Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-18 / 64. szám
\ Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előiizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiniéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Ha én . . . (Egy el nem mondott beszéd.) Vác, augusztus 16. Ha én dr. Galcsek György lennék, nem betegeskednék, ba én Révész Béla lennék, nem fürdőznék, ha én dr. Forgó Kálmán lennék, nem mennék közgyűlés órájában Verőcére szórakozni, ba én Donovitz Vilmos lennék (lásd dr. Forgó), ha én dr. Preszly Elemér lennék, nem politikában utaznék, ba én Millényi Aurél lennék, nem iparkodnék fenékig élvezni a megszolgált nyugalmat, ha én — ki szokott még a közgyűlésben gyakrabban felszólalni — nos igen, ha én városatya lennék, a legutóbbi közgyűlésen az előbb írottak és az összeség — hiszem, hogy városom érdekében is — elmondottam volna beszédemet. De én nem vagyok virilista, sem választott, közbizalomból meghívott városatya, hallgatni kell nekem s legfeljebb itt mondhatom el a szerkesztő előzékenységéből, hogy én körülbelül következőkép beszéltem volna a közgyűlésen: A midőn felszólalok, t. képviselőtestületi közgyűlés, arra egyelőre választ nem kérek, mert ez nem interpelláció. A miért beszélek, nem azért teszem, hogy tanácsokat osszak olyan embernek, ki véleményem nélkül is el volt, el lesz. A miért szólásra nyílik ajkam, az csak egy okból történik, hogy mig körültünk a falvakon, nyaralótelepeken élet van. haladás tapasztalható, addig nálunk úgy Domonkos Rókus. Alkony. Sötét van. A Duna partján tarka lámpások tüze felragyog. Tárogató jaj ja búg a levegőben: gazdag Vác szegény népe mulat ott, a kik csak egyszer henyélnek a hétben, mert hat napon át hordják a keresztet. Most csönd. Figyelnek. És ekkor történt, hogy Domonkos Rókus szavalni kezdett. Egyszerű ember, hallom, hogy földmives, ruhája nem, de paraszt az arca. Hosszú, egyűgyű, furcsa történetben meséli, mért van oka a panaszra. Nem emlékszem már, mi mindenről szólott, nem is tudom, ki szerezte a verset, de valami nagy fájdalom fogott el, hogy Domonkos Rókus szavalni kezdett. Hangja, mint a beteg koldús nyöszörgése, panaszkodás, kérés, könyörgés volt benne, évszázadok kínja zokog a szavából: a magyar föld rabjának keserve. A rögött túró, okos, büszke fajé, melyért szónokolnak, de sohasem tesznek és melynek minden baját megértettem, hogy Domonkos Rókus szavalni kezdett. Nem Dózsa György ez, a ki harcra lázit, tüzes csóvákkal gyújtogatva széjjel, de Tiborc ez, a rimánkodó zsellér, a ki tűr, mig tűrhet, szótlan szenvedéssel. szólván halálos a csönd élelünket megmozgató nagy kérdésekben. Felszólalhattam volna mindjárt a gyűlés elején, vagy a polgármester úr szabadságidejéről tárgyalva, intézhettem volna kérésemet (pardon: kérésünket) hozzá, de vártam mostanig felszólalásommal, midőn, ime, alig negyedórái előadása után megszavaztunk 250 ezer koronát a városi elektromos mű kibővítésére. Nem 250 ezer koronát, 280 ezer koronát öt perc alatt egyszerűen, mert a polgármester igy találta ezt jónak. Hát tudja-e polgármester úr, mit jelent az, hogy a szavára alig egy negyedóra alatt negyedmilliónál többet megszavaz ez a türelmetlen, folyton ágáló, de önnel szemközt mindig csendes és megbízható képviselőtestület ? Ez jelenti azt a bizalmat, a mit nem bírt Ön előtt senki, aligha is fog az új érák bekövetkeztével bírni. Tudja-e, hogy ma már ott tartunk, hogy a képviselőtestület igy gondolkodik : A polgármester akarja ezt? Megszavazzuk, mert ő tudja, miért kell, mert benne bízunk. Tapasztalta-e, hogy pl. a Rétyérában ennél jóval kevesebb összeget sem szavazott volna meg a képviselőtestület, mély még a tiszta dologban is panamát sejtett. Ugy-e tudja, hogy ha a legcsekélyebb árnyék férkőzik valamelyes ügyhöz, legnagyobb nehézségek közt lehet tovább dolgozni. Önnek igen könnyű a helyzete, polgármester úr. Ön uralkodik a képviselőtestületen s az a bizalommal eltelve, mint kezes bárány követi vezérét. Ön iránt a bizalom nőttőn nő, öregbedik, ezért minden tervet, minden jövendő alkotást ellenmondás nélkül keresztül vihet ebben a képviselőtestületben. Szeretnők, ha ez a határokat nem ismerő bizalom egyre erősödne, a mi feltétlenül elérhető, ha gyors tempóban visz minket, városunkat a haladás útján. Csak ő vihet, a kinek egy negyedórás előadás után 280 ezer koronát megszavaztunk. A ki ennyi bizalmat élvez, ez egy óra alatt végezheti a vásártér megváltása ügyét a közgyűlésben, az vízvezetékre kérhet pénzt s megadjuk, az egy rövid félóra alatt a tisztikar rég várt fizetésrendezését nyélbe ütheti a közgyűléssel. Nincs ok skrupulizálásra. Meg vagyunk győződve, hogy tudása szerint a legjobban kapjuk előterjesztéseiben, miért, hogy késik vele e három nagyfontosságú kérdésben ? Emlékezzék vissza, mily lelkes ünneplésben volt része, midőn megalkotta villamos világításunkat. Tudjuk, hogy ilyen ünnepléstől irtózik, de nem tagadhatja meg, hogy az elismerés, melyet egyértelműleg nyújtott a képviselőtestület, nem esett jól. És lessük és várjuk mindannyian, hogy újból kifejezést adhassunk elismerésünknek, minthogy már ő bizalmunknak letéteményese. A ki a bizalmat bírja, az már fél munkát elvégzett. Vesse hát el magától a hétköznapi hivatali gondokat, vagy ossza meg más tisztviselőtársaival és éljen az alkotásnak, melyért Sovány bér, sok munka, Cunard line hajói, Ellis- Izland ... a hangjából kirezgett ezer esztendő minden néma bűne. Domonkos Rókus szavalni kezdett. F. F. A szem — a lélek tükre. Furcsa is az élet, sokat ígér, keveset ád. Hitetlenből csinái hívőt, a legnagyobb nőgyűlölőből elolvadó szerelmest és utána papucshőst. Nem mondanám, ha meg nem győződtem volna róla. Illatos' kis levélkét kaptam a minapában, finom vonásút, rózsaszínűt. Kíváncsian bontám fel a sejtelmes levélkét és im kisül, hogy az én poétás lelkű jó kollégám keres fel ismét, de nem izzó nőgyűlölettel, sőt veszedelmes szerelemről sóhajtozva. Honnét e nagy változás? Hisz midőn együtt kutattuk vele az emberi test titkait, hánytorgattuk a tudomány különböző kérdéseit, senkisem tudta édesebben leszólni a szivet, a szemet stb., szóval mindazt, a mi a poéták és pelyhedző álluak asztalán mindennapi fogás. Kenetteljes fájdalom sugárzik ki leveléből, telve magasztos érzelmekkel, a mi még engem is megkapott kissé. Azt tudom, hogy rövidlátó, hisz sokszor négy szemmel is alig látott valamit, de hogy ő a „nőgyűlölő,“ legyen az első, a ki adós marad a karikagyűrű árával, az mindnyájunkat benső bánattal töltött el. Addig-addig tanulmányozta a különböző szemeket az anatómiában, mig végre találkozott egy szempárral, a melynek megpillantására ő kapott gyógyithatlan szembajt, a szerelem vak hályoga borította el szemét. Már pedig nincs az az orvos, a ki tudna erre gyógyító irt adni, csak egyedül az anyakönyvvezető. Betévedve a bonctani múzeumokba és vizsgálgatva azt ott preparált különféle szemeket, nincs az az ember, a ki megtudná mondani, hogy ebben a spirituszos üvegben női szem, amabban pedig férfi szem van e. Békésen pihennek ott az anyós öldöklő villámokat szórt, a szerelmes kis leányka epedő pillantásokat tanulgató, a káplár-uram rettenetes, a papucshős türelmes bámulású szemei. Nagyon téves ezért az az állítás, mintha a férfi és a nő szemei között valami külömbség volna. Mint nagyon sok ideálnak, úgy ennek is leáldozott a napja. Nem hiszünk ezután már annak a mondásnak sem, hogy „a szem a lélek tükre.“ A tudomány bebizonyította, hogy ez teljesen alaptalan, a tényeknek meg nem felelő, csupán csak a költők és regényírók műveiben van neki jogosultsága. A tudományos tapasztalat alapján bátran állíthatjuk, hogy csak bonctani és élettani külömbség van a két nem szeme között. Ne tessék megijedni, elég ez a nőknek, hogy azután hatalmukat kellőképen érvényesithes.
