Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-22 / 65. szám
VÁCI HÍRLAP a hid felelt nem szabályozzuk, úgy hogy télen árvízzel fenyegeti a hidat és a hozzávezető vasutat, nyáron pedig veszélyessé teszi a hid alatti hajózást. Milliókat ölünk he a vaggonokba, mozdonyokba, de már az útrövidítésre, mint ezt a vác—aszódi klasszikus példa mutatja nem telik, pedig útrövidítés nélkül hiába vesszük a vaggont és mozdonyokat. Szidjuk az osztrákot Bosznia miatt, de épp úgy mint nyugat felé, a saját területükön, se a Dunán, se a mohács—baranyavári szakaszon nem teszünk semmit. Olaszország vígan exportálja háromszoros távolságból szőlőjét Németországba, mi — vasúti mizériáink miatt — belefuladunk borunkba. A japáni donga még Marseilleben is szorítja a mi faexportunkat, a mongoljai vaj már Hamburgba, a manzsuriai vaj már Hamburgba, a mandzsuriai bab Londonba már olcsóbban jut, mint a mienk. És mikor minden oldalról ránk zudul a világ versenye, mikor három gyalázatos aszályesztendő úgyis minimumra szorította a gazda, kereskedő, iparos s vele a községek, megyék és az ország erejét, még az utolsó garasunkat is arra kellene áldoznunk, hogy az ország kiviteli útjait minden irányban megrövidítsük. E helyett pedig a bankosok, ellenkosok és vabankosok tülekedése elvonja a pénzt, a hitelt az országtól és elsorvaszt minden erőt a gazdasági bizonytalansággal. Három éve a mi kamatlábunk kisebb volt az angol bankénál s mekkora a különbség — most! Vasárnapi levél. Szülők, diákok figyelmébe . . . Közeledik az új iskolaév, az 1909—1910. tanév. Még néhány napi szünet, néhány napig tartó beiratások s ismét szurkol a diák, sok esetben szüleivel együtt . , . Két hónap nagy idő ... a vége felé még a rest tanuló is őrül a szünidő leteltének. (A pótvizsgázók kivételt tesznek, tisztelet nekik!?) Az előbbi állításomból egyáltalában nem következik az, hogy valamennyi diák szeptember közeledésével a »tanulásnak» örül. Az örömnek ilyen fajával csakis a valóban szorgalmas és előretörő tanulónál találkozunk. Az egyik annak örül, hogy társait ismét viszontlátja; a más k annak, hogy szigorú szüleinek kezei közül tiz hónapra elszabadul; az önteltebbek, hiúbbak, a valódi gyermekek alig várják a pillanatot, a mikor mint már felsőbb osztályosok léphetik át az iskola küszöbét (különösen és mindenütt a II. osztályosok); az újabb, felsőbb iskolába jövő diákok szintén örülnek az uj és ismeretlen helyzetnek. Szeptemberben s különösen ennek első napjaiban boldog valamennyi diák (a pótvizsgákon megbukottak már kevésbbé), az arcok s a kedély alaposan csak később változnak, lényegesen s a tanuló hátrányára az első intés felé. A szülőknek is van valamelyes örömük szeptember tájékán. Van azonban ok a komoly számvetésre is. Nem kis dolog évenkint szeptemberben 3—4 lurkót „kistafirozni.“ Majd minden évben uj könyv, egy csomó irka, füzet, néhány vonalzó, továbbá körző, festék, irón, toll stb. s még feltétlenül egyegy zsebköny, pardon l notesz. Százezreket költünk évenkint ilyenkor rajzés írószerekre. Városunkban (elég sok az iskola) is nagy forgalmat okoz szeptember eleje, ügy éve megtettük, most sem mulasztjuk el, — még pedig idejekorán — figyelmeztetni a szülőket s a diákokat, hogy a fenti beszerzéseknél csakis magyar árut, a hazai ipar termékeit vásárolják. A kormány sokat tesz az iparpártolás érdekében, a kereskedők egyrésze szintén jóindulattal s hazafias lelkesedéssel igyekszik e téren nemeset s a haza javára valót tenni, de ez mind kevés, legyünk róla meggyőződve, hogy a külföldi ipartermékeket csakis a hazafias, tehát magyar fogyasztó közönség szoríthatja ki a magyar piacról. A váci papiroskereskedésekben eladásra kerülő írószerek javarésze magyar, mégis minden váci boltban találunk még idegent is. Hogy ezek is teljesen kiszoruljanak, rajtunk áll. Ne rösteljük visszautasítani a külföldit s ne szégyeljünk helyébe magyart kérni. Vannak, a kik nevetnek az effajta „tulipános erőlködéseken.“ Ok nélkül gúnyolódnak. Kérdezzék meg magukat a boltosokat, kereskedőket: azok maguk fogják megmondani, hogy 2—3 év alatt mennyire tisztult meg kereskedésük idegen árutól. Ha lassan is, mégis haladunk. Csak előre! A kis diáknak ott kezdődik első magyar iparpártolási cselekedete a mikor azt mondja: „Kérek magyar iránt!“ Erre s a hasonlókra a kicsiny gyermeket meg kell tanítani. A nagyobb diák már megteszi maga is, a mit az egyetemi hallgató se resteljen megcselekedni! Hírek. A halott óra. Megállt az öreg toronyóra, mely átszáguldott éveket, a lapja üresen mered, letörve lelkes mutatója. Fölötte a perc elsuhan, egymásba fut a pillanat, ő mindig ugyanúgy marad, mint a kifolyt szem, oly busán. De lenn nem érzi senki meg, hogy meghalt a korok királya, hogy az időt ki sem kínálja: Lenn az ember most is liheg, ott forr az élet, az örök, harsog, üvölt és dübörög. F. F. — A király születésnapja. Az uralkodó születésnapján ünnepi díszbe öltözött a város. Előző estén a huszárezred kürtösei az ünnepet hirdetve járták be a várost! E hó 18-án ünnepi mise volt a székesegyházban, melyet Motesiczky János prelátus mondott az állami hivatal tisztviselői és a honvédhuszárezred tisztikara előtt. A székesegyháztéren a huszárok állottak, kik többször disztüzet adtak a mise alatt. — Megülte a király születésnapját a statusquo izr. hitközség is, melynek templomában Pollák Fülöp főrabbi beszédet és ünnepi imát mondott. — A honvédség köréből. Jekkelfalussy honvédelmi miniszter Bolgár Géza századost létszámfelett a budapesti 1. honvédgyalogezrednél a honvéd Ludovika-Akadémia állományában akadémiai segédtiszti minőségben hosszabb időn át kifejtett kiváló szolgálataiért okiratailag megdicsérte. — A király Üveges Imre százados-kezelőtisztnek, a honvéd középponti lovasiskola állományában a koronás aranyérdemkeresztet adományozta. — Huszárezredünk uj hadnagyai. A király reventlani Kaas Andor báró és Poyzl Miklós végzett akadékimusokat hadnagyokká nevezte ki a váci 6-ik honvédhuszárezredhez. — Szent István király napja. Harangzúgás, a középületeken és több megánházon kitűzött lobogó jelezte pénteken nemzetünk első nagy királyának, szent Istvánnak napját. Városunkban a szokásos ünnepségek mellett tartották a nagy napot. A székesegyházban Jung János fölszentelt püspök mondott fényes egyházi segédlettel ünnepélyes nagymisét, melyen a hivatalok vezetői, a helybeli huszárezred tisztikara, testületek, egyletek jelentek meg. Mise után ünnepiszentbeszéd következett. Ezen a napon tartották névünnepüket Bucsek István prelátus kanonok, alsóvárosi plébános és dr. Franyó István v. A bécsi hajón. I. .. Naplemente. Az imént még aranyló nap egy pillanat alatt vörössé gyulladt, mint a szerelmes ifjú, ki egész nap halavány arccal gondol kedvesére és a boldogságtól elpirul, ha leszáll az este. A nap bíboros uszálya végiglobog a vizekeu, ég az egész táj rőt lüzében. Rózsaszín felhők lebegnek a sötétkék ködben úszó hegyek fölött. A váczi állomás előtt temérdek nép rostokol. Késik a hajó. Egy terebélyes asszonyság is gyönyörködik a nap leáldozásában és mélyen meghatva sóhajtja: — Istenem, de szép, akár csak egy anzixkártya. II. Az utasok előtt nyurga siheder mutatko zik. Széket tol maga elé, feláll rá és gépies hadarással imigyen szól: — Nagyérdemű közönség, most a kis művész néhány kunstot fog bemutatni. Kérek figyelmet a kis művész számára. Ugyanezt eldarálja németül is. Aztán még egyszer magyarul, még egyszer németül. Majd felugrik a székre, lábait nyakába fonja és guggolva leszökken. Cigánykereket hány, forgatja, gyúrja, lóbálja, ficamitja tagjait, végre egy hirtelen mozdulattal a nézők orra elé böki kalapját. III. Villogó fekete szemű, őszhajú horgas orrú asszony. Gyanakodva fürkész szerteszét. Idegesen babrálgat ruháján. Mellette két fiatal, ártatlan képű leány, egyszerű kartonruhában, kalap nélkül. Az öreg asszony folyton figyel rájuk. Fel sem mernek nézni. Budapesten nagy gyorsan az aldunai hajóra rohantak, a Balkán felé. Szegény leányok! IV. Besötétedett. A távolból millió ragyogó lámpa csillan. Fejünk felett a szikrázó meny, alattunk a nagy, fekete folyam. Valahonnan, Buda felől kóbor szél katona-zene pengő hullámait sodorja fülünkbe. Mint egy mesebeli vár bukkan fel sötét vonalakban az országháza. A hidakon piros fényű villamosok futnak. A parton nyüzsgő csoportok, kacagás, dal, tréfa, hinták robogása. kusza hangok zümmögése, nagy társszekerek menydörgése, csupa eleven, színes, duzzadó élet. Budapest! F. F.
