Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-10-31 / 85. szám

ír VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméteren),int 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A városi nyugdijszabályzat. (3-ik cikk.) Vác, okt. 26. A nyugdijválasztinány tagjai: a polgár­­mester, mint elnök, a t. ügyész és a szám­vevő, továbbá a tisztviselői karnak, vala­mint a kezelő és segédszemélyzetnek külön­­külön kijelölendő 1—1 tagja, valamint a szolgaszemélyzet részéről beválasztandó 2 tag s végül hat városi képviselőtestületi tag, kiket 3 évenkint a közgyűlés választ. Min­den rendszeres álláson véglegesen alkalma­zott tisztviselő, segéd, kezelő és szolgasze­mélyzeti tag első kineveztetése, vagy meg­választatása alkalmával köteles rendszere­sített egy évi fizetésének 10% (tíz százalé­kával) egy Ízben törzsjárulék címén a nyug díjalaphoz járulni. Minden magasabb illet­ménybe lépéskor, ide értve a netaláni kor­pótlékot. valamint a nyugdíjba beszámítható személyes és fizetési pótlékokat is, az egy évi fizetési többlet 30 százaléka illeti, mint törzsjárulék a nyugdíj alapot. Ezek a törzs­járulékok, a melyek az igényjogosult meg­választása napián esedékesek — az első évi illetményből, esetleg ha az igényjogosult időközben nyugdijaztatnék — nyugdijából is 12 havi egyenlő részben a közpénztár által levonatnak ; az özvegyi nyugdíjból azonban levonásnak helye nincsen. Az egyszer és mindenkori lörzsjárulékokon kívül állandó járulékképen az igényjogosultak szolgálatba lépésük napjától kezdve 15 évig bezárólag évi fizetésük 5°/0 át, a 16-ik évtől kezdve pedig évi fizetésük 3°/0-át tartoznak kivétel nélkül a nyugdíjalapba befizetni. Az állandó járulék a fizetésből a pénztár által havon-Halottak napja. Jean Lahor. Az erdő, mint a tenger, Hullámzik, zúg dübörg, A tél sebével szemben Bús hangokon üvölt,! Halottaké e hangok, Avagy tán vészharang? Havas eső kavarg ott: Tán könny esik alant? Halottak napja van ma; Minden hulló levél Szivünk igaz siralma, Hogy kedvesünk nem él. Ma jobban kell szeretnünk, Később majd könnyezünk. Hiába fáj a lelkünk: Búcsút intett kezünk. Élők 1 Szeretve éljünk! Oly szűk a lét e tájon; A szél is zúgja nékünk: — Bús életünk csak álom! Franciából Agárdi László• ként vonatik le. A nyugdíjalapba történő első befizetés a nyugdíjazás alapjául beszá­­mitandónak megállapított szolgálati idő be­számítása mellett, letelt 40 éven túl a nyug­díjalaphoz való hozzájárulás kötelezettsége megszűnik s erre még az esetben sem kö­telezhető a nyugdíj-jogosult, ha önként to­vább szolgálna. Szabályszerűen betöltött 40 évi szolgálat után senki sem kényszeritüető arra, hogy tovább szolgáljon. A jelen sza­bályzattal megállapított nyugdíj-illetmény az ilyen igényjogosult részére s kérelme foly­tán föltétlenül kiszolgáltatandó. A 40 éven túl terjedő önkéntes szolgálat jelen szabály­zattal megállapított ellátási illetmények eme­lésére alapul semmi esetre sem szolgálhat. A nyugdíjalap azzal a korlátozással, hogy az sem el nem idegeníthető, sem más cé­lokra föl nem használható, mindenkor Vác r. tan. város tulajdonát képezi. A nyugdíj­alapot képezik: 1. a jelen szabályrendelet hatályba léptekor szolgálatban álló, valamint újonnan választott, vagy magasabb fizetéssel ellátott állomásra előléptetett, illetve válasz­tott tisztviselők, segéd , kezelő és szolga­­személyzeti tagok által fizetendő törzsiáru lékok; 2. a közpénztár által havonként le vont rendes nyugdíj járulékok; 3. bármily rangú tisztviselők, segéd , kezelő- és szolga­személyzeti tagok, illetve nyugdijjogosultak ellen kiszabott fegyelmi és rendbüntetés pénzek; 4. erre az alapra már eddigelé be­folyt s e cimen kezelt tőke s időközi ka­matai; 5. önkéntes adományok; 6. a község kötelékébe való felvételekért befolyó dijak; A nyugdíjalap a városi közpénztár által el­különítve kezelendő és a befolyó rendes, valamint rendkívüli jövedelmek gyümölcsö­zés végeit a városi képviselőtestületi köz­gyűlés határozata értelmében, vagy pénzin­tézetbe, vagy bírói letétképes állampapírokba helyezendők el. Magán kölcsönök a nyugdíj­alapból csakis árvaszerű jelzálogi biztosíték mellett adhatók ki; e kölcsönöket vagyoni felelősség mellett mindenkor a nyugdíj vá­lasztmány szavazza meg és erről szóló sza­bályszerű határozatára a városi tanács utal­ványozza ki. A pénztáros, vagy helyettese köteles a nyugdij-iutézmény tagjainak fize­téséből különbeni azonnal való megtérítés kötelezettsége mellett a nyugdíjalap javára eső járulékokat havonként levonni s az ek­ként összegyűlt havi részleteket legkésőbb minden hó 15 éig akár fölvétetett a fizetés, akár nem, a kijelölt pénzintézetbe betéti könyvecskére elhelyezni s minden fél év végével az alap állásáról a városi nyugdij­­válaszimánynak Írásbeli részletes jelentést beterjeszteni. A nyugdij-alap kamatai mind­addig az alaptőkéhez csatolandók, mig a képviselőtestület a kamat jövedelemnek e szabályzat szerinti illetményekre való fordí­tását el nem határozza. Ez a határozat, mig az alap 100,000 koronát meg nem halad, csakis az 1886. XXII. t.-c. 110. §-ban előirt módon hozható meg. Ameddig a nyugdij­­alap a 200,000 koronát meg nem haladja, az évi kamatoknak csak 90°/o-a használható fel az ellátási igények fedezésére, 10%-a pe­dig az alaptőke gyarapítására fordítandó. Azon időpontig, míg a nyugdíjalap jövedelme a nyugdij-igények fedezésére elégségessé vá- Iík, az ezen szabályzat értelménen megálla­pított illetmények kiszolgáltatását az az alap jövedelmének megengedett fölhasználásával Vác r. t. város viseli. Ha a nyugdíjalap jö-Bécstől Vácig a nyolcasban, (A V. S. E. turautja.) Irta: Horváth Kálmán. 7 Az ellenünk esküdött alszél, a harmadik napon majdnem elviselhetetlen volt, a lapá­tokat leragasztotta s óriási erőfeszítés da­cára alig haladtunk előre a mindinkább nagyobbodó hullámokban úgy, hogy kény­telenek voltunk közvetlenül a partok alatt a meder cik cajait járni, a mi utunkat ter­mészetesen fölötte meghosszabbította és las­sította. Dunaradvány előtt a Duna egyszerre vagy 5 szigetet fut körül. Pista jóhiszeműen rövi­díteni akarta az utat s tartott az egyik kis ág­nak, a mely látszólag a szél ellen is kellő­leg védve volt. Tóth Sándor itt hára tekint s elkiáltja magát: „Mindjárt összetörünk.“ Mindnyájan hátratekintettünk s láttuk az óriási veszedelmet, ugyanis alig voltunk pár méterre egy hatalmas zúgótói, a hol őrült sebesen kavargóit és esett át a viz, a kis ágat teljesen elzáió gáton. Rettenetes erőfeszí­téssel sikerült innen is megszöknünk, jóllehet a csónak fara már lógott át a gáton. Pista megint kórusban kapott ki s hogy nem vágtuk a vízbe ígéretünk szerint csak az volt az oka, hogy mi sem igen mertünk a csónakban hetvenkedni, mert már úgy is félig volt vízzel. Eveztünk tovább a már csak pár kilométerre levő Süttő felé, a hol Kálmánnak“ismét volt egy jó Julcsa nénije, a ki azonban, sajnos, nem volt otthon. A mint ve­rettünk Süttő partjai felé, hirtelen forgó-sze­let kaptunk, a mely a vizet előttünk egy da­rabon valami különös módon megtáncoltalta; kormányosunk a viz ugrálásából zátonyra kö­vetkeztetett s megállította az evezés'. Tóth koma felállott a csónokban megnézendő a képzelt zátonyt, a mikor is egy erősebb hullám oldalba lökte hajónkat s a koma hátra esett s az ülése kettétörött. El volt már törve a hármas ülés, most eltörött a kettes is úgy, hogy.Tóth kijelentette, miszerint nem tud tovább evezni s mi az óriási hullámok kö­zött a dühöngő alszélben, előttünk még 60 kilométerrel, agyon sülve vesztegeltünk a a Duna kellő közepén. Kiadtuk a jelszót 2-es 3-as fix-szleidről evez. Eveztek is a hogyan tudtak, de már sokáig nem bírták volna. Keserves kínlódással értünk Süttő alá, a hol kikötöttünk. Kálmán ott hagyott csapot, papot s rohant puhatolózni ebéd után. Mi az ott maradottak

Next

/
Oldalképek
Tartalom