Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-06-06 / 43. szám

2

VÁCI HÍRLAP

csak a nótában, ha a valóságban is akácfavirággal van tele a város. S vágyódunk — különösen ilyenkor, akácnyilás idején — ki az akácos határba, el az akáclombos faluba.

Városunk nincs tele akácfavirággal, határunk nem akácos, az akáclombos faluk pedig messze vannak. Mit csinálunk tehát akácvirágzáskor? Kimegyünk a temetőbe, ott még vannak bűvös illatú akácfák, törünk egy-két gályát s visszük azokat haza. Otthon megtelik a szobánk a balzsamos illattal s midőn álomra hajtjuk fejünket, ez a gondolatunk : de jó lenne mindig akácfák alatt járni s táplálni a tüdőnket az édes, a kedves, a bűvös akácillattql. S álomban ott sétálunk az akácos határban. A Nap heve ellen védnek az utak két oldalát segélyő akácfák szinte összeérő lombsátora. A fák alatt megnőtt pázsit csak úgy csalogat, hogy heveredjünk már le rája. S az az illat, az az édes akácillat nem enged tovább mennünk. Lepihenünk s mig a szorgalmas méhecskék döngicselése félálomba ringat, érezzük, hogy» ... te maradtál belőle akácfa virága.«

Vájjon nem lehet-e valóra váltani ez álmot? Vájjon nem lehet-e akácos határt teremtenünk ?

Ha rajtam állana e kérdés eldöntése, a dülő-utaknak akácfával való kötelező beültetését rendelném el. Ha tehetném összehívnám határunk birtokosait s igyekezném megnyerni őket az akác-kultusznak. Az akác igénytelen fa. Gyorsan nő. Fája gyors növése mellett is igen kemény. Kitűnő szerszám- és tüzelőfa. Virágjából lesz a legfinomabb mézj Virágja megszáritva gyógyteának való. Lehullott lombozata pedig jó, meleg takarója lehet a télire ledöntendő rózsafáknak s egyébb gyakorlati haszon mellett igazán megérdemelné az akác, hogy ültessék mindenhová, ahová csak lehet. így azután mi is, kik érdeknélküli szimpátiából szeretjük e kedves fát, bolyonghatnánk alattuk »ébrenálmodozva.«

Más szempontból pedig poros határunkra nagyon is ráférne egy alapos fásítás. Ne csináljuk ezt 50 év alatt kifejlődő fákkal, hanem olyanokkal, a melyek minél hamarább eredményhez juttatnak. Erre legalkalmasabbnak tartom az ákácfát.

Ültessünk tehát akácfákat, hogy legyen pormentes, illatos, árnyas határunk.

—gy-fy-Hírek.

— Bercsényi postafőfelügyelő áthelyezése. Bizonyára élénk érdeklődéssel fog- találkozni az a híradásunk, hogy a budapesti posta- és táviró igazgatóság Bercsényi János posta- és táviró főfelügyelőt, a váci postahivatal fejét Budapestre, a középpontba helyezi át. Bercsényi János több mint húsz éve áll a váci posta élén, alatta fejlődött az naggyá, mmtahivatallá s igy nélküle a váci posta-, táviró- és telefonhivatalt szinte elképzelni is alig lehetséges. Az igazgatóság azonban Bercsényi főfelügyelő szorgalmát, munkásságát méltányolja akkor, mikor saját kérésére a budapesti középpontba hívja be s a vácinál- is nagyobb hatáskört biz reá. Az áthelyezésről hivatalos értesítés még nem jött s igy a váci hivatal uj vezetőjéről sem tudnak.

— A budapesti függetlenségi gyűlés. Ma,

vasárnap az ország függetlenségi polgárságának kiküldöttei Budapesten nagygyűlést tartanak az önnálló bank érdekében. Mint értesülünk, Vácról mintegy húszán mennek le a gyűlésre a 7 óra 54 perei vonattal. Találkozás */* 8 órakor a pályaudvaron.

— Sikerült érettségi. Az érettségi szóbeli vizsgálat, mely Szűcs István dr. miniszteri titkár elnöklete alatt négy napig tartott, tegnap ért véget. Az elnök buzditó beszéd kíséretében hirdette ki az egybegyűlt ifjaknak a vizsgálat eredményét, mely szerint jelesen érett: 11, jól érett: 10, érett: 8. Név szerint jelesen érettek : Ballun Géza, Cherrier József, Csányi Gábor, F'ürst Ferenc, Lexa Károly, Márkus Gyula, Schwarcz Gyula, Szél József, Szentgyörgyi István, Sztancsik Ferenc, Walla Iván. Jól érettek : Billik József, Budai Kálmán, Csernus Miklós, Csuka András, Hoffmann Márton, Kiss Kálmán, Maun József, Niklos Ferenc, Rubovszky Zoltán, Winkler József. Érettek : Acsay József, Antal Pál, Hauser Győző, Hoitsy Lajos, Krizsek János, Lilik István, Roller Ármin, Tárnái Sándor. Meg kell említenünk, hogy rég volt ily sikerült érettségi a váci főgimnáziumban. A tanári kar és dr. Szűcs miniszteri biztos a legteljesebb jóindulattal vették vizsgálat alá az ifjakat. Az érettségi bizonyítvány kiosztása után az ifjak búcsút véve igazgatójuktól és tanáraiktól boldogan hagyták el az Alma Matert.

— Esküvők. Surmin Rezső szolgálaton kivüli főhadnagy, posta és táviró tiszt szombaton esküdött örök hűséget a székesegyházban Roller Teréz urleánynak. — Malik F’erenc uszodatulajdonos a budapesti józsefvárosi templomban tar tolta esküvőjét Oyurinka Róza kisasszonnyal.

— Evezőseink Budapesten. Az ország evezős-egyesületének, ezzel együtt a váci sportegyesületnek ma nagy napja van. Budapesten ma folyik le az országos evezős verseny, melynek egyik számában a váci sportegyesület evezős osztályának hires négyese is részt vesz. A négyes, mely annyi szép győzelemhez segítette az egyesület zászlaját, a következőkből áll: Dr. Dobó László kormányos, Hufnagel Sándor vezérevezős, Bárdos Ernő 3-as, Nagy Sándor 2-es, Tóth Sándor l es. A váci csapat ellenfele a komáromi evezős egyesület csapata lesz, melyről igen jó hírek kerültek forgalomba s különben is múlt évben a váci versenyeken megmutatták a komáromiak, hogy kemény ellenfelek. A komáromiak különben pénteken eveztek le, a váciak ma, vasárnap regcsászár uniformisát levetve, porosz szolgálatba lépett.

Az akkor huszonkét éves fiatal asszony végkép elkeseredve férfiruhát öltött, magához vette anyja unokaöccsének papírjait s Plarenzi név alatt beállt kornetnak a 9. huszárezredhez. Mint huszárkornet részt vett a hét éves háború első harcaiban s a kunnersdorfi csata után hadnagygyá és ezredsegédtisztté nevezték ki. Később főhadnagy, majd pedig kapitány-hadnagy lett. Hat évig szolgált az ezrednél anélkül, hogy asszony voltát elárulta volna. 1761 ben a hartmanndorfi ütközetben az életében oly végzetes szerepet játszó volt huszár, s most már porosz tiszttel hozta össze sorsa. Kivont karddal megrohanta ellenfelét s rövid harc után leteritette. A viadalban azonban ő is megsebesült s egyik karját amputálni kellett. Ekkor már nem titkolhatta el tovább nemét.

Mária Terézia, amint a dologról értesült, külön rendeletet bocsátott ki, amelyben Breton Gizát egész fizetéssel nyugdíjazta s megengedte neki, hogy ünnepélyes alkalomkor a kapitány hadnagyi uniformist viselhesse.

Később, mikor az újoncok felvételét már rendes orvosi vizsgálat előzte meg s a tiszti karnak legalább egy részét katonaiskolákban nevelték, már nem léphettek katonasorba asszonyok. A hadsereg krónikásai azonban mégis megemlékeznek egy esetről, mikor a már rendezett viszonyok között lévő hadseregben is szolgált egy nő. A leánytiszt Skanagotta Franciska volt, akit a bécsújhelyi katonai akadémiában neveltek a katonai pályára. Skaganetta Franciska atyjával és bátyjával jött Bécs-Ujhelybe, hogy a gyenge testalkatú fiút az ottani katonai akadémiába felvétessék. Az akadémia orvosa a fiút gyengének találta és felvételét nem ajánlotta, az erőteljes Franciska azonban arra kérte az orvost, kogy bátyja helyett őt vegye fel az intézetbe. Az orvos, aki a Skanagetta-családnak régi ösmerőse volt, tréfából engedett a kis leány kérésének s kiállította neki a bizonyítványt, egyben megígérvén az apának, hogy gyermekét majd, ha Bécset megtekintette, egyik rokonával hazaküldi. Az öreg Skanagetta nyugodtan haza is ment, Franciska pedig az orvossal az intézetbe maradt. Alig tette ki azonban Skanagetta lábát az akadémiából, mikor az orvost megütötte a guta, a fiúnak átöltözött kis leány az intézetben maradt. Atyja csak hetekkel később értesült az orvos haláláról és az ezáltal valóra vált tréfáról. Ekkor már nem akart a véletlenségből előidézett helyzeten változtatni.

Franciska gyermekből nagy lánnyá fejlődött a katonai akadémiában. 1797-ben katonai tanulmányait elvégezve az egyik határőrvidéki ezredben zászlóssá, majd pedig hadnaggyá nevezték ki. Kinevezése után azonnal az olaszországi harctérre küldték. Nőies testalkata és klasszikus szépségű arca gyakran fölébresztette tiszttársaiban a gyanút, hogy a hadnagyi uniformisban nő rejtőzik.

Skanagetta Franciska, hogy í gyanút eloszlassa, első volt mindig a harcban és a legkitartóbb a tivornyákban. A háború befejezése után egy gácsországi városba került ezredével. Itt a nők még inkább szították a gyanút a fiatal tiszt ellen: aki életre-halálra udvarolt ugyan az asszonyoknak, de mindenkor óvakodott bizonyos határokat átlépni. Férfiakkal szemben nem egyszer nyers fellépéssel szerzett magúnak tiszteletet. 1799 ben Tarnowban állomásozva egy nagy állású hivatalnokkal keletkezett affér je. A hivatalnok bosszantani akarván a fehér képű hadnagyot, azt mondta neki, hogy kételkedik férfi voltában.

— Ennek megítélését bízzuk az Ön kedves feleségére! — vágott vissza a hadnagy.

A szóváltásból természetesen párbaj lett, ami azonban nem végződött sebesüléssel.

Három évig szolgált Skanagetta mint tiszt a hadseregben; tovább azonban nem tudta titokban tartani női voltát. 18üU-ban végre bevallotta, hogy bajtársainak, akik őt már évek óta bosszantják, igazuk van — ő csakugyan leány. A leány-tisztet ezután rangjának megtartása mellett nyugalmazták. Nyugalomba vonulása után egyik baj társa: Spini őrnagy, akivel talán legtöbbet évődött, aki legtöbbet élcelődölt felette — megkérte a kezét s Franciska igent mondott. Skanagetta Franciska 186.-ben, mint agg matróna halt meg: egykori bajtársai a bécs-ujhelyi akadémia múzeumába helyezték el az utolsó leánytiszt hátrahagyott emlékeit. M. J.