lopott. Most való­színűleg pár évre ismét megszabadulunk tőle. Egyebekben rendőrségünknek nagy a gyanúja, hogy az az ismeretlen társa, a kinek sikerült meglépnie s a ki Wilhelm szerint is külföldi egyén lehetett, a budapesti póstarablók közül való volt, mert a személyleirás teljesen ráil­­lett. Ez irányban most erősen nyomoz a rendőrségünk. — Egy veszedelmes rabló elfogatása. Szombaton reggelre táviratot kapott rendőr­ségünk a sziráki járás főszolgabirójátó), hogy rablással vádolt Furucz Béla nevű egyént, a ki Vác felé vette útját, tartóztassák le. Alig kapták meg rendőreink Furucz Béla személy­­leirását, az egyik rendőr, a ki a székesegy­ház előtt cirkált, szombaton délután ráismert a rablóra s nyomban letartóztatta. Furucz Béla azonnal be is vallotta, hogy 5 a kere­sett egyén s mielőtt részletesen kihallgathat­ták volna, már megjelent a kapitányi hiva­talban a csendőrség s a veszedelmes rablót átvette. Furucz Béla rablásának részleteiről ezideig értesítést rendőrségünk nem kapott. — A váci hengermalom részvénytársa­ság lisztárai 50 kgrmként. Buzaörltmény : Asztali dara AB szám 22 K. 40 fill. — Asztali dara G szám 22 K 00 fill.— Király liszt 0 sz. 22 K 20 fill. — Lángliszt 1 sz. 21 K 80 fill.— Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 21 K 40 fill. — Zemlyeliszt 3. sz. 21 K 00 fill. — Elsőrendű kenyérhszt 4. sz. 20 K 60 fill. Középkenyér­­liszt 5. sz. 20 K 00 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 18 K 90 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 17 K 10 fill. 7x/„ sz. 14 K 80 fül— 7»/4. sz. 12 K 20 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 7 K 90 fillér — Korpa finom F sz 5 K 70 finom — Korpa goromba G sz. 5 K 90 fill. — Ocsu 7 K 50 fill. Arpadara á 50 kg. 8 K. — Rozsliszt: 1. sz. 15 K 60 fül. 2. sz. 14 K 60 fül. __________ Nyilt-tér. Köszönetnyilvánítás. Szeretett édes atyánk elhunyta alkal­mából a jó barátok és ismerősök részéről annyi meleg, jól eső részvét nyilvánult meg, hogy nekik a fájdalom e nagy órái­ban külön-külön nem tudjuk kifejezni köszönetünket. Ezért e helyet használjuk fel, hogy há­lát és köszönetét mondjunk mindazoknak, kik a megpróbáltatásnál velünk éreztek s nagy bánatunkat azzal is enyhitni óhaj­tották, hogy részvétüket kifejezve a vég­tisztességen megjelentek. Vác, 1909. november 6. A Benkert-család. HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a mütrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRITÓQYRR 4 hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányl, Schietrumpf ét Tírsa eégtél Budapest, IX., Ollöi-út 21. szia, tette egészen a dolgot, de egyszerre csak, mintha világosság gyűlt volna fel a fejében. Egyszeribe tisztán látta a komplotot, a mit ellene szőtt két pénzéhes ember. Egy kissé megborzadt tőlük, a lelkűk csúnyaságától és a rettentő végtől, a melyet az ő számára ter­veztek. Vad harag fogta el. De ekkor tekin­tete a szepegő, vergődő, halovány lányra esett. Valami meleg, nagy gondolat fogta el, valami lázba ejtő, gyors és diadalmas elha­tározás és fölgyult tekintettel mondta: — No várj csak Liponovszky János! Mégis csak én főzlek le téged. Nálam marad a va­gyon és én rabolom el a te kincsedet! . . . Ezzel megfogta a leány kezét és szerel­mes gyöngédséggel mondta: — Gyerünk az apjához, megkérem tőle a lánya kezét . . . Az ördögtől az angyalt . , Pakots József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom