Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-09-01 / 68. szám

n

Hírek.

— Kálló rendőrkapitány szabadságon.

Kálid Antal rendőrkapitány szerdán délben adta át hivatalát Bárdos Ernő tanácsosnak s megkezdette három havi szabadságát. Kálló egyelőre még itthon pihen s később fog fürdőbe menni megrongált egészsége helyreállítása céljából.

— Egy váci ifjú Japánban. Dr. Bezdek

József nagyváradi reáliskolai állami tanárt a m. kir. kultuszminiszter a folyó iskolai évben állami szubvencióval Japánba küldi szakismeretei, a földrajz és természetrajz helyszíni tanulmányozása céljából. A kitüntető tanulmányút legkevesebb egy félévre szól s dr. Bezdek március hónapban indul meg útjára. A kiváló tudományú és rendkívüli szorgalmú ifjú tanár az egyes államok fővárosaiban is fog tölteni mindenütt az útjában pár napot, de legtöbb idejét Japánban tölti, miért is már hónapok óta tanulja a japán nyelvet. Dr. Bezdek József Vác város szülötte s a mikor őt az állam ilyen kitüntető szép tanulmányútra küldi, ez bennünket váciakat is büszkeséggel tölt el. A f atal természettudós tanár, mint lapunknak kedves munkatársa megígérte, hogy tanulmányújáról, különösen Japánról és Kínáról szívesen fog a Váci Hírlapban olvasó közönségünknek érdekes és tanulmányos cikkeket közölni.

— Tanács Géza halála. Fekete zászló leng a városházán, meghalt Vác. városának egyik legpontosabb, lelkiismeretes és nagy eszű hivatalnoka, Tanács Géza városi jegyző. Körülbelül egy hónapja, hogy ágyba döntötte végzetes betegsége, a tüdővérzés, melyhez tüdővész is járult. Nagymaroson feküdt betegen s tegnap délelőtt kiszenvedett. Tanács Géza régi nemes váci családból származott, atyja is a várost szolgálta hosszabb ideig mint tanácsos. Az elhunyt jegyző 41 éves volt, nőtlen, 17 éve jegyzője Vácnak, -előbb pedig fogalmazója. Régebben mint

katonaügyi előadó hosszabb ideig, pár éve pedig mint községi biró működött s az iskolaügyeket intézte. Szorgalmas és pontos hivatalnok volt, rendkívül ügyes stílusú, nagy képzettségű A felek igen szerették egyenes modoráért, igazságosságáért. Társadalmi életet egyáltalán nem élt, barátja senki sem volt s ha munkáját elvégezte, a hegyeket, erdőket barangolta, vagy sietett, falusi lakására, az elmúlt héten már valamivel jobban volt sekkor be akart jönni Vácra, hogy itten az irgalmasok kórházában tovább gyógy kezel lesse magát, de mire ezt megtette volna, betegsége végzetesre fordult, mig most kedden délelőtt megváltotta szenvedéseitől a halál. Nyugodjék békeben!

— A sportegyesület Mária névnapja.

Régi hagyomány, hogy Mária névünnepén, a hétkápolna ünnepén a lövőházban táncmulatság legyen. Azok a mamák, kik ma mulatságokra hozzák a sok szép leány, legkedvesebb emlékeiknek mondják a lövőházi Márianévnapokat. Az idén a sportegyesület, ez a jókedvű, agilis egyesület vállalkozott arra, hogy emlékeztessé teszi a szeptemberi Mária napot és mulatságot rendez a lövőházban. Váró Károly alelnök vezetésével már megalakult a rendezőbizottság, de fontosabb, hogy hölgyrendezők buzgólkodnak majd a siker érdekében. Az egyesület ennek a mulatságnak jövedelmét egy hölgy-csónak beszerzésére fordítja s igy érthető is, hogy a szép nem, mely a sportegylettel mindig rokonszenvezett, most a Mária névnap felé méltó kíváncsisággal tekint s buzgólkodik a siker érdekében.

— Tantestületi gyűlés tartatott folyó hó 28-án Bucsek István és Schmidt János igazgató kanonokok elnöklete alatt. Elnöklő Bucsek István kanonok üdvözölte a tantestületet, mely üdvözlésből különösen kijutott Zalánffy Gizella tanítónőnek, ki kitüntető eredménnyel letette a polgári iskolai tanárnői vizsgát. Értekezleti jegyzőnek Kozeluha SánV A C i HÍRLAP _______

dor választatott meg. Halász Józsel felvárosi káplán távozásával helyét Kardos Ágoston foglalja el, ki a felvárosi iskolában Hangay Ruppert káplánnal fogja a hittan tanítást ellátni. A leányok ismétlő oktatása özv. Zsarnóczay Lászlóné tanítónőre bízatott. A beiratások szeptember hó első négy napján eszközöltetnek, mely alkalommal minden beiratkozó növendék igazolni tartozik, hogy meg van keresztelve. A zavarok elkerülése végett figyelmeztetnek a szülők, hogy csak a legújabb kiadású könyvek fognak használtatni. A tornatanitás ez évben a katonai rendgyakorlatokkal kapcsolatosan fog eszközöltetni, minthogy a céllövő puskák, dobok és trombiták már megszereztettek, a fapuskák megsürgetése Paull Béla gondnokra bízatott, lilnök felhívja a tanítókat, hogy az alkoholizmusra, a tüdővészre és madárvédelemre ez évben még nagyobb figyelem fordittassék; a drótos füzetek pedig mindenáron kiküszöböltessenek az iskolából. Minden tanteremben a leltár kifüggesztendő. Szarka József tanító megbizatott, hogy úgy az általános, mint a gazdasági iskola részére egy összevont tantervet állítson egybe. Szó volt még az iskolai mulasztásokról, a büntetésekről, az ifjúsági könyvtárról és a szegény gyermekek tankönyveiről, mely után Fodor Imre a tanügy érdekében indítványozza, hogy Kisvácon a Fehérló tájékán egy ovoda, vagy legalább egy nyári menedékhely állíttassák; melynek létesítése részint a város jótékonyságától, részint Ökrös Bálintné hagyatékától tétetett függővé.

— A Váci Dalegyesület megalakulása.

A Váci Dalegyesület, ez a társadalmunkban hézagpótló, a váci intelligens fiatalságot öszszegyűjtő, jókedélyű társaság, mely csak pár évvel ezelőtt is a legfényesebb estéket szerezte közönségünknek egy jó ideje, mintegy másfél éve — Ulrich Károly karnagy betegsége óta — pihen, nem működik s csak olyankor tudunk róla, hogy létezik, amikor

sága. Khánák pún volt és az idegrendszerében ott őrizte egész Kárlhágót. Csendes, ravasz, nyugodt, igen megfontolt, hidegen bátor, arisztokratikus ember volt.

Ott álltunk az Ain Holofra peremén. Az ég sajtja, a hold, már lebukott és csak a csillagok világa tette átlátszóvá az éjszakát. Oroszlánra lestünk, húsz lépéssel előttünk volt a földbe verve a karó, a melyhez oda volt kötve a csalogató kecskegödölye.

Moháb a két tartalékpuskát igazgatta nekem is, Khánáknak is a kezében volt a Winchester-puska. Jó hat darab öreg robbanógolyó volt mindegyikben. Khánák intett és erre mind a hárman lefeküdtünk az oázist szegélyező homokhullám oldalára. Végig néztem a földön: sárga volt. Felnéz- | tem az égre: sárga volt s rajta csillagok mindmegannyi gumigutti-anreiter pislogtak. Sárgák voltak hátuk mögött a pálmák és a mimózák, meg a csenevész jukkik is. És sárga volt a Khánák arca is. Pedig nappal mindig valami szürkés szint mutatott.

Kezünkben a Winchesterrel egymásra néztünk és ekkor, látva a Khánák sárga arcát, nem Bírtam többé visszatartani a kérdést:

— Miért olyan nagyon sárga itt minden, Khánák ?

— Mert ez a sárga király országa, — felelte Hannibál ivadéka csendes, dörmögő hangon. — Az ő kedvéért hintik be a csillagok az ég porával a iöld porát, hogy a

színe ne látszassák, csak a hangja hallassák.

— Hm, — dörmögtem vissza neki, — de miért sárga a te arcod is ?

Khánák hallgatott egy darabon aztán egyszerre azt mondta, halk mély torkhangon:

— Mert félek, uram.

Összerezzentem s azt súgtam vissza neki:

— Khánák! Te félsz? Khánák, csak nem az oroszlántól? Hiszen száz fehér embert vezettél már rájuk! Ismered őket!

— Mert ismerem, azért félek.

— De Winchester van a kezedben, hatgolyós !

— Várj csak, uram, majd te is félsz mindjárt, pedig neked is Winchester van a kezedben.

Nem vagyok nagyon gyáva ember és vadállattal is, vademberrel is volt már dolgom előbb is jó egynéhányszor. De amikor Khánák a mélylorku még hizelkedést is csak fenyegető lejtéssel mondani tudó nyelven szólta azt, hogy fél, én egyszerre csak azt kezdtem érezni, hogy az a homok, a mi a mellem, meg a gyomrom alatt van, hirtelen lehűl és hideggé válik, mintha hóban feküdnék. De nem akartam elárulni a gyengeségemet és mosolygást erőltetve súgtam neki vissza:

— Ostobasági Puskával a kezében nem fél az ember semmitől.

— Várj, uram! — felelte a pún.

És vártunk. Felnéztem az égre, a mely

mint valami óriás sárga üvegharang borult rá a sivatagra. Csak meg kellett találnom néma gondolataimban ezt a hasonlatot és a következő pillanatban a sárga üvegharang megkondult. Túl, a szélszántotta homokbarázdán, előttünk elterülő két nagy homokhullám körül erőszakos, hördülő és mégis zenei hang zendült fel. Kietlen, talán meg sem mérhető távolságból. De nem mert a szemhatárt ölelő sárga homokbucka tetején uj, mozgó sárgaság tűnt fel.

— Jön az Url — nyögte Khánák.

A sivatag közelebbről kezdett el kongani. Harangzúgás töltötte be a levegőt, csodálatosan melodikus és mégis förtelmesen levegőszaggató hang. A gödölye ott a karón elkezdett kettőt hármat mekkenteni, azután úgy elfogta a vacogás, hogy nem jött ki többé száján a hang.

Ebben a pillanatban egyszerre hátra kellet néznem, mert azt hallottam, hogy Moháb felugrik és felmászik az Ain Holofra egyik pálmájának a tetejére. Hátra fordultam, de csak egy pillanatra és a visszafordulásom következő pillanatában azt láttam, hogy Khánák nem fekszik többé, hanem talpon áll. Én is talpra ugrottam öntudatlanul, ösztönszerűen és abban a pillanatban azután úgy éreztem, hogy a sivatag minden irtózatos sárgasága egyenesen a nyakamba ömlik.

Értsék meg a helyzetet. Amint az oázis nézéséből visszafordultam a sivatag felé, akkor már ott volt az oroszlán és — már a