Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-05 / 69. szám
/ ° 'rwcr? Huszonharmadik évfolyam. 69. szám. Vác, 1909. szeptember 5. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiniéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A tulipán és az iparpártolás. — Osztrák iparcikkek behozatala. — Vác, szept. 4. Talán mese volt, hogy a tulipán jegyében nagyarányúnak ígérkező mozgalom indult a magyar ipar támogatására. Vagy múló, idejét hamar lejáró divat. A gomblyukakból eltűntek az — osztrák gyártmányú — tulipánok, hogy ne szimbolizálják a mi iparpártolási fölhevülésünket és ne — emlékeztessenek a fölbuzdulásra. A tulipán akciójával szemben, mintha erős reakció keletkezett volna. A magyar ipari termékek pártolása helyett hatványozott mértékben pártoljuk a külföldi és legfőképen az osztrák ipart. Számokkal beszélünk, hogy hű tükrét adjuk károsodásunkat, veszteségünket előidéző nemtörődömségünknek. A Váci Hírlap minden évben külön figyelmezteti az olvasó közönségét, hogy lássa, mit áldozunk derék szomszédainknak. Épp egy éve irtunk Ausztriának adott millióinkról és valljuk meg, az akkor közölt számok nem voltak oly szomorúak, mint az ideiek. Az elmúlt 1908. évben „csak“ 1239.1 millió korona értékű árut hoztak be Ausztriából, jóval többet, mint az 1908. év megfelelő időszakában. Az 1909. esztendő első hat hónapjaiban árumérlegünk Ausztriával szemben 67.5 millió koronával volt passzív, holott az egész 1008-as év Ausztriávál szemben volt passzívuma 69.5 millió koronát tesz ki. Ez a „magyar“ iparpártolás igaz képe. Milliókat küldünk a mi osztrák szomszédainknak, erősítjük azokat magunk gyengítésével. Példákat hozunk fel, hogy a különböző napi szükségletekre mennyi pénzt adunk a szomszédoknak. Az egyéni szükségleteknél a konfekció ipar sokat emlegett fejlődése dacára, kész férfi ruhára 1908-ban 21 millió koronát, 1909. első felében 10'2 milliót; kész női ruhára 1908-ban 11-5 milliót, fehérneműre 1908-ban 21 milliót, a folyó év első (elében 117 milliót. Kalapokért 166 millió koronát fizettünk ki a múlt esztendő folyamán Ausztriának. 1909. év első hónapjaiban pedig már 10 3 millió koronát Textil iparunk fejlődése dacára a behozatal a jelen év első felében 217 millió korona volt. Nem javultak a viszonyok a háztartás keretébe tartozó cikkek, úgyszintén az irodaíeiszereiési cikken importálásával sem. Csupán papirosért huszonnégy millió koronával gazdagítjuk Ausztriát. Szúrnom bizonyítéka nemtörődömségünknek, hogy a vas- és vasárú iparcikkekben is — jóllehet ebben a magyar-ipar versenyképes, az ausztriai behozatal mindinkább emelkedik. 1907. évben 56 millió, 1908-ban 60 8 millió, 1909. év első felében pedig 38 1 millió korona az Ausztriából való behozatal többlete. S igy, mint a felsorolt iparcikkekben, úgy a többi cikkeknek majd mindegyikénél ugyanazt tapasztalhatjuk, alig van iparcikk, melynél az utóbbi években az import csökkent volna. Ezek a számok beszélnek és vádolnak Minél nagyob a szám összege, annál erősebb* hangú és — valljuk meg — igazabb a vád. Csökkenteni a számokat a ezáltal megszűntetni a vádat, ez minden magyar embernek első kötelessége, mert csak igy erősödhetünk meg. Hírek. Titkos szenzációk. A szerkesztőségbe léptem. Ott ült a szerkesztő, szörnyen neki búsulva. Haja a bánattól megőszült. Szakálla átnőtt az amerikai íróasztal lapján. — Mi baj ? Kérdeztem. — Az a baj, hogy nincs semmi baj, hogy semmi sem történik. — Az nem baj! vágtam vissza. Itt hozom tarisznyámba az érdekesebbnél érdekesebb híreket. A Kálvárián. Kimenteni egyszer csöndes imára a Kálváriára. Szerteszéjjel — azt sem tudom hova — jártam tétova, Csak vágyó fohász s édes áhitat mutattak utat, Mint csillag után három királyok, mentem utánok, S ott értem magam Ave Márián a Kálváriám Buzgó imában mélyen elmerültem, csend volt körültem. Csend, mely idegen földi hantokon, de hozzám rokon. S az égi csöndben Istennel telten túláradt lelkem. S mint egybefolyt a dagadó árral, édes madárdal. Úgy éreztem, hogy könnyű szárnyon menybe kell szállnom. Báskay Dezsőné. A szél és a rózsa. (P. Vitiiers.) Csodálta egy kicsiny patakban A büszke rózsa bájait. Szél kelt s nem sejtett pillanatban A vízbe szórva szirmait, Maradt a rózsa disz nélkül. — Szépség idővel igy röpül. Franciából Agárdi László.-.emény. — Victor Hugó, — Remélj fiam ! holnap! és aztán még tovább! Holnap és mindig igy! Higgyünk egy szebb jövőt. Remélj s ha meglátod a hajnal biborát, Kérjed Atyád, hogy áldjon meg minden hívőt. A bűn szülötte, angyalom, a szenvedés, Talán mivel nem hajtottuk meg térdeink. Engesztelőn kérni a jó Istent ne késs S megáld, ha az ártatlanokra, rád tekint. Franciából Agárdi László. Kutyapör. (Egy ügyvédjelölt elbeszélése.) I. Unottan ballagok ebédelni a falu nagy kocsmájába. A kocsmáros kint áll az ajtó előtt s örömtől kipirult arccal igy fogad: — Pörünk van doktor úr! De még milyen! — No, mondja csak gyorsan! — Ismerte az uszkáromat ja Csipdmeg-et? — Hát hogyne, azt az ócska, nyavalyás dögöt, a melyik mindig itt feküdt a kocsma előtt a napon? No mi van vele? — Ma reggel elgázolta a Hatvani-Deutsdi automobilja. — A Hatvani-Deutcsh automobilja ? azt a gyönyörű uszkárt? — Azt a szegényt, azt a drága kutyát! — Várjon csak vendéglős úr! Hol vette maga azt a kutyát ? — Hisz’ ez a baj doktor úr, hogy nem vettem, hanem kaptam ajándékba egy cigánytól. — Hm, hm, ez már csakugyan baj, no de mindegy, mégis pörölünk. Mondja csak, hogy történt az eset ? — Hát tetszik tudni, beteg volt a dög. Kevés csontot adtak neki az abonens urak, meg öreg is volt már. Ma reggel rendes szokása szerint megint kifeküdt a napra a kocsi út szélére. Lehet, hogy már meg is volt dögölve, lehet, hogy még élt, elég az hozzá, hogy arra vágtatott a Hatvani-Deutsch automobilja és keresztül rohant rajta. — Helyes, rendben van! Mennyit követel a kutyájáért? — Legalább 100 koronát, doktor úr ! — Jó! 200 koronát meg is ért a szegény Csípd meg! Istenem, sokat bosszantott. Kutya-szakértőt fogunk bejelenteni, az majd megbecsüli. — Doktor úr! Járnak hozzám erdész-gyakornokok kosztra; az egyik már két havi koszttal tartozik is, jó lenne azt bejelenteni ! — Ismerte az a Csipd meg-et? — Hát hogyne ismerte volna ? Hisz mindig az asztala alatt leste a csontokat. — Akkor az nem jó szakértő, mert ismerte a kutyát, a szakértői véleményre pedig esküt kell ám tenni! Majd egy másikat
