Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-10 / 88. szám

Huszonharmadik évfolyam.

88. szám.

—*Vác, 1909. november 10.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

A földmivesek nyugdija.

Vác, nov. 7.

Mindig csak azok közé tartoztunk, a kik a társadalmi konsolidációért küzdöttünk. Tudjuk, hogy a gazda, cseléd és munkás mennyire egymásra van utalva. Állandó békés egyetértésre van szükség. Azért teljes erővel fel kell karolnunk azokat az intézményeket, a melyek az egymásra utalt osztályok jobb sorsára nagy befolyással vannak.

Ilyen a nép érdekében alkotott országos törvénnyel megcsinált intézmény, szerintünk a munkás- és cselédpénztár, melyről a napokban olvastunk egy kommünikét, hogy egy hónap lefolyása alatt 4000 ember lépett újabban abba s önkénytes tagjainak száma az ötvenhatezret meghaladja. Örülünk ennek, hogy munkás, kisgazda sorsát ebben az állam minden vagyonával felelős, törvény által csinált országos pénztárban biztosíthatja. Tehát, hogy ide beléphet a munkás, a gazda, a szakmányos, a kertész, a kubikus, sőt az is, a ki gazdálkodással ha csak mellékesen is foglalkozik. Örülünk annak, hogy a kinek egy kis kertje, méhese, baromfitenyésztése van, az beállhat a pénztárba rendes tagnak és öregségére magának nyugdijat biztosíthat. A törvény csak azt a föltételt köti ki, kogy 14 éves kort már betöltötték legyenek, de még 35 éves koron ne legye nek túl azok, a kik a munkáspénztár tagjai akarnak lenni.

A felhő.

Látod a felhő sötét borongását?

A szürke bánat gyűl és gomolyog,

Mig rajta át a napfény mosolyog.

Lelkem a felhő! Szomorúan zajlik, Lomhán hullámzik az ég peremén.

De te szelíden közelegsz felém.

És mint a felhő szétfoszlik a légben,

És kergetőznek bárányfellegek Fürgén befutva a fényes eget:

ügy töröm szét vad, viharos szerelmem, Hogy repüljetek és csillogjatok Ti pajkos, könnyű, tarka, kis dalok.

F. F.

Az apja leánya.

I.

Különös gazdálkodás folyt a fiatal Gáth birtokán. Gáth György az alsó Tiszavidék leggazdagabb földesura volt, a ki apja után húsz éves fejjel került az óriási birtokba s az ifjú fej nem bírta meg a nagy gazdaság gondját. A véletlen szerencse — Gáth szerencsének hitte ezt — úgy hozta magával, hogy Sárosból akkor kerekedett útra Liponovszky János Ez a Liponovszky egy tönkrejutott sárosi nemes volt, a ki odahaza, a bocskorosok közt rostéit munkának állni, hát elment az ország másik végébe, a görbe országból a sikegyenes országba. Itt épen

Nekünk ez a segélypénztár se ingünk, se gallérunk, se kárunk, se hasznunk nincs belőle, hogy van-e sok tagja, vagy nincs, de azt hisszük, kötelességünk tárgyilagosan ismertetni és arra hívni fel olvasóinkat, hogy a váci nagy járásban a falu népével, mely most télviz idején inkább ráér foglalkozni a saját sorsával, az intézményt megismertessék. A szabályok szerint, a ki hetenként 20 fillért akar a nyugdíjba befizetni, vagyis évenként 10 korona 40 fillért, az magának a következőket biztosítja: 1) Ha 10 évi tagság után munkaképességét bármely okból előreláthatólag mindenkorra oly mértékben elveszti, hogy e fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint a mennyi egy helybeli (nő, férfi) gazdasági munkás, vagy cseléd évi átlagos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig, havi 10 korona segélyt (nyugdijat) kap, ha pedig a keresetképtelenség 10 éven belül állana be s a tag a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, a mig a segélyre való joga megnyílnék: a pénztár a befizetett tagsági dijakat, az előzőleg netalán kifizetett segélyösszegek betudásával, a tagnak kamat nélkül visszafizeti. 2) Ha meghal a tag és halálát nem baleset okozta, akkor ad családjának, ha legalább 5 évig volt tag, 200 korona, ha legalább 10 évig volt tag, 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag 270 K segélyt, vagy ha

családja nem maradt, temetésre 100 K segélyt. Ha pedig a tag halála a belépéstől számítva öt éven belül következnék be; a pénztár a befizetett tagsági dijakat az előzőén netalán kifizetett segélyösszegnek betudásával a hátramaradt családnak kamat nélkül visszafizeti. 3.) Ha előbb még segélyt nem kapott, 65 éves korában a tag 100 koronát kap, azonban ha 65 éves korán túl muukaképtelenné válik, a havi 10 korona segélyt is megkapja, illetőleg ha baleset éri, a baleseti segélyeket s ha meghal, családja a halál esetére szóló segélyt is megkapja. 4.) A pénztár középponti igazgatósága különös méltánylást érdemlő esetekben háromszáz koronáig terjedhető rendkívüli segélyt ad.

5.) Ha tagot baleset éri: ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen,mindaddig, mig munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponkint 1 korona, 60 napon túl pedig mindaddig, mig munkaképessége helyre nem áll, tehát esetleg életfogytáig, havoukint 10 korona segélyt kap, ha a baleset következtében meghal, hátramaradt családjának egyszersmindenkorra 400 korona segélyt, vagy ha családja nem maradt, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár

Ezeket a törvény biztosítja mindenkinek, a ki hetenként 20 fillért akar a nyugdijára megtakarítani. Lehet azonban a pénztárban 100 korona havi nyugdijat is biztosítani.

akkor szakadt az ifjú Gáth nyakába az óriási birtok, Liponovszky ajánlkozott tiszttartónak, így történt aztán, bogy a tiszavidéki ifjú birtokos és a sárosi nemes összekerültek.

Liponovszky János akkor már nagyon elkeseredett ember volt. Miután őt magát a hitelezői kiforgatták a vagyonából, ádáz gyűlölet fogta el a más vagyona iránt. Mikor tiszttartóként beleült az ifjú Gáth birtokába, sötét elhatározás érlelődött meg benne. Alóla is apránként húzták ki a földet, megtanulta hát saját kárán a kiszipolyozás módját. Most visszaszedi a jussát mástól. Ettől a léha, könynyelmű gavallértól, a ki nem is érdemel mást.

Liponovszky ügyesen intézte a dolgait. Annyira megnyerte a Gáth bizalmát, hogy az teljesen rábízta gazdaságát. Egyébként is a legszívesebb viszonyban voltak. Hiszen Liponovszky is nemes ember volt, pláne a sárosiak közül való, — tegeződtek. Az üzleti dolgaikat is úri emberek módjára intézték el.

Gáth állandóan Pesten időzött. Élte világát. Liponovszky néha fölment hozzá a Pannóniába, ilyenkor búcsúzásnál Gáth mindig a kezébe nyomott a tiszttartójának egy virágbokrétát:

— Vidd el ezt a bokrétát a leányodnak ! De odaad ám! Nem olyan szép ugyan, mint a minőt ő szokott odahaza a mezőn gyűjteni, de itt viszont magam szedtem össze a virágos boltokban. Csókolom a kezét!

Néha megesett, hogy becsületből Gáth utazott le a tiszttartójához számadásra. Ilyenkor

— ez rendszerint gabonabehordás idején volt

— Liponovszky eléje terjesztette a számadásokat :

— Kérlek, György, az idei veszteségünk húszezer pengő forint. Az uj vetőgépek nem váltak be. Aztán a szárazság . . .

— Jó, jó! — vágott közbe ilyenkor szinte röstelkedve Gáth, — ne védd magad János. Hiszen te nem tehetsz róla.

És sietve hagyta ott a tiszttartóját, hogy kint valahol a kertben, vagy az udvaron megkeresse a lányát. És ha megtalálta, elmondta előtte mindazokat a virágos szavakat, a melyek az ilyen kicsiszolódott gavallérnál mindig készenlétben vannak és nagyon megharagudott, a mikor megtudta, hogy Liponovszky már megint nem adta oda a lányának a Pestről küldött virágbokrétát.

— De hát mért tetted ezt János ? fakadt ki bosszúsan a tiszttartója előtt.

— Nagyon elhervadtak az úton! — felelte Liponovszky közömbösen.!

II.

Liponovszky János nem egyedül dolgozott az ifjú Gáth megrontásán. Nem is tehette volna, mert hiszen az ilyenhez szükség van .-külső emberre, maga mellé vette hát társnak a zsigárdi örményt. Az örmény volt az alsó Tiszavidék uzsorása.

A tiszttartó-ház belső szobájában mélységes számadásba merültek Liponovszky János és a zsigárdi örmény. E tanácskozás