Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-06 / 78. szám
ről dr. Óváry Ferenc orszgy. képv. alelnökiül, Saxlehner szalmahüvelygyártól, Váci Lemezgyártól, Szövőgyártól stb. Üdvözlő táviratokat küldtek Sczerbovszky Szaniszló budapesti főparancsnok, Janicsek Andor fővárosi tűzfelügyelő, Mátray Antal fővárosi gyáros, Mlinkó István egri főparancsnok, tűzrendészed fölügyelő, Mauther bőrgyár tűzoltósága Újpestről stb. Gyakorlat után a tűzoltók a vendégekkel együtt a Lövöldéhe mentek az esteli szinielőadásra. Félnyolckor kezdődött a Sárái ház előadása, melynek bevezetéséül s a végén az Ipartársulat Dalárdája énekelt. Az előadás, bár igen sokan szerepeltek s bár a darab maga a legnehezebbek egyike, igazán sikerült volt. A szereplők mindannyian megállták helyüket s ki is jutott nekik a viharos tapsokból épúgy mint a betanítójuknak, Szeles bácsinak. Publikum is rengeteg volt s igy a tűzoltók nemcsak erkölcsi, de szép anyagi sikerrel is zárhatták be estéjüket. A tánc és a jó mulatság aztán világos reggelig tartott s a vidéki vendégek is ekkor tértek haza egy szép nap emlékével gazdagabban. Hírek. A szerkesztő távolléte alatt minden szerkesztőségi ügyben szíveskedjék Borbély Istvánhoz (városháza) fordulni, ki ez idő alatt a lap szerkesztéséért felelős. — Áthelyezések. A vallás-és közoktatásügyi miniszter Forgó György temesvári állami főreáliskolai rendes tanárt dr. Forgó Kálmán püspöki- és káptalani ügyész fivérét a budapesti Vili. kerületi állami főgimnáziumhoz, Farkasfalvi (Findura) Kornél miskolci kir. kath. főgimnáziumi rendes tanárt pedig a temesvári állami főreáliskolához helyezte át. Forgó György régebben a váci főgimnáziumnak volt tanárja, Farkasfalvi Kornélt pedig mint Vác város szülöttét ismerjük. ____ VÁCI HIRLAP_______ — Eltávozott tanár. A kegyestanitórend kormánya néhány hét előtt, már tanítási időben a váci főgimnáziumban alkalmazta Titnkó Károly világi tanárt, ki az egyik első osztály vezetését vette át. Alig kezdette meg működését, már is megjött részére a vallás és közoktatásügyi miniszter kinevezése mely szerint Timkot az oravicabányai polgári iskolához nevezte ki .tanárnak. Timko Károly ezért leköszönt Vácon rövid ideig viselt állásáról s már el is távozott Oravicabányára. — Esküvő. Dercsényi Dezső tegnap, kedden házasságra lépett Preszly Olgával. — Köszönet. Révész Béla 200 K-val gyarapította nőegyleti alapítványát, miért a nőegylet ez úton is köszönetét fejezi ki. — Uj gyógyszerész. Szigvárt János gyógyszerész eleget téve katonai kötelezettségének, haza érkezett s a Szent-Lélek-gyógyszertár vezetését átvette. Az újonnan átalakított gyógyszertárban legjobb tudásával, pontosságával és lelkiismeretességével áll a közönség rendelkezésére. — Időszerű pályázat. Az Országos Iparegyesület igazgatósága pályázatot hirdet annak a kérdésnek beható tárgyalására: Milyen okok idézik elő az élelmiszerek drágaságát Budapesten és miképen lehetne ezeket elhárítani? Pályázati határidő: 1910. február 1. Jutalom a Kornfeld Móric báró dr. igazgatósági tag által erre a célra rendelkezésre bocsájtott pályadij: kettőezer korona. A pályadij csak abszolút becsű munkának adatik ki. Nem ártana hasonló pályázatot kiírni a vidékre vonatkozólag is. — Megjutalmazott tanítók. A magyar nyelvtudásának és vele kacsolatosana népművelésnek terjesztését tagadhatlanul néptanítóink végzig a legnagyobb szerettetel és buzgósággal. A Pestmegyében végzett értékes munka lekiválóbb harcosait a lelkes fáradozás elismeréséül a Magyar Iskolaegyesület október hó 7-én délelőtt 11 órakor a Vigadóban tartandó negyedszázados díszközgyűlésén jutalmakkal tünteti ki. A csütörtökön tartott rendes közgyűlés határozatából kifolyólag 150 korona jutalmat kap Liptai János acsai tanító, 100—100 korona jutanlmat kapnak: Edelman Rezső dunakeszi, Szalay György ujhartyányi, Tihanyi Gusztáv budafoki, Szabó Dezső csobánkai tanítók, valamint Tallósi János dunabogdányi, Vargha Geregely fóthi, Gál István mezőkövesedi, Tóth Ferenc váci, népdalárda vezető tanítók. 50—50 korona jutalomban részesülnek: Máriássy Sarlta csobánkai, Müller Ottilia pilisszentiványi, Pohánka Ödön csővári, Takács Sarolta pomázi, Papp Vilma pomázi, Misialovszky Hedvig, Hauk Péter kistarcsai, Boda Julia szigetujfalui Mindák Béla püspökhatvani, Vogel Károly békásmegyeri, Maslich József rákoskeresztúri és Sidló Bertalan szentendre-izbégi tanítók. Díszes elismerő oklevelet kapnak: Bencze Oszkár újpesti, Basant Vince dunaharaszti, Schtrauch Árpád rákospalotai, idősb Szuchovky Béla váckisujfalui, Gallatz István püspökhatvani, Basant János galgamácsai és Zsoldos Antal fóthi tanítók. — Vasutas árvák napja. Adakozzunk a vasutasok árváinak. A kiknek kenyérkereső édesatyját leggyakrabban a nagyközönség élet és vagyonbiztonságának hűséges szolgáláta közben ragadta el a kérlelhetetlen halál, azoknak megmentéséhez és e haza igen hasznos polgáraivá leendő neveléséhez hozzájárulni minden nemes szívnek elengedhetetlen kötelessége. Szeptember 30. és október 1-én adakozzunk a vasutasok árváinak. — Az uj közjegyző Vácon. Dr. Matisz Dezső Körmöcbányáról Vácra áthelyezett közjegyző az elmúlt héten itthon volt s lakást vett az alsó városi átépített Monszpartházban. Az uj közjegyző november 4 ikén kezdi meg működését. — A tolvaj Mária-gyermek. Latorovszky Mihályné künn lakik a püspöki csikótelepen. A napokban egy fiatal leány állított be hozzá, Várga Juliskának és Mária-gyermeknek mondotta magát. Az asszony hamarosan megkedvelte, mert a leány nagyon vallásos volt, olvasókat mutogatott neki, sőt megígérte, hogy Latorovszkyné fiát papnak nevelteti, mert egy kanonok bácsija Esztergomban mindent megtesz neki. Varga Juliska néhány napot töltött a szegény asszony házában s mindenki szereiét megnyerte alázatos, vallásos viselkedésével. Tegnap aztán eltűnt a Mária-gyermek. Mikor már messzejárt, vette észre Latorovszkyné, hogy a varrógép zárva tartott fiókja, melybe a most eladott kukorica árát, 36 koronát őrizte, fel van törve s a pénz is hiányzik belőle Sietett a rendőrségre jelentést tenni, de már a rendőrség sem segíthetett rajta mással, minthogy kibocsátotta a tolvaj nő ellen a köröző levelet. — Megzavart betörés. A középvárosi főúton szeptember 29-ikére virradóra vásárosok vonultak haza. A Schlesinger-féle bolt előtt egy magas alakot vettek észre, a mint otí a lakatokat feszegeti. Rákiáltottak, rögtön az éjjeli rendőrőrjáratot hívták, mire a betörő elillant s a rendőrség nem tudta megtalálni. A megzavart betörő a boltajtóról mindössze csak két lakatot tudott lefeszíteni. — Emlékérmet kapnak a mozgósított tartalékosok. Az uralkodó 60 éves császári jubileuma alkalmával, a múlt évben tudvalevőleg emlékéremmel dekorálták minden akkori tényleges, szolgálatban levő magyar és osztrák katona ünnep ruháját. De csak a ténylegesekét. Közpejött azután az annexió és sok derék magyar kiszolgált tartalékos Örömrivalgásban törtünk ki, csak úgy recsegett az ócska indóház; minden arc a boldogságtól ragyogott. A nyugati pályaudvaron útizsákjainkat átadtuk egy hordárnak azzal a szigorú utasítással, hogy a bécsi gyorsvonaton foglaljon le egy egész szakaszt részünkre s helyezze ott el a csomagokat. Sikerült. Hallottuk, a mint tárgyalt a kalauzzal: »Hallja, maga kalauz, itt van 7 futbalista a magyar atléta klubból adjon külön szakaszt, mert ezek nagyon tudnak rúgni.« Meg volt a hatás. El is foglaltuk a külön szakaszt, a mennyire telt, keleti kényelemmel elhelyezkedve, kárörvendő arccal nevettük a csengetés után érkező ideges pasasérokat, a kiknek mindegyike ülni akart, de hely szűke miatt azonban csak az akaratnál voltak kénytelenek megmaradni. Indult a vonat, folyt az évődés. Nagy Sándor elemében volt; dűlt belőle a vicc, a mitől mi is dőltünk s észre sem vettük, hogy Vácnak csak fütyöltiink. Beöthy Sándor — ki az ablaknál ült, Verőcén véletlenül majd ki ejtette az ábrázatát, mert a vasúti töltés mellett levő házak egyik konyha ajtajában megpillantotta egyik kedves »ismerősét«, a kivel nyár elején egynéhányszor olyan jókat táncolt Titusnál a szakácsnő-bálban. Érsekújváron pihentünk, élveztük a cigányzenét ; természetesen a sokat utazott Tóth Sándor barátunk azt hitte, hogy ezek csak a mi általunk nagyrabecsült bécsi út alkalmából, a mi tiszteletünkre jöttek ki. Volt is kacagás az egész vonalon. Az osztrák határon Nagy Sándor, ki egyébként őrült barátságban áll úgy az osztrákkal magával, mint a nyelvével, javasolta, hogy üdvözöljük Oszfráciát. Üdvözöltük is. Egy szivvellélekkel íujlunk háromszoros pfuj — pfuj — hajrát, a mihez Sándor barátunk még egy pár ujjujujujjot nyomott a végén. Haladtunk beljebb Osztráciába. Tóth Sándor, ki szintén az ablaknál ült s mély gon dolatokba merülve tanulmányozta a vidéket, a Morva hidján túl megpillant egy nagyszakállú özvegyen legelésző kecskebakot s oda szól Bárdosnak: »Nézd csak táti, osztrák kecske!« Alig ocsúdtunk az egyik csodálkozásból, már rántják a tátit a másik ablakhoz. Nézd csak táti osztrák fogoly. Bárdos, ki dühös vadász — nem csoda hiszen kapitányhelyettes — a foglyok felé akar tekinteni, de Hübschl Kálmán visszarántja, osztrák nyulat jelezve a másik oldalon. Tátiból kitört a vadász-szenvedély s egész Bécsig le sem ült, hol az egyik, hol a másig abiakhoz futott s úgy ette a méreg, hogy csak elméletben lőhet a falkaszámra legelő nyulak közé. Bécs utcáin a csónakházban elfoglalt hivatal szerint mentünk, cipelvén óriási zsákjainkat. Elől ment *a fóvezetőség« szép rendben mint illik komolyan, utána „a fölséges népa össze-vissza, zajongva. (Folytatjuk.)
