Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-22 / 74. szám
Huszonharmadik évfolyam. 74. szám. Vác, 1909. szeptember 22. Vav . Mzrüm —•* rvÁ« i VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Torézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centrméteren.Jnt 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szátn 17. Uj gép. Cifra beszed fel nem avatta, Nem is hullott le a lepel, És semmi cécó, semmi pompa — A nyomda mégis ünnepel! Foltos, kék zubbonyos legények Melle zihál, szeme ragyog, Pihen a kéz, megáll a munka: A nyomda uj gépet kapott. Mint a sekrestyés égó botja Gyertyákat sorba gyújtogat, Mind fellobognak, — de a botnak Tüze is ég és nem lohad: Úgy sokszoroz a fürge festék S terjedjen széjjel itt, vagy ott, Teremtő ólma rendületlen . . . A nyomda uj gépet kapott. Elgondolom, mélye a gépnek Mi minden titkot rejteget. Hol a nász tarka hirdetése, És hol a gyászoló keret. Ma büszke harcok menydőrőgnek, Holnap már hizelgés makog, Ki tudja mi ered belőle . . . A nyomda uj gépet kapott. . . . Kereke fényes, lapja sima, Hogy lendül, gördül szaporán! Hogy siklik át a duzzadt henger A betűk görnyedő során! A gépmester most mutatóba Berak fehér papírlapot. Egy pillanat! Az első próba! A nyomda uj gépet kapott! F. F. Kérek egy magyar gombostűt! Mennyi a gavallér Magyarországon! S egyetlen egy sem tudná teljesíteni ezt a szerény kis kívánságot, a legszebb hölgynek a kedvéért sem. Egyetlen gombostűt sem csinálnak Magyarországon. Sem gombostűt, sem varrótűt, sem csizmadiatűt, sem szijgyártótflt, sem csizmadia árat. Ezekre nincs gyár náluna. Persze, mert apró haszontalan dolgok ezek. Pedig hát a bőrgyártás, a cipész és csizmadia mesterség eléggé elterjeded iparágak Magyarországon. Sőt ősi iparágak. Sok varrótűt, árat, dikicset használnak el. De maradjunk csak a házi foglalkozásnál. A húsz millióból, ugye nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy négymillió asszony, leány, csak van, a kik otthon egyszer-máskor tűvel foglalkoznak. Egyik-másik tű elvész, eltörik. Egy év alatt két tűt elhasznál egy asszony. Ez évenkint 8 millió tű. Egy tűt a zsidó, falun legalább, két fillérért ad. Évenkint ez csak asszonyi varrótűért 160 ezer koronát jelent Ez a haszontalan kis portéka! De gombostűt is használnak az asszonyok. Még azok is, vagy inkább azok, a kik nem varrnak. És ezek még többen vannak. Sőt vannak női férfiak is. ügy, hogy erre a pipere szerszámra 5 millió asszonyt bátran lehet számítani. S a 160 ezer koronából semmit sem lehet lealkudni. Csak ennek a házi kis szerszámnak is az ára megközeltti évenkint a félmilliót. Az iparosok szerszámaival pedig bátran felül is haladja. S Magyarországon egyetlen tűt sem gyártanak. De hogy milyen nyomorult hátramaradott ország ez, látszik a következő hivatalos kimutatásból. Nincsenek Magyarországon a következő cikkek: Aktafűzőgép, ampéreméter, bársony, cérnagomb, cipőgomb, cipészvarrógép, cipésztű, ébresztőóra, fénymásoló, midimélet papír, forgópisztoly, gombostű, grafit, gummi arabikum darabos (oldott hazánkban is készül), gyüszü, habkő, hajnyirógép, hegedűhur, hőmérők, írógép, irógéptörlőgumi, ivlámpaszén, kókusz, lábszőnyeg, légsulymérő, linoleum, litográfiái kőmásoló vászon, mérőpálca, (öszszehajtható), mérőszallag vászonból, mikroszkóp tudományos célra, milliméterpopir tekercsben, (ivekben belföldön is készül), mimeograf sokszorosító készülék, nedvességmérő, ollók (irodai és sebészeti ollók hazánkban is készülnek), órák, óraüveg, palatábla, palavessző, parafa (parafakő cikkeket hazánkban is gyártanak), rafifiaháncs, rajzvászon, schapiograf sokszorosító készülék, selyemfonal, szijgyártótű, szivacs, üvegtől!, varrógéptű, varrótű, voltaméter. A kik gyáralapitáson törik a fejőket, jó volna, ha ezekre a nem létezőkre gondolnának. Milyen szomorú dolog, hogy csak varrótűért is évenkint félmilliókat adunk a külföldnek. Némelyek talán csak egy kis ötletnek Az eltűnt báró. Irta: Nagy Endre. Micikének a nagymamája komorna volt egy orosz grófnőnél. Egy szép napon megszökött egy herceggel, a ki három hét múlva cserben hagyta őt. Micike nagymamája nem dobta magát a Newába — pedig lett volna oka reá! Micikének a mamája primadonna volt egy tizedrangú párizsi szinházacskában. Ő már csak egy tenoristával szökött meg, a ki viszont egy karhölgyecskével ugrott meg tőle. — Micike mamája nem dobta magát a Szajnába — pedig neki is lett volna oka reá! Micike karhölgyecske a Királyszinháznál és ő sem dobta magát a Dunába, mikor a bárója szakított vele. Mert Micikének volt egy bárója; egy valóságos, igazi barója, a ki fényes lakást rendezett be számára, elhalmozta őt ékszerekkel, drága toilettekkel, szóval úgy viselte magát, mint egy igazi báróhoz illik. Megjegyzem, hogy már egy kissé idősecske és már meglehetősen kopasz volt, a mi azonban nem akadályozta őt abban, hogy Micikét a tőle kitelhető leglángolóbban ne szeresse s hogy őt Micike a tőle kitelhető legnagyobb ravaszsággal megcsalja. A báró nagyon gazdag volt és az ilyen gazdag bárók már megengedhetnek maguknak egyet-mást. Neki is volt egy szenvedélye, t. i. nem szerette a szőkéket. Sietek kijelenteni, hogy Micikének van a legfeketébb haja az egész színházi karba, a mi annál csodálatosabb, mert a mamája is meg a nagymamája is szőkék voltak. E szerint a báró szeszélyének mi köze sem volt Micikéhez. És mégis, mikor a báró szakított vele, (mert szakított vele, éppen két hét előtt) csak annyit irt neki: „Nem szeretem a szőkéket!“ Hogy ez a rejtélyes eset szörnyű port vert fel a szinház színpadán s hogy lázba hozta az egész kar kiváncsiságá,t az az előzmények után természetesnek fog látszani. De bármennyire is törték fejőket a rejtély megoldásán, az nem sikerült, Micike pedig hallgatott, a mire egy karhölgyecske csak a legnagyobb veszély alkalmával képes . . . A legszellemesebb és legmolettebb karhölgyecske (negyediknek szokott állam balról) végre egy délelőtt ragyogó arccal jött a próbára. Rögtön körülfogták őt és megindult a kérdések árja: — Elutazott a grófod ? — Megvette azt a drága karperecét ? — Megjött a csinos fiatal unokaöccse? — Elkészült az uj ruhád? — Nem, nem, nem, hanem megvan! — felelte lelkesülten a molett karhölgy. — Megvan? Megvan? Mi van meg? Mi van meg ? — Megvan, hogy miért szakított a báró Micikével. És diadalmasan nézett körül, mondván: — A báró nem szereti a szőkéket. Hogy Micike fekete, az nem lehet másként, mint hogy festi a haját. És a báró egy szép reggel, vagy este észrevette, hogy Mici haja festve van és . . . A szellemes karhölgyecske nem beszélhetett tovább, általános ujjongás szakította félbe, felkapták őt és székestől háromszor körülhordozták a színpadon kacagva, sikoltozva és örvendve, hogy a rejtély végre megoldást nyert és barátnőjük régen áhítozott titkát megtudták.