Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-28 / 58. szám
VÁCI HÍRLAP 9 innen Rómába került. Most egyenesen Rómából jött. — Ott akarok ülni — mondotta — a hol ötven év előtt. És ebédnél a kispapok nem kis ámulatára a rend e kiváló tagja letelepedett a noviciusok közé. Dr. Schweighoffer János igazgató lelkes szavakkal emlékezett meg Váry Gellértről, kinek kezei alól a mai fiatalabb piarista nemzedék kikerült. Az igazgató szavaira Váry azzal válaszolt, hogy megköszönte a nem várt szavakat s Vác város és a váci rendház fejlődéséről beszélt, melyet ötven év alatt tapasztalt. Váry Gellért a délutáni vonattal Nyitrára utazott. — Esküvő az Andreánszky-családban. Ráró Andreánszky István nyug. államtitkár szombaton nőül vette sógornőjét, özv. báró Andreánszky Gábornét Alsópetényben. A polgári házasságkötést a községi jegyző, az egyházi szertartást dr. Galcsen György apátkanonok végezte két tanú jelenlétében. — Budapesti tisztviselőnők Vácon. A katolikus tisztviselőnők és női kereskedelmi alkalmazottak országos szövetsége augusztus 1-én (vasárnap) az egyesületi iroda berendedezése javára Pokolszigeten hajókirándulással egybekötött nyári ünnepélyt rendez. Belépti dij nincs. A hajó a Petőfi-téri állomásról indul agusztus 1-én délután fél 2 órakor. Esős időben a kirándulás agusztus 8-ára halasztjuk el. A hajón cabaret-előadás, a szigeten vigposta, tekejáték, tombola stb. lesz. — Augusztus. Augusztus hóról Meteor következőkeljelenti: Augusztus hócsomópontjai : 1—4—5—6—8—12—16—17—18—20. és 24 re esnek, melyek közül a legerősebb hatásúak 4-iki csapadékos, 6-iki hűvös, szeles, esetleg zivataros, 12-iki meleg, 18-iki szeles, viharos vagy zivataros, 2ü-iki meleg száraz jeleggel. — Augusztus havában fejlik ki még aránylag leginkább nyarunk meleg jellege, de itt is zavarni fogja azt 6-ika körül Szaturusz és 18-ika körül Jupiter együttállásával, a midőn napkitörések esetére jégesőt is kaphatunk. — A villamos vasút közigazgatási pótbejárása. A vác—budapest—gödöllői h. é. villamos vasút rákospalota-ujpest—vác vonala 0/i5 szelvény közötti vonalrészének közigazgatási pótbejárása, a kereskedelmi miniszter rendelete alapján Szűcs András miniszteri titkár vezetése alatt 1909. julius 31. napján délelőtti 9 órakor fog megkezdetni. Összejövetel Rákospalota—Újpest álló más felvételi épületében. A pótbejárást az teszi szükségessé, mert a vonal másfélkilóméteres részét az eredeti tervtől eltérően vezették és meg kell határozni a villamosvasút rákospalota-ujpesti beágazását. — Ipartársulat Anna-napi mulatsága. A rendesnél jóval kevesebb számú közönség jelenlétében folyt le az Ipartársulat évenkint megtartott estélye. Ha kevesebben voltak is, a hangulat mindazonáltal jó volt, mert kedélyesebb, élénkebb mulatságot „telt ház mellett“ sem tudtak volna varázsolni. Táncos volt bőven, — mint mindig — tehát táncoltak is a hölgyek. A történeti hűség kedvéért megemlitjük, hogy a valódi, ropogós csárdás a társulat táncosai között is kezd már unottá válni, mert már elég sokan a magyar csárdásra körláncot — afféle németet — táncolnak. Kényelmes tánc a boszton, elismerem, mégis vigyázzunk, nehogy jóformán egyedüli nemzeti táncunkat elfelejtsük. A táncot előadás előzte meg. „A féltékenység“ című bohózatot adták elő a társulat műkedvelői. Kedves kis darab, a közönség jól mulatott, sokat és jóízűen nevetett. A darab befejezése nem elég hatásos, különben pedig hálás szinművecske. A szereplők — valamennyien — legjobb igyekezetükkel játszottak. Martincsák István biztosan és nyugodt játékkal alakította Balázs mérnököt. A magyaros kiejtéssel küzd, az elért eredmény annál inkább dicséretére Írandó. Horváth Ilonka bár a legjobb akarattal, mégis kissé mesterkélten, nem elég természetesen mozog a színpadon. Feladatát különben jól oldotta meg. Csányi Dezső és Való Károly jók voltak. A közönség sokat mulatott rajtuk. Sok tapsot is kaptak, megérdemelték. Fischer Margitka igen kedvesen és bájosan játszott. Játékát már többször élvezhettük, a mostani is méltó volt régebbeni alakításaihoz. Nagyon érdekes, hogy a közönség köréből többen beleavatkoztak a rendezésbe. Ugyanis az egyik jelenetnél, — a midőn a színpad első tétül — a világítást többen a saját ízlésük gálja, hanem azt a két rózsaszinruhás, szőke teremtést, a kik minden este 6 és 8 óra között a szomszédudvarban labdáztak . . . — Béla felfedezett két csillagot . . . jelentette a huszárönkéntes és gúnyosan csapta össze a bokáit . . . Lenkét, meg a sógort nagyon fájdalmasan érintette a csalódás és nem is igyekeztek elrejteni neheztelésüket . . . Béla nem szólt semmit, csak büszke mártirarccal járt-kelt és néhány nap múlva újra megjelent a padláson, a messzelátót immár nem nyugat, — hanem kelet felé fordítva . . . — Félreismertük a szegény fiút, — vallotta be könnyezve a nővérem, a legközelebbi ebédnél. — A lángészt mindig felismerik, — nyugtatta meg a sógor, mialatt engesztelőleg nyújtott át egy csirkecombot Bélának, a kit ezentúl keltőztetett gyöngédséggel és figyelemmel vettek körül . . . De sajnos, egy hét múlva újra eljött az unokabátyám, a huszárönkéntes, hogy Lenkét az ábrándok rózsás világából ismét a kietlen valóra terelje. A nővérem heves szemrehányással fogadta. — Kibékíthetnéd szegény Bélát, a miért ártatlanul meggyanúsítottad . . . — Hogy-hogy ártatlanul? — Mig azelőtt nyugat felé fordult a meszszelátóval, most kelet felé fordul . . . — Hm . . . Tehát hűtlen lett nyugathoz . . . Gyanús, fölöttébb gyanús . . . És az igazságot felderítendő, ismét tanulmányútra ment a padlásra. S igy kitudódott, hogy Béla a kelet felé fordított messzelátóval ismét nem az égboltozatot szemléli, hanem két piros ruhás, fekete leánykát, kiket a másik szomszédba fedezett fel . . . — Sejtelmem nem csalt, — kacagott az unokabátyám. — Béla a leghíresebb asztrológusokat is háttérbe szorítja, mert ilyen rövid időközökben, ennyi uj csillagról, — még egyik sem volt képes az emberiségnek beszámolni . . . A kiábrándulásból eredő szemrehányások most még nagyobb arányokat öltöttek, miért is sértett önérzettel tapasztaltuk, bennünket itt többé nem fognak eléggé méltányolni és azért haza vágyódtunk . . . — Valami kellemetlenséget kéne csinálni, — indítványozta Béla. — Akkor hazaküldenének . . . Rögtön kifőztük a tervet, a mi később nagyon hathatósnak bizonyult. Ugyanis mi akkoriban elhatároztuk, fellendítjük hazánk selyemtenyésztési iparát és e célból néhány száz hernyót hizlalunk, lelkiismeretesen szólítva nékik a szederfalevelet . . . Lenke és a és tudásuk szerint akarták szabályozni. Az ilyet kérje ki magának hasonló alkalommal a rendezőség. A társulat dalárdája háromszor is előlépett a pódiumra. Mindháromszor élvezhetőén, kedvesen énekeltek, a hallgatóság sokat ünnepelte őket. Vo kóber, a dalárda karnagya gordonkázott. Játékában már sokszor gyönyörködtünk, Ítéletünket nincs miért megváltoztatnunk. — Halálozás. Franyó János budapesti hentesmester hosszas szenvedés után 43-ik évében Budapesten elhunyt Hült tetemeit Vácra szállították s a Hétkápolnából tették örök nyugalomra. Az elhunytban dr. Franyó István öccsét gyászolja. Ny. b. — Ferdinand Max elsülyedt. Ebben az évben hozták fel Romániából a Ferdinand Max nevű személyszállító gőzöst, hogy Budapest és Bécs közt járatokat teljesítsen s ugyancsak pech üldözi ezt a hajót. Nem régen a kormánya tört el s egy teherhajó húzta Gönyőtől Budapestig az utasokkal telt gőzöst, most meg — elsülyedt. Múlt pénteken tette meg a Ferdinand Max útját Bécsből s este, mikor Budapestre megérkezett és utasai kiszállottak, valamelyes javítási munkálatok elvégzése végett a hajógyárba indult. Óbudánál találkozott a Fecske nevű gőzössel, mely hibás jelzés folytán beleszaladt s olyan nagy léket ütött rajta, hogy nehány perc múlva a Ferdinand Max elsülyedt. A hajót már kiemelték a Dunából, dé hosszú időbe telik, mig újra kijavítják. Addig a Tegetthoff nevű gőzös teljesíti Budapest Bécs közt a szolgálatot. Szocialisták gyűlése. Vácon a szociáldemokrata párt vasárnap délelőtt lü órakor népgyűlést rendezett, a melynek napirendjén a politikai helyzet és a pártsajtó támogatása volt. Iíálló rendőrkapitány, a ki három év óta most adott először engedélyt népgyűlésre, a gyűlés helyéül először a Konstantin teret jelölte ki. Ez elhatározását azonban azzal a megokolással, hogy megzavarják az istentiszteletet, megváltoztatta és a népgyűlés megtartását a Sclirptt-vendéglő udvarára engedélyezte. A gyűlésen, a melyen közel ezer ember jelent meg, Landler Jenő dr. szónokolt. sógor néhány napra a fővárosba utazott. A pesti út ép abba a korszakba esett, mikora hernyókat hevesen és ellenállhatatlanul megragadja a gubózási vágy ... A kifejlett állatkákat betelepítettük a szobákba és miután dobozbörtönükből kiszabadítottuk őket, — udvariasan rendelkezésükre bocsájtottuk az egész lakást . . . A hazatért Lenke szörnyűködve tapasztalta, hogy úgy az ebédlő, mint a háló, a szalont sem kivéve, — be van gubózva. Gubók csüggtek az asztalterítőn, a selyembrokátfüggönyökön, a pamiagon és pálmatakarókon, a reggeli pongyolákon, — nemkülönben a sógorom hálósipkáján . . . Ezt még a legelnézőbb asszonysziv sem tudja elviselni és azért legkevésbbé sem csodálkozánk, mikor Lenke ezzel a kérdéssel fordult felénk: — ugy-e, unatkoztok nálam, gyerekek? Nem éreztek honvágyat ? . . . A hernyók közbenjárásának köszönhettük, hogy végre hazakerültünk . . . Szívélyes búcsút vettünk az egész háznéptől. A huszárönkéntes unokabátyám utoljára barackot nyomott fejünk búbjára, miközben harsányan utánunk kiáltott: — Aztán fedezzetek fel otthon is néhány új csillagot . . .
