Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-11 / 62. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A kenyér ára. A falun, a (anyákon bug a gép és csurog az élet a zsákba. Hol több, hol kevesebb, a mint azt az Egek ura megengedte. Mert ma még szép Magyarországon mintha csakugyan az idő volna a gazda, a szerint terem, a mint l'obb, vagy rosszabb az időjárása. Pedig de másként lehetne, ha a föld urai megfognák a dolog végét! Különösen azok, a kiknek van min gazdálkodni, az ezer holdak urai, tehát a kiknek telhetne az intenzivebb, a jó gazdálkodásra. Ám mit látunk ? Nem azt-e, hogy a nagy birtok ósdi gazdálkodása ma sem vesz újabb beruházások folytán lendületet, hogy a közép birtok a legtöbb helyen divó külterjes gazdálkodás miatt pusztul s hogy a rossz példa után megy a kisbirtokosság is s úgy gazdálkodik^ mind nagyapáink. Ez utóbbiak azonban, sőt a középbirtokosok sem okolhatók, hogy a földet rábízzák a jó időre. Szegények és szegényeknek a megélhetéssel járó terhek rájuk nehezedvén, alig jut valami csekélyke pénz földjeik belterjesebb növelésére s kisebb területű birtokuk jobban ki lévén téve a megpróbáltatásnak, jobb gazdálkodás esetén is több csapás érheti azt. Az országos termésátlagok csökkenése tehát csak nagy ritkán irbaló a kis és középbirtok rovására. Igenis okolhatók azonban ezért azok a tiz és ötvenezer holdak, a melyek a külterjes mivelés és rossz gazdálkodás folytán számottevő mínusszal zárják évről-évre terméseredményeiket. A magyar föld valamikor Európa éléskamrája volt. Ez a tisztsége azonban lejárt s ma már ott állunk, hogy a népesség szaporodásával nem tud a mi mezőgazdálkodásunk elegendő kenyeret adni s a kivitelnek eleget téve rászorulunk még a silány román és szerb búzára is. Azt mondják a tőzsdetudósok, hogy ez az az idegen búza csak arra jó, hogy a mi búzánk árát egy bizonyos magas nívón tartsa. Ezt azonban mi nem tudjuk magunkkal elhitetni, mert látjuk, hogy mihelyt idegen gabonával kereskednek itthon, alig kap valamit a maga csekélyke terméséért a kisbirtokos gazda. A kenyér ára pedig ennek dacára szinte megfizethetetlen, a minek a munkás nép érzi a rettentő súlyát. Mennyivel másként alakulna a helyzet, ha a magunk erejéből állandóan s évről-évre többet-többet tudnánk termelni, hogy igy ne kelljen idegen termékhez nyúlnunk. Tudjuk azután azt, hogy intenzív munka belterjesebb mivelés mellett s a rosszul kihasznált nagyterületek belterjesebb növelésével és főleg befektetésekkel értékesebb volna a munka, nagyobbá kereset a munkás nép számára, a kik azután nem panaszkodnának a megfizethetetlen élet miatt. Mi a teendő tehát ? A legelső a belterjesebb gazdálkodásra való törekvés minden vonalon, a második a nagybirtokoknak beruházások általi termés fokozása s a nagybirtokokon mezőgazdasági ipari telepek létesítése, hogy a magyar munkásság mindenkor keresethez jusson, végül a tőzsde megrendszabályozása, hogy a kenyér árát ne a kufárok, hanem a termelők karöltve a fogyasztókkal állapíthassák meg. Az életmentő szerencsétlensége. (Egy fiatal iparos tragikus halála.) Vác, augusztus 7. Vasárnap este rémületes látványnak voltak szemtanúi a korzón sétálók. Egy fiatal iparos, hogy megmentse a vízből jövendő párját, utána ugrott s inig a leány szerencsésen megmenekült, addig ő, az életmentő ott lelte halálát. A tragédia még borzalmasabb, hogy százan és százan látták a halálküzdelmet, néhány csónak is volt a közelben és az iszonyú rémületben a mentésre már csak akkor készültek, midőn az hiába való volt s a szerencsétlen áldozat eltűnt a viz örvényeiben. Hercog László angol-csónaképitőnél volt hosszabb ideje alkalmazva Kádár János asztalos-segéd. Mintája volt a szorgalmas iparosoknak, a kit e mellett ambíció töltött el és szerette mesterségét. Hercognak jobb keze volt Kádár, a kinek a keze alól mindig tökéletes, jó munka került ki. Néhány év előtt Kádárt elvitték katonának. Munkaadója is sajnálta, hogy legjobb munkásától kell megválnia, de legnehezebben Kádár János vált meg a Hercog-családtól. Már nemcsak a munkaadója iránt való tisztelet, de a szive is odakötötte a családhoz. Megszerette Hercog Katicát s a fiatal, csinos leány viszonozta boldog ifjú érzel-Krónika. Tikkasztó a hőség, érik az uborka, hir-szomjúságlól ég az újságok torka. (A tengeri kigyó, fiumei cápa, a hatlábú borjú most jő napvilágra.) A szegény férjeknek homlokát gond szántja: neje ő nagysága nyaral a Tátrába’. Egész évben gyűjtött kis pénze odalett: drága ott az élet s a fürdő-toalett, (bárha országszerte elég nagy a nyomor, utókúra pedig az elrontott gyomor} Szegény szalma özvegy mit tenne bújában? vig nóta s bor mellett ül a kávéházban. S mert ők pénzszűkéből itthon rostokolnak, a mi uszodánkban vígan lubickolnak. A világ sorjáról igen kevés hallszik, bágyasztó melegben itt is minden aluszik; Dr. Utolsó csók. Meddig tartott, mig megtudtam ki is vagy te nekem, inig szivemben gyökeret vert az édes szerelem. Boldog voltam, ha benéztem ragyogó szemedbe, szemem, mint a nap a vízben tükröt talált benne. És most nem szólsz hozzám, kerülsz, nem is nézel reám, talán foglyúl ejtett téged más, szerencsés leány? Most búcsúzom. Arcomon a könycsepp lassan pereg. Még egy csókot, Isten áldjon, nem látsz többet. Megyek. Borovy Maliid. Nyári humor. (Történik egy kánikulai délutánon a redakcióbán.) Szerkesztő: Prikulák úr, kedves Prikulák úr, maga nem gondol azzal, hogy holnap vasárnap van. Prikulák : Oh kérem alásan, dehogy nem gondolok. Szerkesztő: Na és mi van a humorral ? Prikulák: Kérem, igazán nem történt semmi humor. Szerkesztő: Hogy beszélhet igy. Én a maga korában ... az én időmben . . . Kérem nyár van, ilyenkor humor kell. Prikulák: Jó, jó, de honnan vegyek? Szerkesztő: Én nem tudom, de a lap nem jelenhet meg tarka esetek vagy tarka krónika nélkül. Ennek meg kell lenni. Volt már ön törvényszéken? Prikulák: Hogyne lettem volna. Mindenki olyan szomorú. Egyetlen vádlott sem viccel. A vicces ügyvédek, a szellemes fiuk, a nyári humor-szállítók pedig Riminiben nyaralnak. Hanem talán a tavalyi lap ? Szerkesztő: Hagyja barátom. Abból már tavaly előtt kivágtuk a humort. Azóta mindig magához fohászkodom, hogy óh adja meg nekünk a mindeunapi humorunkat. Prikulák: És ilyenkor nincs a városban közkönyvtári Óh! óh! Szerkesztő: Hogy jut ez most eszébe? Prikulák: Ha volna könyvtár, akkor régi kalendáriumokból, ki lehetne vágni némi humort. Szerkesztő: Látja Prikulák, minden ellenkező vélemény dacára magának van esze. A maga eszméje nekem is adott egy idéát. Van a padláson egy tavalyi postáskönyv. Másszon fel érte. A többit már érti. Prikulák (némán érti és még némábban mászik. Másnap pedig megjelenik az újságban a tarka barka-csacska krónikában a tavaly előtti postás könyv.) Morál; így humorista az ember nyáron.
